5. A FELSZÍN
A lélek részecske felszíne meglehetősen bonyolult struktúrájú, mégis sokban hasonló az anyagi részecskékéhez. Ez sejtésünk szerint a legkülső lélekcella sorból (gömbfelszínből) nő ki, aminek centrális szerinói vagy fotinói nem korlátozott számban másolnak magukból időhurkokat. Vagyis a belőlük induló időfraktálok szabadon elburjánzanak kifelé haladva, míg sűrűségük el nem éri azt a szintet, hogy THZ-ik összefüggő réteget képeznek fölöttük. Ez az időtartály külső burkolata, a leleon transzcendens páncélzata, ami a komplex hullámterével egyrészt védi a rendszert a külső hatásoktól, másrészt összetartja az alatta meghúzódó cellákat. Az anyagokhoz hasonlóan szintén egy legömbölyített ikozaéderre hasonlít formailag, de a hegyek és völgyek közti csekély magasság különbségek miatt inkább gömbszerűnek tűnik a külső szemlélő számára (7. ábra).
A burkolati rész sokkal sűrűbb, mint a lélekcellák ritkás, habszerű képződményei, ezért a lélek tömegjelensége ide koncentrálódik. A leleonok esetében azonban nem beszélhetünk tömegtehetetlenségről, mivel a lelkek nem tehetetlenek. Képesek önállóan, akaratuk szerint mozogni, amivel a 7. fejezetben foglalkozunk részletesen.
A lélek burkolata számos funkciót ellát. Egyrészt a fátylaival távol tartja a belecsapódó fénykvantumokat és anyagi részecskéket, hogy a torlódási frontjaik minél kisebb deformációt okozzanak a belső, információ tároló rendszerében. Vagyis gondoskodik a zajvédelemről. Másrészt meghatározott pontjain rések vannak a THZ csoportok közt, amiken keresztül az időfraktálok tovább növekedhetnek kifelé. Ezekből bimbóznak le a lélek fajára jellemző típusú anyagi részecskék, bibircsókszerűen megduzzadva.
Mivel a különféle lelkeknek más és más a komplex hullámterük, s ezáltal a körülöttük megnyilvánuló szinkrodinamizmusaik, a belőlük elburjánzó részecske szemölcsök is különbözők lesznek. Tehát az ötféle lélek ötféle anyagi részecskét fog gyártani magából, a hardveres beállításainak megfelelően eltérő számban és sebességgel. Azokat a zónákat, ahol ezek az időbuborékok kinőnek a lélek páncélzatából, szemléletesen részecske mirigyeknek vagy csöcsöknek nevezzük (csak a hasonlat miatt, míg jobb szót nem találunk rájuk).
A labda lélekből óriás neutronok bimbóznak, az isteni lélekből nagy neutronok, az emberi lélekből normál neutronok, az állati lélekből kis neutronok, a növényi lélekből pedig törpe neutronok. Hogy mekkora az egyes barionok közti méretkülönbség, azt egyelőre nem tudjuk, mivel a földi fizikusok még nem fedezték föl mindet.
A keletkező anyagi részecskék vagy leválnak a lélek burkolatáról, és elsodródva tőle gyarapítják az univerzum anyagát vagy egy darabig ott maradnak rajta, ideiglenes kitüremkedésként. Egyes misztikusok az ilyen kitüremkedéseket nevezik barionfürtöknek vagy lélek tüskéknek, esetleg kommunikációs interfészeknek. Mindegyik kifejezés találó, mivel ezeken keresztül csatolódik a reinkarnálódott lélek a biológiai testének idegi hálózatához (8. ábra).
Fénnyel való gerjesztés hatására a kitüremkedő részecske (neutron) elbomlik, kieresztve magából az elektronját. Ekkor hidrogén társulat lesz belőle, ami társulati kötéssel kapcsolódik az idegsejtek megfelelő receptor molekuláihoz. Sejtésünk szerint a társulat kétféle állapotot vehet fel, attól függően, hogy kifelé vagy befelé közvetíti és alakítja át az információt. Elvileg egy társulat képes rá, hogy felváltva (időosztással) hol kifelé, hol befelé továbbítson jeleket, de sejtésünk szerint a gyakorlatban inkább csak egy irányba működik minden interfész tüske. Vagyis egymás mellett két társulat található, egy hidrogén molekulát alkotva. Az egyik a kimenet, a másik a bemenet jelátalakítója. Így a barionfürtök folyamatos, kétirányú kapcsolatot biztosítanak a lélek és az idegrendszer között, ami fizikailag elágazó szerkezetű. Tehát bentről kifelé haladva a kommunikációs csatorna kétfelé válik, vevő és adó oldalra (Y-szerűen).
A lélek felszínén átvezető időszálakat a többitől való megkülönböztetés érdekében felezővonalaknak nevezzük. Ezeken keresztül az információk oda-vissza áramlanak a lélek feltudata és a barionfürtre kapcsolódó idegsejtek között. A futballból származó hasonlat arra utal, hogy az információ a barionfürt csúcsán kétfelé válik (feleződik), egy kifelé vezető és egy befelé jövő művonalra, amik befelé haladva egyesülnek az időszálon (ami egyszerre kétirányú).
A jelenlegi ismereteink szerint az isteni lelkek felszínén 3D-ben 6 darab interfész található, amik egy oktaéder csúcspontjain helyezkednek el (9. ábra). A lélek önhasonló felépítése miatt tehát a külseje olyan lesz, mint a belseje (a centrális szerinó is oktaéderes szimmetriájú). Ezért ábrázolják Jézus Krisztust a feje körül olyan glóriával, amiben egy vízkereszt (görög kereszt) látható, ami az oktaéder síkmetszetének felel meg. Az isteneknek 4D-ben 36 darab, 5D-ben pedig 216 interfésze van. A labda lelkek interfészeinek számát nem ismerjük, de nyilván sokkal több ennél.
Az emberi lelkek felszínén 3D-ben 8 darab interfész található, amik egy kocka csúcspontjain helyezkednek el (10. ábra). Az önhasonlóság miatt szintén úgy néz ki kívül, mint belül (a centrális fotinó is kocka szimmetriájú). Ezért hívják a tanult emberfőket kockafejűeknek a szlengben, ami eredetileg nem becsmérlés, hanem ténymegállapítás volt. Az embereknek (és állatoknak, növényeknek) 4D-ben 64 darab, 5D-ben pedig 512 interfésze van.
Amikor a reinkarnálódás érdekében lekonvertálják a lelkeket 5D-ből 4D-be vagy 3D-be, a kilapítás több vetület mentén történhet, amely során más és más barionfürtök szelektálódnak le a burkolatról. Amik megmaradnak, azok kerülnek használatra az adott testben. Sejtésünk szerint az egyes interfészek nem teljesen egyformák, hanem az időfraktáljaik manipulációjával kicsit különböző szerkezetűre vannak növesztve. Például más az anyagi részecske kitüremkedésének mértéke a felszínből, illetve az egy párt alkotó neutronok távolsága, ezt még nem tudjuk biztosan. Mindez azért szükséges, mert a különböző élőlények idegrendszere is eltérő, amihez megfelelő módon kell csatlakoznia a belebújó léleknek. Tehát attól függően, hogy milyen testbe fog beköltözni valaki, konvertálják le a lelkét 5D-ből, csak a szükséges interfészeket meghagyva. Adott hardveres (és szoftveres!) beállítás mellett a lélek így csak az adott fajba tartozó testekhez képes kapcsolódni. Az üzemmód váltáshoz vissza kell konvertálódnia az eredeti, 5D-s kiterjedésébe.
Vagyis azoknak is igazuk van, akik szerint az emberi lélek csak emberi testbe tud reinkarnálódni, de állati, növényi vagy nagyon más típusú földönkívüli testbe nem. És azoknak is igazuk van, akik szerint az emberi lélek a lelki fejlődésétől (bűneitől, tudásától, karmájától) függően kerülhet később állati vagy növényi testbe, illetve juthat feljebb a mennyei bolygókra (földönkívüli testbe). A lélek a bonyolult paraméterezhetősége miatt sokféleképp működhet hosszú élete során, az aktuális igényeknek megfelelően.
Az interfészek száma alapján sejthető, hogy az isteni lelkeknek legalább 36 teljesen különböző felszíni konfigurációja van 3D-ben, míg a halandó lelkeknél ez a szám 64. Ha pedig az összes lehetőséget számba vesszük, az ismétlés nélküli kombinációk mennyisége az istenek esetében eléri a 131 milliárdot, a halandóknál pedig a 332 billiárdot. Ez utóbbi nagyságrendekkel több a Földön élő (vagy valaha élt!) összes állat és növényfaj számánál, ami alapján elképzelhető, milyen sokszínű élővilág virulhat szerte a világegyetemben.
Mindez egyben logikus magyarázatot ad a hosszú távú lelki fejlődés módjára is, mert az üresfejű lelkeket először növényi létformába konvertálva futtatják a feletteseik, míg elég tapasztalatra nem tesznek szert, hogy állati lélekké lehessen alakítani őket. Aztán következhet a lelki evolúció emberi szintje. Ne feledjük: az állati intelligenciák (például a majmoknál) nagyon közel állnak az emberihez, vagyis nincs jól elhatárolható, feltűnő különbség az állati és emberi értelem között! A konvertálások szükségképpen teljesen megváltoztatják a leleon hardveres és szoftveres szerkezetét is, ami információ vesztéssel járhat. Talán ezért nem mesél regressziós hipnózisban egyetlen ember sem olyan előző életéről, amikor állat vagy növény lett volna, mert technikai okokból kitörölték belőle (vagy zárolták) az ide vonatkozó emlékeit.
Míg a biológiai testek idegrendszerében elektromos impulzusok futnak végig az idegsejtek között, addig a lélek részecske belsejében modulált időhullámok formájában tárolódik az információ. A két rendszer nem egyforma sebességgel működik, és nem ugyanakkora az információ továbbító kapacitása, valamint a kódolás módja is különbözik. Az interfésznek ezért át kell hidalnia a köztük lévő különbségeket, aminek folyamatáról még nem sokat tudunk.
Amikor a lélek információt akar kiküldeni a periféria előfeldolgozó memóriatárába (az agyba), akkor modulált és erősített időhullámok sorozatát sugározza ki a megfelelő interfész irányába magából. Ezek taszítási vektorai megrázzák, rezgésre kényszerítik a társulat magját, vagyis a burkolatból kitüremkedő protont. Aminek mozgásállapot változása azonnal kihat a körülötte szitáló elektronjára, módosítva annak pályáját. Ez elektromos impulzusként jelentkezik a hozzá kapcsolódó molekulákon, amik aztán továbbítják a jelet az idegszálakon keresztül.
Amikor a memóriatárból jönnek befelé adatok a lélekbe, az elektromos impulzusok a barionfürtöt elérve meglökdösik a hidrogén molekula másik tagját. Amelyik a maga elektronját nem kifelé bocsátja ki a protonjából, hanem befelé, a lélek burkolata alá. Tehát ez az elektron a THZ-k résein keresztül beugrik a lélekbe, valószínűleg egy előre kialakított fogadóhelyre az interfész alatt. A kívül maradó proton így védtelenül marad az őt érő pofozó hatásokkal szemben. Amely ütemben meglökdösik az idegsejtek elektromos impulzusai ezt a protont, olyan tempóban fog szitálni az elektronja a lélek bőre alatt, lesugározva modulált gravitációs hullámterét. Ez az immáron transzcendens információ kerül aztán be a feltudat megfelelő (fogadókész) tárcelláiba és a szentélybe, ahol a tudati fókuszon átszaladva feldolgozásra kerül.
Az információ haladási iránya azért mindig a protontól vezet az elektron felé, mert a mozgásállapot változás mértéke a két részecske tömegének különbsége miatt aszimmetrikus. A könnyű elektron szitálása alig módosítja a nehéz proton állapotát. Ez a jelenség nem csak a térbeli kölcsönhatásukban, hanem a köztük vezető időszálakon átvitt információk kiolvashatóságában is megmutatkozik, amivel már foglalkoztunk korábban, ezért nem részletezzük újra.
A lélek burkolata alatt kisebb üregek találhatók, ahol nincsenek lélekcellák. Sejtésünk szerint ezekből 3D-ben 20 darab van, az ikozaéderszerű kis gömböc lapközéppontjai alatt (11. ábra). Az üres hézagokban a hardveres beállításoktól függően további, rejtett interfészek kerülhetnek kialakításra. Például különféle elemi részecskék (protonok, elektronok) helyezhetők el bennük, amik párja más lelkekbe kerül. Így két lélek a távolságtól függetlenül folyamatos időszálas kapcsolatban lehet egymással, információkat cserélve. Azt nem tudjuk, hány ilyen csatolásnak van hely a különböző lélek fajokban és pontosan milyen szabályok, igények szerint kerülnek eme művonalak felhasználásra. De valószínűleg ezt a módszert használják például a csoportlélek vezérléssel rendelkező biológiai testek irányítására.
A rajban élő rovarok és a növények nem egyedi lélekkel rendelkező élőlények, hanem egy adott csoportnak van egy lelke. A módszert állítólag fejlettebb testű lényeknél is alkalmazni lehet a földönkívüliektől kapott információk szerint. Más bolygókon például élnek olyan hüllők, emlősök, akik csoportlélekkel bírnak. Tehát két-három vagy akár tizenöt-húsz testet irányít egy lélek, aki az egyik testben tartózkodik, a többit pedig távirányítással vezérli (valószínűleg időosztásos módban). Ezek között előfordulnak értelmes lények is, akik feltűnő jellegzetessége a viszonylagos lassúság, megnövelt reakcióidő, mivel a nagy mennyiségű adat feldolgozása időigényes feladat.
Továbbá azt is elképzelhetőnek tartjuk, hogy az ilyen burkolat alatti üregekben olyan lélekcellákat helyeznek el az adminisztrátor istenek, amik THZ-i közé fotinókat zárnak be. Az időkapszulában pattogó fénykvantumot szintén információ átvitelre lehet használni, a fényágon felfelé vezető élvonala és a lefelé vezető időszálai mentén továbbítva a jeleket. Ennek a módszernek azonban hátránya, hogy sokkal gyengébb jelet ad (leheletfinom sugallat formájában), mint a jóval nagyobb elemi részecskék. Viszont előnye, hogy tisztább (visszhang mentesebb), zajmentesebb (ha jól van beállítva) és gyorsabb (fénysebességű) átvitelt tesz lehetővé, mivel egy fotinó esetében nem lép fel időcsúszás (mint a proton-elektron párhuzamos időszálai között) és nem korlátozza a moduláció finomságát a tömegtehetetlenség (csak a gyorsulási tehetetlenség).
Az, hogy egy lélek milyen színűnek látszik a külső szemlélő számára, optikai szempontból a burkolatáról visszaverődő fotinók deformáltságától függ. Amit a fátylak fortyogása (perturbációja) és a leleon körül kialakuló szinkrodinamizmusok (a lélekzet szerkezete) befolyásolnak. A dolgot bonyolítja, hogy a lélek képes magából fényt is lesugározni, mivel a burkolatának résein kiszabaduló időfraktálok bizonyos esetekben (paraméterezéstől függően) nem elemi részecskéket gerjesztenek kifelé, hanem sima fotinókat gyártanak és eregetnek a környezetbe. Vagyis aprócska lámpák módjára világítanak, mint egy fényszóró.
Sejtésünk szerint az egyes lélek csoportok színe azért eltérő, mert más a domináns alaprezgésük, ami az őket gyártó istenség védjegyeként kerül rájuk, beléjük ültetve. Ezáltal különböztethetők meg egymástól könnyen a különféle gyártmányok, mivel a hullámterük egyedi modulációja aktívan befolyásolja a visszavert és lesugárzott fénykvantumok színfrekvenciáját. Emellett ráadásul az adott lélek aktuális információ tartalma is rászuperponálódik erre a komplex hullámtérre, elkerülhetetlenül.
Összességében tehát minden léleknek a teremtésben teljesen egyedi, és idővel folyamatosan (valamekkora sebességgel) változó hullámképe van, ami alapján azonosítható. Olyan ez, mint az ember arca, ujjlenyomata vagy DNS-e, csak transzcendens időhullámok formájában. És ezzel el is érkeztünk a következő témánkhoz, a lélekben kavargó szellem titkaihoz.
6. fejezet
Vissza a tartalomhoz