Én, Thoth az atlantiszbeli ingyen
adtam bölcsességemből, tudásomból,
és erőmből az emberek fiainak.
Azért hogy bölcsé legyenek és
a világba sugárzón nézzenek
az éjszaka leple mögül.
A bölcsesség erő,
és az erő bölcsesség;
Egymást kiegészítik.

Ne légy büszke ember, bölcsességedre,
beszélj a tudatlannal éppúgy mint a bölccsel
Ha valaki nagy tudással járul eléd
hald meg szavát és tartsd meg azt,
mert a bölcsesség minden.

Ne hallgass, ha a hamis felhangzik,
igazsággal szólj, és a Napfény mindent
beterít.

Ki átlépi a Törvényt büntetést nyer,
mert csak a Törvény által jön el az ember szabadulása.

Ne félemlíts meg senkit,
mert a félelem rabság,
mely a sötétséghez biztosan hozzáköt téged.
Kövesd szíved szavát élteden át
És tégy többet érte mint,
amit szükségesnek látsz.

Ha gazdagsághoz jutsz is
kövesd szíved szavát,
mert a gazdagság semmit sem ér,
ha szíved nehéz.
Ne sajnáld az időt, hogy szívedet kövesd,
mert másképp dermedté válik.

Kiknek jó a vezérük, a céljukat tudva járnak,
de kik fecsérlők elvesznek az összevisszaságban.
Ha emberek közt vagy a Szeretet legyen
jelen, amely a szív kezdete és vége.

Ha valaki tanáccsal jön hozzád,
hagyd beszélni szabadon,
mert lehet, hogy amiért jött kivitelezhető.
Ha habozik számodra szívét felfedni,
csak azért van, mert ítélkezővé lettél.

Ne ismételj hivalkodó szót,
és ne is hallgass ilyet.
Ilyenkor a beszéd egyensúlytalan.
Ne is beszélj róla, hogy az ki előtted áll
a bölcsességet így ismerje meg.

A csendnek nagy a hozama, de
a beszédfolyam semmit sem ad.

Ne isteníts embert
nehogy lelked a pornál is
alább süllyedjen.

Ha naggyá válsz az emberek között
Tudásod és finomságod tiszteljék.
Ha barátod természetét áll szándékodban
megismerni, ne mást kérdezz, hanem légy vele együtt,
vitatkozz vele, megpróbálva saját szavaival szívét és tetteit.
 
Az mi a raktárba kerül, ki is kell
jöjjön onnan.
Azt mi tied barátoddal megoszd.
 
A bolond a tudást butaságnak véli
és a hasznos dolgok sértők neki.
A halálban él ő, és tápláléka is az.
 
A bölcs szíve túlcsordul
de száját csukva tartja.

Ó ember, hallgass a bölcsesség hangjára.
Hallgass a fény hangjára.
A Kozmoszban lefátyolozott titkok töltik ki fényükkel a teret.
Ki a rabságból a szabadságra vágyik,
előbb válassza szét az anyagot
az anyagtalantól, a tüzet a földtől;
mert tudd meg, ahogy a föld a földre
száll alá, éppúgy száll a tűz a tűzre
és egyé válik azzal.
Az ki ismeri a tüzet, mely belsejében ég
leszáll az örökös tűzre
és lakozik ott örökkön át.

A lefátyolozott titkok a térszeparátorok által vannak elrejtve a teremtmények előtt, és gyakorlatilag minden olyan dolgot jelentenek, amik a párhuzamos univerzumokban léteznek (ezért töltik ki fényükkel azokat a tereket). A tűz elválasztása a földtől a fénylény kiszabadulása az anyagi részecske időtartályából. Ez a tűz nem ég a belsejében, hanem kering és közben a saját egét (gömbszerű hullámterét) kelti.
 
A tűz, a belső tűz, minden erő
legerősebbike, mindent túIszárnyal
és minden földi dolgon áthatol.

A mindenen áthatoló transzcendens időhullámtérről van szó, amit az időhurkok tüzei keltenek.

Az embert csak az tartja meg, ami ellenáll.
Ezért a föld tartja az embert; másképp nem létezhetne.

Az ellenállás reakció, visszahatás, vagyis a kölcsönhatási folyamat. Az anyagi részecske azért tartja meg az embert életben, mert a részecskék időtartályainak hullámterei a távolság függvényében különböző fizikai kölcsönhatások formájában hatnak egymásra (és a lelkekre, fénylényekre). Ettől megfoghatók a részecskék (lásd a THZ felszínjelenséget).

Nem minden szem lát ugyanúgy,
mert az egyiknek egy tárgy sajátos alakú és színű.
A másiknak más.
Ugyanígy a végtelen tűz, színét változtatva
Napról Napra más.

Vagyis a teremtésben minden szemlélő szubjektív észleléssel bír, az aszimmetria tételnek megfelelően. A Napról Napra más itt: párhuzamos téresszenciáról téresszenciára különbözőt, eltérő belső tartalmút jelent.

Így beszéltem én, Thoth, bölcsességemből,
mert az ember tűz az éjszakában;
soha sem alszik ki a sötétség fátyla alatt
soha sem múlik ki az éjszakában.

Az ember szívébe néztem bölcsességemmel
és nem viszályt találtam ott.
Szabadítsd fel tüzed a gürcölésből testvérem,
nehogy az éjszaka árnyékában legyen temetőd
 
Halld és vigyázd bölcsességem.
Hol szűnik meg a név és a forma?
Egyedül a tudatban: láthatatlan,
egy fényes sugár; végtelen erő.
A formák melyeket látásod szélesítésével
hoztál létre pusztán okozatok, melyek
okaidat követik.

Itt a tudat alatt a lélek belső időhurkait összekötő időszálakra gondol valójában (fényes sugár), ami a végtelenbe nyúlik. A formák a térbeli kölcsönhatások során észlelt szerkezetek, az okozatok pedig az idő telési irányának rendezettségére utalnak, ami a téridő jellemző fizikai tulajdonsága (ellentétben az őskáosz ősidejével).

Az ember testhez kötött csillag,
mígnem legvégül megszabadítja küzdelme.
Csak igyekezet által, a legjobbat adva virágzik új életre csillagod.
Annak csillaga, ki tudja mindennek kezdetét,
azonnal megszabadul az éjszakától.

Csillag: fénycsillag, azaz fotinó, fénylény.

Emlékezz, hogy minden mi létezik
csupán más formája annak, ami nem létezik.
Minden minek léte van
más létezésbe megy át;
Kivétel te sem vagy ez alól.
 
Ami létezik, annak formája van, ami nem létezik, annak nincs. Ezt a mondatot úgy kell érteni (úgy kellett volna fordítani), hogy a létező dolgoknak más és más formája van, ellentétben a forma nélküli nem létezéssel. A lét más létezésbe való átmenete pedig a formák változását jelenti.

Ismerd fel a törvényt, mert az minden.
Ne keresd a kívüle eső utat, mert nem létezik
csak illúzióid csalásában.

A törvényen kívül eső út a kísértés, ami a teremtés illúziói közti ellentmondásoknak köszönhető.

A bölcsesség úgy közelít az ember gyermekéhez
ahogy ő közelít a bölcsességhez.
Korokon át a fény rejtve volt
Ébredj fel, és légy bölcsé!

Az élet titkaiba mélyen elmerültem
keresve és kutatva mi rejtve van.
Halld most, és légy bölccsé!

Messze a föld kérge alatt az Amenti termeiben
az ember elől elrejtett titkokat láttam.

Gyakran jártam a mélyen rejtett folyosón
néztem a fényt, hol az Élet Virága örökké él.
Figyeltem az emberek szívének titkát,
és azt találtam, hogy az ember sötétben él
de a nagy Tűz fénye benne rejlik.

Az Amenti Urainak színe előtt megismertem a bölcsességet,
melyet az embereknek most továbbadok.
Az Amentibeli Urak mesterei a nagy titkos bölcsességnek,
mely a jövőből a végtelen végéből származik.
Heten vannak ők, fölötte állnak a Hajnal Gyermekeinek,
A ciklusok Napjai, a bölcsesség mesterei ők.
Vajon alakjuk különbözik-e az ember fiainak alakjától?
HÁROM, NÉGY, ÖT ÉS HAT, HÉT, NYOLC, KILENC
az emberek Mestereinek nevei.

A jövő, a végtelen vége a Teremtő Atya okforrása, vagyis az időszál vége, pontosabban csúcspontja, amiből az egész Életfa kinő. A hét szám, mint a mesterek nevei ez esetben is az egyes leszármazott helytartók csomópontjait jelenti. Az előző táblán nem szerepelt a kilenc, mivel itt egy új információ rejlik a szövegben. A számok összege ugyanis: 3+4+5+6+7+8+9=42, ami az élet száma a számmisztikában.

Messze a jövőből, alaktalanul és mégis
formát öltve, tanítóként jöttek az emberekhez.
Örökké élnek, de nem emberi életet, mert ahhoz nem kötődnek;
a halál őket nem érintheti.
Uralkodnak mindig végtelen bölcsességgel
kapcsolódva, de még sem kötődve a sötét Halál Termeihez.
Élet van bennünk, mely nem élet.
Mindentől szabadok a mindenség Urai.

Nem a jövőből jönnek, hanem olyanok, amilyenné az emberek a jövőben válhatnak. Nem alaktalanok, mert van formájuk, csak nem emberi és anyagi, hanem transzcendens értelemben. Az isteneket (szerinókat) valóban nem érintheti a halál. A bennük lévő élet, ami nem élet azt jelenti, hogy élnek, de nem biológiai, hanem informetriai értelemben, mint transzcendens élőlények.

Tőlük jön a Logosz,
az összehangolt erők mindenütt.
Békéjük hatalmas, mely a kicsiben
rejtőzik és az alakulásban.
Megismertetve az ismeretlenben.

A Logosz az isteni értelem, az istenek kollektív tudata (köztudata). A kicsiben rejtőzik azt jelenti, hogy ők maguk kicsik (egy időhurok). Életük során megismerkednek az ismeretlennel, vagyis új dolgokat hoznak létre és tapasztalnak meg a teremtés folyamata során.

A HÁROM őrzi a rejtett mágia
kulcsait, ő a Halál Termeinek létrehozója
erőt sugárzón, a sötétségtől rejtve,
megköti az ember gyermekeinek a lelkét.
Sötétséget sugározva, leköti a lélek erejét;
ő irányítja a negatívot az emberekhez.

A NÉGY az, mely kioldja az erőt.
Ő az Életet irányítja az ember fiaihoz.

Fényből a teste, az arca láng
az emberi lelkeket felszabadítja.

Az ÖT, a mágia Ura-
kulcsa a Szónak, mely az emberek között
visszhangot kelt.

A HAT a Fény Ura, ő a rejtett Út,
az ember lelkének útja.

A HÉT az Ura a hatalmasságnak,
mester ki kulcsa az Űrnek és az Időnek.

A NYOLC a fejlődést rendezi.
Méri és kiegyensúlyozza az ember útját.
A KILENC az Apa, nagy a nyugalma
alakul és változik az alaktalanból

Meditálj a szimbólumokon melyeket adok.
Az ember előtt ezek rejtett kulcsok.

Emelkedj föl hajnali lélek.
Emeld gondolataidat a Fényhez és az Élethez.
Találd meg a számok kulcsában mit neked adok,
a Fényt az életből az életbe vezető úton.

Keress bölcsen. Gondolataidat fordítsd befelé.
Ne csukd be elméd a Fény virága előtt.

Helyezz testedbe egy gondolat formálta képet.
Gondolj a számokra, melyek téged az Életre visznek.
Világos az Út annak ki bölcs.
Nyisd meg a fény birodalmának kapuját

Növeld lángod fényét, mint a hajnali Nap.
Rekeszd ki a sötétséget és élj a világosságban.

Vedd magadba ó ember, mintha lényed lenne
a HETET, amely létező, de nem úgy, hogy látszana.
Feltártam immár bölcsességem.
Kövesd az ösvényt, ahogy megmutattam.

Bölcsesség tanítói,
Hajnali Nap, adjatok
Fényt és Életet az emberek gyermekeinek!

Doreal magyarázataihoz kommentárok:
Az ember azért keres mindig könnyebb utat magának, mert egyrészt az út valóban nehéz, másrészt mert a legkisebb kényszer elvét követi.
Doreal ebben a magyarázatban több helyen síkokról beszél, ami egy nagyon régi hibája a félművelt és síkagyú misztikusoknak. Itt tereket kellett volna írni.
Az ember azért egy változó tűz, ami soha nem marad ugyanaz, mert egyrészt az időhurkának tachionjait folyamatosan perturbálja az univerzum hullámtere (a háttérzaj), másrészt mert az aszimmetria tétel miatt egyetlen hely és időpont sem ismétlődik meg a rendszerben.
A Fényhordozó valóban a végső, azaz a Teremtő Atya okforrása.
Tartalmuk átfogó, mivel az egész kozmikus térbe kiterjednek, de mégis kicsinyek mert alakjuk központi. Ez a mondat lényegében azt jelenti, hogy az időhurkok kicsik, a hullámterük viszont nagy.
Az Urak azért adják át a térben való haladásuk nyomán kifejlesztett erőket, mert egyrészt egy időhurokban minden tachion az előtte haladó hullámterében szalad, másrészt mert a beágyazott terek hatnak egymásra, tehát lefelé haladva az Életfán a hullámtér komplexitása is megnő (sűrűsége).

IV. Smaragdtábla

Vissza a tartalomjegyzékhez