1. A LEGEGYSZERŰBB MOZGÁS
A legegyszerűbb, legelemibb elképzelhető formák, amik
geometriailag csak létezhetnek, az egyenes (1D-s végtelen
kiterjedés 1D-ben) és a kör (1D-s véges
kiterjedés 2D-ben). Azért nem a pont (0D), mert
bár a Pont a létezés legelemibb alkotója,
mégsem rendelkezik egy fontos tulajdonsággal: nincs
formája, szerkezete. A legkisebb formával rendelkező
dolog épp ezért a három pontból
álló minimálszakasz vagy protokör halmaza. A
témával részletesen foglalkozik A három
pont tétel (2007) című írásunk az
Eseményhorizonton.
Ennek megfelelően a legegyszerűbb, legelemibb mozgások, amik
geometriailag csak létezhetnek: az egyenes vonalú
mozgás (helyváltoztatás) az egyenesen, és a
forgás (helyzetváltoztatás) a körön, ami
a szemlélet módjától függően lehet
keringés is. A kör ugyanis egészében
(globálisan), mint körlap forog az origója
körül, a körvonal pontjai ugyanakkor egyenként
(lokálisan) keringenek körülötte. A
témával foglalkoztunk már a Mozgás
és deformáció (2008) című
írásunkban.
Ezt az elképzelést szeretném most
pontosítani, és egyben módosítani, az
alábbi rövid okfejtéssel. Az egyenesen mozgó
pont forgása nem értelmezhető, mivel a pontnak nincs
szerkezete. Vagyis ha forog, a fázisainak egyes állapotai
megkülönböztethetetlenek egymástól. A
körvonalon mozgó pont forgása az
origóból, mint szemlélőpontból nézve
a körvonalhoz képest értelmezhető, a 2D-s
beágyazási környezetben végzett
szögelfordulások (látószög
változások) révén. Csakhogy ez
valójában keringés, mivel a körvonal egy
tetszőlegesen kicsiny részét (szakaszát) kiemelve
a pont körül, az egyenértékű az egyenessel,
amin a forgás ugye nem értelmezhető.
Ebből az következik, hogy a két legelemibb mozgásnak
az egyenes vonalú mozgásnak és a körön
keringésnek kellene lennie. De mégsem így van,
mert a keringés különlegessége, hogy a keringő
pont egyszerre végez helyváltoztató és
helyzetváltoztató mozgást is. Egy keringés
alatt ugyanis egyet fordul a tengelye körül. Vagyis a
keringés nem tekinthető elemi mozgásnak, mivel egy
összetett mozgásforma.
Marad tehát a legelemibb mozgásnak az egyenes
vonalú mozgás (helyváltoztatás), amiből
akkor jön létre a forgás és keringés,
ha a beágyazási környezet
dimenziószámának növelésével
véges méretűre redukáljuk a
mozgáspályát. Vagyis az egyenesből kör lesz.
Ha teremtésfilozófiai szemszögből vizsgáljuk
a dolgot, akkor azt mondhatjuk, hogy az őskáoszban egymás
számára létező okforrások csak egyenes
vonalú mozgásokat végeznek az ősidőben (időhely
változtatás). Az ősidő 1D-s kiterjedésekből
áll, amik együtt csak akkor alkotnak magasabb
kiterjedést, ha a Teremtő Atya tachionja bukfencet vetve
belép a saját múltterébe. Ezt ugyanis egy
körvonal mentén teszi, ami már 2D-s
kiterjedést igényel. Ez még mindig csak időbeli
kiterjedés, amiben az egymás nyomában
felvillanó virtuális tachionok az időhurokban viszont
létrehozzák a térbeli kiterjedést. Egy
új minőséget, ami addig nem létezett. Mivel ez a
tér szintén időből készült, így annak
egy sajátos leképzését jelenti.
Ezért nevezzük az eredményét,
kiáradó hullámterét téridőnek.
Megfigyelhető, hogy a teremtésben létező dolgok
geometriai szempontból ezt a két alapformát veszik
föl. Az időhurkok körvonalszerű, ciklikus dolgok (nem
zárt körvonalak!), az időszálak pedig egyenesszerű,
mozgó dolgok (nem végtelen egyenesek, hanem
nyúló félegyenesek vagy szakaszok).
2. A MERŐLEGESSÉG
A dimenziószám növelése úgy
történik, hogy az elemi formák (kiterjedések)
egymással kölcsönhatásba lépve egy eredő
dimenziót, összetett kiterjedést alkotnak. Az
idődimenzióra és a térdimenzióra
egyaránt érvényes ez a törvény, ami a
geometriai ábrázolás szempontjából
ugyanarra az eredményre vezet. A magasabb
dimenziószámú beágyazási
környezetben lehetőség van az egymás
vektorára merőleges mozgásokra, kiterjedésekre is.
Ehhez pedig definiálnunk kell a merőlegességet, amit a
hagyományos geometriáktól eltérően az n
dimenziós időmatematikai téridőben kicsit
másként fogalmazunk meg, a forgás
segítségével.
Az A egyenes akkor merőleges a B egyenesre, ha egy pontban metszik
egymást, és az A egyenest balra vagy jobbra elforgatva a
metszéspont körül, azonos mértékű
szögelfordulás után fogja fedni a B egyenest. A
három pont tétel miatt ezt egy kiegészítő
definícióval kell ellátni, ami a két
egyenes beágyazási környezetéül
használt sík tulajdonságára vonatkozik.
Eszerint abszolút merőlegességről van szó akkor,
ha a sík egy pont vastagságú, és
kvázi merőlegességről beszélünk, ha a
sík két pont vastag.
Az egymásra merőleges kiterjedések által
bezárt szög a derékszög (90 fok), ami az első
nevezetes szög a létezésben. A második az
egyenes szög (180 fok), ami egy fél fordulatnak felel meg.
A harmadik az egész szög (360 fok), ami egy
körfordulat, a negyedik pedig az egységszög (60 fok),
ami azért különleges, mert ennél a sugár
és a húrhossz egyenlő. Nem véletlen, hogy az első
időhurok, a Mindenható Isten főszeránja egy olyan hatos
szimmetriarendszert alkot a körív mentén, ami a 3D-s
térben egy oktaéderrel ábrázolható
(XYZ testátlók). Ezen létfilozófiai
szempontból nevezetes szögekből azután a megfelelő
összeadási, kivonási, szorzási és
osztási műveletekkel minden egyéb szög
létrehozható a körön.
3. KOMPLEX FORGÁSOK
A forgással kapcsolatos eddigi kutatási eredmények
egyértelműen azt mutatják, hogy a teremtés
megértéséhez és
modellezéséhez alapvető fontosságú a
forgási jelenségek beható ismerete (a ciklikus
mozgás). A komplex forgások, amik több egyszerű
forgásból tevődnek össze, jól
meghatározható csoportokat alkotnak, amikre
külön szavaink vannak a magyarban. Emlékeztetőül
a forgás definíciója.:
Helyzetváltoztatás egy olyan tengely körül, ami
átmegy a forgó ponton vagy ponthalmazon. Két
fajtája van az irányultsága szerint: balos
és jobbos.
Ebből levezethető a keringés definíciója.:
Helyváltoztató mozgás egy olyan tengely
körül, ami kívül van a keringő ponton vagy
ponthalmazon. A fent-lent irányok megadása esetén
két fajtája van az irányultsága szerint:
balra és jobbra.
A forgás és keringés, valamint a futás
együttes alkalmazása eredményezi a
különféle csavarodásokat, tekeredéseket
és bolyongásokat, amik a paraméterezéstől
függően lehetnek helyzetváltoztatások és/vagy
helyváltoztatások. Fajtáik az
irányultságuk szerint.:
1. Két forgás esetén: balos és jobbos.
Ilyen pályákon mozognak az időhurkok a
beágyazási környezetükben, valamint a
giroszkópos téri hajtóművek motorblokkjai.
2. Egy forgás és egy futás esetén: balos
és jobbos. Ha a futás vektora párhuzamos a
forgás tengelyével, akkor a pályagörbe egy
térbeli rugóforma lesz, azaz csavarmenet. Ha viszont
merőleges arra, akkor egy síkbeli görbe (spirál vagy
ciklois) lesz.
3. Egy forgás és egy keringés esetén: balos
és jobbos. Ilyen ciklois pályákon mozognak a
bolygók a Nap körül és a holdak a
bolygójuk körül (bolyonganak).
4. Két keringés esetén: balos és jobbos. Ez
hasonló a 3. esethez, vagyis szintén bolyongó
mozgást eredményez. A Földet például
azért hívjuk Földtekének, mert a
felszíne tekereg a Nap körül.
5. Egy keringés és egy futás esetén: balos
és jobbos. Ez hasonló a 2. esethez. Ha a futás
vektora párhuzamos a keringés tengelyével, akkor a
pályagörbe egy hengerfelületen helyezkedik el
(csavarmenet), ha viszont a keringés síkjába esik,
azaz megnöveli a sugarat, akkor egy korong peremén
(tárcsán) halad kifelé az origótól
(spirál). Ha a sugárnövelő futás vektora
szöget zár be a keringés tengelyével
és síkjával egyaránt, akkor egy
kúpfelület palástján történik a
mozgás (alkotón).
6. Két futás esetén: az elmozdulás eredője
egy futást ad, így ezt nem tekintjük külön
mozgásformának.
Amint látható, a komplex forgások mindegyike
síkbeli vagy térbeli görbéket,
különféle spirálokat ír le a
mozgásvektoroknak megfelelően. A természetben szinte
mindenhol megfigyelhetők ezek a mozgások, valamint geometriai
ábrázolásaik. A csigák háza
például csavarodik a térben, ugyanakkor a
kígyók teste tekeredik a sík felszínen. A
nyakunk egyaránt elcsavarható és kitekerhető a
fejünk forgatása közben. Csak be ne csavarodjunk a sok
lehetőségtől...
A magyar nyelvben egymás szinonimájaként
használjuk a csavarodást és tekeredést,
mivel mára elfelejtődött (és a fejekben
összekeveredett) az eredeti jelentésük. A komplex
forgások vizsgálata kapcsán azonban úgy
véljük, hogy nagy valószínűséggel a
csavarodás szót a 3D-s pályagörbékre
használtuk, a tekeredést pedig a 2D-s
görbékre. A bolyongás pedig a tekeredések egy
speciális fajtája, ami zárt pályagörbe
mentén történik. Talán érdemes lenne
újra értelemszerűen használni ezeket a
kifejezéseket.
Készült: 2009.08.12. - 11.27.
Következő írás
Vissza a tartalomhoz