„A
párhuzamos téresszenciák jelzőszíne a
helyszín.”
A különféle térszeránok (monász, diász, triász) által keltett párhuzamos téresszenciák megkülönböztetése attól a pillanattól fogva válik majd fontossá, hogy üzembe helyezzük az első térváltóművet. Ennek megkönnyítésére kidolgoztunk egy jelzőszín rendszert, aminek remélhetőleg jó hasznát vesszük majd a jövőben.
Kezdjük azzal, hogy a misztikából ismert négy fő arkangyal, az égtájak istenei mind önálló színnel vannak jelölve. Ezek a piros, sárga, zöld és kék. A térszerán ötödik tachionjából leszármazott arkangyalnak, aki rájuk merőlegesen, úgymond a zenitet képviseli (a piramis csúcsán) a színe fehér. Mi úgy gondoltuk, hogy optikai szempontból az volna logikusabb, ha az ötödik tachion hullámteréhez inkább az ibolyakéket rendelnénk hozzá, és a teljes kvintesszencia, azaz egy egész térhatos lenne fehérrel jelölve. Mivel a fehér a színek teljessége. Ennek megfelelően a nemtér-nemidő réteg fekete, ami a fény hiányára utal, a térhézagok sötétszürkék, a térszünetek pedig világosszürkék lesznek.
Az időhurok körívén - hátulról előrefelé haladva az öt tachion forráson - egyre csökken a jelenpontok közti távolság. Mivel a Teremtő okforrásának tachionkúpja a csúcs felé haladva szűkül. Ennek analógiájaként használva a látható fény színskáláját, szépen sorba rendezhetők a színek. Mivel pedig a fény a doppler effektus miatt közeledéskor elkékül (kék eltolódás), távolodáskor pedig elvörösödik (vörös eltolódás), érdemes ugyanígy jelölni az egyes tachionokat. Tehát a köríven leghátul lévő jelenpont lesz a vörös, ez előtt halad a sárga tachion, majd a zöld, a kék és végül az ibolya. Ezen jelzőszíneket használva könnyen azonosíthatók a párhuzamos térszeletek egy monász térszerán esetén, amilyen a mi Naprendszerünk lokális helytartójaként működő Napisten.
Amennyiben odáig jutunk technikailag, hogy kiugorhatunk a komplexebb terekbe is, amelyek közt vannak diászok és triászok, a meglévő logikát kell kiterjesztenünk rájuk. Tehát egy diász szerinó téridejében az első hipertéri térhatos jelzőszíne legyen az ezüst, aminek téresszenciái csupa világos színből kell, hogy álljanak. Ezek sorrendben (hátulról előre haladva az időhurokban) a bíbor, rózsaszín, salátazöld, égkék és ciánkék. A triász szerinó téridejében pedig a második hipertéri térhatos jelzőszíne legyen az arany, aminek téresszenciái csupa sötét színből kell, hogy álljanak. Ezek a bordó, okker, olívzöld, sötétkék és lila (1. ábra).
A színnevek használata lényegesen megkönnyíti majd az egyes térszeletekre való hivatkozást, nem csupán az időfizikai kutatók és űrhajósok számára, de a parafelderítő sámánoknak is. Természetesen ezen színekkel jelölhetők majd a számítógépes modellekben az egyes hullámterek is, ahogy az a mellékelt rajzon látható (2. ábra).
A fotinók kutatásánál szintén alkalmazható lesz ez a színezés, a megfelelő kiegészítésekkel. Mivel a fénykvantum időhurkában hét tachion kering körbe egymás nyomában, a színskálát a következőképp lenne célszerű bővíteni a monád fotinónál: vörös, narancs, sárga, zöld, türkiz, kék, ibolya. A diád fotinó első hiperfényének színei ennek világosabb változatai: bíbor, bézs, rózsaszín, salátazöld, világostürkiz, égkék, ciánkék. A triád fotinó második hiperfényének színei pedig: bordó, barna, okker, olívzöld, sötéttürkiz, sötétkék, lila.
Készült: 2007.21.12. - 2009.09.21.
Következő írás
Vissza a tartalomhoz