Maurits Cornelis Escher (1898-1972) holland művészt a világ úgy ismeri, mint a lehetetlen tárgyak és ellentmondásos geometriai szerkezetek megalkotóját, aki előszeretettel ábrázolt hibás perspektívával különféle dolgokat. Az időfizikai kutatások fellendülésével azonban nyilvánvaló lett – a szakemberek számára legalábbis -, hogy emellett komolyan foglalkoztatták olyan matematikai és filozófiai problémák is, amik egyértelműen a teremtés működésével kapcsolatosak. Elgondolásaival jócskán megelőzte korát, ezért csak a XXI. század elején tűntek fel eredményeinek időfizikai vonzatai. Eme kis írásunkban röviden bemutatjuk Escher azon alkotásait, amik valamilyen formában kapcsolatosak a teremtésfilozófiával és megtámogatják annak újabb kori felfedezéseit. Az alább bemutatott képek mind az internetről származnak és bárki számára hozzáférhetőek.
1. kép: A Teremtő Atya tachionja. Látszólag egy felcsavart szőnyegre vagy egymás mellé rakott autógumikra hasonlít, de valójában ez egy kúpos szerkezet. Belsejében spirális struktúra figyelhető meg, ami bentről kifelé órairányban csavarodik – abban az esetben, ha a képen látható talpára állítjuk, és felülről, a távolabbi végétől nézzük.
2. kép: Az önmagába visszakanyarodó tachion. Látszólag úgy néz ki, mint egy kúp felszínére csavart három szalag, ahol a kúpot meggörbítve beletolták a saját aljába. Felülről, a kúp csúcsától nézve ez egy balos csavarodású tachion, ami balra keringve (órairánnyal ellentétesen) lép be a saját múltjába.
3. kép: Az időspirál (Whirlpools). Két összekapcsolt kettős spirálgörbe, amik bentről kifelé balra csavarodók és vonalaikon egymással ellentétes irányban úszó vörös és szürke halak láthatók. A hal a folyóvíz (létezés) szimbóluma. A halak mozgási iránya jelzi, hogy egy ciklikus áramlási rendszerről van szó, ami egyszerre balos és jobbos csavarodási irányú is.
4. kép: Gömbfelszíni időspirál. A gömb felszínén a két pólus között csavarodó négy szalag a körpályán keringő tachion hullámterének, a téresszenciának a spirálját szemlélteti. Az északi (felső) pólustól indulva (bentről kifelé) órairányban csavarodik, és azért látunk négy szalagot, mert a teremtési tartományon belül keringő tachion hullámterében négy pozitív időréteg figyelhető meg. Innen ered a négy ágú szvasztika szimbólum is.
5. kép: Háromágú végtelen csomó. Ez geometriailag megfelel a szalagológiában a Triplás-szalagból szimmetrikus felhasítással készülő Háromhurkos-szalagnak. Hogy mi az időfizikai jelentése, és hol jelenik meg a teremtésben, egyelőre nem tudjuk, de biztos, hogy fontos szerkezetről van szó, mert az ókortól napjainkig rendre felbukkan a legkülönfélébb ábrázolásokon.
6. kép: Háromágú végtelen szalag. Hasonlóan az előző képhez, ez is a Háromhurkos-szalagot ábrázolja, de topológiailag is helyesen.
7. kép: Az anyagi részecske belső szerkezete. Látszólag fehér angyalok és fekete ördögök töltik ki a kört hármas elágazási rendszerben, az origótól kifelé haladva egyre kisebb méretben, a növekvő sűrűséggel fordított arányban. Valójában azonban itt a részecskék időtartályának belső fraktális szerkezetét látjuk, az egyre szaporodó időhurok elágazásokat, amik növekedése végül megáll a felszínen, lezárva a keltési folyamatot.
8. kép: Hármas időszimmetria rendszer (Snakes). Három összefonódó kígyó, egy bonyolult hurokrendszer csapdájában. Hasonlóan az előző képhez, itt is az anyagi részecskék centrumából kiinduló három irányú tachion elágazási rendszert látjuk művészi kivitelben, amit az egymásba fonódó szürke hurkok is megerősítenek.
9. - 10. - 11. képek: A kétféle időhurok geometriai ábrázolása (Waterfall). A végtelen hurokban körbe-körbe folyó víz az időhurok működését szemlélteti. A vízesés által meghajtott lapátkerék utalás az energiakvantum azon tulajdonságára, hogy a létezése során folyamatosan energiát termel, mivel ő maga az energia (az idő visszacsatolása). A két torony tetején látható a kétféle időhurok geometriai modellje. A bal oldali tornyon a triád fotinó (három kocka egymásban), a jobb oldalin a triász szerinó (három lapított oktaéder egymásban).
12. kép: Három szabályos oktaéder egymásban (triász szerinó). A vázszerkezetben két nyelvét öltögető kaméleon található, amik a spirálisan becsavarodó farkukkal jellegzetesen az időhurok szimbólumai. Azért vannak ott, hogy teljesen egyértelmű legyen, a képen a térforrás geometriai szerkezetét látjuk. A körülötte lévő kisebb testek: oktaéder és kocka egymásban. Két tetraéder egymásban. Két kocka egymásban (diád fotinó). Három szabályos oktaéder egymásban (mint a nagy váz). A legkisebb testek között szabályos és félszabályos testek vannak.
13. kép: Tíz test drótváza. Ilyen bonyolult szerkezeteket csak úgy lehet lerajzolni, ha az ember látja őket, mert elkészítette például hurkapálcikából a modelljeiket. A vázak balról jobbra és fentről lefelé haladva a következők: 1. Kocka és oktaéder egymásban. 2. Tetraéder. 3. Három lapított oktaéder egymásban. 4. Egy tizenkét rombusz által határolt félszabályos test. 5. Ikozaéder. 6. Oktaéder. 7. Kocka. 8. Két tetraéder egymásban. 9. Dodekaéder. 10. Két kocka egymásban.
Escher a modellezés során gyorsan rájött arra, hogy három szabályos oktaédert nem lehet gond nélkül egymásba illeszteni, semmiféle elforgatással. Ahhoz, hogy szép szabályos szerkezetet kapjunk, össze kell lapítani őket annyira, hogy a csúcsára állított oktaéder magassága azonos legyen a vízszintes élek hosszával.
14. kép: Három kocka egymásban (zárt felszínű modell). A triád fotinó szerkezeti modellje. A kocka különlegessége, hogy nem kell eltorzítani az egymásba illesztéshez, mint az oktaédert.
15. - 16. képek: A triász szerinó és a triád fotinó geometriai szerkezetének mozgó, forgó ábrái. Mielőtt felfedeztük volna Escher Vízesés című grafikáját az ezredfordulón, nem volt elképzelésünk arról, hogy nézhetnek ki az energiakvantumok térszorzással kibővített változatai. Így ez a kép sokat segített a harmadlagos csavarodások megértésében.
Ha egy csúcsára állított oktaédert elforgatunk előbb a függőleges tengelye körül 45 fokkal, majd egy vízszintes tengely körül 45 fokkal, akkor kapjuk meg a két másik, beleágyazott oktaédert. A vízszintes tengelyek átmennek az oldalfelező pontokon és egymásra merőlegesek. A két tengely körüli elforgatás egyben utalás a 4D-s téresszenciára is, lásd: a tér matematikai szerkezetével kapcsolatos kutatásokat.
Az újabb időfizikai modellek szerint a valóságban persze nem ilyen a triász szerinó keltési rendszere, hisz az időhurok tachionjait összekötő egyenesek nem képeznek szabályos oktaédert. Ettől függetlenül ezek a testek szemléletes reprezentációi a vizsgált témakörnek és sokat segítenek a modellezés során felmerülő geometriai problémák megértésében.
Escher munkássága annyiból különleges, hogy művészi intuíciójának hála képes volt a teremtés összes fontos elemét, alapvető struktúráját ábrázolni. Geometriai pontossággal, ugyanakkor esztétikus kivitelben. Lehet, hogy nem tudta pontosan, mit jelentenek ezek az alakzatok valójában, s csupán médiuma volt a túlvilági szakszellemeknek, mégis alapos munkát végzett. Hátrahagyott öröksége mindenképpen a XX. század nagy művészei közé emeli, és mellesleg ott a helye a korai időfizikai kutatók panteonjában is.
Készült: 2009.07.22. - 09.24.
Következő írás
Vissza a tartalomhoz