Hallgassd szavam:
tanítom a ciklus bölcsességét és Fényét;
tanítom, hogyan kergesd el a sötétséget,
tanítom, hogyan borítsd fénybe életed.

Keresd, hogy arra az útra léphess
mely az örök életre Napként vezet.
Kerüld meg a sötétség fátylát.
Légy Fénnyé a világban.
Légy a Fény edénye,
irányítsd figyelmed az űr Napjára.

Az űr Napja kifejezés ez esetben a térforrást jelenti.

Emeld fel tekinteted a Kozmoszra, a Fényre,
Szóld a Templomlakó szavát.
Oly dallam az, mely a Fényt lehozza.
Énekeld a szabadság dalát.
Énekelj lelkeddel.
Teremtsd meg a nagy rezgést,
mely az Egésszel egyesít.
Egyesülj a kozmosszal,
legyél a Fénnyel egy.
Legyél a Rend útja,
a törvényé ebben a világban.

Fényed a Nagy Fény,
mely a test árnyékán áthatol.
Felül kell emelkedj a sötéten
mielőtt a Fénnyel egyesülsz.

A sötétség árnyai körülvesznek.
Az élet megtölt áramával.
De tudd, hogy fel kell szállnod
testedből a téged körülvevő síkokhoz,
mik egyek veled.

Nézz körül.
Lásd saját fényed tükröződését.
Igen, még a sötétben is
saját fényed keresztülhatol a fátylon.

A saját fényem tükröződése a kibocsátott időhullámaim visszaverődése a többi forrásrendszerről, vagyis az idővisszhang. A fátyol jelentése itt: téridő hullámtere.

A bölcsességet keresd mindig.
Ne hagyd, hogy tested illúziót tápláljon.
Haladj a fény hullámának útján, és
kerüld a sötétlő utat.
A bölcsesség tartós, a mindenség kezdetétől létezik,
pontosan azóta, hogy a káoszból az úton található törvény által
a harmónia keletkezett.

A káoszból a tűzvonalon (primer időszálon), a teremtés peremfeltételeinek megfelelően az első időhurok (főszerán) keletkezett.

Halld a bölcsességet.
Hallgasd a hangot, mely a múltról szól
Igen, elfeledett bölcsességről szólok
mely a múltban rejtőzik,
elveszetten a körülvevő köd sötétjében.

A múltszférák rétegeiben rejtőzik az információ, látszólag elveszetten, valójában mégis felidézhetően a téridő mélységében.

Tudd meg, hogy te vagy minden dolog vége.
Ennek tudása elveszett, mikor az ember
megbéklyózva a sötétség rabságába került.

A minden dolog vége kifejezést valószínűleg az Életfa végponti csomópontjaira értette a szerző, amikből nem vezetnek lefelé a kiágazó időszálak további teremtményekhez.

Hosszú-hosszú ideje megszabadítottam testemet,
Szabadon vándoroltam az éteren át
körberepültem az angyalokat, melyek az embert rabságban tartották.
Tudd, hogy szellem vagy.
A Test semmi, a Lélek Minden.
Ne hagyd, hogy tested által béklyóba kerüljön a Minden.
Szabadulj el a sötétből, és vándorolj a világosságban.

Itt kiderül, hogy az éter fogalmilag azonos a téridővel, valamint, hogy az őrkutyák valójában határőr angyalok. A lélek azért minden, mert képes magában hordozni a mindentudást.

Légy szabad.
Légy igazi fény mely egy a Fénnyel.

Amikor majd a sötétség béklyóitól megszabadulsz,
és a térben a fény egyik Napjaként közlekedsz
tudd, hogy a tér nem határtalan,
hanem angyalok és görbületek határolják.
Tudd, hogy minden mi létezik
az eljövendő még nagyobb dolgok megnyilvánulása.
Az anyag folyékony és mint áramlat halad
alakját változtatva.

A fény egyik Napja kifejezést itt valójában fordítva kell érteni: a Nap egyik fénykvantumja, vagyis szabad fotinó, lélektelen fénylény. A tér tényleg nem határtalan, mivel szerkezetileg véges és elhatárolja a benne lévő dolgokat a rajta kívül lévőktől. Az anyag folyékonysága, áramlat jellege azt jelenti, hogy a szerkezete, struktúrája nem állandó, hanem dinamikusan változó, így mikro és makro szinten egyaránt állandóan változtatja a formáját.

Minden időben létezett a tudás;
sohasem változott, bár a sötétség ráborult;
sohasem veszett el, bár elfelejtették.

Ez az örök tudás, ami a létrendszer alaptörvényeiről szól.

Tudd meg, hogy a térben, melyben lakozol vannak más terek,
épp oly hatalmasok mint tied;
összefonódnak anyagi világod lényegével,
bár maguk is különállók.

Ezek a beágyazott terek a bétaterek, amiknek saját forrásrendszere van, s bár kölcsönhatásba lépnek az anyagi világgal, amennyiben annak hullámterében benne vannak, mégis önálló forrásuk van (ezért különállók).

Egykor, a rég elfeledett múltban
Én, Thoth, megnyitottam a kaput,
és más terekbe hatoltam,
az ott rejlő titkok számomra feltárulkoztak.

Ez esetben a kapu egy térablak, ami vagy a párhuzamos téresszenciákba vagy a magasabb térdimenziókba vezet. De értelmezhető úgy is a kijelentés, hogy Thoth teret váltott, áthatolva a térszeparátorokon.

Az anyag mélyén sok titok rejlik.

Az egybekötött dimenziók száma
kilenc, a tér ciklusainak száma ugyanennyi.
A tudatnak kilenc a kiterjedése,
és kilenc világ van a világokban.
Igen, Kilenc ura van a ciklusoknak
melyek lentről és fentről jönnek el.
A teret rejtett terek töltik ki,
mert a teret az idő osztja meg.

Ebből a szövegből nem derül ki pontosan, milyen tér ciklusokra gondolt a szerző. A kilenc világ a világokban talán egy utalás a Naprendszer kilenc bolygójára. Az alfatér minden téresszenciájában nagyon sok beágyazott és egymásba ágyazott bétatér található, amik akkor rejtettek, ha a szemlélővel nem lépnek kölcsönhatásba. Valóban az idő osztja meg a teret, mivel a tér, mint hullámtér időhullámokból van. De értelmezhető a kijelentés úgy is, hogy a térbeli távolságok a kölcsönhatások időbeli késedelmével határozhatók meg a teremtésben.

Találd meg a kulcsot a tér-időhöz,
és kinyílik általa a kapu.
Tudd azt is,
hogy a tér-időn túl van az eszmélet.
És ha erről mit
sem sejtenél, attól még ez
így volt és így lesz ezután is.

Az eszmélet az elme magához térése, vagyis a valóság észleléséből fakadó megvilágosodás.

A benned található világok kulcsát
egyedül magadban leled.
Mert az ember a titok kapuja,
és a kulcs is egyben.

Keresd a körben.
Használd a Szót, amit adok.
Nyisd meg magadban a kaput, és biztosan életre találsz.
Most csak hiszed, hogy élsz, de életed halál.
Míg tetteidhez kötődsz nincs számodra élet.
A lélek szabad a tértől, és méltóságteljes a létezése.
Minden más kötél és lánc, melyektől
el kell szabadulnod.

A szövegben sehol sem szerepel leírva ez a Szó, amit ad, ki tudja mi okból. Talán Doreal törölte vagy felejtette ki, nehogy valaki használhassa.

Ne gondold, hogy az ember a földön született
még akkor sem, ha földi lény.
Az ember fényszülte szellem.
De tudás nélkül szabaddá nem lesz sose.
Sötétség hálózza be, és sötétség béklyói szorítják le lelkét.
Ám a kereső remélhet szabadulást.

Árnyékok vetülnek testedről.
A sötétség megtölti a teret.
Sugározz emberi lélek.
Töltsd meg a tér sötétjét.

Napja vagy a Nagy Fénynek.
Emlékezz erre és megszabadulsz.
Ne időzz az árnyékban.

Lendülj el a sötétből.
Engedd lelkedbe a Fényt, Nap szülöttje.
A fény győzelmétől eltelten,
szabadon a sötétség rabigájától,
Lélek vagy, mely egyesül a Fénnyel.

Te vagy a kulcsa minden bölcsességnek.
Benned minden idő és tér.
Ne élj a sötétség fogságában.
Szabadítsd meg fényed az éjszakától.

Valójában mindenben minden csak idő és tér. Tehát az összes teremtmény (fénylény, lélek részecske, anyagi részecske) csak időhullámok modulált hullámtereiből áll össze és semmi másból.

„Nagy Fény, mely eltöltöd a Kozmoszt,
áramolj teljességgel az emberhez.
Készíts testéből lámpást, amely
kiolthatatlan.”

Hosszú ideje annak, hogy bölcsességet
vettem magamhoz, oly tudást,
mely az ember számára ismeretlen.
Messze a múlt tereibe utaztam az idő kezdetére.

A messzi múlt terei, amik az idő kezdetén jelentek meg a forrásukból, mostanra az univerzum peremén lehetnek, illetve azon is túl. Tehát a szerző elhagyta az univerzumot, sok milliárd fényévre távolodva innen.
 
Újabb és újabb tudást szereztem.
Úgy találtam, hogy a jövő tartja kezében
a kulcsot az összegyűjtött bölcsességhez.

A bölcsességhez vivő kulcs a jövő, többféle értelemben is. Egyrészt mert mindig csak utólag vagyunk okosak és bölcsek (az események utáni jövőben). Másrészt mert az összegyűjtött bölcsességgel mindig csak a jövő eseményeit lehet hatékonyan befolyásolni, sosem a jelenét.

Az Amenti termeibe alászálltam,
hogy még nagyobb tudáshoz jussak én.
A ciklusok Uraitól útmutatást kértem
az összegyűjtött bölcsességhez.
Azt kérdeztem tőlük:
„Hol van a Mindenség Forrása?”
A feleletet egy hatalmas hang adta,
a KILENCNEK hangja:
„Szabadítsd meg lelked testedtől és jöjj velem a fényre.”
Testemtől elszabadultan szálltam mint lángoló pernye az éjszakában.
Az Urak előtt megálltam, és az élet tüzében megfürödtem.
Megragadott akkor egy ember számára ismeretlen erő.

A tereken keresztül a szakadékokba kerültem,
ahol nem járt még ember.

Ez a szakadék az alfatéri nemtér-nemidő zóna, ahol nem járt, nem járhatott még ember (fotinó).

Láttam a Rendet amint a káoszból
az éjszaka angyalai által alakot ölt.
Láttam a Rendből születő Fényt.
Hallottam a Fény hangját.
Láttam a szakadékok lángját,
a rendet mely a Káoszból pattant elő.
Láttam az éltet adó fényt.

Vagyis a szerző eljutott az univerzum centrumában létező alfatéri térszeránhoz és közelről megnézhette működés közben, illetve beszélhetett vele.

Aztán szólt a hang:
„Halld és értsd,
a láng minden dolog forrása,
magában hord mindent.
Fényt kibocsátó Rend a Szó
és a Szóból lesz az Élet
és minden mi létező.”
Majd így szólt ismét a hang:
„A benned levő élet a Szó.
Találd meg magadban az életet,
és erőd legyen használni a Szót.”
 
Rend: térszerán. Fény: fotinó. Szó: modulált hullámtér. Élet: ciklikus idővisszacsatolás.

Hosszan néztem a fénylángot,
mely a tűz lényegéből tör elő,
megtudtam ekkor, hogy az élet Rend,
és az ember egy a tűzzel.

A tűz lényege a jelenpont. Az ember, mint fénylény másolati tachion tüzekből áll.

Testembe visszaszálltam.
És ismét a Kilenc előtt álltam,
Hallgattam a ciklusok hangját,
mely erőteljesen rezgett felém:
„Tudd meg, Thoth, hogy az Élet nem más mint a Tűz Szava,
Az életerő mit keresel nem más mint a világban égő Szó.
Keresd a Szóhoz vezető ösvényt
és az erő biztosan a tied lesz.”

Nem égő Szó, hanem terjedő és visszhangzó Szó. A Szóhoz vezető ösvény a hozzáférés az isteni mindentudáshoz. Az erő a mozgató (és deformációs) képesség, amivel megvalósíthatók a kitűzött célok.

Aztán a kilencnek ezt mondtam:
„Uram, mutasd nekem az ösvényt,
mely a bölcsességhez vezet.
Mutasd meg a Szóhoz vezető utat.”
Felelete így hangzott:
„A Rendben találod az utat, vagy nem látod,
hogy a Szó a káoszból szűrődik elő?
Hogy a Fény a tűzből áramlik?
Keresd meg életedben a rendnélkülit,
rendezd és hozd egyensúlyba.
Ha érzelmeid káoszát egyensúlyba hoztad
élteden rend honol.
A káoszból származó Rend elhozza neked a Forrás
Szavát, és a ciklusok ereje véreddé válik,
lelked pedig erőssé a korokon át.
Így leszel a Forrás tökéletes Napjává.”

Az egyensúly önmagad uralása. A Forrás Szava ez esetben a Teremtő Atya tachion okforrásának hullámtere.

Meghallgattam a hangot
és mélyen szívembe ágyaztam.
Mindig a rendet kerestem, mely a Szóhoz elvezet.
Tudd, hogy az ki eléri örökké a Rendben él.
Mert a rendnélküliségben
a Szó használhatatlan.

Azért használhatatlan, mert az őskáoszban nincs olyan rendezett hullámtéri moduláció, mint a téridőben, ami megszabná az események időbeli sorrendjét.

Fogadd meg szavam, ember fia
és tedd életeddé.
Hódítsd meg a rendnélkülit
és így a Szóval eggyé válsz.

Feszítsd meg erőd,
hogy fényt nyerj életutadon.
Keresd az egységet a Nap-állapottal.
Próbálj a mindent kizáró fénnyé válni.
Tartsd gondolatod a Fény és az emberi test egységén.
Tudd, hogy minden mi Káoszból Fénybe születik,
nem más mint a Rendnek hordozója.

A mindent kizáró fény azt jelenti, hogy a minden egy állapot észlelését zárja ki a szemlélők számára a téridő fénye (hullámtere). Ezért van benne sokaság és sokféleség. Ez nagyon költői megfogalmazása az időfizikának.

Doreal magyarázataihoz kommentárok:
A kivetülés során nyert tapasztalatai alapján megismeri a tér szögleteit és a görbületeit. Ez azt jelenti, hogy a testen kívüli élmények során a térben kóborolva (gyakorlattal) megismerhetők a téridő szerkezeti jellemzői és keltési, működési szabályai.
Az ami az összes dolog teljességének tűnik, csupán egyetlen oldala a valóságnak. Ez azt jelenti, hogy az univerzum nem csak annyi, amit látunk belőle, mert a párhuzamos tereket nem észleljük, bennük rengeteg mindennel.
Az idő-térről azt mondja, hogy telítve van további zárt idő-terekkel; ezek a tér spirál görbületei mögött vannak. Ezt valójában úgy kell érteni, hogy a téridőbe ágyazott bétaterek benne vannak, nem mögötte.
A szó az a rezgés, amely ellazítja az erőt. Ez marhaság. Nem ellazítja, hanem megidézi.

X. Smaragdtábla

Vissza a tartalomjegyzékhez