ANYAGBOMLÁS

Anyagbomlásnak nevezzük az anyagi részecskék szétesésének folyamatát. Ez nem annihiláció, mert a részecskék nem semmivé válnak, hanem felbomlik a belső szerkezetük és az őket alkotó fotinók sokasága kiszabadul, szétrohan a környező térbe. A megszűnéssel járó megsemmisüléssel kapcsolatban érdemes elolvasni az Annihiláció (2021, létfilozófia) című írást. Az anyagbomlásnak egyelőre két fajtáját ismerjük, amik folyamatát az alábbiakban igyekeztem összefoglalni.

1. ANYAG-ANTIANYAG REAKCIÓ

A stabil anyagi részecskék (neutron, proton, elektron) mind jobbra csavarodó fotinókból épülnek fel, meghatározott geometriai szabályok szerint. Ezzel kapcsolatban érdemes elolvasni A neutron belső szerkezete (2021, létfilozófia) című írást. Az időtartályban összezárt fotinók együttes, komplex hullámterének geometriai okokból van egy eredő hulláminterferencia mintázata, ami az időtartály gömbszerű felülete mentén balra csavarodva körbesodródik a felületén és körülötte. Erre mondjuk azt, hogy az anyagi részecskék balos spinűek. A spin nem azonos a részecske forgásával és csavarodásával, mert az az időfraktál geometriai helyzetváltoztató mozgását jelenti. A spin a részecske hullámterében megfigyelhető potenciálgödrök és potenciálhegyek látszólagos körbejárása a részecske körül. Közérthető hasonlattal olyan ez, mint a futball stadionok nézőterein végigfutó Mexikói hullám: az emberek adott ütemben felállnak és leülnek, a tömeg mozgása pedig hullámszerűen végighalad a nézőtéren egyik vagy másik irányba.

Egy részecske akkor fél spinű, ha az interferenciáknak kétszer kell körbejárniuk a forrásrendszerüket ahhoz, hogy újra ugyanúgy nézzenek ki, azonos helyet foglaljanak el a térben. Ennek pontos okait még nem ismerjük, mert ehhez számítógépes modellre lenne szükség, amit erőforrások hiányában nem sikerült elkészítenünk. A kettes spinű részecskék interferenciáinak csak félszer kell körbejárniuk a forrásrendszerüket a kezdőállapotba való visszatéréshez. A körbejárás sebessége fontos jellemzője minden részecskének. A fizikusok számításai szerint a proton felületét képező interferenciák áramlási sebessége a fényhatársebesség gyök 2-szerese (RV=1,4141), de a neutron és az elektron is hasonlóan "gyors", vagyis elképesztő (látszólag lehetetlen) tempóról van szó.

A téridő több térdimenziós szerkezete lehetővé teszi, hogy az n térdimenziós dolgok n+1 térdimenzióba kikerülve és ott 180 fokos fordulatot végezve, majd visszatérve önmaguk tükörképi párjává váljanak. Vagyis a 3D-s fotinók a 4D-ben átfordulva, majd a 3D-be visszatérve antifotinókká válnak. Balra csavarodik az időhurkuk és a tachionjaikból kibocsátott spirálgömbi hullámtereik. A tértükrözéssel kapcsolatban érdemes elolvasni a Tükrözés n dimenzióban (2007, matematika) című írást.

Az antifotinókból antirészecskék jöhetnek létre: antineutron, antiproton és antielektron (pozitron). Ezek azonos méretűek, tömegűek, spinszámúak az anyagi részecskékkel, de az alakjuk szerkezetileg a tükörképük. Vagyis a felszíni hulláminterferencia mintázatuk jobbra áramlik. Az antirészecskékből stabil antiatomok építhetők, azokból pedig antianyag tárgyak. Mégsem találunk ilyeneket sehol a környező univerzumban, méghozzá azért, mert az interferenciáik miatt rombolóan hatnak az anyagokra. Ennek egyszerű oka van.

Amikor egy balra csavarodó részecske közel kerül egy jobbra csavarodó részecskéhez, például ütköznek egymással, a hulláminterferenciáik áramlási irányai azonosak lesznek. Ezek a hullámrétegek akadálytalanul átmennek egymáson és a potenciálvölgyeik és hegyeik megragadják és sodorni kezdik a másik részecske belsejében lévő fotinókat. Abba az irányba, amerre egyébként is sodródnak önmaguktól. Az időtartályt alkotó időfraktálok szerkezetileg a saját körbesodró hatásuk elviselésére képesek, ami valamilyen tempóban megforgatja a részecskét. Az időfraktált alkotó fotinók természetesen ellenállnak a tehetetlenségük miatt ennek a hatásnak, fékezve a mozgást, mígnem beáll az egyensúlyi állapot a különböző erőhatások (taszítási vektorok) között. Ha viszont egy külső gyorsító erő éri őket, pláne, ha az eredő vektora nagyobb a fényhatársebességnél, az legyőzi a fékezést és túlpörgeti az időfraktálokat. Azaz: nagyon gyorsan elkezdi a két részecske ledarálni és kölcsönösen darabokra szaggatni egymást, fotinókat tépve le az időfraktálok tetejéből (külső részéből), amíg teljesen le nem bomlanak és a fénytartalmuk szét nem szalad a környezetbe.

Amikor két anyagi (vagy két antianyagi) részecske ütközik, a csavarodási irányaik azonosak, vagyis az egymáson áthatoló hulláminterferenciáik áramlási irányai mindig ellentétesek. Ennélfogva ellenkező irányba próbálják sodorni a másik fotinóit, fékezve, de nem megállítva a részecskék időfraktáljainak belső forgását. Amit az időtartályok képesek tartósan elviselni, károsodás nélkül. Ezért nem semmisítik meg egymást az azonos áramlási irányú részecskék és ezért lehet belőlük atommagokat építeni. Mivel a térforrás jobbra csavarodik, a belőle keletkező összes fénykvantum is jobbra csavarodik, amikből csak balra csavarodó hulláminterferencia mintázatú anyagi részecskék jöhetnek létre, teljes részletességgel még nem ismert okokból. Ezért nincs az univerzumunkban sehol antianyag.

Egy neutron belsejében nagyságrendileg kb. százezer darab fotinó zsúfolódik össze bonyolult geometriai szerkezetben, egymásból másolódva, fraktális időhurok képződményként. Amikor ezt ledarálja egy antineutron és mindkét részecske széthullik, a százezernyi fotinó és százezernyi antifotinó az időfraktálról való leválása pillanatában kapott taszítási vektor mentén fog szétszaladni a térbe. Ez óriási energiafelszabadulást jelent nagyon rövid idő alatt, lényegében egy mini atomrobbanás erejével hat a környezetére.

Bonyolíthatja a dolgot, ha az időfraktálok eközben megpróbálják pótolni a veszteséget és a még bennük lévő időhurkokból újabbak másolódnak, azaz újraépíti magát a részecske. Ekkor a kiszabaduló energia több is lehet, mint amennyivel a két részecske az ütközés előtt rendelkezett. Sőt, az is megtörténhet, hogy a részecskék túlélik az inzultálást és helyreállítják önmagukat, miután rengeteg fényt vesztettek. Túl keveset tudunk még erről a folyamatról ahhoz, hogy bármi biztosat kijelenthessünk róla. De az valószínű, hogy ezen a módon lehet a legtöbb energiát "kitermelni" bármilyen anyagból, akár 100%-ot meghaladó mértékben is.

Nehezíti a folyamat megértését, hogy a hulláminterferencia mintázat körbeáramlása nem egyszerű síkbeli forgás, hanem térbeli csavarodás, vagyis nem lehet elforgatással átvinni egyik irányt a másikba. Egy n térdimenzióban zajló balos csavarodásból nem lesz jobbos csavarodás azzal, ha n térdimenzióban 180 fokkal elforgatjuk. Vagyis mindegy, hogy a részecskék milyen szögben állnak egymáshoz képest a térben, amikor találkoznak, mindenféleképpen le fogják bontani egymást.

Az a tény, hogy a fizikusoknak sikerült már antirészecskéket előállítaniuk és egy darabig életben tartani őket, hogy megvizsgálhassák a tulajdonságaikat, egyértelműen arra utal, hogy a kísérleti berendezésekben 4D-s térmanipulációs hatásokat idéztek elő. Ezt ők persze tagadják, mert nem akarják, hogy elterjedjen ez a fajta tudás. Nem tenne jót az emberiségnek, ha a különböző hadseregek, terrorszervezetek és bűnöző csoportok antianyag fegyverekkel fenyegetnék a világot, amik lényegesen nagyobbat pukkannak a nukleáris fegyvereknél és sokkal nehezebb ellenük védekezni (bár nem lehetetlen). Nyilván ezért kellett létrehozni és az egyetemeken elterjeszteni egy olyan, hazugságokból, tévedésekből, ostobaságokból és manipulatív félremagyarázásokból álló katyvasz fizikát, zűrzavaros matematikára építve, amit még azok sem értenek, akik kitalálták, hogy félrevezessék és tudatlanságban tartsák az emberiséget a fizikai valóság természetével kapcsolatban. Így viszont hasznos energiatermelésre sem tudjuk felhasználni ezeket a reakciókat. A dezinformatív fizika létrejöttének okaival kapcsolatban érdemes elolvasni a Hazugságok tudománya (2021, ezoterika) című írást.

2. KAVITÁCIÓ

Hétköznapi körülmények között az anyagbomlásnak van egy másik változata is, amit kavitációnak hívunk. Ekkor az extrém nyomáskülönbségnek kitett részecskék időfraktáljai annyira eltorzulnak az aszimmetrikus hullámtérben, hogy szétszakadnak az időtartályok és a fénytartalmuk szétrohan a térbe. Ha ez egy folyadék (víz) belsejében következik be, akkor mini nukleáris robbanások történnek, amik lebontják az atommagokat, azaz maghasadás történik. A folyamathoz mindössze néhány atmoszféra nyomáskülönbségre van szükség, ami a gyorsan örvénylő folyadékban kialakuló vákuumbuborékok felszínén jön létre. Itt a részecskéket egyik oldalról deformálja a folyadék hullámterének nyomása, a másik oldalról viszont hirtelen elveszítik ugyanezt a támaszukat egy rövid időre. Miközben a parányi vákuum buborékok összeomlanak, a határukon lévő oxigén és hidrogén atommagok részecskéi közül néhány szétesik. Eközben nem csak fénysugárzás szabadul fel, de az életben maradó részecskék közül is sok elszabadul és röpködni kezd, amíg el nem nyelődik a folyadékban.

Az örvény alakjának és áramlási sebességének szabályozásával irányítható a vákuum buborékok száma és a keletkezésük helye, azaz a belőlük felszabaduló energia mennyisége, ami melegíteni fogja a vizet. A kiszabaduló nukleáris sugárzást vízköpennyel, illetve megfelelő elnyelő burkolattal árnyékolni kell. Ez egy nagyon egyszerű, olcsón megvalósítható és biztonságos nukleáris enerigatermelő rendszer, amit már többfelé használnak a világon épületek fűtésére, elektromos energia termelésére, valamint veszélyes hulladékok megsemmisítésére.

Mivel a kavitációs buborékok szó szerint zabálják az anyagot, semmi sem képes ellenállni a részecskebontó hatásuknak. Az edzett acélt ugyanúgy "megeszik", mint a gyémántot vagy a folyadékba kevert radioaktív hulladékok porát. Ha kikapcsoljuk a berendezést, azonnal leáll a folyamat. Nem szabadulhat el a nukleáris reakció. Nem képződnek melléktermékek. Vagyis ez sokkal biztonságosabb bármilyen más nukleáris reaktornál. Ráadásul pici és nagy méretben egyaránt megépíthető, fejlett ipari háttér nélkül is. Csak egy megfelelően árnyékolt reakció kamrára és egy szivattyúra van hozzá szükség, ami körbekeringteti benne a folyadékot. Nyilván ezért nem örülnek neki a konkurens technológiákat erőltető energiaipari cégek.

Készült: 2021.12.27. - 29.

Következő írás

Vissza a tartalomhoz