AZ ANYAGI RÉSZECSKÉK MŰKÖDÉSE

3. ÁTFORDULÁSOK

A szerinók szerkezetileg öt tachionból álló, jobbos csavarodású időhurkok, amik pályagörbéje három térdimenziós. Az elsődleges csavarodásuk révén tartják fenn magukat ciklikusan, gyakorlatilag a végtelenségig. Ezért tekintjük őket halhatatlanoknak, más néven isteneknek. A másodlagos csavarodásuk a 3D-ben történik, a harmadlagos csavarodásuk pedig a 4D-ben. Az alfatéri szerinó az őskáoszban képes másodlagos és harmadlagos csavarodásokat is végezni, a saját másolatainak hullámtereivel sodortatva magát tetszése szerint. A bétatéri szerinók viszont az egyes téresszenciákban, amikbe keletkeztek az alfatériből vagy más, felsőbb rangú bétatériből, csak akkor képesek harmadlagos csavarodást végezni, ha a beágyazási környezetük ezt megengedi. Tehát a bétatéri szerinók csak 4D-s alfatérben vagy bétatérben képesek harmadlagos csavarodással átfordulni önmaguk tükörképévé és balos csavarodású antitérszeránná válni. A 3D-s téresszenciában kényszerűen megmaradnak a saját kiterjedésükben, ugyanilyen térdimenziószámú téridőt keltve.
A fotinók szerkezetileg hét tachionból álló, jobbos csavarodású időhurkok, amik pályagörbéje négy térdimenziós, de a beágyazási környezet kényszerítő ereje (a térszeparátorok) révén redukálhatók három térdimenzióssá is. Szintén az elsődleges csavarodásuk révén tartják fenn magukat ciklikusan, a téridőtől függően véges ideig. Mivel csak egy téresszencia spirálgömbi hullámterében képesek életben maradni, amiben keletkeztek egy bétatéri szerinóból vagy egy másik fotinóból. Ezért tekintjük őket halandó teremtményeknek.
A szerinók és fotinók egyaránt fénylények, intelligens élőlények, akik egyedi információ tartalommal rendelkeznek az általuk megtapasztalt világegyetemről. A világéter háttérzajának zsongása miatt azonban az időtartályba zárt időhurkok információ tartalma folyamatosan elzajosodik, ami azt eredményezi, hogy a részecskéket alkotó szerinók és fotinók többsége önmagában meglehetősen tudatlan és magatehetetlen a gyors felejtés (butulás) miatt. Ennek következtében az anyagi részecskék csak tárolják az információt, de nem képesek azt intelligensen feldolgozni, vagyis buták, mint a sár. A lélek részecskék viszont a másféle szerkezetük, és jóval nagyobb átmérőjük miatt nem csupán tárolják, és feldolgozzák az információt, de kreatívan alkotni és aktívan cselekedni is képesek a teremtésben. Ezt az teszi lehetővé, hogy bennük az egyes időhurkok közt jóval nagyobb a távolság az időfraktálokban, mint az anyagi részecskék esetén, és így csekélyebb a saját belső zajuk, valamint a többi részecskétől való távolságuk miatt védettebbek a külső zajtól. A lelkek működésének informetriai vonzataival később külön írásokban foglalkozunk még.
A 4D-s fotinók másodlagos csavarodása a 4D-ben történik, a harmadlagos csavarodásuk pedig az 5D-ben, amennyiben van ilyen beágyazási környezetük. A 3D-s fotinók másodlagos csavarodása a 3D-ben történik, a harmadlagos csavarodásuk pedig a 4D-ben kellene, hogy történjen logikusan. A gyakorlatban azonban ez mégsem így van. Mivel a 4D-s téresszenciában egy fotinó időhurka azonnal kiterjeszti magát 4D-s pályagörbéjűvé, így esetében továbbra is csak másodlagos csavarodásról beszélhetünk. Ez egyben azt is jelenti, hogy egy fotinó csak akkor képes átfordulni önmaga tükörképévé, és balos csavarodású antifotinóvá válni, ha egy 5D-s téresszencia áll a rendelkezésére a művelethez.
A monász szerinó csak 3D-s vagy 4D-s téresszenciákat képes magából kelteni. Ahhoz, hogy 5D-sek legyenek a térszeletei, térszorzással diásszá kell válnia. A diász szerinó viszont csak 4D-s vagy 5D-s téresszenciákat képes magából kelteni. Viszont a hullámterén belül egyes bétatéri monász szerinók megmaradhatnak 3D-s téridőt keltő mozgásállapotban, a saját másolataik hullámtereivel intelligensen sodortatva magukat, hogy megakadályozzák önnön harmadlagos csavarodásukat. Így összességében a téridőben egymásba ágyazva, együtt létezhetnek a 3D-s, 4D-s és 5D-s téresszenciák, térszeparátorokkal gondosan elválasztva horizontálisan (a párhuzamos térszeletektől) és vertikálisan (a felsőbb és alsóbb térdimenzió szintektől) egyaránt.
Eme rövid eszmefuttatás megértése kulcsfontosságú az anyag és a lélek keletkezéséhez, ezért részleteztük itt újra, noha a korábbi publikációinkban már többször bemutattuk a folyamatot. Mindaddig ugyanis, amíg az alfatéri téridő hullámtere csak 3D-s vagy 4D-s, nem generálódhatnak sem lélek, sem anyagi részecskék a közegben. Mivel tértükröződés nélkül nem alakul ki THZ az egymás ellenében csúszó és sodró hatású spirálgömbi hullámterek interferenciáiból. Tehát véleményünk szerint a különféle részecskék akkor jelentek meg a teremtésben, amikor az Isten diásszá bővítette önmagát, a meglévő térhatos mellé egy hipertéri térhatost is keltve a továbbiakban.

4. fejezet

Vissza a tartalomhoz