A TÉR FIZIKAI SZERKEZETE

1. BEVEZETÉS

„Ötöljük ki, hogyan hatoljunk be a téridőbe.”

A fizikai kiterjedésnek, azaz a hagyományos értelemben vett térnek többféle leírása létezik a tudományban, melyek közös jellemzője és egyben hibája, hogy tisztán matematikai módszerekkel próbálják azt leírni. Teszik mindezt abból kiindulva, hogy a fizikai teret nem tekintik valós létezőnek, tényleges szerkezettel bíró rendszernek, hanem puszta ürességként kezelik, mint egyfajta hézagot a részecskék között, amire szinte bármilyen matematikai struktúra igény szerint ráhúzható.
Csakhogy az évszázadok alatt összegyűlt tapasztalataink egyáltalán nem azt mutatják, hogy a téridő valamiféle üresség lenne a benne található különféle dolgok között. Tárgyak és emberek rejtélyes eltűnése vagy felbukkanása, teleportáció, párhuzamos univerzumok észlelése, földön kívüli űrhajók számos alkalommal filmre vett térugrásai, és sok más esemény utalnak arra, hogy nagyon nem értjük még a téridőt. Ami jóval többnek tűnik, mint holmi fiktív matematikai rácsozat a gyermeteg fizikai modellekben. Azzal, hogy eme tapasztalatokat parajelenségként kezelik és formálisan kizárják a kutatás, kutathatóság területéről, a fizikusok sikeresen megfosztották magukat a továbblépéstől és a tér igazi szerkezete megismerésének lehetőségétől.
Mi húsz évvel ezelőtt szakítottunk az összes korábbi és nyilvánvalóan hibás vagy használhatatlan elképzeléssel, amiknél jó ideje leragadt a földi tudomány. Létfilozófiai alapokról indulva, nagy munkával nekiláttunk, hogy teljesen újragondoljuk az egész világegyetemet és annak minden megfigyelhető természeti jelenségét, hogy egy olyan egységes és pragmatikus modellt építsünk, ami logikus magyarázatot ad az összes megfigyelt jelenségre. Legyen az hétköznapi vagy extrém, tudományos vagy paratudományos, netán kifejezetten misztikus. Az általunk létrehozott és gyorsan fejlődő tudomány, az időfizika eddigi eredményeit számos publikáció és előadás keretében ismertettük a nagyközönséggel, valamint az érdeklődő tudósokkal (nem tolongtak különösebben).
Ebben a cikkünkben a téridő fizikai szerkezetével kapcsolatos kutatásainkat foglaltuk össze, röviden, közérthetően, ugyanakkor a teljesség lehetősége nélkül, hisz a modell fejlesztése és tökéletesítése még mindig folyik az alkalmazhatóság érdekében. Írásunk a párja és folytatása az Eseményhorizont internetes magazinban 2007-ben megjelent: A tér matematikai szerkezete című munkának, valamint több tucatnyi egyéb publikációnak, amik a téridő tulajdonságaival foglalkoznak. Ezek ismerete feltétlenül ajánlott az alábbiak megértéséhez, mivel cikkünk nem a laikusok számára íródott.
Az első és legfontosabb dolog, amit ki kell jelentenünk a téridővel kapcsolatban, hogy a fizikai tér nem azonos a matematikai térrel. A kettő között van logikai kapcsolat és formai hasonlóság, de lényegében két különböző dologról van szó. Épp ezért igyekeztünk ebben az írásunkban - amennyire lehetett – mellőzni a matematikát és főleg a fizikai szerkezetre és működésre helyezni a hangsúlyt. Mert ha valami létezik, akkor annak formája, struktúrája és kiterjedése van, időben és térben egyaránt. Ami észlelhető, mérhető, ábrázolható és vizsgálható a fizika módszereivel – megfelelő technika birtokában.
Az időfizikában éppen ezért a teret az idő egy speciális ábrázolási módjának, leképzésének tekintjük és nem kezeljük a kettőt külön egymástól. Nincs külön térdimenzió és idődimenzió, hanem egységes téridő létezik a természetben. Ennélfogva nem kell két különböző dolgot önkényesen összemosni a folyamatok ábrázolásához. Ebből következően pedig a téridő nem egy statikusan álló, ugyanakkor tetszőlegesen deformálható rácsozat, amivel azt csinálhatunk, amit akarunk. Mint minden létező dolog a természetben, ez is dinamikus, szüntelenül mozgó és változó, aszimmetrikus rendszer, ami ugyan összetételében transzcendens, mégis folyamatosan hatást gyakorol a benne lévő tárgyakra a legkisebbektől a legnagyobbakig.
Tehát kérjük az Olvasót, hogy nyugodtan felejtse el az iskolában tanult euklideszi teret, meg a különféle görbületű matematikai tereket, és nyíljon meg egy teljesen másféle, pragmatikusabb téridő szemlélet felé. Ami - szerencsére - sokkal több kérdésre képes megadni a közérthető válaszokat, mint amennyit eddig összesen fel tudtunk tenni a modellnek.

2. fejezet

Vissza a tartalomhoz