KÁROMKODÁSAINK TITKAI


A teremtésfilozófiai kutatásaink során hamar bizonyossá lett, hogy a magyar nyelvben még a káromkodásoknak és átkozódásoknak is mély ezoterikus jelentésük van. Nem csak beszélünk a levegőbe, felületesen szétszórva profán szitkainkat okos vagy oktalan dühünkben. Az alábbiakban ezek közül ismertetünk néhányat röviden, abban bízva, hogy aki megérti mit beszél, bölcsebben fog szólni a jövőben. Az ősidőkben ugyanis még súlya volt a kimondott szónak. A törzsfők, uralkodók szava pedig egyenesen törvény volt, amit mindenki nagyon komolyan vett. Csak az utóbbi pár évszázadban süllyedtünk odáig kulturálisan és szellemileg, hogy már össze-vissza beszélünk, üres fecsegéssel fárasztva egymást.
Megfigyelhető, hogy a káromkodásaink elsöprő többsége a szexualitással (teremtő aktus), az ősökkel (szülőkkel) és az Istennel (teremtő) kapcsolatos. Vagyis általában a felmenőket (felettes létezőket) szoktuk szidni, végső soron a teremtés okát (okforrását) jelölve meg különféle negatív tulajdonságokkal és kívánságokkal. Érdekes módon azonban nem minden káromkodás és szitokszó hordoz negatív jelentést, a köztudatban elterjedt értelme ellenére. Ennek szemléltetésére időfizikai szóelemzésünket kezdjük mindjárt a vitán felül legnépszerűbb szavunkkal, a baszni-val.
A basz szótag többnyire a következő szövegkörnyezetben fordul elő a nép mosdatlan ajkán: "baszd meg", "bassza meg", "hogy baszná meg" vagy "az Isten bassza meg". A szótag jelentésének megértéséhez előbb látnunk kell, mit jelentenek a hozzá hasonló szótagok: a fasz és a nász.
A fasz szót elsősorban a hímtagra használjuk, másodsorban pedig a nemiszervével gondolkodó emberre. Ha fokozni akarjuk az értékítélet súlyát, nagy faszról, lófaszról vagy balfaszról beszélünk. A fasz szó két részből áll: az f betűből és az ász szótagból. Az f a latin ABC-ben a 6. betű, a magyar rovás ABC-ben pedig a 9. betű. A hatos a számmisztikában a Mindenható száma, a kilenc pedig az élet száma, mely belőle fakad. A jelük ezért azonos, csak 180 fokkal elfordítva (lásd A teremtés számai című írást a 2004-es év anyagai között). Az f betű rovásjele egy mandorlába rajzolt X, ami a Fiú helyét jelzi a Teremtő Anya hullámterének teremtési tartományában. Profánabb gondolkodásúak számára úgy néz ki, mint a punci (a fasz behatolási pontja), de ekkor is ugyanazt jelenti csak más megnyilvánulási szinten. A fasz tehát időfizikai jelentésében nem más, mint a Mindenható Isten maga, a térszerán.
Azt már régóta tudjuk, hogy az ász, aminek az értéke a kártyában 11 (angolul eleven, azaz élő) a Mindenható (monász) egyik megnevezése. Melléknévként kiváló tulajdonságot, kiemelkedő képességet jelent. Az ász az Az fia, ahogy az ész az Ez-től származik. Az "ez az" kifejezésünk tehát a két Teremtő okforrás megnevezése, akiktől az ász (Isten) és az ész (értelem) származik. Mivel a Mindenható térszeránja jobbos csavarodású (jó-Isten), ezért logikus, hogy az ellenkező csavarodási iránnyal a rosszat, a lebontó tulajdonságot jelöljük. Ezért lesz a leszólt ember egy bal-fasz (mint az Anti-Mindenható).
A nász szavunk jelentése egyesülés, közösülés. A n-ász n betűje a rovásírásunkban egy nyitott félkör (a kör jobbik fele), míg az ny betű egy zárt félkör (a latin D betű). A félkör ez esetben az ász befejezetlenségére utal, vagyis arra, hogy egy tachion jelenpont mindig hiányzik az időhurokból (nem jut a rendszer az ötről a hatra, ezért csak ötöl-hatol). A hiány virtuális pótlása, kiegészítése a keltési ciklus végén így nem más, mint a rendszer egységesülése, önmagával való egyesülése, amely során új időszál leágazások is keletkeznek a forráspontokból, a végükön új teremtményekkel (a közösülés gyümölcsei).
Tehát a nász során baszni a fasszal szoktunk, mert a férfiak csinálják föl a nőket. Az aktusra használt csinálni szavunk az időhurok becsavarodására utal, ami a csi-nél kezdődik. A kínai nyelvben máig megvan az univerzumot működtető kétféle energia elnevezése ki és csi néven, ahol a ki az idő kiáradása egy álló vagy mozgó forrásból, a csi pedig az idő csigaszerű kiáradása egy csavarodó időhurok rendszerből. A tibeti nyelvben szintén találhatunk ide illő példát, mert a bjasz szó ott azt jelenti: csinálni. Ebből következően már nyilvánvaló, hogy helytelen az a manapság terjedő szóhasználat, amikor a nők mondják azt, hogy megbasszák a férfiakat. Helyette azt kellene inkább mondaniuk, hogy megbaszatják vagy megbasztatják (műveltető alak) magukat a férfiakkal. Amikor pedig valaki azt mondja, hogy "az Isten bassza meg", valójában arra próbálja utasítani a felettesét (azt kívánja), hogy Ő csinálja meg helyette az adott dolgot (oldja meg a problémát). Nyilván azért, mert a káromkodó már nem boldogul vele.
A történészek felizgatása kedvéért megjegyezzük még, hogy az egyiptomi Básztet istennő megtestesülése a macska, aki a termékenység úrnője volt az ókorban. A neve szerencsére fennmaradt a magyarban is: basztat (felcsinál) változatban, mivel a régi egyiptomiak a sumérokhoz hasonlóan a távoli rokonaink közé tartoztak. A Básztet kultusz központja egyébként Bubasztisz városban volt, amit ma inkább búvalbaszott-nak mondunk. Innen (búb-ász-tisz) származnak a bűbáj, búb, búbos, bubus szavaink is.
Az istennő megtestesülése macska alakjában persze más nyelvekben is fennmaradt. Például a macska latinul felis, ami logikai kapcsolatban van a felix: termékeny, boldog, és ferax: termékeny, bővelkedő szavakkal (fero: hoz, terem, fertilis: termékeny). A fér szó magyarul természetesen azt jelenti: kitölt, betölt helyet (tért).
Ha már a szexszel kapcsolatos szavaknál tartunk, nézzünk meg néhány érdekesebb kifejezést a szlengszótárban. A kamatyol szó például szintén közösülést jelent, de ha megnézzük a szótagjait: kam-atyóz, akkor megértjük, hogy valójában azt jelenti: "vissza atyázik" - a hullámterébe. Tehát úgy csinál, mint az Atya: visszakanyarodik a saját múltjába a teremtés érdekében. A kam szótag értelme leginkább a kampó (visszakanyarodó végű rúd) és a kamat (visszakapott nyereség) szavak segítségével érthető meg.
A visszakanyarodás egy görbe mentén történik, ezért a görbe utakon járó embereket (főleg a nőket) előszeretettel szoktuk lekurvázni. Ők ezért persze görbe szemmel (szemlélőponttal) néznek vissza ránk válaszul, mert nem tudják, hogy a minősítés csak az igazságot fejezi ki. A kurva (angolul curve) tehát nem görbe lábút jelent, hanem az egyenes úttól elkanyarodót.
Ezek után nem meglepő, hogy a kurtizán (kúr-tíz-án) szó az őskáoszt alkotó tíz égi létező (okforrás) által előidézett teremtési művelet titkát, a kúr-ást rejti magában. A Mindenható születésekor ugyanis az Anya tachion forrásának futási útvonala éppen elkanyarodik a belehatoló Atya tachiontól, mintegy hátat fordítva neki. Ezért nevezzük a hátulról történő közösülést kúrásnak (lásd a sumér ékírás kúr jelét!) vagy hágásnak (behatolás a há hullámtérbe há-túlról, a há-n túlról). Az Atya hullámterét is ezért nevezzük ká-nak, az Anya hullámterét pedig há-nak, amiből a kun és hun, valamint a káró (kártyajel és pénisz) és hágó (hasadékvölgy) szavaink is származnak. A k és h betűk rovásjele természetesen árulkodik a hullámtéri zónák szerkezetéről (lásd A rovásírások időfizikai jelentése című írást a 2001-es év anyagai között). További érdekesség, hogy az ABC mássalhangzói között csak ezt a kettőt ejtjük (megkülönböztetésül) á magánhangzóval, a többit e-vel és é-vel.
Nem káromkodásként ugyan, de a népmeséinkben a Mindenható szerepel még kur-ta farkú kismalac (szerencsemalac) formájában is, aki az óperenciás tengeren (a fő létező téridő vizén) is túl, de még az üveghegyen (a Teremtő tachion hullámterén) innen túr (felforgatja a földet). Az Istent régebben neveztük Nagykutyának is (az égen Canis Major csillagkép a Szíriusszal, amerre a felettes létezőnk található az univerzumban), a belőle elágazó Életfát pedig némi ingerültséggel a Kutya fájának. Ennek a Kutyának persze semmi köze a négylábú ebekhez, bár szintén az ember legjobb barátjának nevezhetjük. Az már csak a tudatlanságunknak köszönhető, hogy összekutyultuk (kavartuk) az Istent a háziállatunkkal, teljesen elkutyulódva (kavarodva) a nyelvünk szavaiban.
A fenti kurta témához kívánkozik még a szexuálisan aktív nőkre használt faszpörgettyű szó jelentése is, és nem egyszerűen azért, mert közösülés közben a nő képes a férfi körül forogni, nem fordítva. A fasz ez esetben a világtengelyt (Életfa) jelenti, ami körül az egész teremtett világ forog (a balos anyagi részecskék világa). Ugyanezért használjuk még a nőkre a spiné, spinkó szavakat is, ami az angol spin: pörgés, forgás szó alapján érthető meg. Az angol spine: hátgerinc kifejezés ugyanakkor nálunk "gerincre vágni" alakban maradt fenn a közbeszédben (szó szerint: hátára fordítani). Értelmét tekintve ebből a fogalomkörből vezethető le még a spinster (vénlány), spiral (csigavonal) és spirit (szellem) kifejezés is, amik jelentése csak magyarul lesz világos előttünk. A két nyelv közti rokonsággal korábban részletesen foglalkoztunk Az angol nyelv szavainak ezoterikus jelentése című írásban (lásd a 2006-os év anyagai között).
Ha valakinek nem tetszik egy másik ember vagy egy adott helyzet, akkor hajlamos rá, hogy leanyázza, illetve elküldje az anyjába (kurva anyjába). Időfizikailag ez a kívánság az adott teremtmény elküldése az Anyába, azaz az idősemmi feneketlen mélységébe. Mivel ott a teremtmények (fotinók, emberi lelkek, anyagi részecskék) nem képesek megmaradni a téridő hullámtere nélkül, így azonnal lebomlanak, annihilálódnak. A Teremtő Anya hullámtere balos forgású (nem csavarodású, mert csak egy forráspont kelti!), ezért hívjuk balfenéknek is. A térugrást végző űrhajók tehát eltűnnek a balfenéken, kiszinkronizálódva a téridőből egy pillanat alatt.
Az anyázás logikai párja, az atyázás mint kifejezés nem használatos, helyette a gatyázás terjedt el, ami tétovázást jelent. Aki megreked menet közben, nem tudván tovább lépni, az gatyázik (férfi alsóneműt cibál), ahogy a Teremtő Atya szemlélőpontja is megrekedt az általa keltett első időhurokban, a Mindenható térszeránjában.
Az indulatainkat kifejező káromkodások mellett jelentős csoportot képviselnek még a különféle átkozódások és rossz kívánságok is, amik mind ugyanarra az okra vezethetők vissza. Mert az átok nem más, mint az ok átirányítása, áthárítása valaki másra. A felelősség efféle elutasítása a tudatlanságból fakad. Abból az elképzelésből, hogy egymástól különálló, független létezők vagyunk és igazából semmi közünk egymáshoz. De aki érti a teremtés működését, az már tudja, hogy erről szó sincs, és aki há-rít, az nem csak másnak, de magának is ká-rít.
Reméljük ezzel a kis összefoglalónkkal sikerült ráébresztenünk az Olvasót arra, hogy ezentúl jobban gondolja meg, mit beszél, mert a szavainknak teremtő (építő és romboló) ereje van.

Készült: 2008.02.01.

Következő írás

Vissza a tartalomhoz