KATONAI ŰRHAJÓ TÍPUSOK
Cikksorozat az űrhadseregről 3. rész

A katonai űrhajók fejlesztésénél alapvető szempont lesz kezdettől fogva az egymással való technikai kompatibilitás, a magas szintű automatizálás és a minél többféle feladatra való felhasználhatóság. Pazarlás lenne minden feladatra külön járműtípust tervezni, ezért valószínűleg csak néhány fajta hadihajót fog használni az űrflotta, melyek jól kiegészítik egymást a gyakorlatban. Az űrhadsereg felépítéséről és működéséről lásd még a következő írásokat az Eseményhorizonton.: Űrstratégiai elgondolások, Katonai űrhajók felépítése és működése, Az űrharcászat alapjai és Kozmogyalogság.
Az űrhajók és egyéb kisegítő egységek az alábbi csoportokba lesznek sorolhatók funkcióik szerint.:
1. Cirkálók (nehéz harcigépek).
2. Hordozók (kishajó szállítók).
3. Vadászgépek (könnyű harcigépek).
4. Naszádok (közepes harcigépek).
5. Kompok (könnyű és sokfeladatú kiszolgálóhajók).
6. Csapatszállítók (nehéz teherhajók).
7. Deszantszállítók (könnyű teherhajók).
8. Robotszondák (könnyű és sokfeladatú eszközök).
Ebben az írásban megpróbáltuk felületesen vázolni eme hajótípusok szerkezeti kialakítását és képességeit, az elméletileg megvalósítható technikai lehetőségeknek megfelelően.

1. CIRKÁLÓK

A cirkálók az űrflotta gerincét képező nagy tűzerejű hadihajók, melyek támadó, kísérő és oltalmazó feladatokra egyaránt alkalmasak. Önállóan vagy csoportosan egyaránt képesek nagy távolságban tevékenykedni, hosszú időn keresztül, utánpótlás nélkül. Bevethetők űrhajók, támaszpontok, űrállomások vagy bolygók ellen, kísérhetnek hordozókat és csapatszállítókat vagy civil konvojokat, védhetnek űrállomásokat és égitesteket egyaránt. A nehézcirkálók emellett flottairányító központtal is rendelkeznek, vagyis képesek elirányítani egy teljes űrflottát mozgó parancsnoki harcálláspontként.
A cirkálók rendkívül mozgékonyak a térben, jól manővereznek és nagy gyorsulásra képesek, akár egy vadászgép. A méretük alapján több osztályba sorolhatók (könnyű, csata és nehéz cirkálók), de alakjukban mind hasonlók. Laposabb korong vagy hasáb alakú járművek, jellegtelenül sima, feketére festett, páncélozott burkolattal, melynek rejtett nyílásain keresztül kitolhatók a lövegtornyaik és rakétaindító állásaik.
A fedélzetükön több tucat különféle feladatokra optimalizált kísérő szondát visznek magukkal, valamint a taton rendelkeznek egy kisebb űrhajó hangárral, ahol négy kompnak van hely. Ezek alapértelmezésben: egy teherszállító, egy szondarakó, egy mentőhajó, valamint egy szervízhajó.
A cirkálók fő fegyverzete rögzített és lövegtoronyba szerelt lézerágyúkból áll, amik mellett fémlövedékszóró ágyúkkal, rakétákkal és torpedókkal is fölszerelhetők a körülményektől függően.

2. HORDOZÓK

A hordozók az űrflotta kisebb egységeit szállító és kiszolgáló mozgó űrrepülőterek, melyek feladata a vadászgépeket, kompokat és naszádokat nagy távolságba szállítani a hadműveleti zóna határára. Kevéssé mozgékonyak a térben, mivel távol maradnak a közvetlen harctól. Csak minimális saját fegyverzettel (űrtérvédelmi lézerágyúkkal) rendelkeznek a meglepetészerű támadások elhárítására.
A méretük alapján több osztályba sorolhatók (kísérő, könnyű és csapásmérő hordozók), de alakjukban mind hasonlók. Vastagabb korong vagy hasáb alakú járművek, jellegtelenül sima, feketére festett, páncélozott burkolattal, melynek elején vannak az indítóállások (katapultok), végén pedig a leszállófedélzet fogadóhangárja. A teljes hangárfedélzet légdokként működik, vagyis az űrhajók levegő visszatartó erőtér buborékokon keresztül tudják elhagyni a fedélzetet vagy leszállni oda.
A fedélzetükön több tucat különféle feladatokra optimalizált kísérő szondát visznek magukkal, valamint vadászgépeket, kompokat és naszádokat. Kísérő hordozóknál ez általában: 16 vadászgép és 4 komp, könnyű hordozóknál: 32 vadászgép és 8 komp, csapásmérő hordozóknál: 64 vadászgép és 16 komp lehet optimálisan. Ennél nagyobb hordozót építeni igazából nem szükséges, mert túl könnyű célpontot jelentene az ellenség számára.

3. VADÁSZGÉPEK

A vadászgépek az űrflotta legkisebb méretű hadihajói. Sokfeladatú harcigépek, melyek űrhajók és bolygók elleni támadásra, konvoj kísérésre, nagyobb hajók oltalmazására, rövid idejű felderítésre és járőrözésre alkalmasak. Önállóan vagy csoportosan egyaránt képesek kisebb távolságokban tevékenykedni az őket szállító hordozókról indulva. Rendkívül mozgékonyak a térben, jól manővereznek és nagy gyorsulásra képesek a világűrben és atmoszférában egyaránt. Térugró hajtóművel is rendelkeznek, de kis méretük miatt csak bolygórendszeren belüli ugrásokra használhatók a bevetési idejük rövidsége miatt.
A méretük alapján egy osztályba sorolhatók, átmérőjük nagyjából harminc méter körül van. Az alakjuk laposabb korong vagy hasáb, jellegtelenül sima, feketére festett, páncélozott burkolattal. Nincsenek vezérsíkjaik és ez az egyetlen űrhajó típus, ami ablakokkal rendelkezik. Találat esetén a szkafanderes személyzet katapultál és az űrben lebegve várja meg a mentőhajókat.
A jármű orrában és farában vannak a különféle passzív és aktív érzékelő berendezések. A személyzet fülkéi a törzs elején helyezkednek el. Középen van a térugró hajtómű és a védőpajzs generátor, hátul a fedélzeti rendszereket energiával ellátó térenergia kicsatoló erőmű.
A törzs két oldalán masszív fegyverzettartó pilonok (nem szárnyak!) húzódnak, belsejükben a téri hajtóművekkel és kerekes futóművekkel, végükön a két-két forgatható, egy csövű lézerágyúval. A pilonok elejébe vannak beépítve az előre tüzelő, rögzített lézerágyúk.
Az űrhajó hasán, a futóművek között négy külső fegyverzet felfüggesztési pont található, 2x2-es elosztásban. Ide kis hatósugarú rakétákat, nagy hatósugarú manőverező torpedókat, nem irányított bombákat, elektronikai felderítő és zavaró konténereket, teherszállító konténereket, felszíni csapatoknak ledobható ejtőernyős utánpótlást szállító tartályokat, bójarakó konténereket, tartalék légtartályokat, energiatermelő pótgenerátorokat, valamint előre tüzelő, rögzített gépágyúkat vagy lézerágyúkat lehet kapcsolni.
A gép hasán van két leereszthető, masszív acélkar, amikkel megragadható egy másik vadászgép vagy robotszonda. A tetőn ezek fölött két emelőhorog található, ahol a sérült űrhajó megfogható és elvontatható. A karokkal nagyobb űrhajók vontató horgaihoz is lehet kapcsolódni. Az űrflotta minden egysége rendelkezik ilyen kapaszkodó karokkal és emelőhorgokkal, hogy bármit bármivel össze lehessen kapcsolni az űrben.
A vadászgépek védőpajzsa visszatartja a légkört, megszűntetve a súrlódást. Távol tartja a mikrometeorokat, űrbeli roncsokat, a rakéták robbanását és mindenféle repeszeket, ugyanakkor átengedi a fényt és transzcendens sugárzásokat. Így egyedül a mozgékonysága és kicsiny támadó profilja védheti meg a hajót a lézernyaláboktól.
A hajó személyzete három fő, akik feladatmegosztása a következő.:
1. A pilóta: Elöl ül, vezeti a gépet, kezeli az alsó felfüggesztési pontokra kapcsolt fegyvereket és a két oldalsó, rögzített lézerágyút, amik előre néznek.
2. A navigátor: A pilóta mögött ül, kezeli az elektronikai harcászati berendezéseket (elhárítás, zavarás, felderítés, védőpajzsok), koordinálja a térugrásokat (űrharcban) és fedélzeti mérnökként is dolgozik. Szükség esetén átveheti a gép irányítását, mivel pilótafülkéje kicsit magasabban van a pilótáénál, így részben kilát előre.
3. A lövész: A navigátor mögött ül, távirányítással kezeli a vadászgép kétoldali fegyverzettartó pilonjaira szerelt négy, szervomotoros lézerágyút. Az ágyúk tüzelési szektorai nem fedik át egymást, ezért egy ágyú vízszintesen 180 fokban előre-hátra, míg függőlegesen 0-90 fokban képes fölfelé vagy lefelé fordulni. Szükség esetén a négy ágyú két csoportra osztható: ilyenkor az alsókat a lövész kezeli, a felsőket pedig átveszi a navigátor.
A vadászgép alakulatok szervezeti felosztása a következő.:
Két gép alkot egy párt. Alapszabály, hogy vadászgép sehová sem mehet egyedül járőrözni, a hordozójától vagy kikötőjétől egy fénymásodpercnél nagyobb távolságra. A páros repülés előnye, hogy ha az egyiket baj éri, a másik azonnal segíthet rajta.
Négy gép (két pár) alkot egy rajt.
Négy raj alkot egy századot tizenhat géppel. Egy kísérő hordozón vagy kisebb katonai űrállomáson ennyit célszerű állomásoztatni.
Négy század alkot egy ezredet hatvannégy géppel. Egy csapásmérő hordozón vagy nagyobb katonai űrállomáson ennyit célszerű állomásoztatni.
Négy ezred alkot egy hadosztályt kétszázötvenhat géppel. Egy hordozó flottacsoport négy csapásmérő hordozóján ennyi van vagy egy kiemelten védett bolygón ennyit célszerű elhelyezni legalább négy felszíni támaszpontra szétosztva.
Négy hadosztály alkot egy hadtestet ezerhuszonnégy géppel. Ennyi elég egy népes, kiemelten védett bolygórendszer összes lakott égitestének megvédelmezéséhez békeidőben.

4. NASZÁDOK

A naszádok sokfeladatú könnyű hadihajók, amik a vadászgépekhez hasonlóan alkalmasak a hordozójukról indulva járőrözésre, felderítésre, elfogásra, konvojkísérőnek, illetve csapásmérő nehézbombázónak bolygók vagy űrállomások ellen. Rendkívül mozgékonyak a térben, jól manővereznek és nagy gyorsulásra képesek a világűrben és atmoszférában egyaránt. Térugró hajtóművel is rendelkeznek, de kis méretük miatt csak bolygórendszeren belüli ugrásokra használhatók a bevetési idejük rövidsége miatt.
A méretük alapján egy osztályba sorolhatók, átmérőjük nagyjából negyven méter körül van. Az alakjuk vastagabb korong vagy hasáb, jellegtelenül sima, feketére festett, páncélozott burkolattal.
A fedélzetükön nyolc fős személyzet szolgál: pilóta, navigátor, fedélzeti mérnök, fegyvermester és négy lövész. Van egy kisebb rakterük, ahol tíz kozmogyalogos katona fér el teljes menetfelszerelésben vagy másfél tonna rakomány. A fegyverzetük négy forgatható, négy csövű lézerágyú a két oldalon, négy előre néző, rögzített lézerágyú a törzs alján, valamint nyolc külső fegyverzet felfüggesztési pont a hason, ahová kis hatósugarú rakétákat, nagy hatósugarú manőverező torpedókat, nem irányított bombákat, elektronikai felderítő és zavaró konténereket, teherszállító konténereket, felszíni csapatoknak ledobható ejtőernyős utánpótlást szállító tartályokat, bójarakó konténereket, tartalék légtartályokat, energiatermelő pótgenerátorokat, robotszondákat, harci robotokat, valamint forgatható tornyú fémlövedékszóró gépágyúkat vagy lézerágyúkat lehet kapcsolni.

5. KOMPOK

A kompok egy sokfeladatú, könnyű hajóosztályt alkotnak, mint a naszádokkal egyforma méretű és hasonló alakú járművek. Az űrflotta nagyobb hajóinak kiszolgálása mellett számos speciális célra használatosak, típusuktól függően. Kevéssé mozgékonyak a térben, mivel távol maradnak a közvetlen harctól. Térugró hajtóművel is rendelkeznek, de kis méretük miatt csak bolygórendszeren belüli ugrásokra használhatók a bevetési idejük rövidsége miatt.
Típusaik és ezek feladatai a következők.:
1. Csapatszállító: Katonák szállítására, kisebb kozmogyalogos osztagok (legfeljebb egy század: 240 fő) kirakására alkalmasak az űrben vagy bolygófelszínen.
2. Teherszállító: Egy gumikerekes harcjármű vagy egy légköri repülőgép, illetve teherkonténerek, harci robotok férnek el a rakterében.
3. Utántöltő: Külső fegyverzet felfüggesztési pontra kapcsolható gondolákat képes szállítani és az űrben cserélni a vadászgépeken, naszádokon. Főként repülés közbeni újra felfegyverzésre és levegő utánpótlásra használják a hosszabb bevetéseken.
4. Szondarakó: Bármilyen robotszondát képes kitenni vagy felszedni az űrben és a bolygók felszínén a vonósugarával. Főként HÉM-ek és űraknák kirakására és felszedésére használják (utántöltőből átalakítva).
5. Mentőhajó: A katapultált pilóták vagy kényszerleszállást végzett gépek személyzetének keresésére és vonósugaras mentésére használják (szervízhajóból átalakítva).
6. Szervízhajó: Űrbeli javításokhoz, külső szerelési, építési munkálatokhoz használják, de a vonósugarával roncsok begyűjtésére is alkalmas.
7. Daruhajó: Nagy és nehéz terhek (vadászgép, felszíni jármű, roncsok, stb.) kábeles emelésére, vontatására, stabil pályára állítására használják.
8. Kórházhajó: Egy teljesen felszerelt sebészeti műtővel, intenzív felügyeleti részleggel és gyógyszertárral rendelkezik. Szükség esetén hibernátorokat és bioveszély elhárító részleget is magával tud vinni.
9. Sebesültszállító hajó: A harctérről a kórházhajóra vagy honi támaszpontra sebesülteket szállító jármű (teherszállítóból átalakítva).
10. Utászhajó: Szerelő és kiszolgáló robotokat, földmunkagépeket és építőrobotokat szállít a felszíni csapatoknak (teherszállítóból átalakítva).
A kompok személyzete többnyire négy fő: pilóta, navigátor, fedélzeti mérnök és rakodótiszt. Minimális saját fegyverzettel (űrtérvédelmi lézerágyúkkal) rendelkeznek a meglepetésszerű támadások elhárítására.

6. CSAPATSZÁLLÍTÓK

A csapatszállítók az űrflotta felszíni haderejét szállító és kiszolgáló nehéz teherűrhajók, melyek feladata egy teljes deszantezredet nagy távolságba juttatni a célbolygó közelébe. Nem képesek leszállni egy nagyobb égitest felszínére, ezért orbitális pályán maradnak, míg a gépesített kozmogyalogos csapatokat külön deszantszállító teherkompok viszik le a szárazföldre vagy a tengerre. A szállítóhajók kevéssé mozgékonyak a térben, mivel távol maradnak a közvetlen harctól. Csak azután mennek közel a célbolygóhoz, hogy a flotta kivívta az űrifölényt. Minimális saját fegyverzettel (űrtérvédelmi lézerágyúkkal) rendelkeznek a meglepetésszerű támadások elhárítására.
A méretük alapján egyetlen osztályt alkotnak, mivel nincs értelme a felszíni haderőt többféle nagyságú alakulatra tagolni. Az űrhadseregben a felszíni csapatok másodrendű jelentőséggel bírnak, feladatuk csupán az űrből megpuhított bolygók megszállása, miután a flotta felszámolta az ellenség védelmi rendszerét és uralja az űrteret, illetve légteret. Erre a feladatra a legideálisabb a mindenféle felszíni körülményekre felkészített és változatos felszereléssel rendelkező gépesített kozmogyalogság bevetése. Ez deszantezredekben harcol szárazon és vízen, belélegezhető vagy mérgező atmoszférájú bolygón, bármilyen időjárási és hőmérsékleti viszonyok között, esetleg légkörtelen égitesteken. A felszíni haderő felépítésével a Kozmogyalogság című írás foglalkozik részletesen.
A csapatszállítók alakja vastagabb hasáb, jellegtelenül sima, feketére festett, páncélozott burkolattal, melynek oldalán vannak a nyitott űrdokkok. Ezekben állnak a menetirányra merőlegesen, orral kifelé a deszantszállító hajók, négy-négy darab a két oldalon. A teherkompok a hátsó zsilipjükkel csatlakoznak a hajógerincen végigfutó rakodófedélzethez, ahol a deszantezred különféle járművei állnak a behajózásra várva. Ez alatt húzódik végig a hajó egész hosszán a raktárfedélzet, ahol további járművek, fegyverek, muníció és más felszerelés van felhalmozva. A rakodófedélzet fölötti szinteken van a személyzet és a deszantezred katonáinak szállása, a parancsnoki híd, valamint a hajókórház. A csapatszállító orrában és végében van még egy-egy légdokk, ahol négy-négy kompnak vagy naszádnak van hely.

7. DESZANTSZÁLLÍTÓK

A deszantszállítók az űrflotta felszíni haderejét a bevetési területre szállító teherjárművek, amik a csapatszállítókról indulva képesek bármilyen légkörű és időjárású bolygó bármilyen felszínén landolni és csapatokat kitenni vagy felszedni. Nem rendelkeznek térugró hajtóművel, mivel kis hatótávolságúak, viszont a téri hajtóműveik nagyon erősek, hogy egy 2 g felszíni gyorsulású bolygóról is fel tudjanak szállni teljes terhelés mellett. Kevéssé mozgékonyak a térben, mivel közvetlenül nem vesznek részt a harcban, így csak minimális saját fegyverzettel (űrtérvédelmi lézerágyúkkal) rendelkeznek a meglepetésszerű támadások elhárítására.
A méretük alapján egyetlen osztályt alkotnak, hogy illeszkedjenek a hordozójukhoz, a csapatszállítóhoz, amire rákapcsolódva utaznak nagy távolságokra. A deszantszállítók alakja vastagabb hasáb, jellegtelenül sima, feketére festett, páncélozott burkolattal, melynek belsejét teljes hosszúságban a raktér foglalja el. A parancsnoki híd és a védelmi fegyverzet a komp tetején található a rögzítőkarmokkal, amik segítségével a csapatszállítóhoz csatlakozik. A jármű elején és végén lévő bejáratokat levegő visszatartó erőtérpajzsok védik nyitott állapotban. Az elülső nyílás leereszthető rámpájú, ezen keresztül hagyják el a csapatok landoláskor a kompot. A hátsó bejárat egy zsilipcsatlakozó, amin keresztül a csapatszállítóról berakodható a szállítmány.
A deszantszállító rakterében négy gumikerekes páncélozott harcjárműnek vagy négy légköri repülőgépnek van hely a személyzetükkel együtt, de szállíthat légpárnás kétéltű hajókat, minitengeralattjárókat, teherkonténereket és harci robotokat is.

8. ROBOTSZONDÁK

A robotszondák különféle feladatokra optimalizált távirányításos vagy részben önállóan tevékenykedő gépek, amiket a nagyobb űrhajók visznek magukkal. Többségük rendelkezik téri és térugró hajtóművel egyaránt és rendkívül mozgékonyak, nagy gyorsulásra képesek. Az alakjuk többnyire gömb, kocka vagy sokszögletű test, a méretük pár centimétertől a több méteresig terjed. Páncélozott burkolatuk jellegtelenül sima, feketére vagy más rejtőszínre festett a feladatuktól függően.
Az űrflotta által használt robotszondák főbb típusai és ezek tevékenységi körei a következők.:
1. Ugrásvezető szondák: Minden térugró hajtóművel rendelkező űrhajó többet visz belőlük magával, mivel fogyóeszköznek minősülnek. Feladatuk az anyahajójuk előtt ugrálni és felderíteni a belépési zónát, hogy biztonságos-e. Nem rendelkeznek fegyverzettel, csak védőpajzzsal.
2. Hajókísérő szondák: A nagyobb űrhajókat kísérik a térben, illetve követik vagy megelőzik térugrás közben. Fő feladatuk a környező világűr vizsgálata és támadás esetén a hajó oltalmazása, ami passzív módban a támadó és az űrhajó közé való helyezkedést jelenti (védőpajzzsal), míg aktív módban a saját lézerfegyverükkel való tűztámogatást.
3. Felderítő szondák: A hajójuktól nagyobb távolságra kiküldött, részben önállóan tevékenykedő kutató egységek, amik járőrözést és felderítést végeznek az űrben és a bolygók légkörében, tengereiben. Nem rendelkeznek fegyverzettel, csak védőpajzzsal.
4. Manipulátor szondák: Űrbeli szerelési munkákra, kisebb terhek szállítására, futárszolgálatra, űrszondák kihelyezésére vagy begyűjtésére, roncshalászatra és mentési feladatokra, szkafanderes emberek szállítására használhatók. Többféle manipulátor karral és vonósugár generátorral szerelhetők fel. Nem rendelkeznek fegyverzettel, sem térugró hajtóművel és védőpajzzsal.
5. HÉM-ek: Hosszú Élettartamú Megfigyelőbóják. A világűrbe vagy égitestek felszínére hosszú időre kihelyezett megfigyelő és nyomkövető berendezések, a felderítő szondák kisebb és egyszerűbb változatai. Nem rendelkeznek fegyverzettel, csak téri hajtóművel és védőpajzzsal.
6. Űraknák: A világűrbe hosszú időre kihelyezett, nagy rombolóerejű bombával fölszerelt fegyverek, amik képesek az ellenséges járművek azonosítására, majd térugrással való meglepetésszerű megközelítésére és elpusztítására. Automata vagy távirányításos módban működhetnek, téri hajtóművük és védőpajzsuk is van.
7. Űrvédelmi szondák: Bolygók, űrállomások köré hosszú időre kihelyezett, főként mozgatható lézerágyú tornyokkal fölszerelt fegyverek, amik egyben megfigyelő és nyomkövető berendezésekkel is el vannak látva. Automata vagy távirányításos módban működhetnek, nem képesek térugrásra, csak téri hajtóművük van és védőpajzsuk.
Az űrvédelmi szondák lézerfegyverei képesek minden irányban tüzelni anélkül, hogy a szondának helyzetet kellene változtatnia. Általában hat önálló lövegtoronnyal rendelkeznek, melyek mindegyike egy félgömbnyi területet képes befogni. Ennek köszönhetően az egy irányból közeledő ellenségre egyszerre akár 4-5 ágyú is képes tüzet nyitni, egy vagy több célpontra.

Készült: 2006.10.18. - 2007.02.03.

Következő írás

Vissza a tartalomhoz