IDŐFIZIKA A MAHÁBHÁRATÁBAN


A Mahábhárata (Bharata nagy nemzetsége) című indiai hősköltemény magyar nyelvű feldolgozása 1994-ben jelent meg a Tericum Kiadónál, Dr. Baktay Ervin elbeszélésében. A százezer versszakos gyűjtemény a világ legrégibb elbeszélő művei közé tartozik, ami eredeti mivoltában maradt fenn és máig a legnépszerűbb olvasmányok közé tartozik Indiában. Hatalmas mérete miatt Baktay Ervin erősen tömörítve, mese formájában dolgozta fel a nyolc részes eposzt, csak a történet vezérfonalára koncentrálva. Ennek ellenére mégis számos ponton találtam benne olyan leírásokat, amiknek egyértelmű időfizikai vonatkozása van. Tehát érdemes volna alaposabban is megvizsgálni a szöveg szanszkrit eredeti változatát, hátha kiderülnek belőle további részletek.
Az alábbiakban ezeket az érdekességeket gyűjtöttem össze, az idézeteket félkövér betűvel kiemelve, s tömör magyarázatokat fűzve hozzájuk.

22. o.: A világmindenségnek sok köre - síkja - van.
Valójában sok gömbje, tere van, mert nem síkuniverzumban élünk.
23. o.: Ardzsuna, a Mahábharata nagy hőse, Indra hívására élő, emberi alakjában Szvarga mennyei csarnokába jut, Judhisthira pedig, a dicső király, földi testében érheti el élete végén a Szvarga üdvösségét.
Ardzsuna nem a fizikai testében, hanem az asztráltestével jutott el Indrához, de nem a mennyországba, hanem egy távoli csillagrendszer bolygójára. Judhisthira pedig valóban a földi testében léphetett ki a 3D-s világból a 4D-s túlvilágba, ami csak nagyon keveseknek adatik meg egy teremtési ciklus során.
A három világ körei tehát valóban csak szellemi síkokat jelentenek, amelyek térbeli megjelenése egy és ugyanazon a helyen s egy időben képzelhető el.
Ezek a világok valójában szellemi terek, több dimenziós kiterjedések, amik egymásba vannak ágyazva, tehát tényleg egy helyen és egy időben léteznek.
24. o.: A három legalsó létsíkot még további tizenegy kör veszi körül, sorra mindegyik magasabb rendű az előzőnél, s ennek megfelelően tartósabb is.
Mivel nem síkokról, hanem terekről van szó, ezek gömbök, egymásba ágyazott szférák, ahogy arról helyesen beszámolnak a rajtuk keresztül utazó sámánok.
25. o.: Ugyancsak a hindu hagyomány szerint ez a csata Kr. e. 3000 körül ment végbe.
Ez nagyjából a legutóbbi özönvíz idejére esik, tehát valószínű, hogy inkább előtte történt néhány évvel, évtizeddel.
32. o.: A Bhísma születését elbeszélő történet valójában a fotinó keletkezéséről szól a szent tűz körbejárásával és az újszülöttek vízbe dobásával (vízbe folytásával), akik közül csak a nyolcadik menekült meg. Ők voltak a nyolc Vaszudéva, a Föld-istenek, de itt valójában egy fénylény működéséről van szó.
49. o.: Príthá a Napot, Szúrját választotta mátkájának és tőle szülte szűzen Karnát. A Napistentől való szűznemzés egy kerub születésére utal, ahogy később Mária szülte Jézust, illetve Emese Álmost.
84. o.: Maguk a fényes istenek is odasereglettek láthatatlan égikocsijaikon, hogy végignézzék a rendkívüli küzdelmet.
Mivel ezek az űrhajók láthatatlanok, valószínűleg 4D-s asztrális lélekűrhajókról van szó, amiket a mai napig használnak az istenek.
85. o.: Az egyik végére állított íjat a földön leszorította lábával, míg izmos karjával a felső végére nehezedett.
Így kell a hun íjat is felhúzni, mivel másként nem lehet a kézív nagy ellenállása miatt. Épp ez az ellenállás teszi nagy hatótávolságúvá a fegyvert.
90. o.: Én és fivéreim egy test, egy lélek vagyunk, s ezért hadd legyen Draupadí mindannyiunk hitvese.
Itt valójában a térszerán felépítéséről van szó, az öt tachionról és a középen villogó szívpontról.
91. o.: Először Judhisthira, majd a többi Pándava-herceg vezette kézen fogva a szép királyleányt a szent tűz körül, megtéve az előírásos hét lépést.
Ez a szerinó keletkezési folyamata, ahol minden tachionnak a hetedik eseményhorizont rétegébe kell visszakanyarodnia ahhoz, hogy fenntartsa az időhurkot.
111. o.: Mátali, az isteni kocsihajtó vezette az ég-király légikocsiját, míg a Mennydörgő cikázó villámaival sújtott le a páratlan hősökre.
Itt nem légikocsiról, hanem űrhajóról van szó valójában, mivel Indra bolygója egy másik csillagrendszerben van, mint az később kiderül a szövegből.
116. o.: Durjódhana a simára csiszolt, egyetlen darabból készült sötétzöld kristálypadlót vízzel telt medencének tartotta,
Egy ekkora méretű kristály csak akkor lehet egyetlen darabból, ha növesztéssel készült. Ilyen technológiával mi még nem rendelkezünk.
- egyszerre csak nyakig cuppant a tiszta vízzel telt medencébe, melyet padlónak vélt.
Ez csak akkor lehetséges, ha feszített víztükör volt a medencében. Az ötlet tehát nem új. Nyilván vízforgatást is használtak a medence tisztítására, beépített szűrőkkel.
137. o.: S a Ragyogó meghallgatta az ájtatos Pándva imáját: varázserejű tálat ajándékozott neki, s ez mindenkor színültig megtelt étekkel, úgyhogy Judhisthira elláthatta híveit.
A magyar népmesékben ez a berendezés terülj asztalka néven szerepel, a héber irodalomban mannagépként, manapság inkább teremtőgépnek hívjuk (étel-replikátor).
138. o.: Salva menekült, de Krisna utolérte, amidőn éppen a tenger fölött szállott tova a varázstudó gonosz.
Itt vagy repülőn vagy űrhajón menekült Salva, a szövegből nem derül ki.
143. o.: A Himalájában járó Ardzsuna mellé leszáll Indra isten űrhajója, amit Mátali vezet és elviszi a hőst Indra bolygójára egy távoli csillagrendszerbe. Az utazás során az űrhajó térváltást végez és a 4D-s téridőben halad, mert a világűrt nem feketének, hanem azúrkéknek írja le. Közben elhagyják a Naprendszert övező térbúrát, amit a szöveg egyszerűen csak boltozatként említ. Indra palotájának kapujában egy hátaselefántnak nevezett őr áll, Airávata, akine négy agyara és egy ormánya van, ami a szerinó öt tachionjának felel meg (egy őrangyalról van szó).
146. o.: Indra elmondja Ardzsunának, hogy az Égi világát fenyegeti a Nivátakavacsák ráksasza-nemzetsége, akik Brahmától a legyőzhetetlenség kegyét nyerték el, így az istenek nem ölhetik meg őket, csak egy ember (földi szülött). Ardzsuna ekkor Indra űrhajóján, a légjáró (valójában térjáró, azaz térugró) harci szekerén átkel az égi tengeren. Menet közben az űrhajója nyomán hegy magasságú hullámok torlódnak föl, ami valószínűleg a hajtóművek okozta térháborgásokra utal, amikkel megzavarja a téridő hullámterét a térváltáskor. Az ellenség városa a tengeren úszik, tehát nyilvánvalóan egy űrben lebegő óriás űrállomásról vagy anyahajóról lehet szó. A védők lövései nem hatolnak át az űrhajója védőpajzsán, ezért nem bírnak el vele a csatában. Pedig még vízzuhatagokat is bocsátanak rá, azaz térfegyvert is bevetnek ellene, ami modulált időhullámokkal próbálja elárasztani őt. A hős a Tűzisten nyilaival felel, ami valószínűleg egy nagy teljesítményű lézerfegyver. Ezután sziklahegyeket emelnek föl a tenger mélyéről, hogy Ardzsunára zúdítsák, amik valószínűleg vonósugarakkal eltérített aszteroidák lehetnek. Ezeket is szétzúzza a villám fegyverével, majd lerombolja az egész várost.
Ezután Ardzsuna nyomban megtámadja a Pulómák repülő démonvárosát, Hiranjapurt, ami a tenger fölött lebeg és csillogó aranykupolái vannak, tehát hasonló a mai misztikából ismert Aranyvároshoz, a Napisten székhelyéhez. Hiranjapurból ezernyi harci szekér, azaz űrhajó (vadászgép) indul Ardzsuna ellen, de ezeket és elpusztítja, majd megsemmisíti a várost, aminek roncsait elnyeli a világűr. A leírásból egyértelműen kiderül, hogy a háborút mindig az nyeri meg, akinek jobb technikája van és ezért előnyt élvez a harcban. Hősködésről, kardozásról és pusztakezes pofozkodásról szó sincs, az ütközetet végig tüzérséggel vívják.
150. o.: Játékbábok vagyunk, végzetes fonalak rángatnak, mi csak emeljük lábunkat és kezünket.
Itt a sorsfonalakról, azaz időszálakról tesz említést a mű.
153. o.: Ősi regéket mondtak nekik, mert bölcs elmélyedésük előtt megnyíltak a Múlt, Jelen és Jövő kapui.
Itt az akashához való hozzáférésről van szó.
167. o.: Ebbe a hálóba, melyet a kezemben láthatsz, kötöm most halhatatlan részének szikráját és magammal viszem.
Jama, a Halál istene itt egy lélekcsapdáról beszél, amivel foglyul ejti a túlvilágra átszállítandó ember lelkét. Ez a csapda egy olyan erőtér, amiből nem tud kiszabadulni a lélek részecske. Úgy tudjuk, nem csak az istenek és angyalok, hanem a fejlettebb földön kívüli fajok is használnak különféle lélekcsapdákat.
177. o.: Nahusa király egy óriási kígyó képében próbára teszi Judhisthirát azzal, hogy meg kell felelnie több kérdésre. A könyvből ezek a kérdések és válaszok sajnos teljesen kimaradtak, pedig valószínűleg mély filozófiai értelmük van.
201. o.: Sivítva szelték át a levegőt a varázserejű nyílvesszők, s amerre szálltak, az ellenfelek izmai elpetyhüdtek, agyuk szédülve zsibbadt, és aléltan terültek el szekereiken.
Ez a fegyver egyaránt lehetett kábítónyíl, gázfegyver vagy ultrahang sugárzó fegyver, a szövegből nem derül ki pontosan, melyik volt. Jó látható az egész művön, hogy a fordító mindenáron nyilakban és lándzsákban gondolkodott, nem ismerve fel a korszerű (az ő gondolkodását messze meghaladó) haditechnikát és ezért válogatás nélkül ugyanúgy fordította a különféle fegyver neveket.
230. o.: A Magasztos így felelt: "Föld, víz, tűz, lég, éter, élet, lélek és egyéniség: ez a nyolc elem hordozza lényegem megnyilvánult látszatát."
A nyolc elem a keletkezésük sorrendjében valójában a következő: 1. víz (tardion). 2. tűz (tachion). 3. lég (téridő). 4. élet (fénylény). 5. egyéniség (szellem, információs mátrix). 6. lélek (lélek részecske). 7. föld (anyagi részecske). 8. éter (világéter, a teljes hullámtér). A későbbi öt elem tan ennek a legbutított, egyszerűsített változata, ahol a lelket és az anyagot összevonták a föld elembe a szerkezeti hasonlóság miatt, a levegőt az élettel ugyanezért, valamint az egyéniséget az éterrel, mivel mindkettő komplex hullámtér. Jól látható, hogy minél régebbi egy feljegyzés, annál részletesebb és pontosabb. Az utókor egyszerűsítései csak arra voltak jók, hogy megnehezítsék a megoldások visszafejtését a számunkra és misztikus ködbe burkolják a létfontosságú tudást.
Én vagyok ez az anyaméh: én alkotom, én szüntetem meg a Mindenséget: nincs már Teremtő, csak én! Minden, ami van, úgy függ rajtam, miként gyöngysor a zsinóron.
Az anyaméh itt az ahunt, a Teremtő tachion hullámterét jelenti, a Mindenség a világtojás univerzumokat. Teremtő valóban csak egy van, az Atya okforrás, eltekintve az Anyától, akinek a hullámterében teremtette meg az első időhurkot. Ebből a szempontból nézve az Atya aktív teremtő (cselekvő), az Anya pedig passzív (segítő). A gyöngysor az időhurkokat jelenti az időszálak zsinórján, amivel a teremtmények kapcsolódnak az alkotójukhoz.
297. o.: Alázatosan hajolt meg a Lángoló előtt, és a vízbe hajította a kézívet, a kifogyhatatlan puzdrával együtt.
Ez egy olyan lőszertartó volt, amibe teremtőgépet építettek, így elvileg végtelen mennyiségű lövedéket tudott a fegyverbe juttatni. A használat után a fegyvert Ardzsunának vissza kellett adnia Agninak, nehogy rossz kezekbe kerüljön.
300. o.: A szent Méru emelkedett előtte, s a csúcsáról földöntúli ragyogás sugárzott feléje.
Ez a Teremtő tachion üveghegye az őskáoszban, tehát itt valójában a megvilágosodás folyamatáról van szó, az egyhegyűség állapotának eléréséről.
Sötét nekem Szvarga ragyogó köre, ha nincsenek velem ott!
Ez a ragyogó kör az időhurok, tágabb értelemben az univerzum.
301. o.: De néked az istenek megadták a legnagyobb kegyet; élve, léted jelen formájában emelkedhetel a halhatatlanok közé!
Vagyis Judhisthira élve mehet át a fénykapun a túlvilágra, nem kell előbb meghalnia a testének. Ez a leírás ugyanaz, mint a bibliai Énok története.
306. o.: Most sötét folyamhoz értek, vörös hullámok ragadtak tova benne csonka tetemeket. Átkeltek a rettentő áradaton és fekete, éjhomályos erdőbe jutottak.
Itt az alvilági folyón való átkelésről van szó, azaz a nemtér-nemidő rétegen való átugrásról.
307. o.: És ismét a Gyötrelmek Helye felé fodult, és belépett a sötét, tátongó űrbe, ahonnan a szívtépő hangok törtek elő.
A tátongó űr a nemtér-nemidő feneketlen mélysége, ami a kereszténységben tisztítótűz néven szerepel.

Szómagyarázatok ABC rendben:

Ácsárja: mester, tanító, szellemi vezető. Magyarul: ács-árja, vagyis a tudást ácsoló, készítő mester.
Agasztja: mennyei risi, nagy szent. Magyarul: Agastyán.
Ágnéja: Dróna íja, ami Agnitól, a Tűzistentől ered. Magyarul: Atya-nyila.
Anaszuja: Szvájambhuva Manu egyik leánya. Magyarul: Anya-szó-ja.
Apszarasz: mennyei táncosnő. Magyarul: apa-száras: apától származó.
Ásrama: erdei remeték telepe. Magyarul: ász-rá-ma, azaz a Napisten jelene.
Asvamédha: lóáldozat. Magyarul: ász-van-éd-a, itt a jelentése a karma ura, lélekbíró.
Bharata: Budha egyik fia, akitől a Bharata-nemzetség származott. Magyarul: Barátja.
Bhúrisravasz: vitéz a Kauravák pártján. Magyarul: Bugris-ravasz, vagyis okos parasztember.
Bráhma-risi: ős-bölcs, valójában arkangyal.
Csakravarti: nagy királyok, valójában időhurkok.
Dévadatta: Ardzsuna kürtje. Magyarul: déva-adta, azaz istenadta.
Dévakanja: az égiek leánya. Magyarul: dévák anyja.
Drávaka: Krisna székvárosa. Magyarul: Drágakő.
Durvásza: egy hirtelen haragú szent, risi. Magyarul: Durva-szó.
Ékacsakra: indiai város. Magyarul: Éke-csakra, azaz forgó-ék, tachion.
Gangá: a Gangesz folyó. Magyarul: G-an-gar, vagyis a G rezgésű égi áradat.
Hásztinapur: indiai város. Magyarul: Ász-ti-nem-por, amit a leginkább úgy lehetne lefordítani, hogy az Istentől származó, nem porból vétetett (azaz égi, nem földi).
Himaván: Himalája, amit tévesen Havasnak fordítanak. Magyarul: Ima-van. Ide vonultak fel a remeték és szentek elmélkedni.
Hiranjapur: a Pulómák repülő démonvárosa. Magyarul: Író-an-jó-por, az alkotó Isten jó pora.
Ísvara: Isten. Magyarul: Isten-varga: az Isten időhurkának hullámtere.
Kaurava: Kuru leszármazottja. Magyarul: Kurutól-van, Ká-ura-van.
Mátali: Indra kocsihajtója. Magyarul: Ma-általi, vagyis a jelenpont által létező.
Meru: a szent hegy, ami az eget tartja. Magyarul: mérő, mivel a Teremtő az, aki kiméri a létezést (időt), mint minden teremtmény alapmértéke.
Nárájana: a Mindenség Ura. Magyarul: Nő-Rá-Anya vagy Nagy Anya.
Nivátakavacsák: egy rettenetes ráksasza-nemzetség, akik az égi lényeket fenyegetik. Magyarul: Nem-veti-kavicsa.
Pradzsápati: életadó, valójában arkangyal.
Salva: Indiai király, aki megtámadta Dvárakát. Magyarul: Szó-al-van, vagyis az isteni szó egyik másolata, alárendeltje.
Sráddhadéva: azonos a bibliai Noéval.
Srutájusz: vitéz a Kauravák pártján. Magyarul: sor-tájos.
Szaraszvati: a bölcsesség és ékesszólás istennője. Magyarul: Szár-ász-veti, vagyis az ásztól származó, ász (szerinó) vetette lény.
Szatjavati: a halászkirály fogadott lánya. Magyarul: Szó-atya-veti, vagyis az Atya szavától, hullámterétől származó.
Szatjaván: Djumatszéna király fia. Magyarul: Szó-Atya-van, régiesen szattyán.
Szavitár: a Fényesség és Világosság istene. Magyarul: szabi-tér, azaz szabad téridő.
Szvájambhuva Manu: az Önmagában létezőtől eredt Manu, azaz Brahma. Magyarul: szájamból-van, azaz elsőrangú, közvetlen másolatom, az én forrásomból való.
Szvarga: mennyei hon. Magyarul szó-varga: az időhurok hullámtere.

Készült: 2008.03.09.

Következő írás

Vissza a tartalomhoz