ÁBRÁZOLÁSI IRÁNYELVEK A LEENDŐ ŰRFLOTTÁNK SZÁMÁRA


1. ELŐSZÓ

Ezen írás folytatása az Általános irányelvek a leendő űrflottánk számára (2005) és a További irányelvek a leendő űrflottánk számára (2008) című publikációknak és javaslatokat tartalmaz a leendő űrhajózási kézikönyv számára. Köszönet érte a témában elmélyedő kollégáknak és továbbra is várjuk az olvasók észrevételeit, javaslatait a felvázolt rendszerekkel kapcsolatban.

2. AZ ASZTROGÁCIÓS TÉRHAJÓZÁSI ATLASZ

A világűrben és az egyes téresszenciákban való eligazodáshoz, vagyis az asztrogációhoz (asztronómiai navigációhoz) szükség van egy dinamikus (folyamatosan frissülő) térképre, ami egybe integrálva minden fontos adatot tartalmaz az asztrogátor, a kapitány, a pilóta és minden más űrhajós számára (tudományos tiszt, harcászati tiszt, valamint a földi eseménykövetők és forgalomirányítók). Ennek feltétlenül térbeli (3D-s) térképnek kell lennie, tehát nem elégedhetünk meg egy síklapra rajzolt, felületes (mélység nélküli) ábrával, amilyenek például a mai bolygófelszíni térképek. Mivel pedig az égi objektumok folyamatosan mozognak az űrben egymáshoz képest, feltétlenül időbeli (mozgó) térképre van szükség. Ami automatikusan (önállóan), nagy pontossággal leképzi a fizikai valóságot az egységes adatgyűjtő rendszerbe integrált megfigyelő egységek adatainak és az asztrogációs számítógépek pályaszámító programjainak segítségével.
Ez a folyamatosan bővülő és egyre nagyobb tárkapacitást igénylő virtuális rendszer lesz az Asztrogációs Térhajózási Atlasz (a továbbiakban: ATA), amihez valós időben (késlekedés nélkül) hozzá kell férnie az űrflotta minden egységének (űrhajóknak, űrszondáknak, űrállomásoknak, felszíni támaszpontoknak, az űrkikötők forgalomirányításának és a flotta parancsnokságoknak). Éppen ezért az ATA-t egy szigorúan védett, bombabiztos szerverfarmon kell elhelyezni (a főparancsnokság közelében), és megfelelő kiszolgáló kapacitással (bejövő adatok feldolgozása és eltárolása, kimenő adatok biztosítása minden vonalon), redundanciával (tartalék rendszerek karbantartás esetére) és biztonsági felügyelettel (folyamatos technikai felügyelet, fegyveres őrség) kell ellátni. A rendszer időszálas művonalakon keresztül csatolódik az űrflotta központi hálózati csomópontjára (ami egy ettől fizikailag teljesen független időszálas jelelosztó központ), amin keresztül a bekapcsolt egységek elérhetik és használhatják az atlaszt.

Az ATA-ban a következő adatoknak kell szerepelniük, tematikus csoportokra bontva.:
1. Az Objektum Nyilvántartási Katalógus (a továbbiakban: ONYKA): ami minden fölfedezett és nyomon követett űrbeli objektum (égitest, űrjármű és földrajzi hely) katalógusszámát és ha van, a nevét tartalmazza. Ez a törzs adatbázis, aminek rekordjaihoz a következő pontokban felsorolt adatok hozzárendelődnek az atlaszban.
2. Párhuzamos univerzumok: az ONYKA-ban szereplő objektumok mely téresszenciában léteznek éppen (a jelenben). Minden térszeletet önálló, 3D-s térképen kell megjeleníteni. Ezek az űrhajóink számára elérhető összes paralel téresszenciák, minden térdimenziószinten, plusz a nemtér-nemidő. Bár elszeparálódnak egymástól, mégis ki kell alakítani köztük logikai kapcsolódási pontokat a biztonságos térváltások megkönnyítésére. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az ATA-nak tudnia kell, hogyan fedik le egymást az egyes térszelet térképek, azaz az egyes helyek mely helyeknek felelnek meg a párhuzamos téresszenciákban.
3. Térdimenziószintek: az ONYKA-ban szereplő objektumok és az ismert téresszenciák térdimenziószáma, amik a jelenlegi tudásunk és technikai lehetőségeink szerint 3D-sek, 4D-sek és 5D-sek lehetnek. Abban az esetben, ha egy égitest több térdimenzióban is jelen van (mint például a Föld), ezt minden téresszenciában ki kell jeleznie az atlasznak.
4. Az ONYKA objektumok térbeli koordinátái: az, hogy a jelenben éppen hol találhatók az adott téresszenciában és térdimenziószinten, a használt koordinátarendszereknek megfelelően. A koordinátarendszerek valószínűleg háromfélék lesznek a beágyazási környezetük kiterjedésétől függően, amiben az adatokat a jellemző viszonyítási pontokhoz (asztrogációs támpontokhoz) képest megadjuk. Ezek: 1. Egy csillag körüli (heliocentrikus), 2. Űrövezeti (szektoriális) és 3. Tejútrendszerbeli (galaktikus). Ahogy az űrflotta mozgástere egyre nő majd az évszázadok, évezredek alatt, úgy kell kibővíteni a koordinátarendszert is. Épp ezért célszerű már az elején egy bővíthető és a későbbi fejlesztésekkel kompatibilis rendszert kidolgozni (hogy ne kelljen később az utódainknak az egészet újratervezni és átírni).
5. Az ONYKA objektumok mozgási paraméterei a használt koordinátarendszerekben: az, hogy milyen irányba, mekkora sebességgel mozognak, közelítően milyen pályagörbét leírva (egyenes, kör, ellipszis, parabola, hiperbola).
6. Az ONYKA objektumok időfüggő térkoordinátái: az, hogy valami mikor, hol volt, van vagy lesz éppen. Ez a négyes és ötös pont adataiból számolható ki. A gyakorlati asztrogációhoz feltétlenül szükség lesz majd egy olyan segédprogramra is az ATA-ban, ami képes kiszámolni a távoli objektumok látszólagos helyét egy adott szemlélőpontból, adott időpillanatban nézve (honnan, mikor, mi, hol látszódik). Ez a távolságuk és az emanáció (fénysebesség) függvénye, és lehetővé teszi a tájékozódást, valamint a nagy távolságú űrutazások ugrási sorozatának, pályapontjainak meghatározását.
7. Az ONYKA objektumok fő, jellemző tulajdonságai, amiket az Objektum Tulajdonságot Kifejező Ikonokkal (a továbbiakban: OTKI) jelölnek az atlaszban. Ezek a szimbólumok alapból látszódnak a térképen, az objektum rajza mellett megjelenő ONYKA-val együtt (mellette vagy alatta). Az atlaszt úgy kell kialakítani, hogy egy adott objektumra (annak területére) húzva a mutatónyilat a képernyőn, alatta automatikusan megjelenjenek egy szöveges buborékban az előző pontok adatai.
8. Az égitestek felszíntérképei: ami minden ismert bolygó, hold és űrtörmelék 3D-s, űrfotók alapján összevágott panorámaképeit, illetve 2D-s rajzolt térképeit tartalmazza. A fontosabb égitestek panorámaképeit célszerű rendszeresen, adott időközönként frissíteni (hetente, havonta, évente, a térképész egységek kapacitásának függvényében). Ezen térképeken fel kell tüntetni a földrajzi objektumok mellett a fontosabb mesterséges objektumok (támaszpontok, űrkikötők, városok, utak, stb) helyét is. Egy nagy felbontású, közel valós idejű (folyamatosan frissített) térképnél pedig lehetővé kell tenni, hogy a mozgó objektumok (autók, repülők, hajók, tengeralattjárók) is szerepeljenek rajta. Ennek elsősorban a katonai, rendészeti felhasználás esetén van nagy jelentősége.
9. Kiegészítő adatok az ONYKA-hoz: egy rövid, maximum 1-2 oldalas, központilag szerkesztett tájékoztató minden egyes objektumról. Ha a mutatónyílra kattint a szemlélő, az ATA megnyit számára egy ablakot (vagy a térkép ablaka előtt ugyanazon képernyőn vagy egy külön képernyőn, képernyőrészen, a beállítástól függően), amiben további fontos információk vannak felsorolva. Ezek jellemzően: az objektum átmérője, tömege, kémiai összetétele, éghajlata, a rajta található főbb életformák listája, az ismert veszélyforrások és minden egyéb adat, amit szükséges tudni az adott objektumról. A tájékoztató alján van egy link, ami egy külön oldalra (állományhoz) vezet az atlaszban (lásd: a 10. pontot).
10. Az ATA-n kívüli információk link gyűjteménye: itt csak hálózati címek találhatók, amik egy tűzfalon keresztül kivezetnek az ATA-ból a nyilvános hálózatba (internetre). Olyan oldalakra, amik ellenőrzötten biztonságosak és hiteles információkat tartalmaznak az adott objektummal kapcsolatban. Ezek jellemzően: leírások, beszámolók, jelentések, képek, filmek, elemzések, szakmai értékelések, stb lehetnek. Amennyiben nem megoldható az ATA és a flotta számítógépes hálózatának tökéletes védelme a nyilvános hálózat irányából érkező támadásokkal szemben, ezt a pontot mellőzni kell - vagy egy külön, belső adatbázist kell építeni, ahová ellenőrzött módon lehet áttölteni a kérdéses információkat.

Összefoglalva: az ATA akkor működik jól, ha a használói két-három kattintás segítségével gyakorlatilag minden elérhető információhoz azonnal hozzáférnek, minden ONYKA objektummal kapcsolatban. Ennek főleg akkor lesz jelentősége, ha már nagyon sok bolygóról, holdról, illetve csillagrendszerről lesznek adataink és a flotta űrhajói jelentős méretű területeken fognak mozogni, amiről annyi információ gyűlik össze, hogy értelmetlenné válik mindent bemagoltatni az űrhajósokkal. Vagyis az űrhajósok fejét nem kell lexikonná alakítani, hanem biztosítani kell a számukra, hogy bárhová menjenek is, azonnal és könnyen minden szükséges tudáshoz hozzájussanak a helyszínről.
További fontos követelmény, hogy minden ATA-hoz kapcsolódó felhasználónak képesnek kell lennie írni az atlaszt, vagyis hozzátenni új információkat egy külön beviteli program segítségével, hogy az adatbázis mindig friss legyen és szó szerint percre pontos. A hamis vagy ellenőrizetlen, megbízhatatlan adatok kivédése érdekében minden bevitt információnak személyi azonosítóval kell rendelkeznie (ki vitte be és mikor), a számon kérhetőség érdekében. Az ATA adatainak három logikai csoportra osztva kell szerepelniük az adatbankban. Az első csoportba kerülnek az egy forrásból származó, úgymond ellenőrizetlen, megerősítetlen információk, amiket az atlaszt karbantartó szakemberek (amint lehet) átnéznek, és ha formai hibát vagy gyanús dolgot találnak benne, akkor azt kijavítják vagy rákérdeznek a forrásnál (az információt beküldőnél) a részleteknek. A második csoportba kerülnek az átnézett, javított, formalizált információk, amikben már meg lehet bízni, de nem teljesen. Azt eldönteni, hogy egy információban mennyire lehet megbízni, mindig a felhasználó felelőssége. A harmadik csoportba kerülnek a független forrásból származó, megerősített információk, amiket legalább két észlelő ugyanolyannak talált. Ha a második észlelés eltér az elsőtől, automatikusan felülírja az elsőt és megmarad az első csoportban. Az észlelések közti eltérések természetesen adattípusonként eltérő mértékűek lehetnek, vagyis minden adatnak más és más a rugalmassága, vagyis hogy mennyire kell pontosan egyeznie az azonossághoz. Ennek a rugalmassági tényezőnek a megállapítása az atlaszt karbantartó szakemberek feladata.
Az ONKYA objektumok időfüggő térkoordinátáinak (6. pont) nem csak a nagy távolságú űrutazások során van jelentősége, hanem az időcsúszásoknál és később az időutazásoknál is (ha odáig fejlődik a technikánk, hogy a flotta irányított időutazásokra is képessé válik).
Az ATA-ban szereplő ONYKA-khoz elvileg tetszőleges számú OTKI-t lehet hozzárendelni, de praktikusan célszerű csak 3-4 darabot szerepeltetni, amik valószínűleg a következők lesznek: a térdimenziószám, az objektum típusa (égitest, űrjármű, felszíni létesítmény, élőlény, gépezet), és a biztonsági jellemzők (amikből háromféle van). Ezen OTKI-kat is a felfedezőnek (információ beküldőnek) kell kiválasztania az atlasz számára, amit a karbantartók felülbírálhatnak.

3. AZ OBJEKTUM TULAJDONSÁGOT KIFEJEZŐ IKONOK

Az ATA-ban szereplő ONYKA-k a fő tulajdonságaikat kifejező piktogramokkal együtt jelennek meg az atlaszban. Ezek az OTKI-k, amik egyszerű és egyértelműen felismerhető szimbólumok, egy tematikus listából az objektumokhoz rendelve. Gyakorlatilag képírásként funkcionálnak, lehetővé téve az adott objektum jellemző (fontos) tulajdonságainak azonnali felismerését a szemlélő számára. Használatuk jóval gyorsabbá teszi a döntéshozatalt, mintha a felhasználónak hosszabb-rövidebb szöveget kellene olvasgatnia a képernyőn. Megjegyzés: Az asztrológiában ugyanezen célt szolgálják a horoszkópba rajzolt szimbólumok is (állatövi jegyek, bolygók és kisbolygók jelei, valamint a műveleti jelek).
Mivel a megjelenítők a technikai fejlődésnek köszönhetően nem csak 2D-sek (sík monitor) lehetnek a későbbiekben, hanem 3D-sek is (holovíziós kocka), az OTKI-kat úgy kell megtervezni, hogy megfeleljenek mindkét megjelenítő rendszer által támasztott követelményeknek. Vagyis legyenek síkba rajzoltak (2D-sek), színtelenek (a színezésnek mindig a megjelenítés helyének háttérszínéhez kell igazodnia, tehát a fekete világűr előtt fehérnek vagy sárgának kell lennie, egy kék vagy zöld bolygófelszínen pirosnak, egy csillag fénylő gömbje előtt pedig feketének, stb) és egyszerűek (minél kevesebb vonalból, ívből és körből kell állniuk, gyerekrajzszerűen). Vagyis az OTKI-knak az ábrázolt tulajdonságot jellemző és egyedi módon, jól felismerhetően kell kifejezniük, hogy egy gyerek is rögtön megértse, miről van szó.
Megjegyzés: Az OTKI-k készítésekor nem szabad elkövetni azt a hibát, amit a mai számítástechnikában láthatunk, hogy a különféle platformokhoz a fejlesztők különféle ikon készleteket rajzoltak, amik nem kompatibilisek egymással a kinézetükben és színezésükben. Ráadásul ma már többféle stílusú ikon készlet is létezik egy rendszerhez, amik között válogathat a felhasználó. Továbbá sok egymásra hasonlító ikon van, amiket az apró részletek és kis eltérések miatt nehéz megkülönböztetni. Ennek a változatosságnak a fő hátránya, hogy amikor az ember megszokja az egyik használatát, és hirtelen valamiért egy másik rendszerrel találkozik, nehézséget jelent a számára a jelek újraértelmezése, újratanulása. Az ATA esetében ez a fajta civil egyénieskedés megengedhetetlen. Ezért szigorúan csak egyféle ikonkészletet szabad használni és ahhoz a későbbiekben is ragaszkodni kell (évezredeken át).
További fontos követelmény, hogy az ikonoknak forgásszimmetrikusnak kell lenniük (forgatás 2D-ben) és tükör szimmetrikusnak is (forgatás 3D-ben), hogy még véletlenül se lehessen őket összekeverni egymással. Ennek fő előnye, hogy az atlasz 3D-s megjelenítése esetén is használhatók és felismerhetők maradnak. Egy holovíziós kockában lebegő sík jel szemből és hátulról egyaránt jól látható és felismerhető (csak az éléről nézve nem), míg egy betűkből álló szó elolvasása nem olyan könnyű, ha a tükörképét látja az ember. A számok esetében nincs ilyen gond, mert azokat könnyű felismerni elforgatva és tükrözve is.

4. OTKI CSOPORTOK

Az OTKI-k logikailag hat főcsoportra oszlanak, amik különféle alcsoportokból állnak az átláthatóság érdekében. Ezek a következők (mindegyikhez mellékeltük az ábrát is).:

1. Égitestek térdimenziószáma:
1001 – az égitest 3D-s.
1002 – az égitest 3D-s és 4D-s, amik nincsenek elszeparálva.
1003 – az égitest 3D-s és 4D-s, amik el vannak szeparálva egymástól.
1004 – az égitest 3D-s és 4D-s és 5D-s, amik nincsenek elszeparálva egymástól.
1005 – az égitest 3D-s és 4D-s és 5D-s, ahol a a 3D és 4D nincs elszeparálva, a 4D és 5D viszont el van szeparálva egymástól. Ekkor természetesen a 3D is el van szeparálva az 5D-től.
1006 – az égitest 3D-s és 4D-s és 5D-s, ahol a 3D és 4D el van szeparálva, de a 4D és 5D nincs. Ekkor természetesen a 3D nincs elszeparálva az 5D-től, vagyis azon keresztül közvetve kapcsolódik egymáshoz a 3D és 4D.
1007 – az égitest 3D-s és 4D-s és 5D-s, és mindhárom el van szeparálva egymástól.
1008 – az égitest 4D-s.
1009 – az égitest 4D-s és 5D-s, amik nincsenek elszeparálva.
1010 – az égitest 4D-s és 5D-s, amik el vannak szeparálva egymástól.
1011 – az égitest 5D-s.
Megjegyzés: Egyelőre nem tudjuk, hogy mindegyik típus létezik-e fizikailag, valahol az univerzumban, ezért alkottuk meg az összes lehetőség ikonját.


2. Égitestek:
21 – Csillagok:
2101 – csillag (átlagos, fősorozatbeli, Nap típusú).
2102 – vörös óriás (nagy méretű csillag).
2103 – szuperóriás (nagyon nagy méretű csillag).
2104 – fehér törpe.
2105 – vörös törpe.
2106 – változó csillag.
2107 – nóva.
2108 – szupernóva.
2109 – neutroncsillag.
2110 – fekete lyuk.
Megjegyzés: Ez a csoportosítás a jelenlegi, közismert csillag típusokon alapul, ami később bővülhet vagy változhat, a tudásunk függvényében.


22 – Bolygók, holdak, űrtörmelékek és felhők:
2201 – kőzetbolygó, szilárd és folyékony felszínnel, légkörrel vagy légkör nélkül (az átmérője nagyjából 800 - 40 000 km között). A ma érvényes csillagászati definícióktól eltérően nem különböztetjük meg a törpebolygók csoportját, mert a köztük lévő különbség túl csekély és nehezen meghatározható. Ugyanígy nem jelöljük külön a kettős bolygókat sem.
2202 – gázbolygó, folyékony felszínnel (az átmérője nagyjából 40 000 - 200 000 km között).
2203 – barna törpe, protocsillag, átmenet a gázbolygók és vörös törpék között (az átmérője nagyjából 200 000 – 500 000 km között).
2204 – kisbolygó, szilárd felszínnel, légkör nélkül (az átmérője nagyjából 1 – 800 km között).
2205 – üstökös, szilárd felszínnel, csóvaszerűen elpárolgó légkörrel (az átmérője mint a kisbolygóké). Bár az üstökösök azonos kategóriába tartoznak a kisbolygókkal, mégis megkülönböztetjük őket, a formájuk, kibocsátott csóvájuk miatt.
2206 – űrtörmelék, szilárd felszínnel (az átmérője nagyjából 1 mm – 1 km között).
2207 – gyűrűrendszer egy bolygó körül.
2208 – hold, egy bolygó kísérője.
2209 – sötét felhő.
2210 – világító felhő (diffúz köd).
2211 – planetáris köd (táguló, héjszerű gázfelhő).
2212 – felhőmag (csillagkezdemény felhőben).
Megjegyzés: Az űrbeli felhőket alkotó szemcsék mérete 1 mm-es átmérő alatt pornak számít, nem űrtörmeléknek.


3. Űrjárművek:
31 – Űrhajók (embert szállító űrjárművek):
3101 – embert vagy értelmes idegen lényeket szállító, általános célú űrhajó.
3102 – csak téri hajtóművel rendelkező űrhajó.
3103 – téri és térugró hajtóművel rendelkező űrhajó.
3104 – utasszállító űrhajó.
3105 – konténer teherszállító űrhajó.
3106 – ömlesztett árút, érceket szállító teherűrhajó.
3107 – gázszállító tartályhajó.
3108 – folyadék szállító tartályhajó.
3109 – felderítő, kutató űrhajó.
3110 – mozgó csillagászati obszervatórium.
3111 – bójarakó, bójaszedő űrhajó.
3112 – hadihajó.
3113 – mentőűrhajó.
3114 – kórházhajó, egészségügyi űrhajó.
3115 – tűzoltó és katasztrófa elhárító űrhajó.
3116 – rendőrségi űrhajó.
3117 – daruhajó, vontató vagy tolóűrhajó.
3118 – mentőkapszula vagy mentőcsónak.
3119 – űrhajó roncs.


32 – Űrállomások, térablakok:
3201 – általános célú űrállomás (emberi vagy idegen lényekből álló személyzettel).
3202 – autoszféra, önellátó bioszférával rendelkező és állandó lakótérként szolgáló űrállomás.
3203 – űrhotel, megfigyelőhely, turista kilátó.
3204 – teherkikötő, átrakóhely, raktár és ellátóközpont.
3205 – gyártelep, ipari létesítmény.
3206 – erőmű, energiatermelő űrállomás.
3207 – tudományos kutató űrállomás.
3208 – katonai űrállomás.
3209 – űrdokk, űrhajógyár.
3210 – elhagyott űrállomás, roncs.
3211 – működő térablak (használható), ami az űrben vagy légkörben lebeg, esetleg egy űrállomásra vagy égitest felszínére van telepítve.
3212 – lezárt térablak, roncs.


33 – Űrszondák, űrrobotok:
3301 – általános célú űrszonda hajtómű nélkül, távirányított vagy autonóm vezérlésű szerkezet.
3302 – csak téri hajtóművel rendelkező űrszonda.
3303 – téri és térugró hajtóművel rendelkező űrszonda.
3304 – térugrásvezető űrszonda.
3305 – felderítő, kutató, űrhajót kísérő űrszonda.
3306 – térugrást megkönnyítő láncba kihelyezett űrbója.
3307 – megfigyelő és nyomkövető űrbója.
3308 – katonai, harci űrszonda.
3309 – daru vagy vontató, tolóűrszonda.
3310 – égitest felszínére leszálló kutatószonda.
3311 – asztroid (űrben dolgozó robot).
3312 – nanorobot (kihelyezett raj).
3313 – űrszonda roncs.


4. Bolygófelszíni objektumok:
41 – Települések:
4101 – általános célú felszíni támaszpont (emberi vagy idegen lényekből álló személyzettel).
4102 – általános célú földalatti támaszpont (emberi vagy idegen lényekből álló személyzettel).
4103 – állandó lakótérként szolgáló telep.
4104 – ideiglenes bázis, költöztethető telep.
4105 – üdülőtelep, hotel, szórakoztató központ, turista kilátó.
4106 – átrakóhely, raktár és ellátóközpont.
4107 – gyártelep, ipari létesítmény.
4108 – bánya, kitermelőhely.
4109 – mezőgazdasági farm, növénytermesztő, állattenyésztő, élelmiszer előállító telep.
4110 – űrkikötő, leszállópálya.
4111 – tudományos kutató állomás.
4112 – megfigyelőhely, őrposzt.
4113 – krematórium, halottasház, temető.
4114 – kórház, egészségügyi intézmény, szanatórium.
4115 – templom, kegyhely, szent hely.
4116 – katonai bázis, támaszpont.
4117 – térenergia kicsatoló generátorral üzemelő erőmű.
4118 – atomerőmű (radioaktív bomláson alapuló vagy fúziós).
4119 – naperőmű (hőfókuszáló tükrös erőmű, fotoelektromos áramfejlesztő erőmű).
4120 – vízerőmű (gátba épített erőmű, árapályerőmű, tengeráramlás erőmű).
4121 – szén, olaj, gáz, hulladék tüzelésű erőmű.
4122 – szélerőmű.
4123 – geotermikus erőmű.
4124 – automata mérőállomás.
4125 – elhagyott telep, rom.
Megjegyzés: Ide tartoznak a szárazföldi építmények mellett a tengeri, szilárd lábazaton álló létesítmények és a tengerfenékre telepített bázisok is.


42 – Szárazföldi járművek:
4201 – embert szállító, általános célú kerekes jármű, gépkocsi.
4202 – tehergépjármű.
4203 – ipari munkagép.
4204 – mezőgazdasági munkagép.
4205 – daru vagy vontatógép, járműmentő.
4206 – tudományos, kutató, felderítő gépjármű.
4207 – rendőrségi jármű.
4208 – tűzoltó jármű.
4209 – mentőautó.
4210 – katonai jármű.
4211 – kétéltű jármű (vízi-szárazföldi, például légpárnás vagy terepjáró).
4212 – robotautó.
4213 – gépjármű roncs.


43 – Légi járművek:
4301 – embert szállító, általános célú repülőgép.
4302 – teherszállító repülőgép.
4303 – léghajó, léggömb.
4304 – mezőgazdasági repülőgép.
4305 – daru vagy vontató repülőgép.
4306 – tudományos, kutató, felderítő repülőgép.
4307 – rendőrségi repülőgép.
4308 – tűzoltó repülőgép.
4309 – mentőrepülőgép.
4310 – katonai repülőgép.
4311 – hidroplán (tengeri mentőgép).
4312 – robotrepülőgép.
4313 – robotléghajó.
4314 – repülőgép vagy léghajó roncs.


44 – Vízfelszíni járművek:
4401 – embert szállító, általános célú hajó.
4402 – teherszállító hajó.
4403 – ipari üzem, úszó kitermelő egység (úszó platform saját hajtóművekkel vagy lehorgonyozva).
4404 – mezőgazdasági kitermelő, halász hajó.
4405 – daru vagy vontató, tolóhajó.
4406 – tudományos, kutató, felderítő hajó.
4407 – rendőrségi hajó.
4408 – tűzoltó és kárelhárító hajó.
4409 – mentő vagy kórházhajó.
4410 – hadihajó.
4411 – anyahajó, repülőgép és helikopter hordozó.
4412 – robothajó.
4413 – hajó roncs.


45 – Vízalatti járművek:
4501 – embert szállító, általános célú tengeralattjáró.
4502 – teherszállító tengeralattjáró.
4503 – ipari üzem, vízalatti kitermelő egység (úszó vagy lehorgonyzott).
4504 – mezőgazdasági kitermelő, halász tengeralattjáró.
4505 – daru vagy vontató tengeralattjáró.
4506 – tudományos, kutató, felderítő tengeralattjáró.
4507 – rendőrségi tengeralattjáró.
4508 – tűzoltó és kárelhárító tengeralattjáró.
4509 – mentő vagy kórháztengeralattjáró.
4510 – katonai tengeralattjáró.
4511 – robot tengeralattjáró.
4512 – tengeralattjáró roncs.


5. Élőlények és robotok:
51 – Élőlények (ember, állat, növény, mikroba, idegen lények):
5101 – ember.
5102 – szárazföldi állat (szilárd felszínen vagy mocsaras területen élő, illetve kétéltű).
5103 – madár (szárazföldi és vízi szárnyasok).
5104 – vízi állat (halak, vízi emlősök).
5105 – szárazföldi növény (szilárd felszínen vagy mocsaras területen élő).
5106 – vízi növény (vízfelszíni vagy vízben élő).
5107 – mikroba (egysejtűek, amőbák, baktériumok, vírusok, gombák).
5108 – idegen lény (ismeretlen kategóriába tartozó).
Megjegyzés: Ez a lista később biztosan bővülni fog a felfedezett újfajta élőlények miatt (mint például a gázbolygók légkörében élő lények, az űrben élő lények, stb).


52 – Robotok és androidok:
5201 – android (embert utánzó gépezet).
5202 – felszíni kerekes robot.
5203 – felszíni lépegető robot.
5204 – felszíni nanorobot.
5205 – idegen robot (más értelmes lények alkotása).


6. Viszonyulási jellemzők:
61 – Veszély jelzések:
6101 - radioaktív sugárzás veszély.
6102 - elektromágneses sugárzás veszély.
6103 - erős mágneses tér veszély.
6104 - erős fény veszély (vakító, forró sugárzás).
6105 - lézersugár veszély.
6106 – téranomália veszély.
6107 - nagyfeszültség veszély (elektromos áram, villámcsapás).
6108 - robbanás veszély.
6109 - kémiai veszély (mérgező anyagok).
6110 - biológiai veszély (fertőzés).
6111 - élőlényektől származó veszély (ragadozók, támadók, stb).
6112 - tűzveszély.
6113 - árvíz veszély.
6114 - fagyveszély.
6115 - földrengés veszély.
6116 - vulkánkitörés veszély (lávafolyás, füstfelhő és törmelékzápor).
6117 - Omlásveszély (épületek, meredélyek, lavinák).


62 – Politikai és katonai státuszok:
6201 – nagyon veszélyes, ellenséges, mindenképpen kerülendő (jelzőszíne: sötétvörös).
6202 – veszélyes, lehetőleg kerülendő (jelzőszíne: piros).
6203 – barátságtalan, óvatosság szükséges (jelzőszíne: narancs).
6204 – ismeretlen viselkedésű, óvatosság szükséges (jelzőszíne: sárga).
6205 – semleges viselkedésű, veszélytelen, közömbös (jelzőszíne: zöld).
6206 – barátságos, megbízható, segítőkész (jelzőszíne: világoskék).
6207 – saját objektum (jelzőszíne: kék).
6208 – szövetséges, megbízható, segítőkész (jelzőszíne: lila).


63 – Intelligenciaszintek:
6301 – primitív értelem (kezdetleges).
6302 – a miénknél fejletlenebb értelem (fiatalabb).
6303 – a miénkkel közel azonos fejlettségű értelem (egykorú).
6304 – a miénknél fejlettebb értelem (öregebb).
6305 – a miénknél sokkal fejlettebb értelem (isteni).
6306 – mesterséges intelligencia (gépi).
6307 – nagyon másféle, nem besorolható értelem (meghatározhatatlan).


Megjegyzés: A későbbiekben természetesen, ahogy változnak az ismereteink az univerzumról, szükségessé válhat a fenti csoportok és elemeik módosítása, kibővítése, értelemszerűen. Ugyanakkor a fejlesztőknek azt is tudniuk kell, hogy nincs értelme túl sok elemmel bővíteni a listát, mivel ezek csak általános tudnivalókat közölnek a szemlélővel. A részleteket úgyis az ONYKA-hoz rendelt kiegészítő adatok fogják tartalmazni. Ráadásul minél több az OTKI, annál nehezebben igazodnak el rajtuk a felhasználók. Ne feledjük: az OTKI-kat nem csak az űrhajósoknak és tudósoknak, hanem az ATA minden használójának be kell magolnia majd a hatékony munkához.

5. AZ ÁLTALÁNOS MEGJELENÍTÉSI RENDSZER

Egy űrhajó parancsnoki hídján az egyes pultok előtt és körben a falon számos megjelenítőre van szükség, amiken az ügyeletes személyzet minden szükséges információhoz hozzájuthat az események nyomon követéséhez és a döntések meghozatalához. Mivel a feladatok és körülmények roppant változatosak lehetnek, semmiképp sem célszerű egy képernyőt csak egy célra használni. A fantasztikus filmekben ugyan láttunk már példákat arra, hogy a monitorokat két vagy több célra is használják a fedélzeten, de még ezek az ötletek sem voltak igazán jól átgondolva és főként kidolgozva. Éppen ezért összeállítottunk egy Általános Megjelenítési Rendszert (a továbbiakban: ÁMER), ami tág határokat hagyva a hajótervező mérnököknek és a felhasználóknak, lehetővé teszi, hogy a rendelkezésre álló képernyők mindig a legoptimálisabban legyenek kihasználva a hídon és rajtuk a lehető legátláthatóbb formában jelenjenek meg az igényelt adatok.
De mielőtt ismertetnénk az ÁMER-t és részeit, előbb gondoljuk végig, elvileg milyen képernyőkre lehet szükség egy átlagos űrhajó parancsnoki hídján. Aminek alapértelmezésben nincs az űrre néző ablaka, mert ez fölösleges biztonsági kockázatot jelentene, és csak a helyet foglalja, még akkor is, ha egyben monitorként is használható. A hídra vezető egy vagy két ajtó felületén szintén el lehet helyezni képernyőket (amennyiben nem falba csúszók), amik értelemszerűen az űrhajó vázlatrajzát, fedélzeteinek térképét tartalmazzák és kérésre útvonaltervet mutatnak (hová, merre lehet menni, a közlekedési helyzettől függően).
A parancsnoki hídon lévő képernyők számát és méretét, valamint a használatuk módját egyrészt a rendelkezésre álló hely, másrészt az ott szolgálatot teljesítő személyek száma, elhelyezkedése és munkaköre határozza meg, harmadrészt pedig az egész rendszer átláthatósága, és a redundanciák minimalizálásának kényszere, ami alapvető a hatékony, gyors és egyszerű kezelhetőséghez. Nyilvánvaló, hogy egyrészt minden szolgálatot teljesítő személynek a vezérlőpultjához tartozik egy vagy több saját képernyő, amin a számára fontos adatok jelennek meg. Ezek mellett azonban szükség van egy központi vagy főképernyőre is, amin mindenki figyelemmel kísérheti a legfontosabb eseményeket. A főképernyőt úgy kell elhelyezni, hogy a hídon mindenki láthassa az üléséből. Vagy közvetlenül, mert a látómezejébe esik (a saját képernyői mellett) vagy közvetetten, ha odafordítja a fejét. A tervezéskor fontos szempont, hogy senki és semmi ne takarja, takarhassa el a főképernyőt a normál működés közben (mintha egy moziterem lenne a híd).
A főképernyő kezelése, a rajta megjelenő adatok kiválasztása természetesen a kapitány (vagy ügyeletes tiszt) feladata, aki a híd és az egész hajó irányításáért felelős. Mivel a kapitány székét nehéz úgy elhelyezni, hogy minden beosztottjának képernyőjére rálásson, főleg ha azok körben (körülötte) vannak elhelyezve a fal mentén, ezért lehetővé kell tenni, hogy a parancsnok bármelyik kezelőpult megjelenítőjének képét a főképernyőre hozhassa. Lehetőleg minél gyorsabban, maximum 1-2 gombnyomással, anélkül hogy szólnia (kérnie) kellene bárkitől is az őt érdeklő adatokat. Ettől függetlenül természetesen a személyzet tagjai szóban felhívhatják a kapitány figyelmét a fontos dolgokra, hogy szerintük mit kellene megnéznie a döntéshez. Ennek a módszernek az előnye, hogy senkinek (és főleg a kapitánynak) nem kell elhagynia az ülését ahhoz, hogy hozzájuthasson bármely információhoz menet közben. Ami egy filmen ugyan jól mutat, de a valóságban kifejezetten problémás lehet.
A főképernyő vezérlésére szolgál a kapitányi szék karfájába két oldalt beépített, víz és ütésálló érintőképernyő páros, amit könnyen elérhet az ujjaival. Ezt a két tapilapot természetesen föl kell szerelni beépített biometrikus ujjlenyomat azonosítóval, hogy csak az arra felhatalmazott tisztek használhassák. Így elkerülhetők a hídon tartózkodó egyéb személyek véletlen érintéseiből vagy a különféle tárgyak hozzáéréséből adódó problémák (kabátujj, kesztyű, lerakott pohár, stb). A két tapilap vezérlését úgy kell szoftveresen kialakítani, hogy a tartalmuk felcserélhető legyen (bal kezesek számára), illetve egyetlen tapilappal is használható legyen a rendszer (sérült kéz esetén). A kezelőmenü beállításai között pedig szerepelnie kell a biometrikus azonosító kikapcsolhatóságának is, jelszavas hozzáférés után, ami lehetővé teszi, hogy vészhelyzetben szkafander kesztyűvel is használható legyen a felület.
Alapértelmezésben a bal kéz tapilapján kell megjeleníteni egy legördülő listában, rövid címszavakkal és ikonokkal, fa-gráf struktúrában a kapitány által elérni kívánt információkat. Ez a Fedélzeti Tematikus Adat Lista, a továbbiakban: FETAL. Ebből választhatja ki, hogy mit akar éppen látni a központi számítógépen keresztül rendelkezésére álló adathalmazból. A FETAL valószínűleg egy jó hosszú, sok szintre tagolódó könyvtár struktúra lesz (lásd: a 6. fejezetet), ezért a képernyő külső (bal) oldalán lapozógombokat is meg kell jeleníteni hozzá, amivel nem görgetni, hanem egy oldalt ugrani lehet föl-le, gyorsan, mindenféle grafikus effektusok nélkül (amik fölöslegesek). Az aktuálisan kiválasztott tételnek pedig mindig jól láthatóan ki kell emelkednie a listából, például háttérszínezéssel és-vagy villogással (lásd: a 8. fejezetet).
A jobb kéz tapilapján kell megjeleníteni a főképernyő felületének lehetséges szoftveres felosztásait, ahová a kiválasztott tételek kerülnek. Ez a Képernyő Felosztási Rendszer, a továbbiakban: KÉFER, amivel a kezelő meghatározhatja, hogy hová tegye az őt érdeklő FETAL adatokat. Mivel a képernyő felületének felosztása sokféle lehet (lásd: a 7. fejezetet), ezek a lehetőségek is több oldalt fognak elfoglalni valószínűleg. Ezért a külső (jobb) oldalon lapozógombok kellenek a föl-le ugráshoz. Az aktuálisan kiválasztott képernyőrésznek pedig mindig jól láthatóan ki kell emelkednie a többi közül, például háttérszínezéssel és-vagy villogással.
Annak érdekében, hogy a redundanciát elkerüljük (ugyanaz az adat két vagy több képernyőrészen), a kiválasztott tételeknek blokkoltnak kell maradniuk mindaddig, amíg bárhol szerepelnek a főképernyőn. A tételek között pedig feltétlenül szerepelnie kell (lehetőleg a lista elején) egy szünetjelnek, amivel üresbe lehet állítani a megjelenítőt. Ez lehet egy monoszkóp vagy az űrflotta emblémája, esetleg egy kép az űrhajóról (vagy bármi másról). Így a kapitány szükség esetén megakadályozhatja, hogy a hídon valamiért megjelenő illetéktelen személyek olyasmit lássanak, amit nem volna szabad (képernyőzár). Amikor kikötőben vagy javítódokkban pihen a hajó, akkor is célszerű üresbe kapcsolni a hídon minden monitort, hogy csak a hozzáféréssel rendelkező karbantartók férhessenek hozzá a kulcsfontosságú információkhoz és rendszerekhez.
Egy átlagos, közepes méretű és sokfeladatú űrhajó parancsnoki hídján (a jelenlegi elképzeléseink szerint) a következő kezelőpultokra és a hozzájuk tartozó személyzetre van szükség, a kapitány (1.) körül (lásd: a rajzon).
A kapitány széke előtt kell elhelyezni, bal oldalon a kormányos állást. Innen tudja a pilóta (2.) irányítani az űrhajót a térbeli mozgások és a térugrások során. Nagyobb, bonyolultabb űrhajók esetén valószínű, hogy két pilótára van szükség egymás mellett, ahol az egyikük a térbeli mozgásokat irányítja, a másikuk pedig a térugrásokért felel. A kormányos képernyőjének a főképernyőhöz hasonlóan több részre oszthatónak kell lennie, hogy a műszaki adatok mellett a burkolatra szerelt külső kamerák képét és a navigációs rendszerek adatait is egyszerre figyelhesse.
A kapitány széke előtt kell elhelyezni, jobb oldalon a navigátori állást. Innen tudja az asztrogátor (3. ) meghatározni az űrhajó pozícióját, használni az ATA-t és kiszámolni a megteendő útvonalat, akár térbeli mozgásról, akár térugrásról van szó. Egyben figyelemmel kíséri az űrhajó körül lévő különféle objektumokat is és összedolgozik a pilótával, segítve a munkáját. Nagyobb, bonyolultabb űrhajók esetén valószínű, hogy két navigátorra van szükség egymás mellett, ahol az egyikük a térbeli mozgásokat határozza meg, a másikuk pedig a térugrásokért (és az ugrásvezető szonda irányításáért) felel. A navigátor képernyőjének több részre oszthatónak kell lennie, hogy a környező világűrt különböző nézetekben és eltérő léptékekkel is egyszerre figyelhesse. Amennyiben pedig létezik hozzá a technika, célszerű legalább az asztrogátor számára három dimenziós kivetítőt, holovíziós kockát beépíteni a kezelőpultba, hogy minél jobb rálátása legyen a térbeli objektumokra.
A kapitánytól balra, a pilóta mögött kell elhelyezni, a híd bal oldalán a fedélzeti mérnök munkaállomását. Innen tudja a főgépész (4. ) figyelemmel kísérni és vezérelni az űrhajó fedélzeti rendszereit. Az energiaellátást, a hajtóműveket, az életfenntartó rendszereket, a kommunikációs rendszert és a számítógépeket (mint rendszergazda). Nagyobb, bonyolultabb űrhajók esetén valószínű, hogy két vagy három fedélzeti mérnökre van szükség egymás mellett, akik elosztják egymás közt a feladataikat. A főgépész képernyőjének szintén több részre oszthatónak kell lennie és az általa látott adatok egy része megjelenik a pilóta képernyőjén is (amik feltétlenül szükségesek a manőverezéshez).
A kapitánytól jobbra, a navigátor mögött kell elhelyezni, a híd jobb oldalán a tudományos tiszt állását. Innen tudja a szakértő (5.) figyelemmel kísérni és vezérelni az űrhajó külső érzékelőit, a kamerákat, távcsöveket, radarokat, sugárzásmérőket, távérzékelő rendszereket, elemző számítógépeket, valamint a kihelyezett kísérő, felderítő és kutató űrszondákat. Szükség esetén az űrhajón kívül tartózkodó személyek vagy csoportok munkáját is nyomon követheti és tarthatja velük a kapcsolatot. Emellett tudományos kérdésekben a kapitány tanácsadójaként is működhet. Nagyobb, bonyolultabb űrhajók esetén valószínű, hogy két vagy három tudományos tisztre van szükség egymás mellett, akik elosztják egymás közt a feladataikat. A szakértő képernyőjének szintén több részre oszthatónak kell lennie és az általa látott adatok egy része megjelenik a pilóta képernyőjén is (amennyiben szükséges a manőverezéshez).
Ezen személyek mellett a hídon hátul, a kapitány mögött még két vagy három állás kialakítására kerülhet sor, az űrhajó rendeltetésétől függően. Ők a falnál elhelyezkedő pultjaik miatt háttal ülnek a főképernyőnek, ezért a székeiknek forgathatónak kell lenniük, hogy szükség esetén láthassák a hídon zajló eseményeket.
Az egyik (bal oldalon) a harcászati tiszt pultja, ahonnan a fegyvermester (6.) figyelheti az űrhajó körül megjelenő ellenséget és vezérelheti a fegyverzetet. A támadó és elhárító fegyverzetet, a kihelyezett harci űrszondákat, a védőpajzsokat és lehallgató, zavaró rendszereket, valamint kapcsolatot tarthat a flotta többi hajójával és a parancsnoksággal, elemezheti a hírszerzői jelentéseket és taktikai terveket dolgozhat ki a számítógépén a kapitány számára. Emellett ő felel az űrhajó belső biztonságáért is, vagyis nyomon követheti a fedélzeten mozgó személyzetet és lezárhatja az egyes belső ajtókat, valamint irányíthatja a biztonsági embereket (rendfenntartókat, katonákat). Nagyobb, bonyolultabb űrhajók esetén valószínű, hogy két vagy több, akár öt harcászati tisztre is szükség lehet egymás mellett, akik elosztják egymás közt a feladataikat. Amennyiben ez túl sok helyet foglalna el, célszerű a híd közelében (mögötte, mellette) egy külön harcálláspontot kialakítani, ahol ezek az emberek dolgozhatnak és nem zavarják a hajó irányítóit.
A másik (jobb oldalon) a személyzeti tiszt pultja, ahonnan a vezénylő (7.) figyelheti a személyzetet az űrhajó belső kamera rendszerén keresztül, irányíthatja a belső kommunikációs (videotelefon) hálózatot, valamint a ruházatba épített érzékelők segítségével nyomon követheti a személyzet egészségi állapotát. Emellett ő irányítja a belső, fedélzeti robotokat is, amennyiben azok nem képesek önállóan elboldogulni egy feladattal. A vezénylő dolga összeállítani a szolgálati beosztást és naplózni a fedélzeten történteket, illetve szükség esetén orvosfőtisztként is tevékenykedik (kis létszámú személyzetnél). Nagyobb, bonyolultabb űrhajók esetén valószínű, hogy két vagy három vezénylőre is szükség lehet egymás mellett, akik elosztják egymás közt a feladataikat.
A harmadik (középen, a kapitány mögött) a repülésirányító tiszt pultja, ahonnan a repülőfedélzet parancsnoka (8.) - nagy űrhajó, anyahajó esetén - figyelheti és irányíthatja a startfedélzeten, leszállófedélzeten, parkolófedélzeten és a hangárfedélzeten mozgó kisebb űrhajók, űrszondák mozgását, valamint a külső zsilipeket. Emellett ő irányítja az űrhajó körüli forgalmat és a kiküldött járművek manővereit is. Feladata a repülőfedélzeten dolgozó kiszolgáló személyzet és a repülő személyzet irányítása és tevékenységük összehangolása. Nagyobb, bonyolultabb űrhajók esetén valószínű, hogy két vagy akár öt repülésirányítóra is szükség lehet egymás mellett, akik elosztják egymás közt a feladataikat. Amennyiben ez túl sok helyet foglalna el, célszerű a híd közelében (mögötte, mellette) egy külön repülésirányító központot kialakítani, ahol ezek az emberek dolgozhatnak és nem zavarják a hajó irányítóit.

6. A FEDÉLZETI TEMATIKUS ADAT LISTA

Az ÁMER az űrhajó parancsnoki hídjának képernyőire kitehető adatok praktikus elhelyezésének lehetőségeit és az adatok kinézetét határozza meg. Mivel ezen információk csoportosítása és összetétele az űrhajó felépítésétől és rendeltetésétől függően nagyon sokféle lehet, ezért az alábbiakban csak egy egyszerűsített FETAL-t sorolunk fel, hogy érthető legyen, mire gondolunk. Reméljük, az általunk felvázolt rendszer később segítségére lesz az űrhajó tervező mérnököknek és belső építészeknek, valamint ergonómusoknak a konkrét részletek kidolgozásában.
1. Az űrhajó térbeli mozgásáról tájékoztató adatok: irány, sebesség, gyorsulás, helyzet az aktuálisan használt koordinátarendszerben, a beágyazási térszelet paraméterei, a műhorizont (térbeli), a hajó mozgásállapota (mozog, ugrik, parkol, sodródik).
2. Az űrhajó időbeli mozgásáról tájékoztató adatok: sajátidő, otthoni rendszeridő, sajátidő szóródási tulajdonságai, időcsúszás, kihelyezett űrszondák sajátidejeinek elcsúszásai, aktuális bolygó rendszerideje, helyi felszíni zónaidő, idegen időszámítások, futó folyamatok és küldetések, események idejének kijelzése, fontos határidők kijelzése.
3. Az űrhajó burkolatára szerelt külső kamerák képei: orr, tat, bal, jobb, tető, fenék, zsilipek környéke.
4. Az űrhajó távérzékelő rendszerei által közvetített adatok: a távcsövek képe, a sugárzásmérők, radarok képei, a tudományos elemző műszerek adatai.
5. Az űrhajó belső kameráinak képei: a folyosókat, nem privát helyiségeket megfigyelő biztonsági kamerák felvételei.
6. Az asztrogációhoz szükséges adatok: az ATA, a pályaszámítások, a térugrással kapcsolatos navigációs adatok.
7. Az űrhajó fedélzeti rendszereinek adatai: az energiatermelés és energiafogyasztás szekciókra lebontva, a szünetmentes tápok állapota, a téri hajtóművek állapota, a térugró hajtóművek állapota, a fedélzeti számítógép állapota, a belső és külső kommunikációs rendszer állapota és az éppen zajló adatáramlások nyomon követése, az életfenntartó rendszerek állapota (levegő, víz, élelem, sugárzás, hőmérséklet, esetleg hibernátorok), a teremtőgépek állapota (ha vannak a fedélzeten), a térablak állapota (ha van a fedélzeten), a zsilipek állapota, a leszálló támok állapota, a belső szakaszoló ajtók állapota, az önsúly, a raksúly, a teljes súly adott gravitációs térben.
8. Az Aktuális Rendszerállapot Szintjének (a továbbiakban: ARESZ) megjelenítése: nagy színes számmal, alatta külön kiírva betűkkel és a hozzárendelt tevékenységek listája (elvégzendő, folyamatban, elvégzett, akadályoztatva van). Az ARESZ-t részletesen lásd a: További irányelvek a leendő űrflottánk számára (2008) című publikációban.
9. A külső egységek adatai: a kísérő szondák, felderítő és kutató szondák, ugrásvezető szondák állapota, a műszereik adatai és a kameráik által közvetített képek. A hajón kívül dolgozó űrrobotok (asztroidok) állapota, a kompok és kisebb űrhajók állapota. A mentőcsónakok és mentőkapszulák állapota.
10. A személyzet adatai: a személyzet létszáma, az emberek elhelyezkedése az űrhajó belsejében és azon kívül, a szolgálatban lévők adatai (ki, hol, mikor, mit csinál), az utasok (látogatók, behatolók) nyomon követése, a személyzet egészségi állapotának megfigyelése, a belső robotok nyomon követése és irányítása.
11. A hajó emlékezetének tartalma: a hajónapló, a személyzet privát naplói, az ideiglenesen eltárolt adatok a fedélzeten és az űrhajó körül történtekről (amik egy idő után maguktól törlődnek, ha nem kerülnek archiválásra), a fedélzeti és kihelyezett műszerek adatai (az út során összegyűjtött hasznos információk).
12. Az űrhajó külső kommunikációjának megjelenítése: az eseménykövetővel való adatkapcsolat (hozzáférés a flotta adatbankjához), a flotta többi űrhajójával vagy idegen űrhajókkal való adatkapcsolat, az otthoni hálózattal való adatkapcsolat (hozzáférés a nyilvános internethez védett módban, a flottán keresztül), valamint az élő videotelefon kapcsolat bárkivel vagy bárkikkel (konferenciabeszélgetés).
13. A fegyverzet adatai: támadó fegyverek, elhárító fegyverek, védőpajzsok, lehallgató eszközök, megfigyelő és idegen-barát azonosító eszközök, zavaró eszközök, kihelyezhető fegyverek (harci űrszondák és robotok), a fegyveres személyzet állapota (őrség).
14. A repülésirányítás adatai: a repülőfedélzet állapota, indítások és fogadások, parkolási rend, a zsilipek állapota, a kiszolgáló személyzet munkája, a repülő személyzet szolgálati beosztása, a hajó körüli forgalom irányítása.

7. A KÉPERNYŐ FELOSZTÁSI RENDSZER

A parancsnoki híd főképernyőjének lehetséges, legvalószínűbb részekre osztásait és az alapértelmezésben rájuk helyezendő adatokat a KÉFER szabályozza. A főképernyőt itt az egyszerűség kedvéért egyenlő élhosszúságú, vagyis négyzet alakú felületként ábrázoljuk, amihez nem muszáj tartania magát a tervezőknek. A négyzet alakú monitor előnye, hogy a szélesvásznú (téglalap alakú) kép alatt és fölött üresen maradó csíkokon kiegészítő információk, tájékoztató szövegek jeleníthetők meg, a programozástól függően.
1. Az űrhajó mozgásáról tájékoztató adatok.
2. Az űrhajó fölött látható égre néző tetőkamera képe. Videotelefonálás esetén ezt célszerű használni. Térablakon való átkelés esetén a kapuval kapcsolatos adatokat ide célszerű kitenni.
3. A kísérő szondák és az ugrásvezető szonda fő adatai.
4. Az űrhajó bal oldalán látható égre néző burkolati kamera képe.
5. Az űrhajó előtt látható égre néző orrkamera képe.
6. Az űrhajó jobb oldalán látható égre néző burkolati kamera képe.
7. Az űrhajó fedélzeti rendszereiről tájékoztató adatok.
8. Az űrhajó alatt látható égre néző haskamera képe.
9. Az űrhajó mögött látható égre néző tatkamera képe. Az ARESZ és más adatok megjelenítésére ezt célszerű használni.
2/6. vagy 5/9. Ha részletesebb, jobban látható képre van szükség valamiről, például egy külső kamera vagy érzékelő képéről, de nem akarja a kapitány a teljes monitor méretére nagyítani, akkor célszerű ezeket a beállításokat használni.
Amennyiben a parancsnoki híd elülső részén van elég hely több négyzet alakú főképernyőnek, a legvalószínűbb elhelyezésük egymás mellé történik majd. Az egyes képernyőrészek célszerű felosztása a mellékelt rajzon látható.


8. A SZABVÁNYOS ADATFORMÁZÁSI SÉMA

A képernyőkre kerülő adatoknak célszerű egységes kinézetben megjelenniük, legalább egy űrhajón vagy űrhajó típuson, illetve flottacsoporton belül. Ezt szabályozza a Szabványos Adatformázási Séma (a továbbiakban: SZAS), ami meghatározza az alkalmazható betűtípusokat, betűméreteket, műveleti jeleket és szimbólumokat, valamint az OTKI-k megjelenését is. Emellett rögzíti a menük, listák, sematikus ábrák, alkalmazás ablakok, eszköztárak, panelek, mezők és nyomógombok, egyszóval a widgetek kinézetét.
Mivel meglehetősen bonyolult feladatról van szó, a SZAS-ról egyelőre csak annyit mondunk, hogy ajánlott lesz profi grafikusokkal és pszichológusokkal megterveztetni. Ennek során figyelembe kell venni a könnyű és gyors felismerhetőséget, a szabványosított színhasználatot, a szemkímélő megjelenést (ez monitorfüggő is), valamint a félreértelmezések lehetőségének kizárását.
Ahogy az űrflottánk egyre nagyobb lesz, és egyre többféle űrhajót állítunk szolgálatba, valószínűleg felmerül majd az igény, hogy a különféle feladatokat ellátó járműveken a SZAS eltérő legyen, igazodva a személyzet speciális igényeihez. Az adatok grafikus megjelenésének formája ugyanis befolyásolja a szemlélők hangulatát, érzelmi állapotát, és végső soron a figyelmét is. Ennek megfelelően egész más kinézetet kell alkalmazni egy utasszállító űrhajón, egy teherűrhajón, egy felderítő űrhajón vagy egy hadihajón. Ugyanakkor nem szabad túlzásba vinni a SZAS stílusok szaporítását sem, hogy a flottán belül az egyes felületek azért kompatibilisek maradjanak egymással és az űrhajósok (egyik alakulattól a másikhoz kerülve) gond nélkül felismerjék őket.

Készült: 2010.05.15. - 24.

Következő írás

Vissza a tartalomhoz