A TEREMTÉS MATEMATIKAI MODELLJEI

Egy modell célja mindig az, hogy az aktuálisan felmerült kérdésekre megadja a választ. Ha később új kérdések merülnek fel, nem biztos, hogy a régi modell alkalmas lesz a magyarázatukra, ezért előfordul, hogy új modellt kell készíteni hozzájuk. Mivel a valóság mindig változik, ezért mindig tehetünk fel új kérdéseket, így a modellezésnek sosem szakad vége. Szükségszerű, hogy nincs olyan modell, ami minden kérdésre megadja a választ, mivel a valóság sem adja meg minden kérdésre a választ, mivel nem teljes (a létezés).
Az elmúlt években olyan sok új felfedezés történt a teremtés matematikai modellezésében, hogy emiatt kénytelenek voltunk némileg megváltoztatni az összegyűlt tudásanyagunk rendszerezését. Ugyanannak a létezésnek eddig hat különböző matematikai leképzését végeztük el többé-kevésbé, és most szükségessé vált, hogy ezeket pontosan megnevezzük és körülhatároljuk, illetve összekapcsoljuk a megfelelő pontokon. Mielőtt elkezdenénk ezen modellek publikálását, előbb szeretnénk ismertetni a beágyazási környezetüket, amiben elhelyezhetők.:

Kiterjedés szerinti modellek - ahol a statikus, időben álló dolgok vizsgálata folytatható.:
1. Dimenziógeometria (a formák modellezése).
2. Dimenziótopológia (a felületek modellezése).
Mozgás szerinti modellek - ahol a dinamikus, időben változó dolgok vizsgálata folytatható.:
3. Időgeometria (a formák modellezése).
4. Időtopológia (a felületek modellezése).
Kölcsönhatási modellek - ahol több dolog egymással való kapcsolata, rendszere, viszonya vizsgálható időben és kiterjedésben egyaránt.:
5. Gráfelmélet (a formai kapcsolatok modellezése).
6. Halmazelmélet (a felületi kapcsolatok modellezése).

Jól látható tehát, hogy minden eddigi leképzésünk a matematikában két fő módon történik. A vizsgált rendszerek formájának (szerkezetének, alakjának) és felületének (határának) vizsgálatával. A modelljeinkben nem foglalkoztunk a tartalommal, mivel a létező dolgok tartalmának, belső lényegének vizsgálata a filozófia tárgykörébe tartozik, sem az állaggal (sűrűség, szín, stb), mert az meg a fizika területe.
Mivel a létezés nehezen definiálható számosságként a kvázi végtelen számú eleme miatt, jelenleg úgy gondoljuk, hogy nem praktikus számelméleti modellezést csinálni rá. Ezért hiányzik a sorból a 7. leképezés. Csak az egyes véges, lokális rendszerek esetében van értelme a számelméleti vizsgálatoknak. Ez mindaddig nem fog megváltozni, amíg valaki könnyen kezelhetővé nem teszi a kvázi végtelen számok világát. Erre történtek már kísérletek, de eddig egyik sem bizonyult igazán használhatónak és praktikusnak. Lásd: a 2006-os év anyagai közt az Elmélkedések a végtelenről című írást. Úgy látszik, a feladat megoldása a következő tudósgenerációra marad. Végtére nekik is hagyni kell valami feladatot...

Készült: 2007.01.17.

Következő írás

Vissza a tartalomhoz