LYUK AZ UNIVERZUMBAN

"Milliárd fényév átmérőjű lyukat találtak az univerzumon" címmel az alábbi írás jelent meg az Index hírportálon 2007. augusztus 24. -én.:

Nem fekete lyuk a fényt is csapdába ejtő gravitációval; egy óriási terület az űrben, ahol egyetlen atomnyi anyag sincs.
Gigantikus lyukat fedeztek fel az űrben a University of Minnesota amerikai egyetem csillagászai a National Science Foundation rádióteleszkópjának felvételeit elemezve. A jelenség nem klasszikus fekete lyuk (ahol egy hihetetlenül nagy sűrűségű objektum gravitációja akkorára nő, hogy a fény sem képes kitörni belőle), hanem a szó hétköznapi értelmében vett lyuk. Egy olyan terület az űrben, ahol nincsen semmilyen anyag: se csillagok, se bolygók, se csillagközi por vagy gáz, de még a misztikus "sötét anyagnak" sem találták nyomát.

Ilyen nincs, és mégis van

A tudósok értetlenül állnak a jelenség előtt. Ehhez hasonló lyukakat már felfedeztek a világűrben, de ilyen méretekben (közel egymilliárd fényév a lyuk átmérője) nemcsak nem tapasztaltak, de nem is tartották lehetségesnek a kialakulását. A lyuk az Eridanus csillagkép irányában, a Naprendszertől 6-10 milliárd fényévre található.
A jelenség létét megerősítették a NASA Wilkinson nevű műholdjának mérési adatai is. A Wilkinson a mikrohullámú kozmikus háttérsugárzást méri (ez az ősrobbanás lenyomata, olyan háttérsugárzás, ami az egész univerzumban jelen van), és a lyukat hideg foltként érzékelte a mikrohullámú tartományban. A háttérsugárzás fotonjai energiát nyernek, amikor az űr normális, anyagot tartalmazó részein haladnak át, és energiát veszítenek, ha nem találkoznak semmilyen anyaggal - ettől látszik hidegnek a lyuk a háttérsugárzás térképén.

Az égbolt csillagképei középen az Eridanus csillagképpel.

Az Eridanus csillagkép közel van az égbolton ahhoz az irányhoz, ahonnan a Tejútrendszerünk jön, vagyis a Halak csillagképhez. Amennyiben a galaxisunk nem egyenes vonalban haladt az univerzumban a centrumtól távolodva, hanem egy ívet írt le a pályája, az is elképzelhető, hogy kifejezetten az Eridanusban látható lyuk irányából érkezett. Onnan, ahol a Mindenható térszerán található a világbuborék közepében, és ahonnan minden fény és anyag, valamint az istenek (másolati szerinók) származnak.
Felmerül a kérdés, hogy az univerzumunk közepében miért nincs anyag? Ez csak akkor történhet meg, ha a Mindenható valamiért befejezte az anyag keltését és hosszú időre, valószínűleg milliárd évekre leállt vele. A korábban kibocsátott anyagfelhők közben repülnek kifelé a világbuborék fala irányába, a neutronpáncél felé annak gravitációs vonzása miatt, s közben összeállnak csillagokká, galaxisokká. A központi fehér lyuk (vagy lyukak) befejezték működésüket, és vagy lebomlottak vagy szétrobbantak (ősrobbanás elmélet) a munkájuk végeztével. Esetleg elhagyták a mi 3D-s téridőnket, elmozdulva a 4D (vagy 5D) irányába.
Az univerzum centrumában keletkező anyagmentes terület emiatt fokozatosan növekszik, gömbszerűen tágul, miközben az előtte repülő anyaghalmazok 30-35 milliárd fényév megtétele után elérik a Nagy Vonzót és becsapódva felkenődnek a falára. Végül az egész világbuborék kiürül, csak a szuperkeményre sűrűsödött fala marad meg, de mi azt már nem fogjuk megérni, hacsak beljebb nem költözünk az üres zónába, megtalálva a módját, hogy ott is megéljünk, ahol semmiféle anyag nincs.
A Tejútrendszer jelenleg a Szűz csillagkép irányába látszik mozogni az univerzumban. Amennyiben a galaxisunk pályagörbéje ívelt, s valójában nem a Halak, hanem az Eridanus irányából jövünk, megbecsülhetjük a Nagy Vonzóhoz való érkezésünk tényleges helyét. Ami nagyjából az Oroszlán csillagkép zónájába esik. Pontosabb számításokat majd a csillagászok fognak végezni, ha ők is felfedezik a dolgot és elég adattal rendelkeznek már a galaxisunk mozgásáról a világbuborékon belül.
Az anyagmentes buborék valószínűleg nem jelent fénymentes lyukat, csupán azt, hogy nincsenek benne fényforrások (csillagok, azaz kis fehér lyukak). Téridő is biztosan van benne, hiszen különben nem láthatnánk az ürességét. Amennyiben ugyanis egy térszünet keltéséről volna szó, az emanációs sebességgel felfúvódó térhiány láthatatlan lenne az előtte lévő megfigyelők számára. A megszűnésének eseménye olyan gyorsan közeledne, amilyen gyorsan terjed a megszűnés, tehát amint meglátnánk, már végünk is lenne. Ezzel a témával (a térszünet működésével) rövidesen részletesen foglalkozunk majd egy külön írásunkban.
Az anyagmentes lyuk felfúvódási sebessége nyilván jóval alatta marad a fénysebességének, ezért láthatjuk akár nagy távolságból is, vagyis az 1 milliárd fényév átmérőjű lyuk életkora több milliárd év lehet. Ne feledjük, hogy a nagy távolság miatt a lyukat a 6-10 milliárd évvel ezelőtti állapotában látjuk, tehát jelenleg akár 2-3-szor nagyobb is lehet már. Vagy az is elképzelhető, hogy némi szünet után a Mindenható ismét elindította a közepében az anyag keltését, és egy friss, fiatal kiáradás (Nagy Fehér Lyuk vagy más néven Ifjú Ősrobbanás, Őskiáradás) jelent meg a centrumában. A hindu szent iratokban olvasható ciklikus teremtési modellek épp erről szólnak. A csillagászok felfedezése tehát ismét megerősítette az időfizikai kozmológiai modellünket.
Az Eridanusz egyébként az a legendás folyó, amibe Phaeton zuhant, mikor nem bírta rendesen irányítani apjának, Héliosz Napistennek az égi szekerét. A történészek szerint egy valódi folyóhoz kapcsolódik a monda, de az ellentmondásos leírások szerint a Pó éppúgy lehetett, mint a Duna. Amennyiben viszont egy térugró űrhajóról volt szó, amit Phaeton az Aranyvárosból kötött el, sokkal valószínűbb, hogy a nemtér-nemidő rétegben rekedt meg a jármű. Egyes legendák így is említik, alvilági folyóként, vagyis olyan helyként, ahol szuroksötét van. Így talán az sem csupán érdekes egybeesés, hogy az égbolton pont azt a területet nevezték el az Eridanuszról, amerre az anyaghiányos sötét lyuk található az univerzumban.

Készült: 2007.10.11.

Következő írás

Vissza a tartalomhoz