MINDEN ROSSZ, HA A VÉGE ROSSZ


Az emberi lélekben az információk transzcendens időhullámképek formájában tárolódnak. Ezek egymással különféle asszociációs kapcsolatokban vannak, amiket a rögzítéskor vagy a későbbi elemzések, felidézések során tárolunk el hozzájuk. Így minden tapasztalat részét képezi egy hálózatnak, amit információs mátrixnak, régi nevén szellemnek nevezünk. A hálózati kapcsolatok lehetnek gondolatok, érzések, amik térbeli, időbeli és logikai összefüggések alapján kerülnek kialakításra, és fő feladatuk segíteni a tapasztalatok rendszerezésében, megítélésében. Ezáltal tudunk dönteni és cselekedni az életben, valamint összefüggő egésznek látni a világot, amiben van valamilyen rend.
Az információk eltárolásának asszociatív módjából következik többek között az is, hogy a rosszul befejeződött (végetért vagy félbeszakadt) kapcsolatokra általában rossz érzésekkel emlékezünk vissza. A befejezés után ugyanis elvégezzük a helyzetértékelést (leltározást), és ha az eredmény rossz, akkor ezzel a konklúzióval zárjuk le az adott kapcsolatot, okulva a történtekből. Így ha később újra felvesszük az illetővel (személlyel, tárggyal, témával) a kapcsolatot, először ez fog eszünkbe jutni, lehetővé téve, hogy ott folytassuk az ügyet, ahol abbahagytuk.
Ez a jelenség nem csak egy életen belül működik, hanem nagyobb méretekben is és reinkarnációs karma néven közismert. Akik előző életükben rossz kapcsolatban voltak egymással és így váltak el (például megölték egymást), azok újra találkozva gyakorlatilag ott fogják folytatni, ahol félbeszakadt a konfliktus. Egy külső szemlélő számára érthetetlen módon azonnal ellenszenvesnek találják egymást és mindenféle mondvacsinált ürügyekből kifolyólag újra harcolni kezdenek, sokszor maguk sem tudva miért. A reinkarnációval együtt járó felejtés így nem segít megoldani a problémát, hanem elmélyíti azt, akut tünetté súlyosbítva a konfliktust, ami egyre kezelhetetlenebbé válik, hisz senki sem emlékszik már rá, mi váltotta ki az egészet. Természetesen nem csak egyének, hanem népcsoportok, bolygók, univerzumok között is kialakulnak ilyen hosszan tartó konfliktusok, sőt egyetlen információs mátrixon belül is keletkezhet efféle harc (meghasonulás, önmarcangolás).
Mint minden problémát, úgy ezt is lehet utólag kezelni vagy időben megelőzni a kialakulását. A kezelés legegyszerűbb módja a harcoló felek elszeparálása egymástól (időnyerés céljából) vagy valamelyikük győzelme, ami a másik totális megsemmisítésével (megadásra kényszerítésével, megszűntetésével vagy átprogramozásával) végződik. A békekötés sokkal nehezebb, mert ehhez előbb tisztázni kellene a kiváltó okokat, amihez a szükséges információ általában nem áll rendelkezésre.
Egy vita soha nem arról szól, hogy mi az igazság, hanem hogy kinek van igaza. A vita kiváltó oka pedig a szemlélőpontok (szellemek) eltérő információ tartalma az asszimmetriának köszönhetően. Ez a gyakorlatban úgy nyilvánul meg, hogy a vita tárgyát képező témában eltérő a használt fogalomrendszer értelmezési tartománya, logikai mátrixa. Az ilyen konfliktusokban mindenki a maga igazát védi, mivel a saját értelmezési rendszerében tényleg igaza van. A vita megszűntetésének legegyszerűbb módja tehát a logikai mátrixok összehangolása, a részletek tisztázásán keresztül. Ezt hívjuk diplomáciai megegyezésnek, közös nevezőre kerülésnek.
Ha két logikai mátrix azonos, akkor ugyanarra az eredményre jutnak, tehát nincs értelme a vitának. Ha különbözőek, akkor nem kompatibilisek, nem egy nyelvet beszélnek, tehát szintén nincs értelme a vitának. Vita útján tehát gyakorlatilag nem lehet eljutni az igazsághoz. A bölcsek ezért nem szoktak vitatkozni, csak információt cserélnek és megismerik ellenfeleiket. A kellő szinten ismert ellenfél pedig már nem is ellenfél, hisz nem vitapartner (ellenség) a számunkra.
A konfliktusok megelőzésének leghatékonyabb módja az, ha nem engedjük őket kialakulni és elméllyülni azáltal, hogy elzárkózunk az ellenfeleink megismerésétől. Amit ismerünk, azzal mindig könnyebb jó kapcsolatot fenntartani, mint az ismeretlennel. Mivel pedig a teremtésben minden kapcsolat múlandó, szükségszerű, hogy a jól befejezett kapcsolatok folytathatók később jó kezdettel. Ezért fejeződnek be a népmesék, mint élbölcseleti tanítások mindig azzal a frázissal, hogy minden jó, ha a vége jó.
Szerencsés az a szellem, aki képes olyan ügyesen működtetni a kapcsolatait, hogy azok ne csak jók legyenek a számára, hanem jó végük is legyen. Ekkor csak a szép emlékek maradnak meg benne és később szívesen kezdi őket újra ha lehetősége van rá. Hogy mennyire nehéz azonban ezt megvalósítani, azt a gyakorlat mutatja meg igazán.
Ami ugyanis jó a számunkra, az táplál bennünket, tehát általában nem akarjuk önként befejezni (megválni tőle). Ragaszkodunk hozzá, ezért a világ fejezteti be velünk, a kényszertereivel ránkerőszakolva a szükségszerű és elkerülhetetlen véget, ami rossz dolog. Mert csak addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik vagy be nem vezetik a vizet. Ezzel ellentétben ami rossz a számunkra, az pusztít bennünket, tehát általában minél előbb be akarjuk fejezni, hacsak a világ kényszerterei meg nem akadályoznak ebben. Utána viszont nem szívesen emlékezünk vissza rá (rossz szívvel gondolunk rá). Tehát mindkét esetben ugyanarra a tapasztalatra juthatunk a valóság természetével kapcsolatban, miszerint minden rossz ha a vége rossz. Buddha ezt úgy fogalmazta meg a lehető legegyszerűbben, hogy minden lét szenvedés.
Szükségszerű és elkerülhetetlen tehát, hogy a valóság pontosan az ellenkezője legyen a népmesei történeteknek. Mert a valóság nem mese. A mesék arról szólnak, hogy milyennek kellene lennie a világnak és milyennek szeretnénk azt tudni, a valóság pedig arról szól, hogy milyennek tapasztaljuk meg valójában a létezésünket. Ennek is köszönhető, hogy az illúziók mindig jobban érdeklik a szellemeket, mint a valóság természetének kutatása, vagyis a teremtésben mindig többen vannak az "elvarázsolt lények", mint a bölcsek.
A mese megvalósulását éppen ezért mennyországnak hívjuk, a valóságot pedig pokolnak. Másként megfogalmazva a mennyország a környezettel való olyan kapcsolatnak felel meg, ami örökké tart, a pokol pedig a múlandóság és átmeneti állapot megtapasztalása.

Készült: 2007.08.09.

Következő írás

Vissza a tartalomhoz