GONDOLATOK A MENNYORSZÁGRÓL


Ebben a kis teremtésfilozófiai szösszenetben az alábbi kérdésekre próbáltunk egyszerű válaszokat adni.: Miről ismerhető fel a mennyország? Hogyan működik a mennyország? Milyen életre van lehetősége benne az élőlényeknek?
Általánosságban megfogalmazva a mennyország az a hely a teremtésben egy szemlélőponthoz kötődő információs halmaz (intelligencia) számára, ahol neki jó dolga van. Ez azt jelenti, hogy képes az aktuális vágyait, terveit és szándékait mindenféle akadályok, nehézségek és konfliktusok nélkül megvalósítani, méghozzá elfogadható áron, azaz gyorsan, könnyen, simán, olcsón és kellő pontossággal. Így lehetősége van az önmegvalósításra, az önmaga és környezete fölötti hatalom gyakorlására és mindezek élvezetére korlátozások nélkül. Aki tehát a mennyországot keresi, annak ezen kritériumok alapján kell kiválasztania a számára megfelelő, mennyeinek tekinthető környezetet. Ez fizikailag bárhol lehet a teremtésben, bármelyik dimenzióvilágban és égitesten, vagyis minden intelligencia számára más és más hely (térben és időben) a megfelelő.
Ennek megvalósulásához az alábbi általános, fizikai és pszichikai feltételeknek kell megfelelnie a mennyországnak.:
1. Korlátlan erőforrásokhoz lehessen hozzáférni benne. Ilyen erőforrások az anyag, az energia, az információ és az általános értelemben vett megvalósító képesség, azaz a környezet átalakításának igény szerinti formálhatósága (testreszabása).
2. Korlátlan kiterjedésekben lehessen mozogni benne. Ilyen kiterjedések az idő és a tér, legyen szó fizikai vagy virtuális helyről. A mennyországban való ott tartózkodásnak és tevékenykedésnek tehát akadálytalannak kell lennie.
3. Konfliktusoktól mentesen lehessen tartózkodni benne. Az ilyen nyugodt, háborgás és háborgatás mentes környezetet nevezzük általában harmonikusnak. Mivel minden intelligenciának egyedi az információ tartalma, ezért különböző az akarata. Az eltérő szándékok ütközése pedig szükségképpen konfliktusokat szül a kapcsolatba kerülő intelligenciák között. A harmóniához tehát egyetlen akaratra van szükség, mert egységben az erő. Ennek egyik módja, ha a szemlélő egyedül van a mennyországban (az Isten) és így azt csinál, amit akar. A másik módja, ha a mennyországban létező közösség tagjai mindenben képesek egyetérteni és együttműködni kényszer nélkül, tehát nem egymás ellenében teremtik és alakítják a környezetüket és önmagukat.
A mennyei közösség együttlétéhez és sikeres működéséhez feltétlenül szükséges paraméterek a következők.:
1. Az ott élők szívesen lássák az újonnan érkezőt és minden feltétel és korlátozás nélkül befogadják.
2. Az ott élők ne tartsák vissza a távozót semmilyen korlátozással és ne akarják kiközösíteni, elzárni semmilyen okból.
3. Az ott élők között minőségi, gyors és nagy pontosságú kommunikáció legyen folyamatosan, egyezményes protokollal. Ilyen protokollok az egységes nyelv, fogalomkészlet, gesztuskészlet, szokásrendszer, értékrend és törvénykezés (jogrend).
4. Az ott élők számára szabad legyen a közlekedés a mennyországon belül, gyorsan és könnyen, feltételek nélkül.
5. Az ott élőknek ne kelljen versenyezniük egymással semmilyen okból (erőforrásért, kiterjedésért, konfliktusok miatt). Versenynek csak korlátozott körülmények között van értelme, ahol az egyik résztvevő nyeresége a másik veszteségét okozza.
6. Az ott élőknek lehetőségük legyen egymásnak ellentmondó teremtések kialakítására is, megfelelő belső szeparáció segítségével, de átjárható módon. A szeparáció tehát csak a teremtésüket választhatja el, magukat a szemlélőket nem korlátozhatja.
7. Az ott élők számára minden változás és változtatás a mennyország strukturális kialakításában akadálytalanul, gyorsan és pontosan visszafordítható legyen az esetleges hibák kijavíthatósága érdekében. Ez a rendszer tökéletesítéséhez elengedhetetlen.
Mindezen feltételek együttesen lehetővé teszik, hogy a mennyországban élők optimálisan fejlődhessenek, kijavíthassák a saját hibáikat (önállóan vagy segítséggel) és a legjobb tulajdonságaik nyilvánuljanak meg önmaguk és mások számára. Legfőbb hasznuk azonban az, hogy segítenek a szenvedés felszámolásában és/vagy csökkentésében az intelligenciák életében, bár valószínűleg nem szűntetik azt meg maradéktalanul. A legvalószínűbb következménye a mennyországban való életnek az, hogy a szemlélők érzékennyé válnak a szenvedéssel szemben és a lehető legnagyobb hatékonysággal csökkentik azt a maguk és társaik számára. Ezzel egyben elősegítik a szeretet kibontakozását és megmaradását a közösség tagjai között, valamint az optimális információ áramlás következtében maximalizálják a mennyország működésének hatásfokát. Ideális esetben ez veszteségmentes rendszert eredményez, ami halhatatlanná teszi a benne élőket, hisz egyáltalán nem nő benne az entrópia.
Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy mivel a földi világ egyetlen paraméternek sem képes megfelelni, joggal nevezhetjük pokolnak vagy alvilágnak, ami szükségképpen csak átmeneti szállása lehet az itt élőknek. Ezen filozófiai okból halandók a földi élőlények.

Készült: 2007.11.21.

Következő írás

Vissza a tartalomhoz