„Aki
teret vált, az elcsavarog a szemlélőinek
látóteréből.”
A térváltás és a térugrás matematikai, fizikai és technológiai alapjainak kidolgozását követően hamar felmerült bennünk a gondolat, hogy a gyakorlati alkalmazás során lehetséges manővereket, ugrásfajtákat számba vegyük és csoportosítsuk. Erre elsősorban a pilóták és navigátorok képzésénél lesz szükség, valamint a forgalomirányítás megszervezésénél. Ebben a fejezetben a legegyszerűbb és valószínűleg majdan leggyakrabban használt manővereket soroljuk fel ABC sorban, rövid magyarázat kíséretében. Érdekessége a listának, hogy legnagyobb meglepetésünkre mindegyiknek megtaláltuk a magyar nyelvben már régen meglévő elnevezését. Így nem az volt a legfőbb gondunk, milyen nevet adjunk az egyes manővereknek, hanem, hogy melyik manőver mely szónak felel meg logikusan az ismertek közül.
1. Árokugrás
Valamilyen falon keresztül végzett térugrás, egy nem feltétlenül zárt területre befelé vagy onnan kifelé. A fal állhat anyagból vagy lehet egy transzcendens erőtérpajzs buboréka is. A terület lehet egy másik űrhajón (hordozó), űrállomáson vagy égitesten is. Árokugrásnak minősül egy hold, bolygó vagy naprendszer védőpajzsának megkerülése is. Fizikailag nem minden árokugrás tekinthető bázisugrásnak.
2. Bakugrás
Egy alfatéri téresszencia elhagyásával végzett 5D-s térugrás a nemtér-nemidőn keresztül. Fizikailag abszolút térugrásnak számít, mivel minden téridőt el kell hagyni hozzá. A magyarban a bak egyszerre jelent férfit, hímet (ezért jobbos csavarodást) és alapot (alátámasztó állványt) is.
3. Bázisugrás
Kiugrás egy zárt helyről vagy beugrás egy zárt helyre, ami lehet hangár vagy barlang. Fizikailag minden bázisugrás árokugrásnak tekintendő.
4. Békaugrás
Kis távolságra történő térugrás. A kis távolság az űrhajó méretéhez és ugrási hatósugarához viszonyítva értendő, tehát a pár centitől a néhány méterig, esetleg pár száz vagy ezer méterig (5-10 hajóhosszig) terjed.
5. Bokorugrás
Egy aszteroidamező, törmelékfelhő vagy űrflotta egyenes átugrása. Bokornak tekinthető minden olyan űrtartomány, ami tele van kisebb-nagyobb tárgyakkal, amiket a térben kerülgetni kellene.
6. Bolhaugrás
Egy égitest (bolygó, hold) vagy űrállomás, űrhajó közeléből végzett térugrás egy másik égitest (bolygó, hold) vagy űrállomás, űrhajó közelébe. A közelség minden objektum esetén egyedi távolságot jelent, de általában egy átmérőnyinek felel meg, így nagy pontosságot kíván.
7. Elforduló ugrás
Olyan térugrás, amely során a térből való kilépés és belépés között, tehát a nemtér-nemidőben, a térsűrítés előtt vagy után (vagy helyett) az űrhajó elfordul valamelyik forgástengelye körül és más szögben állva tér vissza, mint ahogy elment (oldalt fordulva, háttal fordulva, fejjel lefelé, stb). A tértükröződés is ide tartozik (halálugrás).
8. Fejesugrás
Az űrhajó normális térbeli mozgása esetén meghatározott menetirányba, azaz előre végzett térugrás (fejjel előre).
9. Félreugrás
Az űrhajó normális térbeli mozgása esetén meghatározott menetiránytól eltérő irányba, oldalra végzett térugrás (balra, jobbra, föl, le, különböző szögekben).
10. Gyorsuló ugrás
Olyan térugrás, amely során a térből való kilépés és belépés között, tehát a nemtér-nemidőben, a térsűrítés előtt vagy után (esetleg közben) az űrhajó a térbeli hajtóműveivel gyorsítja vagy lassítja a haladási sebességét. Bár ez időcsúszással és tércsúszással jár, vészhelyzetben mégis hasznos, főleg menekülésnél.
11. Halálugrás
Tértükröződéssel járó térugrás, ami miatt az antianyaggá átfordult űrhajó a térbe belépve és az ott lévő anyagokkal érintkezve megsemmisül. Ezen az elven működnek az antianyag torpedók.
12. Hármasugrás
Amikor három kisebb térugrással kerül megfelelő pozícióba az űrhajó a további manőverek érdekében. Fajtái az égitesteket vagy űrállomásokat, űrhajókat elhagyó vagy megközelítő ugrások és a nagyobb égitesteket megkerülő ugrások.
13. Hátraugrás
Az űrhajó normális térbeli mozgása esetén meghatározott menetiránnyal ellentétesen, azaz hátrafelé végzett térugrás.
14. Helybenugrás
A térbeli vonatkoztatási rendszerhez képest álló (lebegő) űrhajó által végzett térváltás, azaz vektoron ugrás nélküli kilépés-belépés a térbe. Elsősorban más térbeli objektumok útjából való kitérésre használatos (például lövedék, nagyobb űrhajó).
15. Hiperugrás
Amikor egy térugrás végén az űrhajó valamelyik hipertéri térszeletbe lép be, azaz átugrik az egyes térhatosok között. Ezzel hatékonyan lerázhatók az olyan üldözők, akik nem tudják, hogyan kell úgy elforgatni a hajót a térváltáskor, hogy valamelyik hipertéri térhatosba menjen át a nemtér-nemidőből.
16. Időugrás
Időtrimmelés céljából végzett térugrás. Két fajtája van: lassító és gyorsító trimmelés. Lassító ugrásra akkor van szükség, ha a hajó sajátideje az univerzum sajátidejéhez képest siet (pozitív időcsúszás), tehát lassítani kell a sajátidő telési sebességét, mert a hajó a jövőben van. Gyorsító ugrásra akkor van szükség, ha a hajó sajátideje az univerzum sajátidejéhez képest késik (negatív időcsúszás), tehát gyorsítani kell a sajátidő telési sebességét, mert a hajó a múltban van. Időugrásnak nevezzük továbbá az időköz növelő ugrásokat is, amelyekkel megnövelhető az időcsúszás a jövő vagy a múlt irányába.
17. Irányváltó ugrás
Amikor az űrhajó térugrás közben, a nemtér-nemidőben változtat irányt és sebességet a vektoron ugrás előtt. Így nem oda fog belépni a térbe, ahová a kilépéskori mozgása alapján várható (egy térbeli megfigyelő számára kiszámítható). Az irányváltásra megtévesztésből vagy időhiány miatt, esetleg a térbeli akadályoztatás okán kerülhet sor. Az irányváltó ugrások nevezetes fajtái: derékszög ugrás, hurkos derékszög ugrás, hajtűkanyar ugrás. Ezek mindegyike tengely szimmetrikus, tehát a haladási irányt tengelynek véve, arra tetszés szerint körbeforgathatók a pályagörbék.
18. Lóugrás
Egy bétatéri téresszencia elhagyásával végzett 4D-s térugrás a bétatéri nemtér-nemidőn (tisztítótűzön) keresztül. Fizikailag relatív térugrásnak számít, mivel az alfateret nem kell elhagyni hozzá. A sakkban a lóugrás a tábla síkjának elhagyását és a bábú térben való ugrását jelenti.
19. Magasugrás
Felsőbb térdimenzióba történő kilépéssel kombinált térugrás, amikor az űrhajó nem szinkronizálódik vissza a 3D-be az ugrás végén, hanem megmarad a 4D-ben, esetleg 5D-ben.
20. Menekülő ugrás
Eltűnő manőver, aminek célja, hogy az űrhajó mielőbb eltűnjön az ellenséges hajók, üldözők elől. Ekkor minden térugrás végén másik térszeletbe kell belépni, véletlenszerű sorrendben váltogatva a tereket, és minden alkalommal irányt kell váltani a térben, valamint az ugrások közben a nemtér-nemidőben. Továbbá a lehető legmesszebbre kell ugrani, amely során nem elsődleges fontosságú a szinkrontartás (hogy ne legyen tércsúszás és időcsúszás). Menekülő ugrást főleg a mélyűrben érdemes végezni, robotpilótával, előre programozott paraméterek alapján, a lehető legnagyobb műveleti sebességgel. Célszerű közben a hajó térbeli sebességét is maximalizálni. Végszükség esetén az is megkockáztatható, hogy ha egy nagy, feltérképezett területen üres a világűr, ott ugrásvezető szonda nélkül ugorjon a hajó néhányszor (kettős vakugrással), ami sokat gyorsít a folyamaton. Ez rendkívül kockázatos, épp ezért remélhető, hogy az üldözők nem lesznek olyan bolondok, hogy kövessék.
21. Mélyugrás
Egy égitest felszíne közelében végzett kis távolságú térugrás. Fizikailag a békaugrás és a műugrás kombinációja, amit a gravitációs tér ugrástorzító hatása és a felszíni tereptárgyak közelsége miatt a lehető legnagyobb pontossággal kell végrehajtani.
22. Műugrás
Precíziós térugrás, amelynek célja a lehető legnagyobb pontosságú belépés valahová (térben és időben egyaránt, elcsúszás nélkül).
23. Párhuzamos ugrás
Valamelyik párhuzamos téresszenciában végzett ugrás vagy ugrási sorozat, a saját téresszenciánk elkerülése érdekében. Ha valamiért a saját térszeletében nem tartózkodhat az űrhajó, például mert az ugrási útvonalon különféle akadályok, veszélyforrások találhatók, akkor előbb átmegy valamelyik biztonságos térszeletbe és onnan végzi az ugrásokat a célállomás számított koordinátájáig. A kikerülendő űrbeli akadályok és veszélyforrások a következők: sűrű meteorraj (amit egy bokorugrással nem lehet átugrani), erős sugárzási zóna (amit okozhat napkitörés, szupernóva lökéshullám, stb), ellenséges terület (űrhajók, űrállomások, szondák, űraknamező, térzárványok, stb), különféle téranomáliák. Ezen a módon ellenséges űrtérségen keresztül is biztonságosan lehet közlekedni anélkül, hogy megsértenénk az ottaniak kozmitóriumát.
24. Rúdugrás
Előre kihelyezett megfigyelő bóják, űrszondák pozíciói mentén végzett, kötött pályájú térugrás, a szondák adatai alapján, amellyel megspórolható a saját ugrásvezető szonda előre küldése. Nagy forgalmú űrútvonalakon célszerű bójasort használni két bolygó vagy közeli naprendszer között.
25. Síugrás
A lehető legnagyobb térbeli sebességgel száguldva végzett térugrás, amire technikailag képes az űrhajó téri hajtóműve.
26. Szekrényugrás
Egy égitest (bolygó, hold) egyenes átugrása. Nem minden égitest ugorható át veszély nélkül (például a csillagok nem), ezért az átugorhatóságot kísérletek alapján kell meghatározni és feltüntetni a navigációs atlaszban. A szekrény jelentése: összefüggő, nagy szilárd test.
27. Tandemugrás
Amikor két vagy több űrhajó együtt végez térugrást, az egyik ugróművét használva. A kísérő hajónak ilyenkor belül kell maradnia a vezető hajó kiterjesztett deportációs zónáján. A legjobb, ha a két űrhajó fizikailag összekapcsolódik (vontatás) vagy szoros kötelékben mozognak. Ezen a módon egy nagyobb űrhajó kísérői (szondák, vadászgépek) együtt ugorhatnak vele anélkül, hogy fizikailag kapcsolódniuk kellene hozzá, illetve zavarnák egymást a deportációs zónáikkal, továbbá időcsúszásba vagy tércsúszásba kerülnének egymáshoz képest.
28. Távolugrás
A technikailag lehetséges legnagyobb távolságra történő térugrás, ami még biztonságosnak tekinthető.
29. Toronyugrás
Nagy távolságba történő pontatlan térugrás, ahol nincs jelentősége a belépési pont helyének (például azért, mert üres zónába történik). Fizikailag megfelel a távolugrásnak.
30. Vakugrás
Ha a pilóta nem látja előre, hová ugrik be az űrhajóval, vagyis nem küld előre ugrásvezető szondát vagy nincs a belépési körzetben adatközvetítő egység (bója, másik hajó, űrállomás, támaszpont). Ennek veszélyesebb változata a kettős vakugrás, amikor a pilóta azt sem tudja, honnan indul a vakugrás, mert nem végzett helymeghatározást valamilyen okból (sietség, műszaki hiba).
A felsorolt ugrásfajták igény szerinti kombinálásával gyakorlatilag mindenféle manőver elvégezhető, így egy technikailag kellően gyors és mozgékony űrhajó nem csupán követhetetlenné válik, de az is kiszámíthatatlan, hogy mikor hol lesz éppen.
Hozzáfűzés: Ez a publikáció a Térugrás című tankönyvből származik, a szerzők hozzájárulásával. (Elibom)
Készült: 2009.02.02. - 06.29.
Következő írás
Vissza a tartalomhoz