A SZENT KORONA, A MÁGIKUS PECSÉT KRITIKÁJA


Dr. Tóth Judit: Szent Korona, a mágikus pecsét (Az apostolfeliratok titkos üzenete) című könyvét 2009-ben jelentette meg az Imagent Kft. Mivel az Eseményhorizont szerkesztőjeként kaptam belőle egy dedikált példányt, hamar elolvastam és úgy döntöttem, érdemes írni róla. És nem csak azért, mert a műben több helyen idézetek szerepelnek az Eseményhorizonton olvasható különféle írásokból, hanem mert nagyon érdekfeszítő témákat boncolgat ez a szakmunka. Az alábbiakban a könyvben talált legfontosabb hibákat szeretném röviden ismertetni, amik főként időfizikai jellegűek.

1. A MÁGIKUS PECSÉTEK

A 114. oldalon lévő fejezet címe: Az Ak Asztana Baba mágikus pecsétjei. Itt két mandalaszerű ábráról van szó, amik így néznek ki: 1. ábra.


Az üzbég kutatók értelmezése ezek jelentésével kapcsolatban csupán néhány dologban elfogadható, ahogy a szerző elemzése is. Vagyis nem a világrend meghatározott verziójáról van szó, yin és yang típusú mandalákról, de nem is a Föld pályaívének két gyújtópontjáról. Az ugyan igaz, hogy a bal oldali kép szalagja balra csavarodik (lásd a szalagológiai szabályokat), a jobb oldali pedig jobbra, de a rendszer ennél mégis összetettebb, ha alaposan megnézzük. A témáról egyébként itt található angol nyelvű régészeti elemzés: http://www.transoxiana.org/11/kamoliddin-samanids.html
Az alábbi ábrákon kiszíneztem a két pecsét geometriai részeit, hogy könnyebb legyen beszélni róla, mit láthatunk rajtuk. A bal oldali pecsét (2. ábra) centrumában sárgával jelölt spirál bentről kifelé balra csavarodik. Körülötte a piros színű hét szarv mindegyike bentről kifelé balra keringő mozgást mutat. Köröttük a zöld végtelen szalag (ami balra csavarodik) megfelel egy olyan hét ágú csillagnak, ahol körbelépkedve minden harmadik csúcspont van összekötve egymással (3. ábra). Így a teljes körüljáráshoz (egy ciklushoz) három kört kell megtenni rajta. A kék színű spirálok bentről kifelé balra csavarodnak, a narancs színű mintázat pedig valószínűleg csak díszítő jellegű, bár ennél is megfigyelhető a balos keringési irány.
Ez a kép egyértelműen egy antifotinót ábrázol, síkba kiterítve. A hetes szám ismétlődése a hét balra keringő tachionnak felel meg (piros és kék), a belső spirál (sárga) a rendszer időhullámterének csavarodási irányát mutatja, a szalag (zöld) pedig a tachionok egymásba fonódottságát, egymástól való függőségét, azt, hogy egymást tartják létben. Ez az ábra a klasszikus, nyolc ágú fénycsillag (4. ábra) logikai párja abból a szempontból, hogy itt a fény forrásainak másolódási sorrendjét látjuk, míg a nyolc ágú változatnál a forráshelyek kapcsolódási sorrendjét. Akit mélyebben érdekel a téma, olvassa el az Eseményhorizont 2007-es létfilozófiai anyagai között: Az energiakvantumok geometriája című írást. Plusz ajánlom még az ezoterikus anyagok közt: A menóra titkát.


A jobb oldali pecsét (5. ábra) centrumában sárgával jelölt spirál bentről kifelé balra csavarodik. Szelvényeinek külső oldala mentén apró pontok sorakoznak (24 darab), amik akár fénymagok (jelenpontok) is lehetnek, ahogy a szerző véli, de ezt nem lehet egyértelműen megállapítani a rajz életlensége miatt. A piros színű „fogaskerék” szintén balra csavarodó tachionokat mutat, a zöld szalag viszont ezzel ellentétesen, jobbra csavarodik. Ez megfelel egy olyan hét ágú csillagnak, ahol körbelépkedve szintén minden harmadik csúcspont van összekötve egymással. A narancs színű mintázat csak díszítő jellegű, ami nem mutat csavarodási irányt.
Ez a kép valószínűleg egy fotinót ábrázol, síkba kiterítve. Azért nem egyértelműen, mert valami okból, talán mert a pecsét készítője nem volt kellő szinten beavatott, de rossz irányba véste a téglafalba a sárga és piros motívumot. Logikailag ugyanis a két pecsét ellentét párja egymásnak, ahogy a fizikai fény és antifény is.
Még annyit tennék hozzá a pecsétek elemzéséhez, hogy mit jelent magyarul az „Ak Asztana Baba” kifejezés. Ak: önmagában lehet a vagy az értelmű. Asztana: ász-tana, vagyis az Isten tanítása. Baba: Atya. Tehát ez az Atya Isten tanítása a fény szerkezetéről. Ha egybeolvassuk az első két szót: „akasztana”, szintén választ kapunk egy fontos titokra. Akasztani azon dolgokat szoktuk, amiknek függeniük kell valamiért (kabátot vagy elítéltet). Fizikailag a fény egy halandó teremtmény a téridőben, ami időszálra akasztva lóg a felettes létezőjén, végső soron az Istenen. Tehát mi emberek, mint fénylények szó szerint az Istentől függünk.

2. A KORONÁZÁSI JOGAR TETEJÉN LÉVŐ MÁGIKUS FONAT

A fonat körül lévő tíz szirmú virág valóban a tíz okforrást jeleníti meg, melyek közül az egyik (a képen a jobb oldali) felel meg a Teremtőnek, az eltérő belső díszítése, geometriai szerkezete miatt. Akire-amire tehát rámutat ezzel a jogarral (varázspálcával) a megfelelően beavatott szakrális (mágus) király, az a legfelső létezővel néz szembe és annak minden hatalmával, amit az eszköz közvetíteni képes.
A 135. oldalon szó van még arról, hogy a mágikus fonat lehet a túltér, azaz a hipertér jelképes ábrája is. Nos, erről szó sincs. A túltér a 4 térdimenziós téridőt jelenti, a hipertér pedig a térforrás által térszorzással keltett további párhuzamos térszeleteket jelenti, amik szintén lehetnek 4D-sek is.
A 136. oldalon említés történik arról, hogy a Vadzsra (Gyémántjogar) megjeleníti a hiperteret, vagyis aki ezt az eszközt a kezében tartja, annak léteznie és hatnia is kell tudni ebben a térben. Ez így nem egészen igaz, mert a Vadzsra a diász szerinó geometriai szobra, ábrázolása, tehát a mi térszeleteinket és a hipertéri térszeleteket felváltva keltő térforrásnak felel meg. Az viszont igaz, hogy aki a Gyémántjogar útján halad, annak egy romolhatatlan testet kell birtokolnia, hogy a rettentő erőket kibírja. Csak ez sem úgy igaz, ahogy azt ma gondolják a misztikusok. A romolhatatlan test itt azt jelenti, hogy halhatatlannak kell lennie annak, aki ilyenné akar válni fizikailag, mint amit a jogar ábrázol. Tehát isteni lénynek, monász szerinónak kell lennie, mert abból válik térszorzással (speciális csavarodási műveletek révén) diásszá, saját térhatos-hipertérhatos keltővé.

3. TOVÁBBI HIBÁK

A 129. oldalon van egy apró fordítási hiba ebben a (Fülöp evangéliumából vett) mondatban: „Hárman voltak, akik mindig az Úrral mentek: Mária, az édesanyja, nővére, valamint Magdaléna, az a személy, akit a társának neveztek. Nővére, édesanyja, és az ő társa egy-egy Mária volt.” Nos, ha jól tudom, Jézus szűznemzéssel jött a világra, vagyis az anyjának ő volt az első gyermeke. Így tehát nem lehetett neki nővére, legfeljebb mostoha nővére. Lehetett viszont húga, meg öccse.
A 139. oldalon szerepel ez a mondat: „A higáb szó az arab hagaba igéből származik, melynek jelentése: elrejt, leplez.” Ehhez csupán annyit fűznék hozzá, hogy a higáb eredetileg egy magyar szó, aminek jelentése: igáz. Amit leigázunk, azt magunk alá rendeljük, úgymond a védőleplünk alá vonjuk. Innen ered a leplez szavunk jelentése: elrejt, titkol. Ne feledjük, a higáb a kopt templomokban található kellék (szentképfal, illetve papírdarab), vagyis nem származhat a neve az arab, iszlám kultúrából.
A 156. oldalon szó van arról, hogy mi a kapcsolat Krisztus és a párduc között.: „József családjának vezetékneve PÁRDUC volt.” Más forrásokból tudjuk, hogy Jézus nem zsidó volt, hanem párthus. Így már érthető a két szó közti kapcsolat, mivel a párthus nép vezetője annak idején egy fénypárduc volt.
A 159. oldalon olvasható szövegre nekem is lenne egy megfejtésem: IDŐS ISTEN-ÉN KRISZTUS A KÖRÖN LÉPKED. Ezt mai nyelvre inkább így fordítanám: Az Isten időforrása körbejár az időhurokban. Tehát a körön lépked kifejezés nem a Naprendszer köreire utal, mert az Isten teremtése jóval nagyobb annál. Ne feledjük, hogy ez a felirat a Pantokrátor képen, egy olyan korona csúcsán olvasható, amelynek zárt a felsőrésze (keresztpánttal), tehát nincs följebbvalója. Ő a csúcs (az első időhurok), szó szerint.
A 160. oldalon egy klasszikus elírás olvasható ebben a mondatban: „Azért, mert a fizikai világban, az anyagi síkon a Földbolygó az, amely a legmélyebb szintre süllyedt.” Nos, pontosítanám: az anyagi térben az, mivel nem egy síkuniverzumban élünk.
A 184. oldal alján olvasható mondatot: „Idős Pál Ős és Nap Ős a kőszikla.” én inkább így fordítanám: A Pál és Nap okforrások a lét alapjai.
Végezetül a 205. oldalon található harmadik mondat: „Ulu társa Mária, Lómása, sárderes.” fordítása mai nyelvre ez lehetne: Élő társuk az Anya, akinek másolatai az anyagi részecskék. Tehát a Szent Koronán elrejtett üzenetnek a szerző által felfedett elsődleges jelentése mellett, mögött van egy még rejtettebb, még ezoterikusabb (időfizikai) mondanivalója is.:


Készült: 2009.06.25.

Következő írás

Vissza a tartalomhoz