A térhézag az egy téresszencia hullámrétegei között található üres tartomány, a szerinó ciklikus önkeltési folyamatának következménye (24. ábra). Mivel a téridő hullámtere sosem folytonosan összefüggő (a tachionok megszűnése és újrakeletkezése miatt), mindig maradnak benne kisebb-nagyobb vastagságú és változatos alakú rések, amik mérete összevethető a téresszencia rétegekével. A térhézagok mérete az időhurok több tulajdonságától is függ. Egyrészt a szerinó egyenes vonalú vagy tekergő mozgásától (a térdoppler torzítása miatt), másrészt az elsődleges, másodlagos és harmadlagos csavarodásaitól (a hullámrétegek egymáshoz képesti oldalirányú elcsúszásai miatt). Sugárirányú vastagságát megnövelik a térprodukciók és térszorzások, illetve lecsökkentik a térredukciók és térosztások. Tehát a monász szerinó térhézagai a legkisebbek, a diászéi vastagabbak, a triászéi pedig a legvastagabbak.
A térhézagok fizikailag azonosak a térszünettel és a nemtér-nemidővel, de méretük miatt eltérő hatásúak azokra az időhurkokra, amiken tágulásuk közben áthaladnak. Mivel a vastagságuk a majdnem nullától a két-három térhullámhosszig terjed, többnyire túl kicsik (vékonyak) ahhoz, hogy elpusztítsák a belekerülő halandó, azaz téridőfüggő teremtmények időhurkait. Speciális esetekben azonban veszélyesek lehetnek, lásd a téranomáliákról szóló fejezetet.
A térhézagok szerkezete befolyásolja a térváltásokat és térugrásokat, lehetővé téve a relatív térugrást (régi nevén lóugrást) a bétatéri nemtér-nemidőn keresztül. A térhézagok egyben arra is módot adnak a helytartóknak, hogy szerinókat keltsenek magukból, amennyiben egy saját ciklusideig képesek egy alfatéri térhézagban tartózkodni. Valószínűleg informetriai jelentősége van annak, hogy egy szerinó az alfatér térhézagában vagy az alfatéri nemtér-nemidő rétegben keletkezett-e, ezt még nem tudjuk biztosan. A téma olyan bonyolult és szerteágazó, hogy ezen hatásokkal később még sokat foglalkozunk más írásokban.
A térszünet az egy térhatosba tartozó térszeletek hullámterének tartós hiánya, ami a megszűnés helyéről kiindulva gömbszerűen tágul (nem terjed) a végtelenségig, a sajátidőben korábbi térrétegek után. Mivel a szerinó tachionjai egyszerre keltik az egy térhatosba tartozó öt, párhuzamos téresszenciát, ezek megszüntetése is csak együttesen lehetséges. Tehát nem lehet csak az egyik vagy néhány (két, három, négy) téresszenciában térszünetet előidézni. A hatodik zóna, a nemtér-nemidő állapotát nem befolyásolja a térszünet, mivel mindkettőben idősemmi található, vagyis fizikailag azonosak egymással. A térszünet azért tágul, és nem pedig terjed, mert egy hiányzónáról, azaz ürességről van szó, terjedni pedig csak a létezés hullámtere képes. A térszünet vastagsága mindig nagyobb, mint a térhézagoké, ezért legalább három térhullámhossznyinak kell lennie, míg a maximális vastagsága akár több milliárd fényévnyi is lehet.
A térszüneteket a keletkezésük alapján két csoportba soroljuk. Az egyik a térosztásos térszünet, ami akkor keletkezik, ha egy triász szerinó diásszá vagy egy diász monásszá alakul. Erre az alfateret keltő főszerán és a bétatéri szerinók egyaránt képesek. A másik a térváltásos térszünet, ami akkor keletkezik, ha egy monász, diász vagy triász szerinó kiugrik egy téresszenciából, ahol bétatéri szerinóként tartózkodott és vagy átlép valamelyik párhuzamos térszeletbe vagy térugrással odébb helyezi magát. Erre csak a bétatéri szerinók képesek egy téridő buborékon belül, mert az alfateret keltő főszerán nem tud sem teret váltani, sem teret ugrani önmagához képest. Viszont az alfatéri szerinók is képesek az idősemmiben mozogva térváltással beugrani egy másik alfatérbe, ahol ettől azonnal bétatéri szerinóvá válnak.
A térszünet nem azonos a létszünettel, amit a megszűnő időhurkok keltenek a legutolsó forráshelyük köré. Mivel a szerinók halhatatlanok, nem képesek létszünet keltésére. Így létszünetet keltenek a megsemmisülésük után a fotinók, anyagi és lélek részecskék. A fotinók által hátrahagyott hiányzónákat, amiket fényosztás vagy térváltás során keltenek, megkülönböztetésül fényszünetnek, míg a fényesszenciák hullámrétegei közti hiányzónákat fényhézagoknak nevezzük.
A különféle okból kialakult hiányzónák tágulatai előtt haladó hullámrétegeket értelemszerűen más-más nevekkel jelöljük. A térszünet előtt kiterjedő téresszenciák és a fényszünet előtt kiterjedő fényesszenciák a meddőhullámok (mert a szaporításuk félbeszakadt), a létszünet előtt kiterjedő hullámrétegek pedig az árvahullámok (mert a szülőjük elpusztult).
Mivel a térszünet pusztítóan hat minden halandó teremtményre, aminek időhurkain áthalad, az istenek ezen a módon hatékonyan elpusztíthatják a nem kívánatos teremtményeiket maguk körül. Erre főként a nagyobb teremtési ciklusok lezárásakor kerítenek sort a helytartók. Ahhoz, hogy a folyamat sikeres legyen, a térerősítőként szolgáló szerinóknak is kivétel nélkül térszünetet kell kelteniük az egész bolygórendszerben. Ennek hiányában a helytartó istenség, mint bétatéri szerinó szabadon mozoghat az uralt tartományában, tetszőlegesen végezve térugrásokat, illetve térosztásokat az alfatérben. A világegyetemben előforduló különféle térszünetekkel és hatásaikkal később külön írásokban foglalkozunk részletesen.
17. fejezet
Vissza a tartalomhoz