AZ ABSZOLÚT SEBESSÉGMÉRŐ MŰSZER

Egy tárgy sebessége az eseménytérben egy másik tárgyhoz viszonyított elmozdulásának nagyságát fejezi ki, amit tér per idővel szoktunk meghatározni. Azt a tárgyat, amihez a mozgást viszonyítjuk, vonatkoztatási pontnak nevezzük.
A gyakorlatban az emberiség a Földet használja vonatkoztatási pontnak a felszíni mozgások sebességének mérésére. A világűrben azonban kissé bonyolultabb a helyzet, amint eltávolodunk a bolygónktól, és más pályákon, más sebességgel mozgó égitestek közelébe kerülünk. Honnan tudjuk akkor, mennyi a tényleges, abszolút értelemben vett sebességünk?
Mivel maga a Föld is mozog az űrben, más égitestekhez viszonyítva, a felszínén mért minden sebesség relatívnak tekintendő. Ugyanez a törvény érvényes nagyobb léptékekben is bármely bolygóra, holdra vagy csillagra vonatkoztatva, beleértve akár az egész Naprendszert, a galaxisunkat vagy a teljes látható világegyetemet is. Honnan tudjuk akkor, hogy ténylegesen mennyivel megyünk, és valójában merrefelé, ha semmi sem állandó a teremtésben?
Ez a probléma fokozottan jelentkezik a nemtér-nemidőben a térugrások során. Ott ugyanis tényleg nincs mihez viszonyítani az űrhajó mozgását a sajátterében, hacsak nem az idősemmiben létező okforrásokat nézzük a távolban. Amik pontszerű (értsd: gyengécske) jelét nem olyan könnyű műszerrel észlelni az idősemmi vaksötétjében.
A problémának egyetlen megoldása van. Mivel az időhullámok terjedési sebessége egységnyi és állandó, ugyanakkor véges, ez abszolút alapmértékként használandó az időforrások (tárgyak) mozgási sebességének, távolságának és haladási irányának meghatározására. A módszer mindenhol és mindenkor működik, és mindig pontos eredményt szolgáltat (a mérőeszköztől függően), mivel az időhullámok mindenen áthatolnak (leárnyékolhatatlanok) és befolyásolhatatlanok. Velük ellentétben a fénykvantumok terjedési sebessége hullámtér függő, így nem lehet velük olyan pontos sebesség és iránymérést végezni, mint az időhullámokkal. Főleg nem egy térsűrítéssel manipulált alfaterű űrhajó fedélzetén.

Az abszolút sebességmérő műszer alapelve.

A gyakorlatban tehát az űrhajó sebességét a fedélzetén elhelyezett időhullám sugárzó adóberendezés jeleinek mérésével lehet megoldani. Az adó körül pontosan egyforma távolságra elhelyezett vevőknek nem a jel frekvenciáját kell mérniük, mivel az az idődoppler miatt nem változik meg a mozgás során. Ellenben az adó által hirtelen kibocsátott egyedi jelzés (ping) a sebességtől függően késleltetve jelentkezik a vevőkben, irányfüggő módon. Az emanáció véges sebessége miatt ugyanis a haladási irányban késni fog a jel a vevő számára, mivel hosszabb utat kell megtennie odáig, míg az ellenkező irányban sietni fog a jel a rövidebb távolság miatt. Egy gömb alakban elhelyezett detektor rendszerrel tehát nem csak az abszolút sebesség (AV) mérhető pontosan (a vevők jeleiket egy társórának továbbítják, ami összehasonlítja őket), hanem a haladási irány is.

Készült: 2010.11.20.

Következő írás

Vissza a tartalomhoz