1. A MONDA
Az ókori görög mítoszokban szereplő Talósz egy bikafejű, emberszerű, rézből vagy bronzból készült óriás szerkezet volt, amit Héphaisztosz, az istenek kovácsa készített műhelyében, ahol önműködő aranyszobrok segítették munkájában. Ezt Zeusz adta a krétai Minósz királynak, hogy megvédje a szigetét az érkező ellenségtől és visszatartsa a szökni próbáló krétaiakat. Talósz a leírások szerint naponta háromszor körbefutotta Kréta szigetét a part mentén, és ha közeledő hajókat látott, kőzáport zúdított rájuk. Ha ez nem volt elég a távoltartásukhoz, és mégis partra szálltak, akkor tűzben felizzította magát és halálra ölelte az embereket.
Amikor az argonauták kikötöttek Krétán, hogy vizet vegyenek az útjuk folytatásához, Talósz őket is megpróbálta elpusztítani. Azonban a velük lévő kolkhiszi királylány, Médeia, aki Hekaté papnője volt, az istennőtől kapott varázstudományával megbűvölte a gépezetet. Amikor Talósz megpihent, Médeia odalopózott hozzá, és eltávolította a sarkán lévő eret lezáró dugót, mire a szerkezetnek elfolyt a vére és nem mozdult többé. Médeia királylánynak egyébként saját sárkányok vontatta repülő fogata volt, amivel több alkalommal sikerült elmenekülnie a bűnös tettei miatt életére törők elől.
2. A TÉNYEK
Egyes szerzők szerint Talósz az első ember alakú robot a képzelet történetében, hasonló a gólemhez. Mivel a szerkezetről (tudtommal) nem maradt fenn hiteles ókori ábrázolás, és a régészek sem találták meg a maradványait, a kinézetéről nem sokat mondhatunk. Az viszont biztos, hogy ha létezett, inkább lehetett repülőgép, mint lépegető robotember. Erre a puszta földrajzi tények utalnak, elsősorban a sziget mérete.
Kréta szigetének hossza kelet-nyugati irányban mintegy 245 km. A szélessége 12-56 km között változik. A sziget kerülete tehát durva leegyszerűsítéssel minimum 590 km-nek adódik, ha nem számoljuk az öblöket és félszigeteket. Amennyiben Talósz naponta háromszor járta körül Krétát, és éjjel-nappal úton volt, pihenés és üzemanyag feltöltés, karbantartás nélkül, akkor egy kört 8 óra alatt kellett megtennie. Ez minimum 74 km/órás sebességet jelent átlagosan. Ahhoz, hogy egy felszíni jármű ilyen tempóban száguldhasson körbe-körbe, egyrészt inkább kerekekre, mint lábakra van szüksége, másrészt kiváló minőségű műútra végig a part mentén (amiről nem tudunk). A négy jelentősebb folyón való átkeléshez hidak kellenek, az éjszakai közlekedéshez és a tenger szemmel tartásához pedig reflektorok vagy éjjellátó készülék.
Ha Talósz csak nappal őrjáratozott, és valójában légijármű volt, akkor legalább 150 km/órás sebességgel kellett repülnie, vagyis nem lehetett léghajó. Egy repülőgépről a magasból sokkal nagyobb terület tartható szemmel, mint a partról, ráadásul a vízi járművekre is könnyebben tud csapást mérni szükség esetén. Lehet, hogy valóban csak köveket dobált a közeledő hajókra, s nem bombákat, a tűzzel való halálra égetés azonban valószínűsíti, hogy gyújtóbombákat vagy lángszórót is használhatott a harcban.
A vérének kifolyatása utalhat az üzemanyagtankjának kilyukasztására vagy a motorolaj leeresztésére egyaránt, amire érthető módon csak egy műszaki tudással rendelkező hősnő képes. Médeia királylány pontosan ilyen volt, hisz ő is rendelkezett saját repülő szerkezettel, így valószínűleg pontosan tudta, hogy működik Talósz és hogy lehet ártalmatlanná tenni.
Talósz repülőgép voltára utal az is, hogy neve és fogalma a magyar mondavilágban is szerepel, táltos paripa néven. Bár a népmesékben a táltos lova állatként jelenik meg, a repülésre való képessége valószínűsíti, hogy valami egészen másról lehet szó. Azt már tudjuk, hogy az ókori görög mítoszok mély ezoterikus tudást hordoznak és számos görög szó egyértelműen magyar (hun) eredetű. Lásd: Az alvilági folyók titka című írásunkat.
Valószínűleg a táltos szavunkból ered a tallóz kifejezésünk is, ami régebben egyrészt a tarlón elhullajtott kalászok összeszedegetését jelentette, másrészt az istállóban való állattartást. Manapság inkább bóklászás, böngészés, ide-oda keresés értelemben használjuk a számítástechnikában. A tallóz azonban nem egyszerűen gyors lapozást, a lapok ide-oda pörgetését jelenti, hanem inkább reptetést, gyors szárnyalást.
A görög mitológiában persze nem ez az egyetlen repülő szerkezet. Több szárnyas ló is szerepel még a mítoszokban, mint például Pégaszosz (Pegazus), a szárnyas ló, amit Bellerophontész lovagolt meg a harcai során. Vagy Areión, Adrasztosz argoszi király szárnyas lova, mely megmentette gazdája életét a Théba elleni hadjárat végén. Areiónt állítólag Poszeidón és Démétér nemzették, amikor lóvá alakultak. Héliosz napisten tüzes szekerét pedig mindjárt négy szárnyas paripa húzta, az egyiket Éóusznak (korai) hívták. A szekeret Phaethón, Héliosz Klümenétől született fia kormányozta egyszer az égen olyan szerencsétlenül, hogy fölperzselte vele a Föld egy részét (Libüát) és végül Zeusznak kellett lesújtania rá villámával és az Eridanosz alvilági folyóba vezetnie a járművet (a nemtér-nemidőbe). A napszekér a térugrásra való képessége miatt inkább űrhajó lehetett, mint egyszerű repülőgép, fedélzetén sokkal komolyabb fegyverekkel, mint amikkel Talósz rendelkezett.
Ezt a témát korábban már több történész és kutató felvetette, akik az ókori népek repülő szerkezeteiről fennmaradt leleteket, szövegeket és képeket tanulmányozták. A legközismertebb forrásmunkának Magyarországon Erich von Daniken könyvei számítanak (Jelek a kozmoszból, Istenek ivadékai vagyunk), melyekben számos utalás szerepel többek között a krétai repülőgépekkel kapcsolatban is. Daniken említi, hogy a régészek a minószi kultúra feltárásakor olyan óriás olajtároló edényeket találtak a királyi palotában, melyekben több százezer liternyi növényi olajat tudtak tárolni. Jóval többet, mint amennyire a lakosság élelmezéséhez szükségük volt a helybelieknek. Nyilván a könnyen előállítható, bioüzemanyagként használt olíva olajat tárolták bennük az időnként arra járó repülőgépek számára, amik egykoron egész Eurázsia felett közlekedtek az özönvíz előtti és utáni időszakban.
Készült: 2008.01.17.
Következő írás
Vissza a tartalomhoz