AZ ALVILÁGI FOLYÓK
TITKA
1. ALVILÁGI FOLYÓK A
GÖRÖG MITOLÓGIÁBAN
A görög mitológia alvilágában hat
folyó található. Ezek a Sztüx (Styx),
Akherón (Acheron), Flegetón (Phlegethon),
Kókütosz (Cocytus), Eridanosz
(Eridanus) és Léthé (Lethe).
Közülük a Sztüx (gyűlölt) az élők
és
holtak birodalmát elválasztó
határfolyó, amely kilenc kanyarulattal fut
az alvilág legmélyére. Oda, ahol Hadész
palotája emelkedik egy óriási
mocsár közepén. Ide tart még az
Akherón (örömtelen) folyó, melynek két
mellékfolyója a lángoló
hullámú Flegetón (égő) és a
jéghideg vizű
Kókütosz (jajgatás). Két további
folyó a Léthé (feledés), melyből a
holtak lelkei azért isznak, hogy elfelejtsék földi
életüket, az
elkövetett rossztetteiket és megtisztuljanak, valamint az
Eridanosz
(emlékezés), melyből azért kell inniuk, hogy
emlékezzenek a földi
jótetteikre.
A mitológiában minden folyó egyben istenség
is, aki megszemélyesíti a
hozzá kapcsolódó tulajdonságot. Sztüx
istennő Ókeanosz és Téthüsz
lánya, Pallasz felesége, négy gyermekük
Zélosz, Niké, Kratosz és Bia.
Sztüx és családja a Titanomakhia idején
elsőként állt Zeusz mellé,
ezért jutalma az lett, hogy a legerősebb és legszentebb
eskü, amit csak
az istenek ismernek, az ő nevét idézi. Az istenek a
Földre, az Égboltra
és a Sztüx vizére esküsznek, s aki megszegi a
folyó nevére tett
esküjét, annak innia kell a vizéből. Ettől kilenc
évre elveszíti a
hangját és csak a tizedik esztendőben térhet
vissza az istenek karába,
az Olümposzra.
Sztüx nevét viseli a vizet gondozó naiasz nimfa is,
akinek alakja
gyakran összemosódik az istennőével. A Sztüx
folyó az alvilág első
állomása, aminek csodálatos varázsereje
van. Aki megmártózik benne
(mint Akhilleusz) az halhatatlanná válik. Ezen a
folyón dolgozik Kharón
révész, aki csónakjával a holtak
lelkét szállítja a túlvilágba, ahol
eldől a sorsuk. Az igazak Elüszionba, a vétkesek
Tartaroszba kerülnek.
Kharón egyébként Erebosz (az örök
sötétség) és Nüx (az éjjel) fia,
akik
testvérek és Khaosz gyermekei.
Akherón Gaia fia, aki a gigászokat segítette az
istenek elleni harcban,
ezért lett belőle büntetésül folyó az
alvilágban. Felesége Orphné a
sötétség nimfája, fia Aszkalaphosz, akit
Démétér bagollyá változtatott.
Léthé Erisz (viszály) lánya, a
feledés istensége. Testvérei Thanatosz
(halál) és Hüpnosz (álom). A többi
istennőről nem találtam
feljegyzéseket, számos lexikonból még a
puszta nevük is kimarad sajnos.
2. A FOLYÓK NEVÉNEK
IDŐFIZIKAI
JELENTÉSE
Ha a görög mitológiára úgy
tekintünk, mint ezoterikus titkokat hordozó ősi
tanításra, akkor rögtön feltűnik, hogy az
alvilági folyók azonosak
az időfizikában a téridő rétegeket
elválasztó szeparátorokkal. Ezek
különítik el a párhuzamos
téresszenciákat, valamint a 3D-s evilágot a
4D-s túlvilágtól. Fizikai szerkezetüket
tekintve hasonlóak a
nemtér-nemidő réteghez, mivel bennük idősemmi
található. Az összefüggés
egyértelmű, az okai pedig messzire vezetnek a
történelem homályába.
Különös módon a görög
mitológiában szereplő nevek és a hozzájuk
kapcsolódó tulajdonságok közti logikai
összefüggés csak akkor érthető
meg, ha magyar nyelven vizsgáljuk a szavak időfizikai
jelentését. Az
évezredek alatt persze jócskán megváltozott
a szavak többsége, főleg a
kiejtésbeli torzulások és a pontatlan
átírások következtében, de a
magyar nyelv szótagrendszerének ismeretében
még mindig visszafejthető a
többségük. Ezt persze csak azután fedeztük
föl, hogy más utakon már
eljutottunk a teremtés titkainak megismerésében
egy bizonyos szintre,
ahol föltárultak előttünk az isteni tudás
ezoterikus mélységei. Az
alábbiakban ebből a tudásból teszünk
közzé néhány érdekes részletet
azok számára, akik szeretnének alaposabban is
foglalkozni az ókori
mítoszok és a teremtésfilozófia közti
összefüggésekkel.
A Sztüx (Styx) folyó magyarul lehetett egyrészt az x
= ksz = gz kiejtés
átírása miatt Sztügz: Tűz (tachion)
folyó eredetileg, másrészt az ü = y
= i átírás miatt a Sztigz: Tíz
(okforrás) folyója. Időfizikailag
mindkét változat korrekt és érthető, a
nemtér-nemidő rétegre és az őskáoszra
egyaránt vonatkoztatható. Fogalma a
kereszténységben
Tisztítótűz néven maradt fenn, mivel a tíz
okforrás tűz típusú
hullámterei tisztító hatásúak a
belekerülő lelkekre nézve
(informetriailag). Lásd bővebben a lélektannal
foglalkozó publikációkat.
Az Akherón (Acheron) folyó magyarul lehetett
egyrészt a kh = k átírás
miatt Akerón: Akeren (A-keren) folyó eredetileg,
másrészt a ch = h
átírás miatt Aherón: Aheren (A-helyen)
folyó. Egyes nyelveken ezt
Aseronnak ejtik, ami magyarosan az Aszeren-nek felel meg (szer = hely).
Az A-keren: Atya-körön folyó az Atya körül
van, tehát körbeveszi az
Istent (téridőt). Régi nevén ezt mi Ahunnak
hívjuk inkább, melynek népe
a benne utazni (térugrást végezni) tudó
hunok, akik több, mint 6000 éve
költöztek be a Földre, más
bolygókról áttelepülve ide.
A Flegetón (Phlegethon) folyó magyarul
valószínűleg Flag-aton:
Flag-atyán lehetett, azaz lobogó Atya, pontosabban az
Atya lobogása.
Angolul a flag zászlót jelent, de bölcsebb lenne
inkább lobogónak
fordítani, mivel épp úgy mozog a szélben
(áramló levegő), mint a tűz.
Latinul a flagellum ostort, korbácsot jelent, ami szintén
lobog,
csattan a levegőben. Erről árulkodik a flagráns
szó is, ami nem csak
nyilvánvalót és szembeszökőt jelent, hanem
csattanósat, meggyőzőt,
vakmerőt, égetőt (baj), lángolót és
kiáltót (igazságtalanság) is.
Nyilvánvaló ezek ismeretében tehát, hogy a
Flegetón folyó hullámai
égnek, lángolnak, mint a tűz. Ez persze transzcendens
égi tűz, semmi
köze holmi oxidációhoz, így a belekerülő
lelkek sem égnek benne szó
szerint, sokkal inkább pszichikailag érzik égőnek
a helyzetüket a
pokolban.
A Kókütosz (Cocytus) folyó magyarul
valószínűleg az ü = y = i
átírás
miatt Kókitusz: Kó-két-usz folyó lehetett.
Japánul a kó szájat jelent,
a szó forrását, az usz pedig, mint tudjuk a
rovásírásunkból az egyetlen
ly-nal kezdődő szavunkat, a lyukat jelenti. Tehát ez vagy a
két lyukú
forrás folyója, a Bindu (két Mandu) vagy a
két forrás lyuka, a két
Teremtő okforrás (Atya és Anya), akik maguk is Binduk.
A Kókütosz vize a Flegetónnal szemben
jéghideg, így az ebbe kerülő
lelkek rögtön jajgatni kezdenek. A nemtér-nemidő
hidegsége fizikailag
abból adódik, hogy sem anyag, sem fény nincs
benne, ezért hőtani
szempontból abszolút hidegnek tekintendő. A lelkek
jajgatása pedig
annak a következménye, hogy az idősemmiben nincs
fény, anyag,
gravitáció, sem bármiféle mérhető
változás az idő meghatározásához.
Nincsenek tájékozódási pontok, ezért
rendkívül nehéz (de nem
lehetetlen) benne térbeli irányokat kijelölni a
navigációhoz. Az ide
kerülő lelkek kellő tudás híján
képtelenek önerőből kijutni a
sötétségből, így maximum kiabálhatnak
segítségért, hátha egy angyal
kihúzza őket.
Az Eridanusz (Eridanus) folyó magyarul
valószínűleg: Ér-id-an-usz: Ér
az idős égi lyukig, pontosabban az idős égi lyukig
érő lehetett. Az
idős égi lyukat, azaz időforrást magyarul inkább
Öregistennek mondjuk.
A nemtér-nemidő hullámtere azért ér az
Öregistenig, mert tartománya a
létezés határáig terjed kifelé.
Jóval túl a téridő hullámterén,
egészen
az okforrásokig, akikből kiárad.
Az Eridanusz azért az emlékezés folyója,
mert a forráspontok által
kibocsátott időhullámok modulációja a
végtelenségig megmarad, s ezzel
megőrzi a forrásra jellemző információ
tartalmát. Ezek az időhullámok
az idősemmiben is éppúgy tovább terjednek, mint a
téridőben, mivel a
terjedésükhöz nincs szükség közegre.
A túlvilágon a lelkeknek a jó
tetteikre azért kell emlékezniük, mert ezek azok a
hasznos információk,
amiket érdemes megőrizniük és tovább
vinniük a következő életükbe.
A Léthé (Lethe) folyó magyarul: Léte, a
létezés folyója. Ebből
egyértelműen kiderül, hogy a létezés egy
dinamikusan változó, áramló,
mozgó közeg, maga az idő. A lelkeknek azért kell a
vizéből inniuk, hogy
elfelejtsék az életüket, főleg azokat a rossz
tapasztalatokat, amik
megmérgezik a szellemet és akadályozzák a
továbbfejlődésében. Csak
ezután tudnak visszatérni a testben élők
világába, azaz tiszta lappal,
letörölt feltudattal reinkarnálódni. Magyarul
erre mondjuk azt, hogy az
idő minden sebet begyógyít és elfeledteti
velünk a rosszat.
3. TOVÁBBI ISMERETEINK AZ
ALVILÁGRÓL
Az akashából szerzett ismereteink szerint a
nemtér-nemidő zónán
keresztül közlekednek az emberi (és állati,
növényi) lelkeket szállító
szubanyagi lélekűrhajók, amiknek egy-egy istenség
(angyal, isteni
lélek) a kapitánya. Ezek a járművek nem csak a
dimenzióvilágok közti
lélekfuvarozást végzik, hanem a szomszédos
csillagrendszerek között is
járnak szükség esetén, amolyan
távolsági űrbuszjáratokként. Ott
használják őket, ahol nincsenek kiépített
térablak állomások az
átkeléshez. A térablakok a misztikában
és a halálközeli
élménybeszámolókban
fénykapuként, fénybe vezető
alagútként jelennek meg
többnyire.
Mivel a nemtér-nemidőben csak a szerinóval rendelkező
lények vagy
járművek képesek megmaradni és
térugrást végezni, ezért a
teremtmények
nem képesek önállóan átkelni rajta. A
szállításukról így ezek a
csónakos angyalok (Kharónok) gondoskodnak.
Egyes leírások szerint Kharón nem a
Sztüxön, hanem az Akherón folyón
viszi át a lelkeket, ami logikailag annyiból pontosabb,
hogy Kharón
neve eredetileg Kherón volt, az A-kherón alapján.
A neve magyarul
Kerón, azaz Keren, Koron vagy Körön, mert ő a kerengő,
aki oda-vissza
jár körbe az időfolyón (kor) keresztül.
Az alvilág bejáratát a három fejű kutya,
Kerberosz őrzi, aki Tüphón és
Ekhidné szörnyeteg fia. Nyaka körül
kígyók tekeregnek, farka
sárkányfejben végződik. Nevét ma magyarul
inkább így mondanánk:
Körbe-ér-usz. Nyilvánvalóan egy ciklikus
időrendszerről van szó, erről
árulkodnak a tulajdonságai. Valószínűleg
azért három fejű, mert az
időhurka vagy triális rendszerként működik
(triász szerinó) vagy a
rendszerének keletkezése három
forráspontból indul (hármas
felhasadással).
A jelenlegi ismereteink szerint az anyagi részecske (neutron)
keletkezése indul hármas felhasadásból,
ezért logikusnak tűnik, hogy a
Hádészról szóló mondai
leírások valójában az anyagi
részecske
tulajdonságaira vonatkoznak. Ezt az is
alátámasztja, hogy a túlvilágon
a 3D-s anyagi világot hívják alvilágnak
vagy újabban pokolnak. Ebben az
esetben Kerberosz az időtartály
felszínjelenségét kialakító THZ
lesz,
míg az alvilágba érkező holtak lelkei a
fotinók (fénylények).
A hármas struktúra megjelenik még a három
alvilági bíró személyében is,
akik a holtak fölött ítélkeznek, valamint a
Moirák személyében, akik a
végzet (sors) istennői. A három bíró
Aiakósz, Minósz és Rhadamanthüsz,
míg a három Moira (magyarul: most-ra, mustra)
Klóthó (aki fonja az élet
fonalát), Lakheszisz (kockavető azaz a véletlen
generátor) és Atroposz
(aki elvágja az élet fonalát).
A Hádész szó egyébként magyarul
Ád-ész, azaz eszet adó vagy Ész adta
világ. Egyrészt, mert a balos csavarodású,
női időrendszereket (anyag)
nevezzük Észnek, míg a jobbos
csavarodásúakat (energiakvantumok)
Ásznak, másrészt mert az alvilágban
szenvedve garantáltan megjön az
esze minden léleknek, ahogy szembesül önnön
bűneivel, amik ide
juttatták. Ennek megfelelően a Bibliában az első
emberpár (Á-dám, É-va)
azért lett száműzve a paradicsomból
(mennyország) az anyagi világba
(alvilág), mert ettek a tudás fáján
(Életfa) termő almából
(információból) és ezért eszesek
(ítélkezők, különbséget tevők) lettek.
4. ÖSSZEFOGLALVA
A hat alvilági folyó elnevezése az ókori
görög mitológiában egy olyan
többszörösen összefüggő és
egyértelműen redundáns logikai rendszert
tükröz, ami csak magyar nyelven fejthető meg, a
teremtés működésének
ismeretében. Mindegyik név a nemtér-nemidő
zóna egy-egy fizikai
tulajdonságára utal, vagyis nem önkényesen,
hanem szigorú szabályok
szerint lettek kialakítva magyar szótagokból.
Ahogy szinte az összes
ógörög szónak is magyarul találhatjuk
meg csak az eredeti értelmét és
jelentését. Lásd még: A hellén
mítoszok időfizikai jelentése és a
Hellász földrajza és az időfizika című
írásokat.
Bárki vagy bárkik hozták is létre
tehát a hellén mitológiát, pontos
terv szerint jártak el, magyarul gondolkodtak és pontos
ismereteik
voltak az univerzum szerkezetéről. Kozmológiájuk
és fizikájuk
egyértelműen jóval fejlettebb volt a mai hivatalos
tudomány szintjénél,
hisz ismerték az időforrásokon alapuló
teremtést. A jelenpontot ezért
hívták atomosznak, azaz atyóm-usznak, mert a pont
tényleg oszthatatlan,
ellentétben azzal a komplex részecske halmazzal, amit a
mai fizikusok
hibásan atomnak neveznek. Még csak most kezdünk
eljutni odáig, hogy
esélyünk legyen megfejteni a görög
mitológiában elrejtett és az
utókorra átörökített hatalmas
tudást.
Gyakorlatilag kizárható, hogy egy ilyen gondolati
rendszer véletlenül
alakulhasson ki. Az ókori helléneknek tehát vagy
profi sámánjaik
voltak, akik bejárták az univerzumot és
feltérképezték azt vagy a
jósaikon, médiumaikon, prófétáikon
keresztül jutottak hozzá ezen
ismeretekhez a szellemi világból. De nem
zárható ki a földön kívüli
eredet sem vagy az, hogy Egyiptomból, a hunoktól,
netán Atlantiszról
szerezték a tudást. Az igazságot talán
sosem fogjuk megtudni. Az
mindenesetre régóta közismert, hogy Akhilleusz
és Odüsszeusz egyaránt
hun íjat használtak, amit felhúrozni csak nagy
erőfeszítéssel és
különleges technikával lehet. A hunokkal való
szoros kapcsolatot az is
mutatja, hogy nem csak a görög személynevek,
istennevek és földrajzi
nevek, de számos más szó is egyértelműen
hun eredetű, azaz magyarul van
értelme. A görögök tehát
igazából a távoli rokonaink közé
tartoznak,
kultúrálisan és nyelvileg legalábbis.
Reméljük, ezzel a kis írásunkkal
sikerült felkeltenünk sokak figyelmét
a görög mitológia ezoterikus tanításai
iránt. Nem lesz könnyű minden
titkot megfejteni, hisz a történelem folyamán
nyilván számos ponton
sérült az információ. Elvesztek egyes
leírások, másokat megváltoztattak
vagy önkényesen hozzátettek oda nem illő dolgokat a
leszármazottak.
Némi segítséget jelenthet a
teremtésfilozófiai logika alkalmazása a
visszafejtés során. Az például, hogy
míg a férfi nevek többnyire -usz,
-osz, -ész, -ász végződésűek, addig a női
nevek -na, -né végűek (ahogy
mi is a feleség nevénél használjuk a
-né végződést).
Mindenképpen érdemes tehát foglalkozni a
mítoszok tudományos igényű
visszafejtésével, hisz ennek
segítségével juthatunk előbbre a saját
tudásunkban is. A munka még éppen csak
elkezdődött, rengeteg a
tennivaló, így bárki beszállhat és
dolgozhat a feladaton. A témával
kapcsolatos cikkeket várjuk az Eseményhorizont
postaládájába.
Készült: 2008.01.09.
Következő írás
Vissza a tartalomhoz