Victor Vasarely, eredeti nevén Vásárhelyi Győző (1908-1997) magyar festő, az op-art (optikai festészet) legjelentősebb képviselőjeként közismert világszerte. Munkásságát a mozgás látványával kapcsolatos problémák megjelenítésére összpontosította. Véleménye szerint a mozgás az az erőszak, amivel a szerkezetek szemünk recehártyáján közvetlen ingert okoznak.
Mivel a mozgás időbeli folyamat, Vasarelyt egyértelműen érdekelte magának az időnek az absztrakt megjelenítése is, amiről számos festménye árulkodik. Ezek közös jellemzője, hogy mindegyik képen tardionokat, vagyis az emanáció sebességénél lassabban mozgó időforrások hullámterét ábrázolta. Láthatóan nem jutott el odáig, hogy tachionikus időszerkezetek is lehetségesek, mert nem találtam olyan művét, amin kúpos formák szerepelnek. A tardionok két pont oszcillációját viszont több festményén megjelenítette, és kísérletezett az időhullámok nem gömbszerű, hanem sokszöges megjelenítésével is. A négyszögletes és hatszögletes hullámtér persze tisztán művészi produkció, semmi köze a fizikához, de ékes bizonyítéka az alkotó kísérletező kedvének.
Valószínűleg kevesen tudják, hogy Vasarely 1972-ben a Müncheni Olimpiára készített egy posztert Kraft und Nature (Erő és természet) címmel, ami egy bentről kifelé jobbos csavarodású, térhatású spirált ábrázol. A spirálvonal mentén felvágva a körlapot egy forgó papírspirált kapunk, aminek működésével korábban már külön írásban foglalkoztunk.
Az itt összegyűjtött időfizikai jellegű Vasarely képek szabadon elérhetők az interneten.
Készült: 2009.09.24.
Következő írás
Vissza a tartalomhoz