3. A SZENTÉLY
A lélek szentélyéről az Upanisadok sok ezer éves szent szövegeiben azt olvashatjuk, hogy az átmérője az emberi hajszál vastagságának tízezred része. Egy átlagos hajszál átmérője 0,07 milliméter, tehát a szentély átmérője 7 nanométer. A köré írt gömb térfogata 179,6 köbnanométer, ami a neutron térfogatának 0,343x10^21 szorosa. A neutron átmérője a fizikusok szerint kb. 10^-15 méter körül lehet.
Kiegészítés: Hogy az Olvasónak fogalma legyen ezekről a méretekről, íme a fontosabb összefüggések:
1milliméter = 1000 mikron (mikrométer) = 1 millió nanométer.
1 négyzetmilliméter = 1 millió négyzetmikron = 1 billió négyzetnanométer.
1 köbmilliméter = 1 milliárd köbmikron = 1 trillió köbnanométer.
A jelenlegi ismereteink szerint a szentély szerkezetileg háromféle lehet a különböző lélek részecskékben. A labda lélek centrumában egy alfatéri monász szerinó időhurok működik, aki az öt tachionjából négy bétatéri szerinót teremt maga köré (1. ábra). Ezek mindegyike a maga téresszenciájában négy-négy fotinót teremt maga köré (összesen 16-ot), amik mindegyike hat-hat fotinót generál a hét tachionjából (összesen 96-ot). Azt nem tudjuk, hogy hány szintű az időfraktál elágazási rendszere, míg eléri a szentély felszínét, miként azt sem, hogy az egyes időhurkok milyen messzire lebegnek egymástól a részecske komplex hullámterében. És azt sem tudjuk, hányadik lépésnél éri el a sűrűségük azt az értéket, ahol elkezdik tértükröződésre kényszeríteni egymást, és az ellenirányban elcsúszó, csavarodó időrétegeik THZ-kat keltenek maguk köré.
Az Istentől kapott magyarázat szerint a szentély lokálisan első rangú másolatai a centrális időhurokkal együtt alkotják a központi információ feldolgozó egységet, misztikus nevén a tudati fókuszt, amire figyel az illető. Minden tapasztalat ezen az öt szerinón fut keresztül és itt generálódnak a lélek aktuális gondolatai (amiket éppen elgondol). A szentély belsejében a fotinók csak tárolják magukban és egymás közt áramoltatva az információkat, a köztük vezető időszálakon szuperponálva a modulációs jellemzőket. Ez óriási analóg adattároló kapacitást jelent, mivel a szálakon az időhullámok futási idejében rengeteg különféle elmozdulás őrizhető meg, könnyen visszakereshető módon. A tároló kapacitás azonban nem végtelen, tehát vannak fizikai (informetriai) korlátai.
A szentély belsejében futó időszálak tároló és továbbító művonalakként működnek a csomópontok között, kvázi késedelem nélkül továbbítva az információkat. A tudati fókusz területén lévő öt csomópont között, valamint a külső környezetbe vezetve összesen 26 művonal működik (2. ábra). Ezek csoportját a többi művonaltól való megkülönböztetés (funkció) miatt gólvonalnak nevezzük. A futballból származó hasonlat arra utal, hogy az információ bejutott a lélek centrumába, ahol feldolgozásra került. A misztikusok szerint ezek a művonalak a lélek kapui, azaz kommunikációs portjai, amik mentén kapcsolatot tart a környezetével.
A gólvonalakból csomópontonként mindig egy fut fölfelé a felettes létezőhöz, négy pedig lefelé a leszármazottakhoz. Mivel az időszálakon egyszerre két irányba futnak az információk, mindegyiket duplán kell számolni végeredményben. Tehát az öt szerinó és felettesük, valamint alárendeltjeik között az Életfán összesen 25 művonal fut. A 26. szál a szívpontokat összekötő szívvonal lesz, amit azonban normálisan nem használ a rendszer információ továbbításra, tehát amolyan tartalék vagy üres vonalként (hívjuk alapvonalnak is) meghúzódik a háttérben.
Ha a centrális szerinó térszorzással megduplázza vagy megtriplázza magát, minden térhatosába kelt magából külön-külön egy-egy labda lelket, megsokszorozva önmagát. Ezen példányok mindegyike képes együtt vagy külön működni és a közös centrumukon keresztül információt cserélni. Ennek megfelelően az alfatéri diász szerinó gólvonalainak száma 46 darab. Azért nem 51 darab, mert a centrális szerinó művonalait nem kell külön számolni kifelé, mivel a két térhatos keltését a diász felváltva végzi. Így a rajtuk átfutó információk időosztással kerülnek feldolgozásra.
Ugyanígy a triász szerinónak 66 gólvonala van (76 helyett) összesen. A keresztény misztikusok szerint Jézus Krisztus szent száma a 66. Bár, hogy miért, azt idáig senki nem tudta igazán megindokolni. Az itt feltárt fizikai struktúra ismeretében viszont már biztosan tudhatjuk, hogy azért, mert az Ő lelke egy triszmegisztoszi rendszer tagja (egyik példánya egy három részre vált léleknek). Ez persze fizikailag, szó szerint nem azonos azzal a lélekkel, aki valamikor régen testet öltött a Földön az Isten fiaként, hogy megváltsa felhalmozódott bűneitől az emberiséget. Hanem ez a labda lélek irányította (felettesként) azt az isteni lelket, aki a fizikai testben élt az avatárjaként (és került föláldozásra). Az avatár szó magyarul: a-van-tár, vagyis a vanásban létező dolgok tárolója, őrzője (a mindentudásé). Nem véletlenül láttak az apostolok a megdicsőülő Jézus feje fölött megjelenni egy fehéres fényben világító jókora gömböt, ami sugarát az emberre vetítette, jelezve ezzel, hogy „őt hallgassátok” (Máté 17,1-8.). A megjelenő két próféta (Mózes és Illés) pedig a lélek triász másik két tagja volt.
Az isteni lélek centrumában bétatéri monász szerinó időhurok működik, aki az öt tachionjából négy fotinót teremt maga köré (3. ábra). Ezek mindegyike a maga téresszenciájában hat-hat fotinót teremt maga köré (összesen 24-et), amik mindegyike hat-hat fotinót generál a hét tachionjából (összesen 144-et). Azt nem tudjuk, hány szintű az időfraktál elágazási rendszere, míg eléri a szentély felszínét, miként azt sem, hogy az egyes időhurkok milyen messzire lebegnek egymástól a részecske komplex hullámterében. És azt sem tudjuk, hányadik lépésnél éri el a sűrűségük azt az értéket, ahol elkezdenek THZ-kat kelteni maguk köré.
A bétatéri monász szerinóval rendelkező léleknek 34 gólvonala van. Ha diásszá bővíti magát, a gólvonalak száma 62-re szaporodik, ha pedig triásszá, 90 darab lesz belőlük. A szabadkőműves misztikában szent számként tisztelt 33 valószínűleg logikai kapcsolatban áll az isteni lélek 33 aktív gólvonalával (az alapvonal nélkül, ami itt a nulladik szintnek felel meg, ahonnan a tanítvány elindul). Ezért van náluk 33 beavatási fokozat, amik végén, az utolsó szinten az illető eléri a megvilágosodást és istenemberré válik. Vagyis hozzáfér a tudatalattijában elrejtett minden tudáshoz, illetve ezen keresztül (ha van hozzáférése), az isteni mindentudáshoz (akashához) is.
Az emberi, állati és növényi lelkek centrumában monád fotinó időhurok működik, aki a hét tachionjából hat fotinót teremt maga köré (4. ábra). Ezek mindegyike a maga fényesszenciájában hat-hat fotinót teremt maga köré (összesen 36-ot), amik mindegyike hat-hat további fotinót generál értelemszerűen (a következő szinten ez már 216 darab). Ez esetben sem tudjuk, hány szintű az időfraktál elágazási rendszere a szentély felszínéig, illetve milyen messze vannak egymástól az egyes időhurkok. És a THZ-król sem tudunk még semmit, szóval a jövő kutató generációinak is bőven lesz min agyalniuk (pontosabban lelkizniük).
A monád fotinóval rendelkező lelkeknek 50 gólvonala van. Ezért mondják azt rá egyes misztikusok, hogy „50 kapujú vár a lélek”. Ha diáddá bővíti magát, a gólvonalak száma 92-re szaporodik, ha pedig triáddá, 134 darab lesz belőlük.
A lélek szentélyében a tudati fókusz területén kívül eső művonalakat, amik csak tárolják az információt, megkülönböztetésül a gólvonalaktól, középvonalaknak nevezzük. A kifejezéssel arra utalunk, hogy az információ (tapasztalat) bejutott középre, a szentélybe, ahol feldolgozásra és eltárolásra került. Akit érdekelnek a futball játék ezoterikus titkai, nézzen utána önállóan a játékszabályoknak.
A szentélyről még annyit tudunk elmondani, hogy a keletkezéséhez minden lélek faj esetében 5D-s beágyazási környezet szükséges. A labda lélek esetén ezt a centrális alfatéri szerinó biztosítja azáltal, hogy már eleve diászként vagy triászként működik a lélek növesztésének kezdetekor, biztosítva a hátteret a másolatai számára. Az isteni, emberi, állati és növényi lelkek esetében viszont a lélek generálásához 5D-s téresszenciára van szükség. Ahonnan a lélekvándorlás hosszú és szerteágazó folyamata során térredukciókkal (lefelé konvertálással, azaz kilapítással) kerülnek le a lelkek a 4D-s és 3D-s alterekbe. Ezért hívjuk a reinkarnációt „leszületésnek”, a halál utáni életet pedig (ma már alaposan félreértve a szó eredeti jelentését) „feltámadásnak”.
4. fejezet
Vissza a tartalomhoz