ÉSZREVÉTELEK A SÁMÁNHANGOKHOZ

Joan Halifax - Sámánhangok (Látnoki beszámolók a világ minden tájáról) című könyve a Filosz Kiadónál jelent meg 2006-ban. A mű harminchat történetet tartalmaz kilenc csoportba gyűjtve, amiket a világ különböző részein élő sámánok mesélnek el a munkájukról és személyes tapasztalataikról. Az alábbiakban ezek közül emeltem ki azon érdekesebb gondolatokat, amik valamilyen kapcsolatban állnak az időfizikai világképpel. Annak ellenére, hogy a könyvben megszólaló sámánok többsége kifejezetten műveletlen, sokszor analfabéta ember volt, aki a maga kultúrkörének fogalmaival próbálta magyarázni különleges élményeit. A tapasztalatok többségét magam is megéltem az elmúlt években, ezért tudom tanúsítani, hogy a leírtak igazak és mindnek racionális magyarázata van - csak a teremtésfilozófiát kell érteni hozzájuk.
1.
A szent látást bemutató 4. fejezetben Aua, az Iglulik eszkimó sámán elmondja, hogyan lett sámán azáltal, hogy bekapcsolt a lelki látása és ezáltal elnyerte a megvilágosodást, amit az agy és a test sámánfényének nevezett. A látomása során keresztül látott a házon, lefelé belelátott a földbe és fölfelé az égbe, meglátva minden dolgok belső fényét.
Ez a leírás a közvetlen lelki érzékelésről szól, amikor a dolgokból áradó időhullámokat észleljük közvetlenül. Ilyenkor minden egyforma sárgás fényben világít, mindenen keresztül tudunk látni és a kép nagyon éles, sokkal tisztább, mint az optikai látás. Megfigyelhető, hogy minél sűrűbb egy tárgy, annál erősebb a fénye, mert annál több elemi részecske található benne. Így az anyagától függően minden dolog összetétele felismerhető némi gyakorlás után. Ugyanígy a hőmérséklet emelkedése is a fényerősség enyhe növekedésével jár az anyagban pattogó fénynek köszönhetően.
2.
A csodás gyógyító erőről szóló 5. fejezetben María Sabina, a mazaték sámánasszony azt állítja, hogy létezik egy, a mienken túli világ, itt a közelben, láthatatlanul, ahol az Isten él és a holtak, a szellemek és a szentek. Egy világ, ahol már minden megtörtént és minden ismert. Ez a világ beszél a saját nyelvén. Ebbe a világba a gyógyítással foglalkozó sámánasszony a psilocibyn hallucinogén gomba segítségével jutott el, ahol sokmindenre megtanították egy Könyv segítségével, amiben a világ titkai vannak leírva. Ezt a Könyvet annak ellenére tudta elolvasni, hogy analfabéta volt és mégis mindent értett belőle.
Itt a sámánasszony a 4D-s túlvilágról beszél, ahol a mindenidő állapot miatt egyszerre észlelhető lélekkel a múlt, jelen és jövő minden pillanata. A 4D-ben a kommunikáció telepatikus fogalomnyelven történik, amire a földi nyelvek közül a leginkább a magyar hasonlít. A Könyv igazából egy hozzáférési jogosultság, afféle lélekbe telepített szoftveres terminál a mindentudáshoz (akasha), ami a teremtés működésével kapcsolatos összes információkat tartalmazza.
3.
Ebben a fejezetben Ramón Medina Silva, a huichol sámán elmondja, hogy álmában a Napisten (Tajaupá) biztosította, hogy ha felnő, sok mindent fog tudni és megérti, mi a Tűz Nagyapa és mi a Nap. A tűzről úgy beszél, mint aminek ötféle különböző színe van és lángjai szétválnak egymástól.
Ebből a rövidke leírásból kiderül, hogy az indiánokat a Napisten (térszerán) tanítja a teremtés működésének alapjaira. Mivel azonban a huicholok számára ezek a látomások személyes élmények, nem beszélnek róla, pontosan mikre is tanítják őket a túlvilágon.
4.
Az átalakító erőről szóló 6. fejezetben Aua, az Iglulik eszkimó sámán egy testen kívüli utazásról mesél a Nappal Földjére, ami egy túlvilági tájék, a halottak paradicsoma, ahol az emberek boldogok és mindenki jól érzi magát.
A leírás egyértelműen a 4D-s túlvilágról szól, ami azért a Nappal Földje, mert a 4D-ben állandóan világos van (nincs éjszaka). Ez a közeg fénytartalmának és a lélekkel történő érzékelésnek egyaránt köszönhető.
5.
Ebben a fejezetben Ramón Medina Silva, a huichol sámán elmondja, hogy a testet alvás közben elhagyó lélek elkóborolhat vagy elrabolhatják a szellemek, sőt meg is ehetik a rosszindulatú lények. A lélek úgy néz ki, mint egy kis kullancs, ami nagy frekvenciájú sziszegő vagy fütyülő hangot hallat és fénylik. A lélek a fejben lakik és a fejtetőn található lágy ponton, a kupúrin keresztül mehet el belőle. A kupúri a korona, a lélek élete. Az életerőt (lelket) egy vékony fonal köti az emberhez. Ha a lélek baleset miatt kiesik a fejből, azt mondják rá, hogy magánkívül van, ekkor a sámánnak kell megtalálnia és visszatennie a fejbe, hogy meggyógyuljon az illető.
Ez a leírás nagyon pontosan beszél a lélek részecskéről, ami világít és sajátos rezgést bocsát ki magából, ami alapján felismerhető. Megemlíti a lelket a testhez kapcsoló ezüstszálat (életvonalat) is, valamint a fejtetőn látható koronacsakrát.
6.
Szintén ebben a fejezetben Mennydörgésfelhő, a winnebago sámán mesél arról, hogy nagy gyógyítóként emlékezett az előző életeire és a túlvilágon töltött időkre, valamint arra, hogy csak a megszületésekor lépett be a lelke a testébe. Látta az előző élete után a saját temetését szellemként és beszélt a túlvilágon a Földcsinálónak nevezett felettes lénnyel az újabb testetöltéséről.
A bölcsebb lelkek valóban csak a testük megszületésekor lépnek be a testükbe, előtte még a túlvilágon tartózkodnak. Sokfelé népszerű szokás a halál után kimenni a temetésre és végignézni azt, mivel ezáltal az illető mintegy elbúcsúzhat az életétől lélekben. Ez főleg akkor hasznos, ha hirtelen halála volt vagy nem dolgozta föl tudatosan az átlépés élményét. A Földcsináló valószínűleg az indiánok lélekcsoportját vezető angyal, aki az alárendelt lelkekről gondoskodik, segítve fejlődésüket.
7.
Az álmok házáról szóló 8. fejezetben a Deszana sámán által elmondott teremtéstörténetnek számos időfizikai vonatkozása van. Az idők kezdetén, amikor az emberiséget betelepítették a földre a kenun érkező ősök, Jahé Asszony egy gyermeket szült a Nap Apától (a fallosztól), aki a Vizek Házában termékenyítette meg a nőt. Attól esett a nő teherbe, hogy a Nap Apára nézett. Minden a szemen keresztül történt.
A szemen keresztüli megtermékenyítés az időforrás látomás felvillanását jelenti, a vizek háza pedig az őskáoszt, vagyis a téridőn kívül született meg a gyermek (térszerán) a Teremtőtől.
8.
Ugyanebben a fejezetben a Warao sámán azt mondja, hogy az isteni madárszellem, aki egy keletről származó sugárzó fiatalember volt, a Teremtő Hajnal Madara, pusztán a házra gondolva megteremtett egy kerek, fehér, ragyogó dohányfüstből készült házat, amiben aztán megszületett a fénysámánizmus. Ezután négy társat teremtett, négy férfit a feleségeikkel, akiket négy színnel jelölt: fekete, vörös, sárga és kék. Mind füstté változtak és megtanulták az új dalt, amit a Teremtő Madár adott nekik. A mindenséget felfedezni kívánó ember (sámán) számára a Füst Házához vezető híd fehér, dohányfüstből készült kötelekből áll, amin át a mennyei kupola közepére lehet eljutni. Itt minden nyugalmasan ragyog és a szellemektől meg lehet tanulni, hogyan kell gyógyítani.
Ez a történet a Mindenható születését meséli el, valamint a négy első arkangyalt, a négy világtáj őrzőit, akik belőle keletkeztek a téridőben (a dohányfüstből készült házban). A füst ez esetben a transzcendens hullámteret jelenti a megfoghatatlanságával. A dohányfüst híd pedig az időszálakat jelenti, amik felvezetnek az égbe.
9.
Ugyanebben a fejezetben Prem Das, a huichol sámán elmondja, hogy regressziós önhipnózis segítségével megnézte az előző életeit és a köztes létet. Ahhoz, hogy a sámán átkelhessen a túlvilágra, meg kell találnia a nagy, kavargó fényalagutat, a nieríkát. Régen az emberek szabadon tudtak utazni a mi világunk és a túlvilág között a nieríkán keresztül és mindenki nagyon boldog volt. Ám később az itt született gyermekek súlyos emlékezetkihagyással születtek, és ezért nem tudták felidézni az áthaladás módját a nieríkán. Nem rendelkeztek okkult erőkkel, amikkel az őseik, az istenemberek, mert a Nap így akarta. Azóta csak a sámánok képesek átutazni a két világ között és gyógyítani. Az átjárót szellemek őrzik, akik a visszatérő sámántól elveszik a tiltott tudást, vagyis nem lehet korlátlanul bármilyen titkot áthozni a mi világunkba.
A nieríka valójában a dimenziószintek között nyitott térablakot, fénykaput jelenti, amin át lejönnek az ide reinkarnálódó lelkek, illetve fölmennek a haláluk után a túlvilágba. Ezt külön kapuőr angyalok kezelik, akik egyben határőrök is. Magam is tapasztaltam, hogy bizonyos információkat nem engedtek áthozni a túlvilágról, gondosan kitörölve őket a lelkemből. A sámánok számára egyébként szinte majdnem minden információ áthozható a túlvilágról, amire csak szükségük van a munkájukhoz, ezért tudunk olyan sokat az univerzumról.

Készült: 2008.02.28.

Következő írás

Vissza a tartalomhoz