A SZVASZTIKA TITKA


1. A JELKÉP

A szvasztika (négyágú horogkereszt, tetragammadion, napkerék) az emberiség legősibb jelképeinek egyike, amit szinte minden kultúrkörben használtak és használnak máig, többnyire a szerencse és a halhatatlanság jelölésére. A szanszkrit szvasztika szó szerencsés (kedvező) dolgot jelent, az alábbi összetételben: szu (jó), aszti (létezni), ka (kicsiny), vagyis: „a jóléthez köthető kicsiny dolog”. A tika (jel) jelentése miatt Indiában hívják szubtika (jó jel) néven is. A kontextustól függően szimbolizálja még a szerencse mellett a Napot (Surját, a Napistent), Brahmát (a Teremtő Istent), a szamszárát (a létforgatagot), a végtelent, az örök életet vagy Buddhát. Négy karja a négy égtájat jelképezi. Vallási és díszítő motívum egyaránt, amit a XX. században a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt is jelképének választott, mivel a nácik az árják leszármazottainak tartották magukat.


Geometriailag a szvasztika karjai változó szélességűek lehetnek és többnyire (de nem mindig) egyenes vonalakból állnak. A nácik által használt horogkereszt formája azonban szabványosított és egy 5x5-ös rácson alapul. Matematikailag a szvasztika királis objektum, ami nem szimmetrikus a tengelyes tükrözésre, a 90 fokos elforgatásra nézve viszont az. A forgásiránya szempontjából nézve két változata van, balos és jobbos, de a szakirodalomban sajnos nem egyértelmű a forgásirányának meghatározása, ezért az sem, hogy van-e ennek valamilyen jelentősége.



A művészetben és az építészetben a szvasztikát nem önmagában, hanem összefűzve vagy egymásba fonva, ismétlődő elemként használják, geometriai díszítőelemként. A hinduizmusban szent jelnek számít a templomokban és a hétköznapi életben is számos helyen használják. A buddhizmusban szintén megtalálható a vallási iratok elején, illetve a Gautama Buddha szobrok mellén vagy talpán, ahol manji-nak hívják és a dharmát, valamint a mindenség harmóniáját és az ellentétek egyensúlyát jelképezi. A dzsainizmusban ez a legfőbb szent szimbólum, ami egyben a jelenlegi (teremtési) korszak hetedik Arhatjának (Jinának) a jele.



2. A JELENTÉSE

A szvasztika szó ezoterikus és időfizikai, teremtésfilozófiai jelentése magyarul a következő: szu (szó), asz (ász), tika (tyúk), azaz: a szerinó (ász) hullámterének (szó) forrása (tyúk). De értelmethető úgy is, hogy: szó-van-szét-i-ká, azaz: hullámtér létező szétáradás isten Ká. Ő - mert személyről, élőlényről van szó - azért a szerencse szimbóluma, mert a szer ense, vagyis a „létező hely” maga a szerinó, a téridő forrása, akinek születéséhez a két Teremtő okforrás szerencsés találkozása kellett. Azért jó jel, mert tachionjai jobbra forognak a tengelyük körül és az időhurokban jobbra keringenek, az egész rendszer pedig jobbra csavarodik a működése során. Ennek megfelelően a hullámterének pozitív időrétegei bentről kifelé haladva jobbra csavarodó spirálgömbi teret alkotnak, lásd: az időgeometriai rajzot. Ebből következik, hogy a balos változata az antiszerinót, az antitéridőt jelenti, ami lebontó, pusztító hatású a téridőben lévő teremtmények időhurkai számára, míg a jobbos változat éltető, életben tartó és teremtő hatású. Brahma és a Napisten egyaránt halhatatlan (örök életű) szerinók, ahogy Gautama Buddha, mint reinkarnálódott isteni lélek is az, a végtelenbe terjedő hullámterük pedig helyet ad a létforgatagnak (szamszára, magyarul: szám-szár-a, a számos leszármazott világa), amiben a teremtmények forgolódnak és rohangálnak.




Szerencsés módon a szvasztika jelentésével kapcsolatos különféle elképzelések mind helyesek és pontosak, még ha az emberek többsége (kellő szintű tudás híján) nem is sejti, miről van szó valójában, csak használja a jelet évezredek óta. Az időhurok működésével kapcsolatos kutatásaink, és főként a geometriai szerkesztések eredményeként azonban most már biztosan tudjuk, hogy a horogkereszt nem egyszerűen a forgás, hanem valójában a csavarodás szimbóluma. Ami természetesen fizikailag nem egy szögletes horogkereszt, hanem egy lekerekített geometria, mintha (növekvő méretű) holdsarlókból raknánk össze.


A szvasztika azért négy ágú, mert a körpályán keringő tachion hullámterében csak jól meghatározott mozgási paraméterek esetén jelenik meg a pozitív időrétegek együttállásának köszönhetően a négyes spirális szerkezet. Amint az a táblázatból világosan kiderül, a különféle sebességgel, különféle átmérőjű körvonalakon haladó tachionok között csupán egy olyan van, amelyik négy ágú és megfelelő sebességgel (RV=3) mozog, az 5 egység sugarú körpályán haladó tachion. Ide esik fizikailag az időhurok teremtési (fönnmaradási) tartománya, tehát ilyen a Mindenható Isten által kisugárzott téridő hullámtere. Ezzel az összefüggéssel ismét bizonyítani tudtuk a téridő forrásának mozgási paramétereit is, mert a tények magukért beszélnek. Aki kíváncsi a további részletekre, olvassa el A tér fizikai szerkezete (2009) című írást az Eseményhorizonton.


Készült: 2008.12.29.
Frissítve: 2024.12.30.

Következő írás

Vissza a tartalomhoz