1. BEVEZETÉS
Az ókori hellén mitológiában szereplő istenek alapvetően három csoportra, nemzedékre bonthatók, akik a teremtés három szakaszára utalnak a nevükkel és tulajdonságaikkal. Az istenek első nemzedéke az őskáosz állapotát írja le, a második a téridő születését, a harmadik pedig a teremtmények keletkezését a téridőben. Bár a mitológusok legjobb tudásuk szerint összeállították az istenek leszármazási táblázatát (családfáját), ez mégsem tekinthető pontosnak, mivel nem vették (nem vehették) figyelembe az időfizikai összefüggéseket. Ebben az írásunkban első alkalommal teszünk kísérletet erre, hogy a teljesség igénye nélkül rávilágítsunk a mítoszok ezoterikus titkaira, melyek a teremtés kezdeti lépéseit írják le több-kevesebb pontossággal.
Mivel az évszázadok során a beavatottak által összeállított mítosz rendszer gerincéhez sok kívülálló, beavatatlan szerző hozzátette a maga elképzeléseit, nyilvánvaló, hogy nehéz feladat a jó megoldásokat kiválogatni a rosszak közül. A tudásra rárakódott háttérzaj csak részben szűrhető ki, így eredeti teljességében valószínűleg sosem tudjuk majd helyreállítani a hellén bölcsek tanításait. Némi segítséget jelent, hogy más forrásokból és a saját kutatásaink alapján már sok részletet ismerünk a teremtéstanból. Ennek alapján és főként a görög szavak szótagjainak magyar nyelvű értelmezésével sikerült olyan szinten megfejteni a mitológiában rejlő ezoterikus tudást, hogy egyértelmű legyen annak mély bölcsessége. A témával kapcsolatban érdemes még elolvasni Az alvilági folyók titka és a Hellász földrajza és az időfizika című írásainkat.
2. AZ ISTENEK TULAJDONSÁGAI
1. Khaosz: Ká-usz, azaz a hullámtér forrása. A teremtés kezdeti ősállapota, amiből minden folyamat elindul. A ká szótag jelentése a hun rovásírás K jelének időfizikai értelmezéséből adódik, míg az us szótag az LY (lyuk) jelnek felel meg.
2. Uranosz: Úr-án-usz, magyarul az Úr égi forrása. Egyes források szerint Gaia, mások szerint Aithér és Hémera fia. Felesége minden mítoszban Gaia, akivel együtt nemzették a hekatonkheireket (három 100 kezű, 50 fejű óriást), küklopszokat (három kerekszemű óriást), gigászokat (hat óriást), titánokat (hat férfi óriást) és titaniszokat (hat női óriást). Mivel Uranosz félt a huszonnégy leszármazottjától, bezárta őket a föld mélyébe. Gaia fellázította őket az apjuk ellen, majd a kitörő háborúban a legfiatalabb titán, Kronosz levágta apja nemzőszervét és a földre dobta. Uranosz földre hulló véréből lettek az Erinnüszök.
Uranosz a neve és tulajdonságai alapján egyértelműen a Teremtő Atya jobbos forgású okforrását jelenti, tehát nem származott, nem származhatott senkitől, mivel ő volt a kezdet. Viszont mindenki belőle származott Gaia révén. Fiainak hatos csoportjai a tulajdonságaikkal utalnak a Mindenható forráshelyeire és alapvető paramétereire. Ezek: titánok (jobbos csavarodású időhurkot tud alkotni), titaniszok (balos csavarodású időhurkot is tud alkotni), küklopszok (másolatai együtt egy szemlélőpontnak számítanak), gigászok (hullámterük óriásira nő, bár egyes források szerint nem hatan, hanem huszonnégyen voltak) és hekatonkheirek (belőlük százfelé ágazó időrendszerek születnek). Ezek az istenek azért voltak bezárva a föld (Gaia) mélyébe, pontosabban méhébe, hullámterébe, mivel ott nemzette őket (másolati forrásokat).
Uranosz nemzőszervének levágása az idő istene által arra utal, hogy az időhurok létrehozása után az időhullámtér kisodorta Uranoszt az összes vizekből (a Khaosz szélére), miáltal képtelenné vált a további leszármazottak keltésére.
3. Gaia: Gája, magyarul gallya, azaz leszármazottja. Neve valójában nem valaki leszármazottját jelenti, hanem azt, akiből leszármaznak mások. Erre utal Magyarországon a Galyatető hegycsúcs is, vagyis Gaia valószínűleg a Teremtő Anyával azonos. Azért kell balos forgású okforrásnak tekintenünk, mert földanyai tulajdonsága az anyag forgásirányára utal, vagyis a női létezőre. Ez a Gaia természetesen nem azonos a későbbi igazi földanyával, a Föld bolygó helytartó istennőjével.
4. Erebosz: Er-ed-usz, magyarul inkább Ered-ős. Khaosz fia, az alvilági sötétség megszemélyesítője. Belőle ered Aithér, Hémera és Kharón. Valószínűleg egy jobbos forgású okforrásról van szó, ennél több nem állapítható meg a rendelkezésre álló leírások alapján.
5. Nüx: Niksz. Khaosz lánya, az éj megszemélyesítője. Valószínűleg egy balos forgású okforrásról van szó.
6. Hémera: Ém-era, magyarul Én-éra vagyis én, az idő. Erebosz és Nüx gyermeke, Aithérrel együtt a nappal megszemélyesítője. Az első élőlény, a téridő azon tulajdonságára utal, hogy szemlélőpontként éntudata, identitása van.
7. Aithér: Ajtér, magyarul Altér, A-tér vagy Éter. Manapság inkább világéternek vagy alfatérnek mondjuk, azaz a Mindenható téridejének. Az örök fény és a nappal megszemélyesítője, mert az éter időhullámai közvetítik a források (fénymagok) létezését. Erebosz és Nüx fia, aki jelenti a legfelső égboltot is, tehát a mindent magába foglaló legfelső dimenziószintet (6D).
8. Ókeanosz: Ó-két-an-usz, magyarul Öreg két égi forrás vagy két öreg égi forrás. Uranosz és Gaia fia, minden élet és élőlény belőle ered. Az élőlények ősapjaként ő a világot körülfogó tenger. A neve alapján valójában nem egy személyről, hanem két okforrás együtteséről van szó, a Teremtő Atyáról és Teremtő Anyáról, akik hullámtere az idő óceánja, a népmeséinkben az óperenciás (ober-ens) tenger, amit ma óceánnak (legnagyobb víztömeg) hívunk és körbeveszi az egész teremtést.
9. Téthüsz: Tét-usz, a tevő, cselekvő forrás. Uranosz és Gaia lánya, Ókeanosz felesége. Ő az ősanyja mindennek. Kettejükből származott a legtöbb folyóvíz. Valószínűleg egy balos csavarodású okforrásról lehet szó.
10. Pontosz: Pontos vagy Pont-usz. Aithér és Gaia fia, a tenger megszemélyesítője. Ő valójában az idő hullámtengerének forrása, a Pont, tehát vagy az egyik okforrás lehet konkrétan vagy általánosságban a jelenpont.
11. Themisz: Tém-is, magyarul inkább támasz-nak mondanánk. Uranosz és Gaia lánya, a jog és törvényesség istennője, valamint jövőbe látó istennő. A törvény és jog a rend támasza. A rend, mint rendező erő a téridő hullámterének egyik tulajdonsága, ami támasztékul szolgál a benne, a törvény rendje szerint élő teremtményeknek. Jövőbelátóként a térforrás tachionjaira utal, amik forrásai kirohanva a saját múltjukból tulajdonképpen a jövőjükbe rohannak.
12. Klümené: Kimené, magyarul Kimenő. Ókeanosz és Téthüsz lánya, akinek neve az időhullámtér kiáradását jelenti (eseményhorizont). Neve utalhat egy balos forgású okforrásra is, ami kifelé tart a Khaoszból.
13. Thanatosz: Tanatosz, magyarul Tan-Atyós, azaz a Tan Atyja. Erebosz és Nüx fia, a halál megszemélyesítője. Neve azt jelenti, hogy a teremtésben a legfőbb tan, tudás az, hogy minden múlandó, így a halál az élet legfőbb tanítója. Neve utalhat egy jobbos forgású okforrásra is.
14. Kérek: Kér-ek, magyarul elveszek valamit. Nüx lányai, a halottakból táplálkozó fekete szellemek, az elmúlás jelképei.
15. Nemeszisz: Nemezis, magyarul talán Nemesít, Nem-ez-isten vagy Nem-Ízisz. Nüx lánya, a gőg és elbizakodottság megtorlásának megszemélyesítője. Egyes leírások alakját összemossák Lédával, aki Zeusz elől liba képében menekült, de az isten hattyúként egyesült vele. A liba egy tojást szült, amiből szép Heléna kelt ki. A mitológiai leírása alapján nem könnyű azonosítani, milyen időfizikai tulajdonságnak felel meg, de valószínűleg egy balos forgású okforrás lehetett eredetileg.
16. Mnémoszüné: magyarul Nem-a-szünet-nek mondanánk. Uranosz és Gaia lánya, az emlékezet megszemélyesítője, aki Zeusztól szülte a múzsákat (a kilenc forrás nimfát). A neve (nem szűnik meg) és tulajdonsága (emlékezés a múlt eseményeire) alapján ő az időhullámok modulációja által hordozott információ, a tudás megtestesülése, ami már a kezdetektől fogva jelen van a teremtésben.
17. Kharón: Kárón, magyarul a Ká hullámteret róvó (kibocsátó) forrás. Erebosz és Nüx fia, tehát valószínűleg egy jobbos forgású okforrás neve. Ugyanígy hívják a mítoszokban az alvilági folyón ide-oda járó, kerengő hajóst is (Keren, Koron, Körön), aki a holtak lelkét átviszi az alvilágba. Hajósként azonban a lélekszállító angyalokat jelenti a misztikában. Bővebben lásd: Az alvilági folyók titka című írásban.
18. Erisz: Er-es, magyarul talán eredőnek lehetne fordítani. Nüx lánya, a viszály megszemélyesítője. A viszályt magyarul széthúzásnak is mondjuk, ami a világ kiterjedését növelő eredő tulajdonságra, az időhullámok taszító, sodró hatására vonatkozik (eredő vektor).
19. Erinnüszök: magyarul Erényesek. A bosszú istennői, akik Uranosz véréből születtek, amikor annak levágott nemiszervét Kronosz a földre dobta. Hárman vannak: Alléktó (az alsó forrás vize), Tisziphoné (valószínűleg tiszta-fő-né), Megaira (valószínűleg megállító). Hajukban kígyók tekergőznek, testük fekete és denevérszárnyakon repülnek. Minden súlyos bűn elkövetőjére lelkiismeret furdalást vagy őrületet bocsátanak, amíg meg nem tisztul a bűnétől. A mitológiai leírásuk alapján balos csavarodású időhurkok lehetnek, talán antiszerinók vagy antifotinók.
20. Erósz: magyarul Er-ős. A szerelem istene. A Khaoszból született, elemi ereje mozgatja a világmindenséget. Erejével nem lehet szembeszállni, vagyis minden időforrást elsodor. Ugyanakkor nyilával, azaz vektorával szerelmet kelt a szívekben, az időrendszerek centrumában. Ez azt jelenti, hogy hullámtere befelé vonzó erőként működik, mint negatív taszítási vektor az időhurok körül.
21. Kronosz: Koronos, magyarul Idős. Az Uránosztól és Gaiától származó legifjabb titán, az idő istene. Ő nemzette nővérével, Rheiával a későbbi hat főistent: Hesztiát, Démétért, Hérát, Hadészt, Poszeidont és Zeuszt. Uranosz megcsonkítása után elfoglalta apja helyét az égben és a Tartaroszba taszította ellenfeleit, a hekatonkheireket és küklopszokat. Szülei erre azt jósolták neki, hogy egyik gyermeke fog véget vetni uralmának. Ezért mindegyiket elnyelte, de Rheia megmentette az utolsót, Zeuszt és egy bepólyált követ adott neki helyette. Amikor Zeusz felnőtt, mérget adott apjának, aki erre kihányta testvéreit és együtt megindították harcukat Kronosz (az elmúlás) ellen. Tíz évig folyt a harc (tíz önkeltési cikluson át?), majd Zeusz a titánok és hekatonkheirek segítségével legyőzte és a Tartaroszba taszította apját.
Kronoszt a hellének sarlóval (időhurok) és homokórával (múlt-jelen-jövő idő) a kézben ábrázolták, illetve a korai időkben varjú alakjában is tisztelték. A varjú fekete madár, a neve latinul cornix (magyarul ez: idő-nem), görögül koróné (Koronisz: Varjúlány), innen ered a nyelvészek szerint a Kronosz név is. Valójában inkább a varjú egy szemléletes utalás a nemtér-nemidő korom feketeségére és arra, hogy az idő önmagában láthatatlan (fénytelen, azaz fekete) és mindent elnyelő (mint a fekete lyuk).
Ha Uranosz a Teremtő Atya, akkor Kronosz az Ő időhullámtere lesz. Az időből született hat főisten egyértelműen a térszerán hat forráshelyének felel meg. A hatalma végét jelentő jóslat arra utal, hogy az idő forrása vakon rohan a saját jövője felé, azaz egy tachionról van szó, akinek gyermekei a másolatai. Az első öt másolat felfalása azt jelenti, hogy ezek egymásban léteznek és egymás számára léteznek, mert egymás múltját eszik. A hatodik isten elrejtőzése ezen sors elől a nemtér-nemidő zónában történik. Ő Zeusz, az utolsó isten lesz az, aki kiszabadítja testvéreit, vagyis általa kezdődik újra az időciklus az időhurokban. Ez a Mindenható születésének története, aki úrrá lesz az időn, vagyis a virtuális forrásképek elmúlásán és ezáltal halhatatlanná válik.
22. Rheia: Reja, magyarul Ré-Éa. Kronosz felesége. Ha Gaia a Teremtő Anya, akkor Rheia az ő időhullámtere lesz.
23. Hesztia: Esztia, magyarul Ész-ti-anya, ma inkább eszecskének mondanánk. Az örök szűzesség, a családi tűzhely és otthon védelmezője, a tűz istennője.
24. Démétér: magyarul inkább Dóm-éter-nek, a ház szellemének mondanánk vagy Dóm-e-tér-nek, a tér házának. Ő a föld áldásainak, a termésnek az istennője, jelvénye a búzakalász és nárcisz, madara a daru.
25. Héra: Éra, magyarul óra vagy korszak. Zeusz feleségeként a házasság és hűség, gyermekáldás istennője. A hűség ez esetben a ciklikus időrendszer megbízhatóságát jelenti, amivel örökké újrakelti magát, megújítva hullámterét.
26. Hadész: Ad-ész. Az alvilág istene, ahol a holtak lelkei élnek tovább érdemeik szerint. A jók Élüszionba kerülnek, a rosszak Tartaroszba. Bővebben lásd: Az alvilági folyók titka című írásban.
27. Poszeidón: Foszejdon, magyarul inkább Fő-szedő-nek vagy Fő-összes-idom-nak, a fő testet adónak lehetne legjobban fordítani. A tenger istene, aki háromágú szigonyával (az anyagi részecskék hármas elágazásának szimbólumával) felkorbácsolja vagy lecsendesíti a tenger hullámait. Ő is aranyos palotában lakik, mint Héliosz és szintén szekéren közlekedik a tengeren, nem hajón. Kedvenc állata a ló. Valószínű, hogy itt nem a földi tengerek vizeiről van szó, hanem az idő vizeiről az alsó világban vagy egy másik világban, például párhuzamos térszeletben.
28. Zeusz: Zé-usz, szó szerint az utolsó forráshely, mivel a Z az ABC utolsó betűje. Kronosz hat gyermeke közül Zeusz volt az utolsó, aki végül legyőzte apját, az időt és ezzel ő lett az istenek vezetője, a világrend őre. Apja után hívják Kronión-nak is.
29. Athéné: Atyá-né. Zeusz harmadik lánya Métisztől. Zeusznak megjósolták, hogy Métisznek fia fog születni, aki megfosztja őt a hatalomtól, ezért lenyelte Métiszt. Később Zeuszt egyszer fejfájás kínozta, mire Héphaisztosz úgy segített rajta, hogy a kalapácsával fejbe verte. Ekkor pattant ki a fejéből szikraként Athéné, hangos csatakiáltással, teljes fegyverzetben (dárdája Niké, a győzelem istennője, pajzsa az égisz). Athéné a bölcsesség, tudás és háború istennője, valamint a városok (Athén) és kézművesek védője, madara a bagoly. Ugyanúgy született, ahogy az indiai mítoszokban Rudra, aki Brahma fejéből pattant ki szikraként. Valószínűleg egy női kerub, Zeusz egyik nullás másolata, mivel felnőttként született (készen).
30. Hórák: magyarul Órák. Zeusz és Themisz lányai. A természeti rend őrzői, az Olümposzon a kapukat nyitják és csukják, tehát ajtónállók, rendőrnők. Hatan vannak: Diké (Igazságosság), Eunomia (Törvényesség), Eiréné (Béke), Thalló (Sarjasztó), Auxó (Növesztő), Karpó (Gyümölcsöztető). Valószínűleg kapuőr angyalok lehetnek, akik őrzik a mennyországba, azaz a felsőbb dimenzióvilágba vezető átjárókat, fénykapukat.
31. Moirák: Mojra, Mostra, magyarul inkább mustrának mondjuk. Zeusz és Themisz lányai, a végzet istennői, a Hórák testvérei. Hatalmukban áll megakadályozni még az istenek szándékait is. Nevük jelentése osztályrész, ami mindenkinek kijár és elkerülhetetlen. Hárman vannak: Klóthó (aki fonja az élet fonalát), Lakheszisz (kockavető azaz a véletlen generátor) és Atroposz (aki elvágja az élet fonalát). Az élet fonala az élvonali időszál, ami összeköti a teremtés egyes részeit, az egymásból elágazott, leszármazott időrendszereket.
32. Éósz: Éjes. Hüperión és Theia lánya, a hajnal istennője. Asztraiosztól (asztrálos: csillagos) született fiai a négy égtáj szelei (Boreasz: északi, Notosz: déli, Eurosz: keleti, Zephürosz: nyugati) és Éószphorosz, azaz Lucifer, a hajnalcsillag (zenit, a felső irány). Hajnalként a nap kezdetét jelenti, vagyis fiai a teremtés elején született arkangyalok lesznek, a négy világtáj megszemélyesítői.
33. Héliosz: Éli-usz, magyarul Éli-ős. Ő az élő Napisten, Hüperión és Theia fia, aki négy szárnyas ló vontatta tüzes szekerén minden nap végighajt az égbolton, majd pihenőre tér arany palotájában (az Aranyvárosban). Odafentről mindent lát a Földön történtekből és szívesen szól az isteneknek szükség esetén a látottakról.
A mítoszok szerint Klümenével, Ókeanosz és Téthüsz lányával nemzett öt lányt és egy fiút (Phaethónt). A lányokat héliaszoknak (Éli-ászai) vagy héliadáknak (Éli-adta) hívják. Amikor Phaethón (Fa-et-on vagy Fél-tő-n) megtudta, ki az apja, elkérte a szekerét egy napra, de nem bírta féken tartani a lovakat. A szekér letért az útjáról és hol eltávolodott a Földtől a csillagok felé, hol túl közel ment hozzá, amivel felperzselte a földet, sivataggá égetve Észak-Afrikát és Arábiát. Emiatt lettek feketék az aithiopszok (etiópok), Aithiópia (Ajtó-pia) népe. Végül Zeusznak kellett közbeavatkoznia, és a napszekeret egyes források szerint a földre sújtotta villámával, más források szerint viszont az Eridanosz vizébe vetette (a nemtér-nemidőbe).
Ez a történet valószínűleg egy balos csavarodású antitérszerán keletkezéséről szól a téridőben (tértükrözés révén). Az antitérszerán áll ugyanis öt balos tachionból (lányok) és középen egy jobbos szívpontból (Phaethón). Az antitéridő által okozott kozmikus katasztrófa egyaránt lehetett a Naptevékenység feltűnő megváltozása vagy egy olyan bolygókatasztrófa, ami miatt a Föld pályája megváltozott. Ez valószínűleg a Hold befogásának idején történhetett, mintegy 13000 évvel ezelőtt.
Héliosz Rhodosszal (más forrásokban Rhodéval) nemzett még hét fiút, akik csillagjósok lettek. Ez a leírás valószínűleg egy fénykvantum (fotinó) keltését jelenti a téridőben, mivel a csillagok fénye (a belőlük jövő fény) ennek köszönhető. A mítosz azonban hiányos, mert itt még szerepelnie kellene egy lánynak is, aki a szívpont szerepét tölti be a fotinó centrumában.
34. Hermész: Er-mész, magyarul Érmes. Zeusz és Maia fia, a hírnök. Kezében hírnökpálcát tart, amin két kígyó tekergőzik. Ő az ügyesség istene, a vándorok, kereskedők és tolvajok pártfogója és mellesleg feltaláló. Ő vezette a holtak lelkét az alvilágba, egészen a Sztüx folyó partjáig.
Hermész élete első napján ellopta Apollón ötven tehenét úgy, hogy a menetiránynak hátrafelé hajtotta el őket, vagyis az időben visszafelé mozogva vezette el az állatokat. Az időben visszafelé való mozgás mindig látszólagos jelenség, és a tachion kettős sűrűségű hullámterében a hátrafelé, kifelé szaladó forrást jelenti, ami az időszálat létrehozza. Hermész ezért az istenek hírnöke, de nem személy, hanem fizikai tulajdonság, jelenség, mert a teremtésben az információ az időszálakon át terjed tova azonnal. Így mindenhova odaér, az Ér-mes istenségnek köszönhetően.
35. Arész: Ár-ész, magyarul az ész áradata. Zeusz és Héra fia, a háború és öldöklés istene. A rómaiaknál Mars, Gradivus vagy Bellipotens néven említik. Bellipotens: Belső-pont-ens. A háború pusztítással jár, a teremtésben pedig a legfőbb pusztító erő az ellenirányú forgás időhurkokat lebontó ereje. Ha az ász a Mindenhatót jelenti, akkor az ész valószínűleg az Antimindenhatót, aminek hullámtere, kiáradása lebontja a jobbos csavarodású létrendszereket.
36. Héphaisztosz: E-fa-iszt-usz, magyarul az Életfa isteni forrása. Zeusz és Héra csúnya és sánta fia, az istenek kovácsa (mérnöke), aki jártas a fémmegmunkálásban. Építész és fegyverkovács, de készített robotokat is, vagyis alkotó, feltaláló szellemű isten. Nevének jelentése alapján valószínűleg az Életfáról, az isteni mindentudásból szerzi tudását az alkotáshoz, műhelye a tűzhányók mélyében van.
37. Apollón, másik nevén Phoibosz: Főbb-usz isten, akinek neve Ragyogót vagy inkább Fényest jelent. Zeusz és Létó fia, tehát a Mindenható szülte az idősemmiben, vagyis egy szerinóról van szó. A mítoszokban napistennek is tekintik.
38. Tartarosz: magyarul inkább Tér-táros-nak mondanánk. Az alvilág megszemélyesítője, a 4D-s tér által tárolt 3D-s alvilág. Ide kerülnek a gonoszok a haláluk után, pontosabban ide kell reinkarnálódniuk a túlvilágról. Bővebben lásd: Az alvilági folyók titka című írásban.
39. Léthé: Léte. A létezés folyója, az idő vize. Bővebben lásd: Az alvilági folyók titka című írásban.
40. Létó: magyarul a lét tava, a létezés vize. Koiosz és Phoibé lánya, Zeusz kedvese. Amikor Apollónnal és Artemisszal volt várandós, Héra üldözése miatt a föld nem akarta befogadni, ezért a vízen úszott (valójában ő maga a víz). Végül a kopár Ortügia szigetén talált menedéket, ami így lerögződött és Délosz (Fényes, magyarul ma inkább déliesnek mondanánk) szigete lett belőle. Lehetséges, hogy ő a térszerán közepén egzisztáló szívpont, egy balos forgású forráslátomás.
41. Antaiosz: Anteusz, Antájos, magyarul Anti-tájékos. Poszeidon és Gaia fia, egy óriás, aki erejét anyjától, a földtől nyerte. Mivel erejét a balos csavarodású anyagtól nyeri, valószínűleg az anti létrendszerekre utalhat a neve és tulajdonsága, amivel ellenáll másoknak. Végül Héraklész győzte le.
42. Tüphón vagy Typhoeusz: Ti-fő-usz. Gaia és Tartarosz fia, a száz sárkányfejű szörny, ami Zeuszon akart bosszút állni a gigászok Tartaroszba zárása miatt. Zeusz a villámaival leperzselte a fejeit és ráborította az Etnát, ahol azóta is füstölög magában. Felesége Ekhidné volt, akivel több szörnyet is nemzett, amik mind hasonló, kígyószerű, sokfejű és gyilkos időrendszerek voltak (Orthrosz, Khimaira, Ladón, Kerberosz, Szkülla, Hydra).
További istennevek, amik rejtett jelentését még nem sikerült kielégítően tisztáznunk.:
Élektra: Él-ek-tra. Ókeanosz és Thétüsz lánya. Férje Thaumasz (Támasz), gyermekeik Irisz és a három Harpüia (Ár-pia).
Hüperion: Hiperion, jelentése túlsó. Uránosz és Gaia fia, felesége Theia, gyermekeik Éósz, Héliosz és Szeléné.
Theia: Teja. Uranosz és Gaia lánya, Hüperiónnal egyesülve szülte Hélioszt (Napisten), Éoszt (Hajnalistennő) és Szelénét (Holdistennő).
Kriosz: vagy Kreiosz. A titánok egyike, Uranosz és Gaia fia. Felesége Erübia, gyermekeik Asztraiosz, Pallasz és Perszész.
Koiosz: A titánok egyike, Uranosz és Gaia fia. Felesége Phoibé titanisz, akivel két lányt nemzettek: Létót és Aszteriét.
Phoibé: A Fénylő. A titaniszok egyike, Uranosz és Gaia lánya.
Iapetosz: A titánok egyike, Uranosz és Gaia fia. Felesége Themisz, gyermekeik Menoitiosz, Prométheusz és Epimétheusz. Mivel Kronosz mellé állt az istenek háborújában, ezért Zeusz büntetésül a Tartaroszba zárta.
Mómosz: magyarul mumus, a gáncsoskodás megszemélyesítője.
3. ÖSSZEFOGLALÁS
Az eddigi elemzések alapján megállapítható, hogy a hellén mitológiában a tíz okforrás név szerint szerepel. Ezt az is megerősíti, hogy Erebosz és Nüx leszármazottai pont tízen vannak, de nem mind a tíz leszármazott lehet okforrás az istennevek jelentése alapján. A jelenlegi időfizikai tudásunk alapján úgy gondoljuk, hogy a következő istenek lehetnek az okforrások.: A jobbos forgásúak: Uranosz, Erebosz, Pontosz, Kharón és Thanatosz, a balos forgásúak: Gaia, Nüx, Téthüsz, Klümené és Nemeszisz. Mivel egyelőre nem találtunk más ókori forrásművet, amiben az okforrások forgásiránya (neme) szerepelne, ezért nem állíthatjuk biztosan, hogy fele-fele arányban vannak a jobbosak és balosak a létezésben.
Az Uranosz és Gaia okforrások együtt nemzették a hullámterükben (Kronoszban és Rheiában) az első időhurkot (Mindenhatót), aki titánok néven jelenik meg a mítoszban. Benne minden tachion forráshelyének saját neve van (Hesztia, Démétér, Héra, Hadész, Poszeidon és Zeusz), míg a rendszer szívpontja valószínűleg Létó vagy Mnémoszüné lesz, ezt még nem tudjuk biztosan.
A Mindenható első öt másolata, arkangyala Éósz fiaiként szerepel a mitológiában, a további istenek közül pedig kiemelkedik Héliosz napisten, a mi rendszerünk helytartója, aki szintén térszerán.
Az istenek közti háborúk és hatalmi vetélkedések egyrészt a teremtést befolyásoló hatások, jelenségek dominanciájának változására utalnak, másrészt a forrásrendszerek közti kölcsönhatásokra (taszítás, lebontás, szeparáció). A házasságok, szerelmi ügyek pedig egyrészt a képviselt tulajdonságok közti logikai összefüggéseket, másrészt a leszármazási, keletkezési folyamatokat hivatottak bemutatni. Tehát eredetileg semmi közük nem volt holmi szappanoperába illő párkapcsolatokhoz, ezt csak később tették hozzá a mítoszhoz a mindent emberi fogalmakkal magyarázni próbáló kívülállók.
A hellén mitológia és az időfizika közti szoros kapcsolatra utalnak még a leírásokban rendszeresen felbukkanó kígyók és sárkányok is, amik a tachionok formai analógiái. Nem csak a görögöknél, hanem minden más nép és kultúrkör (egyiptomiak, sumérek, perzsák, hunok, hinduk, indiánok, stb.) fogalomtárában is fontos helyük van, ezért megbízható jelzői az ősidőkből fennmaradt teremtéstannak a kutatók számára.
Készült: 2008.01.20.
Következő írás
Vissza a tartalomhoz