AZ UNIVERZUM ALAKJA

2003 októberében a Nature tudományos magazinban megjelent egy cikk, amit egy francia-amerikai kutatócsoport publikált Jeffrey Weeks matematikus vezetésével. Ők az univerzum mikrohullámú sugárzását vizsgálták (műholdas mérések alapján), aminek enyhe ingadozásaiból arra a következtetésre jutottak, hogy az univerzum nem végtelen. A világegyetem dodekaéder formájú lehet, aminek az átmérője kb. 65-70 milliárd fényév.
Ezzel kapcsolatban az alábbiakban összefoglaltam az észrevételeimet, az időfizikai világmodell segítségével vizsgálva meg a kérdést.
Az eddigi méréseink arra utalnak, hogy az univerzumunk téridejének belső része (az alfatér) olyan hatalmas, hogy a látható fény tartományában (a rendelkezésünkre álló műszerekkel) nem látunk el a távolabbi végébe. A világtojást kitöltő por és gázfelhők, galaxisok miatt csak a hozzánk legközelebb lévő falrészig, a Nagy Vonzóig látunk, ami a Virgo halmaz irányában található az égen. Ebbe az irányba halad a galaxisunk.
Valamiért nem látunk el az ellenkező irányba sem, ahonnan jöttünk, a Nagy Fehér Lyukig, ahol a Mindenható térszerán található a téridő buborék közepén. Ha a világtojás átmérője tényleg 65-70 milliárd fényév körül van, akkor a sugara 32-35 milliárd fényév. A Nagy Vonzó tőlünk kb. 20 milliárd fényévre található, tehát még az út felét sem tettük meg a centrumtól kifelé haladva. Így a galaxisunk a viszonylag fiatal képződmények közé tartozik a rendszerben.
A nyugati fizikusok dodekaéderekből álló cellaszerkezetes univerzumokat képzeltek el, amik egymás mellett sorakoznak vég nélkül. Arról persze elfelejtettek beszélni, hogy ezeket mi hozza létre és miért pont ilyenek. Túl keveset tudunk még az ilyen nagy mérettartományok szerkezeti jellemzőiről ahhoz, hogy bármit biztosan kijelenthessünk, de az időfizikai modellek alapján a következő lehetőségek tűnnek reálisnak.:
Ha a világtojás neutronpáncél fala belülről nézve dodekaéderesnek látszik, akkor kívülről nézve valószínűleg ikozaéderes lesz (a duálisa). Pont úgy, ahogy a proton is ikozaéder alakú, az elektron meg dodekaéder alakú. Ekkor viszont felmerül a lehetősége annak, hogy az univerzum kettős falú, mint a neutron belső szerkezete. Mi a belső, kisebbik részében vagyunk, ami dodekaéder alakú, miközben a külső, nagyobbik buborék ikozaéder alakú.
A dimenziógeometriai alapkutatásaink viszont arra utalnak, hogy az ilyen szabályos formák az egymásba ágyazott dimenziószintek közti összefüggéseket jelzik. Az erről szóló részletes kutatási anyagok még nem kerültek publikálásra, de talán hamarosan olvashatóak lesznek az Eseményhorizonton.
Az őskáoszban nincs téridő, tehát kiterjedés nélküli, mint a pont: 0D-s. Az időszálak 1D-sek, mint az egyenes. A síkuniverzum (falvédő, térbúra) 2D-s. A 3D-s univerzum egy hatalmas dodekaéderszerű struktúrának látszik. Ez beágyazódik a 4D-s világegyetembe, ami ennek megfelelően ikozaéder alakú lesz, míg az 5D-s felsőbbtér formája ismeretlen. Az 5D-s világok együtt alkotnak egy 6D-s kiterjedést, ami a teljes világtojás téridejének felel meg. Erről tudjuk, hogy mint a tyúktojás, forgásellipszoid alakú, mivel a 6D-ben már nincs anyag.
Az egyes formák között szigorú logikai és geometriai összefüggések figyelhetők meg, ahogy egymásra épülnek. Ezen összefüggések kutatásával már évek óta foglalkozunk, de sajnos - egyelőre publikálható eredmények nélkül. Aki úgy érzi, hogy nagyon megy neki a sok dimenziós matematika, és szeretne megküzdeni a feladattal, az kérjük jelentkezzen (írjon a lapgazdának).

Készült: 2003.10.13.

Következő írás

Vissza a tartalomhoz