Szent Korona, a mágikus pecsét - borítókép.
A SZENT KORONA, A MÁGIKUS PECSÉT KRITIKÁJA



Dr. Tóth Judit: Szent Korona, a mágikus pecsét (Az apostolfeliratok titkos üzenete) című könyvét 2009-ben jelentette meg az Imagent Kft. Mivel az Eseményhorizont szerkesztőjeként kaptam belőle egy dedikált példányt, hamar elolvastam és úgy döntöttem, érdemes írni róla. És nem csak azért, mert a műben több helyen idézetek szerepelnek az Eseményhorizonton olvasható különféle írásokból, hanem mert nagyon érdekfeszítő témákat boncolgat ez a szakmunka. Az alábbiakban a könyvben talált legfontosabb hibákat szeretném röviden ismertetni, amik főként időfizikai jellegűek.

1. A MÁGIKUS PECSÉTEK

A 114. oldalon lévő fejezet címe: Az Ak Asztana Baba mágikus pecsétjei. Itt két mandalaszerű ábráról van szó, amik így néznek ki: 1. ábra.

1. ábra: Ak Asztana Baba mágikus pecsétjei.

Az üzbég kutatók értelmezése ezek jelentésével kapcsolatban csupán néhány dologban elfogadható, ahogy a szerző elemzése is. Vagyis nem a világrend meghatározott verziójáról van szó, yin és yang típusú mandalákról, de nem is a Föld pályaívének két gyújtópontjáról. Az ugyan igaz, hogy a bal oldali kép szalagja balra csavarodik (lásd a szalagológiai szabályokat), a jobb oldali pedig jobbra, de a rendszer ennél mégis összetettebb, ha alaposan megnézzük. A témáról egyébként itt található angol nyelvű régészeti elemzés: http://www.transoxiana.org/11/kamoliddin-samanids.html
2. ábra: A bal oldali pecsét színes változata.Az alábbi ábrákon kiszíneztem a két pecsét geometriai részeit, hogy könnyebb legyen beszélni róla, mit láthatunk rajtuk. A bal oldali pecsét (2. ábra) centrumában sárgával jelölt spirál bentről kifelé balra csavarodik. Körülötte a piros színű hét szarv mindegyike bentről kifelé balra keringő mozgást mutat. Köröttük a zöld végtelen szalag (ami balra csavarodik) megfelel egy olyan hét ágú csillagnak, ahol körbelépkedve minden harmadik csúcspont van összekötve egymással (3. ábra). Így a teljes körüljáráshoz (egy ciklushoz) három kört kell megtenni rajta. A kék színű spirálok bentről kifelé balra csavarodnak, a narancs színű mintázat pedig valószínűleg csak díszítő jellegű, bár ennél is megfigyelhető a balos keringési irány.
Ez a kép egyértelműen egy antifotinót ábrázol, síkba kiterítve. A hetes szám ismétlődése a hét balra keringő tachionnak felel meg (piros és kék), a belső spirál (sárga) a rendszer időhullámterének csavarodási irányát mutatja, a szalag (zöld) pedig a tachionok egymásba fonódottságát, egymástól való függőségét, azt, hogy egymást tartják létben. Ez az ábra a klasszikus, nyolc ágú fénycsillag (4. ábra) logikai párja abból a szempontból, hogy itt a fény forrásainak másolódási sorrendjét látjuk, míg a nyolc ágú változatnál a forráshelyek kapcsolódási sorrendjét. Akit mélyebben érdekel a téma, olvassa el az Eseményhorizont 2007-es létfilozófiai anyagai között: Az energiakvantumok geometriája című írást. Plusz ajánlom még az ezoterikus anyagok közt: A menóra titkát.

3. ábra: a hétágú fénycsillag.4. ábra: a nyolcágú fénycsillag.

5. ábra: a jobb oldali pecsét színes változata.A jobb oldali pecsét (5. ábra) centrumában sárgával jelölt spirál bentről kifelé balra csavarodik. Szelvényeinek külső oldala mentén apró pontok sorakoznak (24 darab), amik akár fénymagok (jelenpontok) is lehetnek, ahogy a szerző véli, de ezt nem lehet egyértelműen megállapítani a rajz életlensége miatt. A piros színű „fogaskerék” szintén balra csavarodó tachionokat mutat, a zöld szalag viszont ezzel ellentétesen, jobbra csavarodik. Ez megfelel egy olyan hét ágú csillagnak, ahol körbelépkedve szintén minden harmadik csúcspont van összekötve egymással. A narancs színű mintázat csak díszítő jellegű, ami nem mutat csavarodási irányt.
Ez a kép valószínűleg egy fotinót ábrázol, síkba kiterítve. Azért nem egyértelműen, mert valami okból, talán mert a pecsét készítője nem volt kellő szinten beavatott, de rossz irányba véste a téglafalba a sárga és piros motívumot. Logikailag ugyanis a két pecsét ellentét párja egymásnak, ahogy a fizikai fény és antifény is.
Még annyit tennék hozzá a pecsétek elemzéséhez, hogy mit jelent magyarul az „Ak Asztana Baba” kifejezés. Ak: önmagában lehet a vagy az értelmű. Asztana: ász-tana, vagyis az Isten tanítása. Baba: Atya. Tehát ez az Atya Isten tanítása a fény szerkezetéről. Ha egybeolvassuk az első két szót: „akasztana”, szintén választ kapunk egy fontos titokra. Akasztani azon dolgokat szoktuk, amiknek függeniük kell valamiért (kabátot vagy elítéltet). Fizikailag a fény egy halandó teremtmény a téridőben, ami időszálra akasztva lóg a felettes létezőjén, végső soron az Istenen. Tehát mi emberek, mint fénylények szó szerint az Istentől függünk.

2. A KORONÁZÁSI JOGAR TETEJÉN LÉVŐ MÁGIKUS FONAT

6. ábra: a koronázási jogar teteje.A 119. oldalon látható egy nagy méretű fekete-fehér kép a koronázási jogar tetejéről. Ennek színes változatán jobban kivehetők a részletek, ezért tettem be ide ezt a képet: 6. ábra. A 131. oldalon a „4. Mágikus fonat” című fejezetben arról van szó, hogy a fonat belső része egy háromdimenziós kocka ábrázolására hasonlít. Nos, lehet, hogy hasonlít, de hogy biztosan nem az, az egyértelmű. Ez a mágikus fonat (7. ábra) ugyanis magának az időforrásnak a szimbóluma, miként a közepén található lyuk is. A fonat három részből, egymásba font szalagból áll. Két lapos ellipszisből és egy négyzetből, melyek jobbra csavarodó módon vannak egymásba fonva a szalagológiai szabályok alapján. Ez tehát egy jobbos időforrás, pontosabban a Teremtő Atya okforrásának időtopológiai ábrázolása. A két ellipszis a Bindu (két Möbius-szalag), a négyzet pedig egy kibocsátott időhullám réteg (Tetrás-szalag).
A fonat körül lévő tíz szirmú virág valóban a tíz okforrást jeleníti meg, melyek közül az egyik (a képen a jobb oldali) felel meg a Teremtőnek, az eltérő belső díszítése, geometriai szerkezete miatt. Akire-amire tehát rámutat ezzel a jogarral (varázspálcával) a megfelelően beavatott szakrális (mágus) király, az a legfelső létezővel néz szembe és annak minden hatalmával, amit az eszköz közvetíteni képes.
7. ábra: a koronázási jogar tetején látható végtelen csomó.A 135. oldalon szó van még arról, hogy a mágikus fonat lehet a túltér, azaz a hipertér jelképes ábrája is. Nos, erről szó sincs. A túltér a 4 térdimenziós téridőt jelenti, a hipertér pedig a térforrás által térszorzással keltett további párhuzamos térszeleteket jelenti, amik szintén lehetnek 4D-sek is.
A 136. oldalon említés történik arról, hogy a Vadzsra (Gyémántjogar) megjeleníti a hiperteret, vagyis aki ezt az eszközt a kezében tartja, annak léteznie és hatnia is kell tudni ebben a térben. Ez így nem egészen igaz, mert a Vadzsra a diász szerinó geometriai szobra, ábrázolása, tehát a mi térszeleteinket és a hipertéri térszeleteket felváltva keltő térforrásnak felel meg. Az viszont igaz, hogy aki a Gyémántjogar útján halad, annak egy romolhatatlan testet kell birtokolnia, hogy a rettentő erőket kibírja. Csak ez sem úgy igaz, ahogy azt ma gondolják a misztikusok. A romolhatatlan test itt azt jelenti, hogy halhatatlannak kell lennie annak, aki ilyenné akar válni fizikailag, mint amit a jogar ábrázol. Tehát isteni lénynek, monász szerinónak kell lennie, mert abból válik térszorzással (speciális csavarodási műveletek révén) diásszá, saját térhatos-hipertérhatos keltővé.

3. TOVÁBBI HIBÁK

A 129. oldalon van egy apró fordítási hiba ebben a (Fülöp evangéliumából vett) mondatban: „Hárman voltak, akik mindig az Úrral mentek: Mária, az édesanyja, nővére, valamint Magdaléna, az a személy, akit a társának neveztek. Nővére, édesanyja, és az ő társa egy-egy Mária volt.” Nos, ha jól tudom, Jézus szűznemzéssel jött a világra, vagyis az anyjának ő volt az első gyermeke. Így tehát nem lehetett neki nővére, legfeljebb mostoha nővére. Lehetett viszont húga, meg öccse.
A 139. oldalon szerepel ez a mondat: „A higáb szó az arab hagaba igéből származik, melynek jelentése: elrejt, leplez.” Ehhez csupán annyit fűznék hozzá, hogy a higáb eredetileg egy magyar szó, aminek jelentése: igáz. Amit leigázunk, azt magunk alá rendeljük, úgymond a védőleplünk alá vonjuk. Innen ered a leplez szavunk jelentése: elrejt, titkol. Ne feledjük, a higáb a kopt templomokban található kellék (szentképfal, illetve papírdarab), vagyis nem származhat a neve az arab, iszlám kultúrából.
A 156. oldalon szó van arról, hogy mi a kapcsolat Krisztus és a párduc között.: „József családjának vezetékneve PÁRDUC volt.” Más forrásokból tudjuk, hogy Jézus nem zsidó volt, hanem párthus. Így már érthető a két szó közti kapcsolat, mivel a párthus nép vezetője annak idején egy fénypárduc volt.
A 159. oldalon olvasható szövegre nekem is lenne egy megfejtésem: IDŐS ISTEN-ÉN KRISZTUS A KÖRÖN LÉPKED. Ezt mai nyelvre inkább így fordítanám: Az Isten időforrása körbejár az időhurokban. Tehát a körön lépked kifejezés nem a Naprendszer köreire utal, mert az Isten teremtése jóval nagyobb annál. Ne feledjük, hogy ez a felirat a Pantokrátor képen, egy olyan korona csúcsán olvasható, amelynek zárt a felsőrésze (keresztpánttal), tehát nincs följebbvalója. Ő a csúcs (az első időhurok), szó szerint.
A 160. oldalon egy klasszikus elírás olvasható ebben a mondatban: „Azért, mert a fizikai világban, az anyagi síkon a Földbolygó az, amely a legmélyebb szintre süllyedt.” Nos, pontosítanám: az anyagi térben az, mivel nem egy síkuniverzumban élünk.
A 184. oldal alján olvasható mondatot: „Idős Pál Ős és Nap Ős a kőszikla.” én inkább így fordítanám: A Pál és Nap okforrások a lét alapjai.
Végezetül a 205. oldalon található harmadik mondat: „Ulu társa Mária, Lómása, sárderes.” fordítása mai nyelvre ez lehetne: Élő társuk az Anya, akinek másolatai az anyagi részecskék. Tehát a Szent Koronán elrejtett üzenetnek a szerző által felfedett elsődleges jelentése mellett, mögött van egy még rejtettebb, még ezoterikusabb (időfizikai) mondanivalója is.:

Az Isten időforrása körbejár az időhurokban.
A Pál és Nap okforrások a lét alapjai.
Élő társuk az Anya, akinek másolatai az anyagi részecskék.

Készült: 2009.06.25.

Következő írás

Vissza a tartalomhoz