A téringadozás a szerinó önkeltési
folyamatának perturbációja, nem szabályos
működése, amit a rajta áthaladó
időhullámok taszítási vektorainak sodró
hatása, azaz a térnyomás okoz. Ez szakadatlanul
deformálja az energiakvantum időhurkát,
megváltoztatva az átmérőjét és
mozgását (csavarodási és futási
jellemzőit). A téringadozások fizikailag a téridő
hullámterének folyton változó
torzulásai formájában jelentkeznek a
környezete számára. Nem okoznak olyan méretű
deformációkat a téresszenciákba
beágyazott időhurkokban, amik alapvető és
maradandó strukturális változásokat
eredményeznének, vagyis gyakorlatilag
veszélytelenek a különféle sebezhető és
halandó teremtmények számára. A
téringadozásokat éppen ezért enyhe
téranomáliának tekintjük, amik csak nehezen
vagy egyáltalán nem mérhetők. A
téringadozások abban különböznek a
térprodukciótól és
térredukciótól, valamint a
térszorzástól és
térosztástól, hogy ideiglenesek (nem maradnak meg
szabályozott módon, sok ciklusidőn keresztül),
változó nagyságúak (erősségű a
hatásuk) és időtartamúak (egy ciklusidőn
belül vagy néhány ciklusidőn keresztül
jelentkeznek).
Ezzel ellentétben a téranomália (régi
nevén a térháborgás) a szerinó
önkeltési folyamatának olyan drasztikus
mértékű perturbációja, ami már
veszélyes mértékben deformálja a
téresszenciákba beágyazott időhurkokat.
Tehát alapvető és maradandó strukturális
változásokat eredményezhet minden
teremtmény számára, éppen ezért
látványos hatású és jól
mérhető. A különféle
téranomáliákat praktikusan a forrásuk,
fajtájuk, méretük, mozgásuk és
erősségük szerint csoportosítjuk.
Forrásuk szerint vannak egy szerinótól eredő
(egyszerű) és több szerinó hullámtereinek
kölcsönhatásából eredő
(együttható) téranomáliák. Az egyszerű
téranomáliák leggyakoribb fajtái a
térprodukció és térszorzás
során keletkező térhézagok által okozott
önkeltési zavarok, valamint a térredukció
és térosztás során keletkező
térszünetek hatásai. Az együttható
téranomáliák szerkezetileg hasonlóak a
részecskék által okozott
különféle szinkrodinamizmusokhoz, beleértve a
THZ-t és AHZ-t is, amikkel külön
írásokban foglalkozunk majd.
Fajtájuk szerint vannak esszenciális és
hézagos téranomáliák. Az
esszenciális téranomáliák a
téresszencia hullámrétegeinek extrém
torzulásaiból jönnek létre, amilyenek
például a nagy térsűrűségű és
térnyomású torlódási
hullámfrontok (orrkupakok) az egyenes irányban
futó szerinó előtt, illetve az egymást metsző
hullámrétegek taszítási vektorainak
szokatlan eredői, amik impulzusszerűen megváltoztatják
egy időre lokálisan a térdimenziószámot.
Esszenciális téranomáliának tekintjük
továbbá a különféle
kitüremkedéseket és betüremkedéseket a
szeparátoron keresztül, vagyis lényegében az
égszakadásokat is. A hézagos
téranomáliák közé tartoznak a
térhézagok és térszünetek, amik
hatására az időhurkok átmenetileg vagy
tartósan a nemtér-nemidőbe kerülnek, ahonnan csak
térváltással képesek visszatérni
(amennyiben nem semmisülnek meg a kilökődés
következtében).
Méretük szerint vannak néhány
téresszencia rétegnyi vastagságban jelentkező,
néhány atom átmérő
vastagságú, emberi léptékű és
óriási téranomáliák, amik
vastagsága akár több ezer vagy millió
kilométeres is lehet. Gyakorlatilag tehát a legkisebbtől
(térhézagnyi) a legnagyobbig (sok
fényévnyi) bármekkora lehet a méretük.
Mozgásuk szerint vannak kvázi álló,
sugárirányú (a normális mentén
kifelé vagy befelé tartó) és
oldalirányú (tangenciális)
téranomáliák, amik terjedési
sebessége ugyancsak változatos lehet. Az
oldalirányú téranomáliák
különlegessége, hogy speciális esetekben a
mozgási sebességük átlépheti az
emanációét, sőt sokszorosan meg is haladhatja azt.
Ilyen jelenség például a proton egyenlítői
perdületének sebessége, ami a THZ eredő
mozgásának következménye és a
fénysebesség gyök kétszerese a fizikusok
számításai alapján.
Erősségük szerint vannak az elért
teremtményeket meglökdöső és
deformáló, valamint elpusztító
téranomáliák. Az, hogy egy
téranomália megsemmisíti-e a vele szemben
sebezhető időhurkokat (fotinókat, lélek és anyagi
részecskéket), számos paraméter
függvénye, amiket korábban már felsoroltunk,
ezért itt nem részletezzük őket újra.
A téranomáliák komoly veszélyt jelentenek a
mélyűrben tartózkodó járművekre,
szondákra és űrhajókra, amiknek
megzavarhatják a térváltását,
térugrását, tércsúszásokat
és időcsúszásokat okozva.
Szélsőséges esetben, ha a jármű nincs kellően
védve ezektől a saját helytartó szerinója
által, anyagszerkezeti deformációkat,
annihilációt és emiatt különféle
sugárzásokat okozhatnak. Az élőlények
számára mindezen veszélyek mellett
felléphet még a Téridő Anomáliákra
Érzékenységi Tünetegyüttes
(rövidítve TAÉT) is, régi nevén a
téridőiszony. Ez különféle kellemetlen testi
érzetekkel járó krónikus, allergia jellegű
érzékenység, ami látászavarral,
bőrviszketéssel, múló kiütésekkel,
átmeneti rosszulléttel járhat, az egyén
ellenálló képességétől függően.
Jelenlegi ismereteink szerint a TAÉT-et főleg a
térugrást végző űrhajók
térforrása által kibocsátott
hullámfrontok idézik elő, adott távolságon
belül.
A lakott bolygók és holdak általában
védve vannak az isteni fenntartási rendszerük
által a téranomáliáktól, mert az
égitest köré kihelyezett,
térerősítőként működő szerinók
domináns hullámterei kiegyenlítik a belülről
és kívülről érkező zavaró
hatásokat. Ilyen megtartó szerinókat
célszerű az űrhajók és űrállomások
fedélzetén is alkalmazni. A csillagközi ICŰ-k
jelentős része ezért tart kint maga körül
állandóan néhány kísérő
szondát, hogy azok szerinói
térerősítőként szolgáljanak a
számára a nehezen előre jelezhető
téranomáliákkal szemben.
Kiegészítés: Az olyan szándékosan
előidézett téranomáliákat, amik
célja a térváltások és
térugrások megakadályozása,
térzavarásnak nevezzük. Ennek során egy
égitest helytartója és térerősítői
úgy mozognak, egymással szinkronban, hogy erős
téranomáliát keltsenek. Ilyenkor ugyanis a
téresszenciák taszítási vektorainak
irányai kiszámíthatatlanul változnak, nem
ismétlődő és rendezett módon, vagyis a
belépéskor az űrhajó nagy
valószínűséggel nem oda kerül, ahová
menni szeretett volna. Ez természetesen a saját űrerők
térugrásait is megakadályozza, de ezen
többféleképp is lehet segíteni.
Egyrészt előre kihelyezett térablakokkal, illetve előre
meghatározott, de nem ciklikusan ismétlődő és nem
előre jelezhető térrendezésekkel, amikor egy időre
kikapcsolják a térzavarást, hogy váltani
és ugrani lehessen.
16. fejezet
Vissza a tartalomhoz