AZ EGYETLEN FIZIKAI KÖLCSÖNHATÁS MŰKÖDÉSE

1. BEVEZETÉS

A Hunniában évtizedek óta folyó időfizikai és teremtésfilozófiai kutatások szükségszerűen elvezettek minket a téridő és a fény megismerése után az anyag működésének megértéséhez is. Amit a materialista fizikusoktól eltérően nem fentről lefelé, a makroszintű jelenségek boncolgatásával értünk el, hanem lentről felfelé, az okforrások és időhullámok tulajdonságainak vizsgálatával. Az anyagi világ műszeres analízise helyett a transzcendens létezésre alapuló valóság gondolati szintézisét végeztük el. Egyrészt, mert a világképünket felépíteni akarjuk, nem lebontani egyre kisebb összetevőkre. Másrészt, mert pénz és műszerek hiányában nem nyílt lehetőségünk mérésekkel és kísérletekkel megtámogatni világmodellünket. Ettől függetlenül a szintézisünk mégis az ismert világegyetem szerkezetéhez vezetett, olyan kérdésekre is érthető és logikus válaszokat adva, amikkel az analizátorok máig képtelenek megbirkózni.
Az ezredforduló óta már egyenesen a Nagy Egyesítésen dolgozunk. A logikus, érthető és összefüggő fizikai valóságmodell létrehozásán, ami egyben a vallások isteneire, szellemeire, csodáira és túlvilágára is tudományos magyarázatot kínál, magától értetődően. Mert a tudomány és a vallás, valamint a tudás és a hit egy tőről fakadnak, s a céljuk is egy: a létezés és az élet minél teljesebb megértése.
Mindezt a magyar nyelv belső logikai rendszerének, ezoterikus jelentéstartalmának kutatásával sikerült is javarészben megvalósítanunk, létrehozva ezzel a harmadik évezred tudományát. Ami egyben rávilágít arra a tényre, hogy az őseink bölcsessége jóval nagyobb volt, mint azt eddig bárki sejtette, s bizonyos területeken máig messze megelőzi a jelenlegi tudásszintünket. Mi úgy véljük, az ember nem a majmoktól származik és az élet nem holmi őslevesből alakult ki, spontán kémiai folyamatok eredményeképpen. A világegyetem tervezett, szervezett, irányított és ellenőrzött rendszer, aminek intelligens vezetése van. Ezt az értelmet nevezzük egyszerűen Istennek, aki folyamatosan teremt, tanul, tökéletesedik és fejleszti a teremtését, minden másolatával, értelmes teremtményével együtt. Vagyis a teremtés egy kacskaringós evolúciós utat jár be a működése során, tele kísérletekkel, variációkkal, zsákutcákkal és tévedésekkel. Amin belül az anyagi univerzum csak egy alkotórész, nem az egész. Mert minden matériának transzcendens alapja van.
Véleményünk szerint tehát az anyag megismerésének nem járható útja az, amit manapság a fizikusok művelnek. Egyre több pénzért egyre nagyobb és bonyolultabb részecske romboló eszközöket építenek, amikkel összetörve a bogyószerűnek látszó anyagot, a törmelékekből próbálnak meg következtetni az ép rendszer szerkezetére. Egy számítógép működését sem lehet úgy megismerni, hogy kalapáccsal darabokra törjük, majd a szétrepülő törmelékek árnyékáról készített fotókból próbálunk következtetéseket levonni a gépezettel kapcsolatban. Úgy pedig végképp nem lehet az anyagot megismerni és megérteni, hogy egyre bonyolultabb matematikai képletekkel kápráztatjuk el egymást, mert a matematika nem fizika. Egy részecske nem ismerhető meg egy képlet bebiflázásával, valamint kacifántos számításokkal, amik egyre távolabb viszik a fizikát a ténylegesen létező valóságtól. És elidegenítik a következő generációkat az egész tudományterülettől, teljessé téve az értelem csődjét.
Azt a trükközést sem tartjuk helyénvalónak, hogy a régi, és nyilvánvalóan elavult, illetve teljesen rossz elképzeléseket foltozgatják, bővítgetik az újra és újra zsákutcába jutó fejlesztők, mivel új ötleteik nem lévén, képtelenek megválaszolni a legegyszerűbb kérdéseket is. A kínjukban kitalált virtuális részecskék, a csodálatos, minden logikát nélkülöző fantasztikus tulajdonságaikkal mostanra a fizika legnagyobb szégyenei közé küzdötték fel magukat. Köszönhetően annak, hogy senkinek sem volt tudása és bátorsága kiállni ezen dajkamesék ellen és ráébreszteni az érdeklődőket az egész ostobaságára.
Az nem tudomány, és pláne nem tudományos világkép, hogy ha van egy jelenség, amit nem tudunk magyarázni, akkor vagy letagadjuk a létét vagy önkényesen kitalálunk mindenféle új részecskéket, amiket aztán kényelmesen a kívánt tulajdonságokkal lehet felruházni. Ez még mesének is gyenge próbálkozás, mégis szent igazságként tanítják az egyetemnek nem igazán nevezhető helyeken, mintha már mindent tudnánk és értenénk. Pedig erről szó sincs.
Az sem tudomány, hogy a világ működését leíró modellekben nevetségesen sok önkényes kijelentés, axióma található, amik valójában pont a lényeges kérdések megválaszolását hivatottak elkerülni. Ahogy az összes többi trükközés, ravaszkodás és mellébeszélés sem viszi előbbre az igazi tudományt, bár arra alkalmas, hogy ideig óráig megéljenek belőle a kocatudósok a fontos pozícióikban. Mindez csak arra jó, hogy hitté és misztikus vallássá silányítsa a tudományt, ami semmivel sem jobb az előző korok oly szívesen elvetett dogmáinál.
Mi természetesen nem vagyunk tudósok. Csak egyszerűen kutatunk, keresünk és találunk is válaszokat a minket érdeklő kérdésekre. Tudásunkat nem akkreditálták sehol. Eredményeink nem tükrözik a mai, tudománynak nevezett gyengécske fantáziavilág elképzeléseit. Sőt, ahogy a társadalom stagnálását (vagy hanyatlását) elnézzük, a holnapiakat és azutániakat sem. De nem is törekszünk mások elismerésére, mert magunkért csináljuk mindezt, nem fizetésért és címekért, kitüntetésekért. Számunkra a tudomány feltétlenül paratudomány, mert mindig az ismeretlent kutatjuk és nem kerüljük el a legkényesebb kérdéseket sem a munkánk során. A tudásban nincsenek tabuk, érinthetetlen szentségek, amiket leborulva imádni kell. Ha valami nem állja ki az idő és a vizsgálat próbáját, akkor mennie kell – a tudománytörténeti művek lapjaira.
Ebben az írásunkban a világegyetemet működtető és összetartó egyetlen fizikai kölcsönhatás fő jellemzőit foglaltuk össze röviden és érthetően, az Eseményhorizonton megjelent korábbi cikkekre támaszkodva. Mert úgy gondoljuk, hogy nincs többféle fizikai kölcsönhatás, csupán egyetlen egy, aminek különféle megnyilvánulási szintjei tévesztették meg a műszereikben bízó fizikusokat. Ez a kölcsönhatás az időhurkoktól kezdve az anyagi részecskéken és társulataikon át a bolygókig és galaxisokig minden létező dolgot áthat, kényszerítő erővel szabályoz és fenntartja létét. Tehát maga a létezés alaptörvénye, amihez egyetlen axiómát sem kellett önkényesen bevezetnünk, továbbá megismerése nem igényelt bonyolult matematikai képlet parádét és bűvészkedést tőlünk. Vagyis bárki számára megérthető és átlátható az egész, véleményünk szerint már egyszerű általános iskolai végzettség birtokában is. A materialista fizikusok agyament elméleteiről, amiket még a feltalálóik sem értenek igazán, nem mondható el ugyanez.

2. fejezet

Vissza a tartalomhoz