NAGYSÁGRENDEK A TÍZES SZÁMRENDSZERBEN


1. A TÍZES SZÁMRENDSZER EREDETE

A hétköznapi életben használt tízes számrendszer sokak szerint pusztán annak a következménye, hogy az ember két kezén összesen tíz ujj van. Ha azonban megvizsgáljuk a számok formai megjelenítésében (kinézetében) elrejtett ősi, ezoterikus tudást, könnyen felfedezhető a számrendszerünk kapcsolata a teremtés működését leíró törvényekkel. Az alábbiakban ezt szeretnénk a teljesség igénye nélkül bemutatni, néhány egyszerű példán keresztül.
A székely-magyar (pontosabban hun) rovásírás számai a következőképpen néznek ki, ha a tíz hatványait nézzük: lásd az 1. ábrát.


Az egyes egy függőleges vonal (szakasz). Ez az időszál és a megnyilvánulás szimbóluma, geometriailag a legegyszerűbb helyváltoztató mozgás folyamatábrája (futás), ami egyben a kiterjedést is jelképezi (egy dimenzió).
A tízes egy X (két egymást metsző szakasz), ami azonos a B betűvel (Bindu) és hasonló a TY betűhöz (Atya). Fizikailag tehát az időforrást ábrázolja (a tórusz metszeti képe), amiből (okforrásból) egészen pontosan tíz van a létezésben. Ezért szoktuk a pontot egy x-szel jelezni a geometriában, és ezért használjuk egyben a szorzási művelet jelölésére is. A szorzás során ugyanis egy adott dolog megsokszorozódik, vagyis többször kell venni ugyanazt, ahogy a virtuális forrásmásolatok is az első okforrásból keletkeznek az időellentmondásnak köszönhetően. Magyarul a szorzást szor, szer, ször-nek ejtjük, amely szótagok magukban is értelmes szavak. A szor a jelenpont szorosságára, szorongására, szorítására utal, vagyis kicsire összehúzottságot, összezártságot (pontszerűséget) jelent. A szer helyet jelent, amit az x jelöl (szer-elem, szer-encse, szer-etet, szer-tár). A ször pedig, hasonlóan a szor-hoz, összehúzó értelmű (aki ször-nyülködik, az összeborzad).
A százas a két előző kombinációja, vagyis egy hatágú csillag (egy X áthúzva egy függőleges vonallal). Ez egyrészt a téridő szimbóluma (oktaéder geometriájú térszerán), másrészt az általa keltett térdimenziót is így ábrázoljuk az XYZ koordinátarendszerrel (az oktaéder három testátlója). Ahhoz, hogy egy időhurok (térszerán) keletkezhessen az időforrásból (bármelyikből a 10 eredeti közül), annak mozognia kell, tachionként száguldania az eseménytérben.
Az ezres egy újabb vonal hozzáadásával készül a százasból, vagyis egy nyolcágú csillag lesz, ami a térben (a térszeránból) született tér, azaz a fény szimbóluma. A hiperoktaéder geometriájú fényszerán a negyedik vonal (kiterjedési irány) hozzáadásával 4 térdimenziós lesz, amit az XYZV koordinátarendszerrel tudunk ábrázolni (négy testátló).
A fentiekhez természetesen hozzá kell tennünk még azt az apróságot, hogy ezek a számok a mai elnevezésükben is szorosan kapcsolódnak a hozzájuk rendelt jelekhez. A tíz logikai kapcsolatban van a tűz (Teremtő) és Isten szavunkkal (lásd a korábbi nyelvészeti cikkeket az Eseményhorizonton). A száz eredetileg inkább szász, illetve ász lehetett (az ász-ok az istenek a teremtésben). Az ezer szó jelentése pedig: ez ered, vagyis az istenektől eredő teremtményről (fotinó) van szó.
További összefüggés még, hogy a természetben a morfogenetikai határérték a tíz hatványainak megfelelően jelentkezik, vagyis a mennyiségi növekedés kritikus pontjai éppen ide esnek, ahol minőségi ugrás figyelhető meg a folyamatokban. Mindezekből adódik a logikus következtetés, hogy a tízes nagyságrendnek szoros kapcsolata van (sok egyéb dolog mellett) a dimenziószám növekedésével is.

2. A TÍZES NAGYSÁGREND

Ha megfigyeljük a számaink megnevezését, észrevehetjük, hogy a tíz után mindig csak a tíz valamely hatványának megfelelő értékek kaptak külön nevet (száz, ezer, millió, stb.), míg a többi számnév a korábbiak kombinációjából képződik. Kivétel ez alól az angolban a 11 (oneteen helyett: eleven) és 12 (twoteen helyett: dozen), amire a magyarban is van példa: a 12 egy tucat és a húsz (angolul: twenty). Ám a kivételek erősítik a szabályt, ráadásul ezer fölött csak az ezer hatványainak van önálló neve az összes földi nyelveken, egységesen.: millió, milliárd, billió, billiárd, trillió, trilliárd. Vajon milyen logikának köszönhető ez a rendszer?
Mivel három térdimenziós kiterjedésben élünk, törvényszerűnek tűnik, hogy ezen irányok (XYZ térkereszt szárai) mentén gondolkodva képezzük az egyre nagyobb számokat (mennyiségeket) lásd: a 2. ábrát. A kiterjedés (futás, helyváltoztató mozgás) ugyanis fogalmilag mennyiségi növekedést jelent, a meglévő rendszer megtöbbszörözését (az egy pontból kiindulva). Így is kérdezünk rá: „mennyire messze terjed ki?”. Ezzel ellentétben a forgás (helyzetváltoztató mozgás) fogalmilag a minőségi változásnak felel meg, ami nem növeli a meglévő rendszert. A hozzá illő kérdés tehát ez: „milyen irányba, milyen gyorsan és milyen tengely körül forog?”.


Ha a téridő dimenziószáma ennyire alapvetően befolyásolja a számtanunkat, ami a matematikánk alapja, akkor feltételezhetjük, hogy ez a többi dimenziószinten is ugyanígy van. Vagyis a 4 térdimenziós túltérben élő civilizációk a tíz negyedik hatványának megfelelően léptetve használnak a nagy számokra új neveket, az 5 térdimenziós kültérben élők pedig ötödik hatványonként. Mindez persze csak spekuláció, hisz egyáltalán nem biztos, hogy ők is tízes számrendszert használnak. Az viszont érdekes kutatási téma lenne, ha megvizsgálnánk a földi nyelvek számneveit, vajon találunk-e köztük olyat, aminél a megnevezések nem a tíz harmadik hatványát követik? Ha igen, az utalhat a kérdéses nyelv más dimenziószintekről való származására is akár.

Készült: 2009.06.14. - 17.

Következő írás

Vissza a tartalomhoz