4. A FELTUDAT
A szentélyt körülvevő hatalmas lélek proton, a feltudat szintén egy információ tároló rendszer. Aminek belsejét lélekcellának nevezett, szabályos képződmények töltik ki. A lélekcellák formailag gömbszerűek, mintha elemi részecskék lennének, de nem azok. Kiemelve a lélekből önállóan nem életképesek, vagyis azonnal elbomlanának, az alkotó fénykvantumjaik szétszaladnának az összetartó kényszertér hiányában. Nem tudjuk, hány darab cella található az egyes lélek típusokban, de a számukat több millióra becsüljük.
Minden cella strukturálisan hasonló a szentély időfraktáljához, de azt nem tudjuk, hogy méretükben azonosak-e vele. A cella közepén van egy centrális szerinó vagy fotinó, ami magából másolatokat kelt több lépésben. Nem tudjuk, hány lépésig terjed egy cella időfraktálja, de legalább két lépésesnek kell lennie a sejtésünk szerint. Itt az egyes időhurkok viszonylag nagy távolságra lebegnek egymástól, tehát nem zsúfolódnak úgy össze, mint az anyagi részecskékben. Ez fontos tulajdonságuk, aminek az információ tárolásában van szerepe (lásd: a 6. fejezetben). A cella határán kialakuló THZ-k azt a célt szolgálják, hogy távol tartsák egymástól az egyes cellákat a leleonon belül. Emiatt formailag úgy lehet elképzelni a lélek proton belsejét, mintha egy kristályos rácsszerkezet töltené ki azt.
Ha a centrális időhurok egy szerinó, akkor ez magából 4 fotinót másol, amik mindegyike magából 6 fotinót másol (összesen 24-et) a következő lépésben. Sejtésünk szerint az időfraktál ezután úgy korlátozza le a saját növekedését, hogy az egyes ágai ne terítsék be teljesen a rendelkezésükre álló teret, vagyis nem zsúfolódnak össze kifelé haladva a fotinók. Inkább keskeny nyalábban növekednek tovább a cella határáig. Ennek köszönhetően 24 kicsúcsosodás figyelhető meg a cella felszínén. Formailag így a lélekcella egy nyolcszögletes, de lekerekített csúcsú és élű, félszabályos testre fog hasonlítani, aminek neve rombikuboktahedron. Ez 24 csúccsal és 48 éllel rendelkezik, a felszínét pedig 18 négyzetből és 8 egyenlő oldalú háromszögből álló lapok határolják. A misztikusok ezt a struktúrát lélekkristálynak is nevezik, nem véletlenül (5. ábra).
A szerinó centrumú lélekcellák a labda lelkekben és az isteni lelkekben találhatók. Úgy keletkeznek, hogy a szentély közepén lévő szerinó másol magából millió számra szerinókat, minden egyes cella számára, majd ezek a megfelelő pozíciót elfoglalva létrehozzák a saját kis időfraktáljaikat. Vagyis a lélek növesztésének folyamatát inkább egy bonyolult, sok lépésből álló építkezéshez lehetne hasonlítani, ami rengeteg elemből áll össze, pontos tervrajz alapján. Ebből is látszik, hogy a lélek nem spontán, véletlenül alakult ki a teremtésben, hanem hosszas fejlődés, kutatás, kísérletezés eredménye. Megtestesíti magában az Isten által kitalált transzcendens csúcstechnológiát, ami millió, ha nem milliárd évekkel fejlettebb a földi emberiség primitív technikai megoldásainál.
Elvileg elképzelhető olyan lélekcella típus is, amiben a centrális szerinó 4 szerinót másol magából, amik 4 fotinót másolnak magukból (összesen 16-ot). De ez csak akkor lehetséges, ha minden egyes cella külön készül, odakint a nemtér-nemidőben, ami rendkívül bonyolulttá és nehézkessé teszi a rendszer elkészítését és összeszerelését. Egyszóval nem valószínű, hogy ilyet gyártanának az istenek. Arról nem is beszélve, hogy a kapott 16 csúcsú test szabálytalan lesz, és a kevesebb időfraktál ágazat miatt kevesebb információt is tud tárolni, vagyis a használata nem praktikus.
Ha a centrális időhurok egy fotinó, akkor ez magából 6 fotinót másol, amik mindegyike magából 6 fotinót másol (összesen 36-ot) a következő lépésben. Ennek időfraktálja ugyanúgy lekorlátozza a növekedését, mint a másik fajta rendszer. Formailag így ez a lélekcella egy szabálytalan, lekerekített csúcsú és élű testre fog emlékeztetni, ami leginkább egy fullerén gömbre hasonlít. Aki szereti a kimondhatatlanul bonyolult szakkifejezéseket, annak számára íme a neve: triakontakaihexahedron.
Sejtésünk szerint ilyen gömbszerű cellák találhatók az emberi, állati és növényi lelkekben. Bár egyes kollégáink úgy vélik, valamilyen módon ezeket a fotinó központú cellákat is úgy formázzák meg a gyártáskor, hogy összességében csak 24 csúcsúak legyenek. Ez esetben minden lélek egyféle cellát tartalmaz, de ezt egyelőre nem tudjuk biztosan. Más kollégáink szerint pedig teljesen másféle alakú lélekcellák is léteznek (például oktagonális bipiramis), szóval a kérdés egyelőre nyitott. Az is lehet, hogy mindenkinek igaza van, de ennek eldöntését az utókorra bízzuk.
A halandók celláinak száma valószínűleg kevesebb, mint az isteneké, egyrészt mert kisebb a leleonjuk, másrészt mert az időfraktáljaik azonos lépésszám esetén nagyobbra nőnek. Harmadrészt pedig, mert szerkezeti okokból több információt képesek tárolni.
A lélekcellák gömbkörösen veszik körbe a velük nagyjából megegyező átmérőjű (esetleg kicsit nagyobb) szentélyt. Egyes kollégák szerint összesen 64 koncentrikus héjba rendeződnek, ami alapján kiszámolható, hogy körülbelül 1 098 066 darab lehet belőlük, esetleg kicsit több a részecske ikozaéderes szerkezete miatt. A cellák a THZ fátylaikkal egymást tartják pozícióban, ugyanakkor mindegyik belsejében az időfraktál szabadon elmozdulhat, lötyöghet, illetve körbefordulhat, a lelket vezérlő operációs rendszer utasításai szerint (6. ábra). Maguk a cellák nem képesek elmozdulni a többiekhez képest, elegendő hely hiányában, de elvileg azt elképzelhetőnek tartjuk, hogy csoportosan mozogjanak. Például egy egész cellasor, amik egy körvonalon vagy egy gömbfelszínen helyezkednek el, a szomszédos sorokhoz és felszínekhez képest elmozdulhat, körbefordulva a szentély körül (mint a Rubik gömb).
A lélek felszínéhez közeledve az egyes időhurkok közti relatíve nagy távolságok miatt a rendszer hullámtere oly módon változik meg, hogy az egyes cellák nem képesek szorosan, lötyögés nélkül illeszkedni. Ezért nem gyártanak az istenek tetszés szerinti méretben lélek részecskéket, hanem technológiai okokból (szabványosítás, programozás) szigorúan le van korlátozva a leleon sugara, és ezáltal a belezsúfolható cellák mennyisége.
A lélekcellákban lévő időhurkokat összekötő művonalakat, amik mentén az információk oda-vissza futkosnak a csomópontok között, a többi időszáltól való megkülönböztetés érdekében oldalvonalaknak nevezzük. A futballból származó hasonlat arra utal, hogy az információ ezen időszálak oldalán (körül) is áramlik folyamatosan, vagyis a térben gömbszerűen kiterjedve tárolódik a repülési időben a modulációja. A lélekcella adattárolásával a 6. fejezetben foglalkozunk részletesen.
Amennyiben a rendelkezésünkre álló információk közelítően pontosak, ezek alapján megbecsülhetjük a lélek proton átmérőjét. Feltételezzük, hogy a szentély mérete körülbelül azonos egy lélekcelláéval, vagyis kb. 7 nanométeres. Ekkor a 64 rétegű cellarendszer egy 129x7 = 903 nanométer átmérőjű gömböt alkot. Az egyes cellák mérete a THZ-k perturbációja (rezgése) miatt kis mértékben ingadozhat (időfraktál dilatáció), tehát a cellák nem illeszkednek szorosan egymáshoz. Az ezt körülvevő felszín vastagságáról nincsenek információink, de legalább 2-3 cella átmérőnyinek kell lennie. Amennyiben elfogadjuk a sámánok véleményét, miszerint 1 mikron az emberi lélek átmérője (az interfészek nélkül), ebből visszaszámolható, hogy a felszín 6-7 lélekcella vastagságú lehet.
5. fejezet
Vissza a tartalomhoz