Én, Thoth, az Atlantiszbeli,
titkok mestere, feljegyzések őrzője
hatalmas király, mágus,
átélve nemzedékeket
készülve arra, hogy az Amenti
termeibe távozzam
elhelyezem az utánam következők
számára az útmutatást
a Nagy Atlantisz hatalmas
bölcsességének feljegyzéseit

Thoth egy emberi testbe reinkarnálódott isteni lélek volt, aki Atlantisz szakrális királyaként próbálta átmenteni a tudás leglényegesebb elemeit a katasztrófa utánra, hogy ne vesszen el az emberiség számára.

a Nagy Keor városában
Undal szigetén régmúlt időkben
kezdtem életem.
Nem mint a ma kicsi emberei
éltek és haltak egykor az atlantiszbeli
hatalmasok, hanem eonról-eonra
megújították az Amenti termeiben életüket,
ahol az élet folyója szakadatlanul
áramlik.

Keor magyarul: Ká-úr, Hasonmás-úr, vagyis a Teremtő Atya tiszteletére emelt város. Undal magyarul: Hun-dal, vagyis az Ahun zengése. Amenti magyarul: A-menti, vagyis az Atya mentén létező, az Atya által megmentett, óvott világ. Fizikailag az Amenti a Föld kérgében mindenfelé elszórtan, több kilométer mélyen található kaptárvárosokat, támaszpontokat jelenti, ahol a bolygó ősi civilizációi élnek, valamint a Naprendszer fenntartásával foglalkozó isteni csoportok. Az élet megújítása a testek visszafiatalítását jelenti a DNS telomer molekuláinak visszaállításával.
 
Százszor tíz alkalommal
szálltam alá a sötét úton, amely
a Fénybe visz,
és ugyanennyiszer jöttem ki
onnét megújulva testemben
és erőmben.

Most egy időre távozom
és Khem lakói nem hallanak
felőlem.
Egy eljövendő időben azonban
újra eljövök, erőteljesen és hatalmasan.
A hátrahagyottakat számonkérem.
Rettegj Khem népe, ha
csalárdul kiadtad tanításomat,
mert visszavetlek titeket
a barlangok sötétjébe, ahonnan egykor
előjöttetek.
Ne adjátok ki tanításomat
az Északiaknak sem a Délieknek
nehogy átkom utolérjen titeket.
Emlékezzetek és vigyázzátok
szavam, mert bizton visszatérek
és számonkérem, azt aminek
őrzését rátok bíztam
Igen, az idő és a halál mögül is
visszatérek jutalmazva vagy büntetve
attól függően, hogy bizalmammal
hogyan éltetek.
Nagy volt népem egykor
a mai kicsiny ember képzeletén
felülálló, ismerte a régi tudást;
a távolit a szív végtelenségében
kutatta.
Ez a tudás a föld ifjainak birtokában volt
Bölcsek voltunk a Fény Gyermekeinek
bölcsessége által, kik köztünk lakoztak.
Erősek voltunk az örök tűztől származó
hatalom által.
És ezek között, az emberek legnagyobb
gyermekei között élt apám Thotmész
a Nagy Templom őrzője,
ki közvetített a templomban lakozó
Fény Gyermekei és a tíz szigeten élő atlantiszi nép között.
Ő volt a szócső, a Három utáni,
Unal lakója, aki a Királyokhoz
alázatosságot ébresztő hangon szólt.

A Föld ifjai azok az első generációsnak tekinthető lelkek, akik először éltek itt és fejlődtek szellemileg és fizikailag egyaránt. A Fény Gyermekei azok az öreg és sokat tapasztalt fénylények, akik kívül vannak a szamszárán, s bár nem kell reinkarnálódniuk, mégis figyelik az alsóbb világokat és igyekszenek tanítani őket. Az örök tűz a Teremtő Atya tachionja. Thotmész beavatott pap és médium (próféta) volt. Unal magyarul: Hun-al, vagyis hun alsó, az ahun kúpos időtere alatt (pontosabban a belsejében) lakó.
 
Ott nőttem férfiúvá, megtanulva
atyámtól a régi titkokat. Legbelsőbb
lényemben a bölcsesség utáni vágy
tüze emésztőn lobogott.
Semmit sem kívántam jobban csak a tudást
Egy nagy Napon
parancs érkezett a Templom
lakójától hogy járuljak elé.
Kevesen voltak az ember fiai között azok,
kik éltükben tekintetüket e hatalmasságra vethették.
Mert a Fény Gyermekei különböznek az emberek fiaitól,
amikor nem földi testben járnak-kelnek.

Vagyis a fénylények képesek voltak fizikai testet ölteni ebben a világban, hogy könnyebben szót értsenek a helybeliekkel, de ehhez nem emberi testet használtak, hanem valamilyen idegen testet (földönkívüli testet) nem tudni, mi okból.

Kiválasztott az emberek közül,
és tanított engem a Templomlakó, hogy célját
betöltsem, mely akkor még az idő méhében
meg sem fogant.
Hosszú korokon át laktam a templomban,
tanulva egyre több bölcsességet
mígnem én is közelébe kerültem a Fénynek
mely a nagy tűzből származott.
Megmutatta az ösvényt, amely az Amentihez
vezet, az alvilághoz ahol a hatalmas Király
ül trónján.
Mélyen meghajoltam a tisztelettől
az élet Urai és a halál Urai előtt, és
ajándékul megkaptam az Élet Kulcsát.
Megszabadultam az Amenti termeitől,
és immár nem köt az élet
körforgásához a halál.

A nagy tűzből (Teremtő) származó Fény az Isten térszeránja. Az ösvény inkább egy bejárat volt (alagút, dimenzióablak) az Amenti egyik támaszpontjára. Azért nevezik alvilágnak az Amentit, mert tényleg lefelé van, alul, a föld alatt. A hatalmas Király nyilván a lokális helytartó (Napisten), az élet és halál urai pedig azok a spirituális vezetők és mesterek, akik a nekik alárendelt teremtmények sorsát igyekeznek igazgatni és uralják a karmikus kapcsolatokat. Az Élet Kulcsa kifejezés több jelentéssel is bír. Egyrészt jelenti a megvilágosodáshoz vezető tudást, másrészt a hozzáférési jogosultságot ahhoz a rendszerhez, ami a fizikai testek visszafiatalítását végzi. Harmadrészt pedig az a beavatási szint, amit elérve a lélek kijut a szamszárából és nem kell többé reinkarnálódnia sehová (szabaddá és halhatatlanná válik). Így természetesen a halandó testét sem kell többé rendszeresen javítania vagy cserélnie, mert megszabadult tőle.

Messzi csillagokhoz hatoltam, mialatt
a tér és az idő semmivé vált.
Nagyot kortyolva a bölcsesség
serlegéből az emberek szívébe láttam,
ahol még nagyobb titkok fedték fel magukat.
Örömöm határtalan volt,
mert csak az igazság keresésekor csillapodott
szívemben a láng.

Csillagközi utazást végzett, térugrásokkal közlekedve a nemtér-nemidőn keresztül.

Lent éltem korokon át látva másokat,
hogy isszák a halált, majd visszatérnek a fényre.
Idővel Atlantisz királyságaiból
tudatok hullámai érkeztek, melyeket
egykoron jól ismertem. Egy alsóbb rendű
csillag ivadékai szálltak helyettük Atlantiszra.

Vagyis az Atlantiszra reinkarnálódó lelkek a fejlődésükben tovább léptek a 4D-s túlvilágra és egyrészt beköltöztek Amentibe, másrészt elhagyták a Naprendszert. A helyükre más csillagrendszerekből ideköltöztek fejletlen lelkek, hogy itt tanuljanak. Az efféle lélek migráció folyamatosan zajlik az egész univerzumban, így a bolygók lakossága változó ütemben mindig cserélődik.

Meghajolva az alázatosságban
a mester szavai bennem kivirágoztak.
Lefelé a sötétségbe fordultak az
Atlantiszbeliek gondolatai míg
haragjában, a Templomlakó felemelkedett
az Agwanti-ról (nincs pontos megfelelője
egyfajta semlegességet jelent)
kimondva a Szót, megidézve a hatalmat.
A föld mélyén az Amenti fiai hallván ezt,
az örökkön égő tűz virágának irányváltozását
vezetve, elmozdították azt a Logosz által.
A nagy tűz iránya így megváltozott.

Agwanti magyarul: Ág-van-ti, vagyis a ti időszál ágatok. Mivel a fejletlen lelkek hibái és bűnei miatt az atlantiszi kultúra hanyatlani kezdett, a Templomlakó (helytartó, illetve földi lélekcsoport vezető arkangyal) a mágikus képességeivel beavatkozott, hogy elpusztítsa a megromlott világot. Ennek során a helytartó térszerán önkeltési ciklusát és működését módosították fizikailag, ami téranomáliákat keltett és elmozdította a Földet a téridőben (földindulás). Módosult a keringési pályája a Nap körül, valamint a forgásideje és a forgástengelye. A Teremtő tachion forrásának iránya a téridőben ezért változott meg az égbolton. Más források megemlítik, hogy minderre a Hold kataklizma miatt került sor, hogy elkerüljék a Holddal való összeütközést és a teljes pusztulást. Kb. 13000 évvel ezelőtt emiatt süllyedt el Atlantisz szigete, illetve állt Föld körüli pályára a Hold, ami korábban kóbor égitest volt, és nem tudni, pontosan hogy került ide.

A világra ekkor nagy víz borult
rombolva és süllyesztve, egyensúlyából kiborítva
a Földgolyót, míg a víz felért
a Fény templomához, Undal nagy hegyéig,
mely utolsóként kimagasodott.
Csak a források zubogására figyelők
menekültek oda.
Szólított engem akkor a mester:

„Gyűjtsd össze népemet
vidd őket az általad tanult módon
a vizeken túlra, ahol a szőrös testű
barbárokat sivatagi barlangokban leled.
Kövesd ott tovább az általad ismert tervet.”
 
Összegyűjtve népemet beszálltam a
Mester nagy hajójába, mely
hajnalban felrepült. Alattunk
a templom sötétlett, míg hirtelen
rá nem borult a víz, és eltűnt a színről, oda
hol épen rejtve marad az előre jelzett időpontig.

Azt gondolnánk, hogy ez a nagy hajó egy repülőgép volt, de nem. Egy űrhajóról van szó, ami valószínűleg téri és térugró hajtóművel is rendelkezett és elég nagy volt hozzá, hogy az embereket és holmijaikat magával vigye (sportcsarnok méretű csészealj). A katasztrófáról Atlantisz vezetői több évvel előre tudtak, hisz a távcsöveikkel és egyéb érzékelőikkel, valamint a Naprendszert járó űrhajóikkal látniuk kellett a közeledő Holdat.

A hasadó hajnal felé menekültünk,
alattunk Khem gyermekeinek
hazája tűnt elő. Jöttek felénk
lándzsákkal, husánggal, dühödten,
hogy szétzúzzanak.
Pálcámat felemelve sugarat küldtem feléjük,
mely úgy ütötte meg őket útjukon,
mint a hegyről lezúduló kő a felfelé igyekvőt.
Majd nyugodtan, békésen szóltam
beszélve a Nagy Atlantiszról mondván, hogy
a Nap fiai és küldöttei vagyunk.
Megaláztam őket varázslataimmal, mígnem
lábaimhoz borultak, és én elbocsátottam őket.

A pálca egy ankh volt, megfelelő ötvözetből készített rezonátor antenna, amit ma inkább varázspálcának mondanánk. Ezzel felerősíthető és fókuszálható a használójának mágikus szándéka, gondolata, energiája, vagyis szándékmegvalósító eszközként működik. A segítségével mozgatni vagy formálni lehet az anyagi tárgyakat (parakinézis). Ezért használták, Thoth példáját utánozva a következő évezredekben a fáraók (a Napisten fiai) szimbólumként, illetve eszközként az ankhot.

Hosszú időn át éltünk Khem földjén,
míg a Mester parancsának engedelmeskedve —‚ aki alvó, de mégis
örökkön él —‚ elküldtem Atlantisz fiait a világba,
hogy az idő méhében a bölcsesség
újra az emberre szálljon.

Vagyis Thoth a katasztrófa után szétküldte a beavatott tanítványait a Földön, hogy tanítsák a túlélőket és ne süllyedjenek barbárságba.

Hosszú időn át lakoztam Khem
földjén hatalmas eredményt elérve a
magamban található bölcsesség által.
A tudás fényéhez fölnőttek
kiket bölcsességem esőcseppjei illettek:
Khem gyermekei.
Ekkor utat törtem az Amentihez,
hogy megtartsam erőmet, én ki
Atlantisz Napjaként kort korra éltem
őrizve a bölcsességet és a följegyzéseket.

Thoth valószínűleg egy alagúton át lejutott Amenti valamelyik támaszpontjára, hogy visszafiatalítsa magát. A katasztrófa során valószínűleg a felszínre vezető alagutak megsérültek vagy betemették őket, hogy elszigeteljék magukat az ott lakók a külvilágtól.

Naggyá lettek Khem gyermekei
meghódítva a környező népeket,
fölnőve lassanként a lélek erejéhez.
Egy időre távozom soraikból
az Amenti sötét termeibe, a föld alá
a hatalmak Uraihoz, hogy újra
találkozzam a templomlakóval.

A szövegből nem derül ki pontosan, ki a Templomlakó, illetve a Mester, de nagyjából sejthető, hogy a bolygó szellemi vezetőjéről van szó. Manapság inkább Jézus Krisztusnak nevezzük.

Magasan a kapuhoz bejáratot emeltem,
mely az Amentihez vezet.
Kevesen merik megközelíteni
és kevesen lépik át az Amentihez
vezető kaput.

A folyosó fölé emeltem egy hatalmas
Piramist azzal az erővel, mely legyőzi a földét (a gravitációt)
Mélyen helyeztem el az erő kamrát
Ahonnan egy kör alakú járatot vájtam
majdnem a csúcsig.
A legtetejére helyezve a kristályt, mely sugarait
az „idő-térbe” küldi lehozva az éterből az erőt,
az Amentihez vezető kapura irányítva azt.

Az ankh segítségével könnyen mozgathatók (röptethetők) a kövek és gyorsan piramis építhető belőlük. Valószínűleg a Kheopsznak nevezett piramisról van szó, aminek több, még feltáratlan folyosója és kamrája van, amihez nem mernek hozzányúlni a régészek. Azt tudjuk, hogy ezt az oktaédert (mert valójában nem piramisról, hanem oktaéderről van szó) nagyjából 5700 éve építették, az özönvíz előtt nem sokkal és eredetileg a tetején egy óriási kvarckristály volt beépítve. Az alsó csúcsánál pedig egy térablak van elhelyezve, amin át lehet jutni (testen kívül, lélekben) az Amentibe. Ez a piramis egy több feladatra használható mágikus erőmű volt, egy hangolható rezonátor, amivel a téridő hullámterét lehetett befolyásolni. Bár azóta ki van kapcsolva, és a műszaki berendezéseket régen leszerelték és szétlopták belőle, alapszinten még mindig duruzsol. A látók számára valóban megfigyelhető benne egy függőleges, fehér fényben világító és mozgó energiaspirál. Senkinek nem javaslom, hogy testen kívüli élmény során belemenjen a piramisba, mivel egy veszélyes rendszerről van szó, de kívülről megnézhetitek.

Más kamrákat is helyeztem belé
látszatra üresen hagyva, de
Amenti kulcsait itt rejtettem el.
Először hosszú böjt által tisztuljon meg
Ki bátran a sötétségbe jönni mer.
Feküdjön kamrám kőszarkofágjára
Hol átadom neki a nagy titkokat.

Azokat a kamrákat, amikhez hozzáfértek az emberek, az évezredek során kirabolták. Kincseik valószínűleg elvesztek a történelem viharaiban vagy magángyűjtőknél porosodnak elfeledve. De van még több kamra, amit egyelőre nem törtek fel, mert túl nagy munka lenne járatot fúrni odáig. Ezek fel vannak töltve homokkal, a bennük tárolt tárgyak védelme érdekében.
Az évezredek során többször előfordult, hogy különféle beavatott csoportok, papok és misztikusok jártak a piramisban és ott meditáltak, testen kívüli élményeket éltek át, illetve befeküdtek a kőszarkofágba ilyen élmények kedvéért. És voltak köztük olyanok is, akik ebbe belehaltak, mert nem voltak kellően felkészülve a dologra. Épp emiatt az egyiptomi hatóságok egy ideje szigorúan tiltják, hogy bárki a piramisban éjszakázzon és csak felügyelettel lehet bemenni (ha egyáltalán lehet).

Majd nyomban kövesse a találkozónkhoz
vivő utat még ha a föld sötétségben
volna is az. Én, Thoth, a bölcsesség Ura
megtalálom, fenntartom, és örökké
vele maradok.

Megépítettem a Nagy Piramist
a föld Erőpiramisának mintájára
mely örökkön ég, hogy hatalmas
maradjon korokon át.
Belé helyeztem a mágikus tudományt,
hogy ott legyen mikor ismét visszatérek.
Igen, míg alszom az Amenti termeiben
lelkem szabadon kóborolva újra megtestesül;
Emberek között újra alakot öltök
(Hermész, a háromszor született)

A Föld erőpiramisa nem egy fizikailag létező másik piramis valahol, hanem a bolygó magjában egzisztáló helytartó térforrás, más néven Gaia. Thoth valószínűleg lefagyasztotta (hibernálta, sztázisba tette) a régi fizikai testét valamiért Amentiben, majd szabad lélekként felment a felszínre, újra testet ölteni az emberek között. Nyilván később még használni akarja azt a testet, azért őrizte meg. Doreal úgy tudja, hogy egyik reinkarnációja volt Hermész Triszmegisztosz.

Küldötte vagyok e földön a
Templomlakónak
teljesítve parancsait, hogy az ember
magasba emelkedjék.
Most visszatérek az Amenti termeibe
hátrahagyva bölcsességemből.
Őrizd meg és tartsd meg a Templomlakó
szavát.
Emeld szemed mindig a fényre
És időben a Mesterrel leszel.
Méltán érzed majd az egységet vele,
csakúgy mint ahogy a mindenséget is megérdemelten érzékeled.

Az ember magasba emelkedése egyrészt azt jelenti, hogy megvilágosodik, másrészt, hogy tovább lép a 3D-s földi világból a 4D-s túlvilágra és még tovább.

Most elhagylak.
Ismerd meg utasításaimat,
tartsd meg őket, és válj eggyé velük.
Én veled leszek segítve, hogy
a Fénybe irányítsd utad.
Most előttem nyílik a kapu
bemegyek az éj sötétjébe.

Doreal magyarázataihoz kommentárok:
Atlantisz adeptusai (beavatottjai) tizenhárman voltak, vezetőjük Thotmész volt. Ugyanúgy, ahogy Jézusnak is tizenhárom tanítványa volt: 12 apostol és Mária Magdolna. Ők megtanulták, hogy az igazságot a forrásnál keressék, az Akasha feljegyzéseknél. Ez valójában azt jelenti, hogy igazlátók voltak, akik hozzáfértek az isteni mindentudás adattárához a lelkükkel.
Doreal egyértelműen nem volt beavatva az időfizikába, ezért nem ismeri a tűz transzcendens fogalmát. Így könnyen jut rossz következtetésekre és rendre félreérti az ősi szöveget. A csillagközi porból lévő ködtest például valójában asztráltestet jelent. A testet hátrahagyva gyakorlatilag minden lélek képes rá, hogy a tér-idő legtávolabbi pontjára szálljon. Arra viszont nem mindenki képes, hogy teret váltson vagy elhagyja a teret.
A Földről eltávozó megvilágosodottak természetesen nem a Vénuszra mentek, hanem ezerfelé szétszóródtak az univerzumban, mert mindenki oda ment, ahová lehetett, illetve akart menni. A helyükre pedig nem Mars-béli tudatok kerültek, hanem szintén nagyon sok helyről jöttek ide lelkek testet ölteni.
Doreal nem volt beavatva az űrhajózás rejtelmeibe sem, ezért a Mester hajójával kapcsolatban szintén sok butaságot összehordott. Például nem atom meghajtású motorok hajtották a járművet, bár tény, hogy a motorok atomokból voltak. A nehéz fátyol valójában a Heliopauza, illetve a térbúra. A hajót nem gondolatok segítségével lehetett mozgatni, hanem gondolatvezérléssel lehetett irányítani, utasításokat adni a fedélzeti számítógépnek. Rendelkezett térváltó hajtóművel, térugró hajtóművel és talán térkonverziós rendszerrel is, hogy a magasabb térdimenziókban is közlekedni tudjon.
A Nagy Piramis építésekor nem változtatták meg a kőtömbök atomi struktúráját, hogy elég könnyű legyen a mozgatáshoz, hanem egyszerűen lebegtették őket (parakinézissel). A piramis (oktaéder) alatt lévő térablak, amin át Amenti egyik termébe lehet bejutni, tulajdonképpen a 4D-s túltérbe vezet. A túlvilág valóban a 3D-s Föld mozgásával együtt mozog és egy időben, de a saját terében létezik (saját térforrása van). A szarkofágban fekvő embernek csak a lelke és az asztrálteste jut a függőleges aknán keresztül a központi erő-kamrába a beavatás során. Természetesen a Nagy Piramist is szét lehet rombolni, de nem könnyű feladat, mert máig működik a védelmi rendszere és képes szinte bármilyen primitív technikájú támadást elhárítani. Úgyhogy senkinek nem javaslom, hogy munkagépekkel vagy atombombával nekiessen, mert olyat kap, hogy a Szfinx adja a másikat.

II. Smaragdtábla

Vissza a tartalomjegyzékhez