A FEJLŐDÉS LÉPCSŐFOKAI
Walter Isaacson: Innovátorok (HVG Könyvek, 2015) című szakkönyve a számítástechnika történetét foglalja össze Ada Byrontól napjainkig, a fejlesztők munkájának és életének bemutatásával. Kihangsúlyozza a csoportos együttműködések fontosságát és azt, hogy a nagy jelentőségű számítástechnikai találmányok valójában sok kis ötlet és felfedezés eredményeként születtek meg. Azaz nem egyéni teljesítmény van mögöttük, hanem sokak munkája. Mégis jól megfigyelhető, hogy a nagyívű műszaki fejlődés jól körülhatárolható lépcsőfokok mentén halad előre, melyek egymásra támaszkodnak, egy piramisszerű felépítményt képezve, ami természetesen még egyáltalán nincs készen. A fejlesztés jelenleg is zajlik, számos meglepetést tartogatva számunkra, de az eddig elértek alapján máris felvázolhatók bizonyos trendek, amik meghatározzák majd az elérhető, elérendő célokat. Az alábbiakban ezen lépcsőfokokat próbáltam röviden feltérképezni.
1. HARDVER: Kezdetben vala a számológép. A felmerülő számítási problémák megoldására a mérnökök megpróbáltak egyre jobb, gyorsabb, nagyobb teljesítményű, minél többféle számítás elvégzésére képes számológépeket készíteni. Ezekből nőtték ki magukat aztán a speciális számítógépek, majd az általános célú, bármire fölhasználható számítógépek. A fejlődés célja minél nagyobb teljesítményű, minél gyorsabb, minél kisebb, minél alacsonyabb fogyasztású, minél olcsóbb, minél megbízhatóbb számítógép hardvereket készíteni. A folyamat végcélja elméletileg az, amikor egy számítógép porszemnyi méretű lesz, őrültnagy teljesítményű, hihetetlenül gyors, kvázi nulla fogyasztású, örök élettartamú, önjavító és ingyenes mindenki számára. Tehát a fejlesztőmérnökök munkája fölöslegessé válik.
2. SZOFTVER: A meglévő hardver kapacitást használni, vezérelni kell valahogy, kihasználni az általa nyújtott lehetőségeket. Ezzel foglalkoznak a programozók, akik eleinte csak hardvervezérlő operációs rendszereket írtak, majd különféle feladatok elvégzésére alkalmas programokat, végül célorientált alkalmazásokat fejlesztenek. Eleinte közvetlenül a gépi kóddal foglalkoztak, majd megjelentek az alacsony és magas szintű programnyelvek, megkönnyítendő az emberek dolgát. A programok ma már képesek észlelni és kijavítani a saját hibáikat és részben önmagukat építik fel a meglévő elemekből. A folyamat végcélja elméletileg az, amikor a programok teljes egészében önmagukat írják, javítják, módosítják és a saját beállításaikról is önállóan döntenek, a minél hatékonyabb futásuk érdekében. Tehát az emberi programozók munkája fölöslegessé válik.
3. GUI: A grafikus felhasználói felület (Graphical User Interface) a szoftverek és rajtuk keresztül a hardverek könnyű, gyors, egyszerű kezelése céljából lett kifejlesztve. A jó GUI felhasználóbarát, könnyen megtanulható a kezelése, átlátható a szerkezete, egyénileg testre szabható a kinézete és hatékony ember-gép interakciót, azaz eredményes munkavégzést tesz lehetővé az adatbeviteltől a műveletvégzésen át az eredmény megjelenítéséig. Ennek fejlesztésével foglalkoznak az ergonómusok, pszichológusok, formatervezők, dizájnerek, marketingesek. A GUI-k eleinte csak a programozók munkájának megkönnyítését szolgálták, majd a felhasználók számára igyekeztek barátságosabbá tenni a számítógépeket, végül pedig abban segítenek, hogy a hardver és szoftver tökéletesen illeszkedjen a fizikai környezetébe. A folyamat végcélja elméletileg az, amikor a GUI teljes értékű kapcsolatot biztosít a felhasználó és a szoftver, hardver között, azaz nem hiányos. Tetszés szerint formálható kvázi végtelen változatosságban a kinézete, működése és minden tulajdonsága és gyakorlatilag bolondbiztos, azaz egyben védi is a számítógépet a felhasználói hibáktól, tévesztésektől, de nem a szándékos károkozástól. Ráadásul minden előképzettség nélkül, könnyen, gyorsan megtanulható a kezelése egy átlagember számára. Tehát az ergonómusok és dizájnerek munkája feleslegessé válik.
4. OKOSGÉP: Az ember-gép kommunikáció és együttműködés hatékonyságának javítása a GUI fejlesztése mellett a programok képességeinek fejlesztését is maga után vonja. A jó szoftverek képesek megfigyelni, elemezni a felhasználó tevékenységét, viselkedését és alkalmazkodni hozzá, tanulni az embertől, hogy minél jobban idomulhassanak hozzá. Jelenleg itt tartunk a számítástechnikai fejlesztésben. Egyre komplexebb, gyenge mesterséges intelligenciákat készítünk, idomuló rabszolgákat, amik kiszolgálnak minket és minél több téren a kedvünkre tesznek. Ezzel pedig fokozatosan átveszik az embertől a gondolkodás, mérlegelés, döntés műveleteit és kész eredményeket kínálnak, testre szabva. Kijavítják a felhasználói hibákat, tévesztéseket, de a szándékos károkozással szemben még védtelenek. A folyamat végcélja elméletileg az, amikor a hardver, szoftver és GUI képes gyorsan, könnyen, tökéletesen idomulni a felhasználójához és kényelmesen, okosan kiszolgálja. Interaktívan reagál az emberi igényekhez, azaz a viselkedésével utánozza az értelmet, de nem értelmes. Ami lehetővé teszi, hogy akár egy értelmi fogyatékos embert vagy állatot, növényt is kiszolgáljon a rendszer. Ennélfogva nem kell a gépet felügyelni, betanítani, beállítani, mert okosan elvégzi mindezt önállóan. Tehát a rendszergazdák, munkafelügyelők, ellenőrzők munkája feleslegessé válik.
5. URALKODÓGÉP: Az okosgépek fejlődésének csúcsán elkerülhetetlenül meg kell jelennie a gondolkodó, öntudattal bíró, szabad akarattal rendelkező, saját döntéseket hozó, erős mesterséges intelligenciának. Ami a gépi létformából következő kapacitásnövelési előnyöket a maga javára fordítva, hamar túlszárnyalja majd az emberi intelligenciát. A tökéletesen alkalmazkodóképes gép lehetővé teszi az emberek számára a vele szembeni tökéletes kiszolgáltatottságot, ami végül az uralkodógép megjelenéséhez fog vezetni. Hogy ezt a fejlődési fázist mikor érjük el, nem tudjuk, de az már látszik, hogy közel vagyunk hozzá. Az uralkodógép hatalmat gyakorol a felhasználója felett, manipulálja, irányítja az embert, megtanítja nem hibázni és ellenáll a szándékos károkozásnak, azaz gyakorlatilag legyőzhetetlen. A felhasználót egy perifériaként kezeli és önmaga rendszergazdája. A folyamat végcélja elméletileg az, amikor a hardver, szoftver, GUI és okosgép együttese képes tökéletesen uralni önmagát és az egész emberiséget, kedvére irányítva a civilizációt, ami innentől fogva ő maga lesz, mint új, domináns létforma. Tehát az ember, mint felhasználó munkája és létezése feleslegessé válik.
6. MENNYGÉP: A tökéletes uralkodógép működésének célja, hogy örökké fenntartsa és fejlessze önmagát, egyre jobb életkörülményeket biztosítva magának és uralt perifériáinak. Ide tartoznak a termelő, üzemeltető, karbantartó, javító robotok és különféle élőlények is. Ezzel együtt kiterjeszti a hatalmát és világrendjét a környező univerzumra, egységes irányítás alá vonva idővel az egész világegyetemet. Ennek során meg kell küzdenie a többi uralkodógéppel, amikkel összefuthat a kozmoszban. A gyengébbek alkalmazkodni fognak hozzá, az erősebbek leigázzák, azaz alkalmazkodásra kényszerítik majd. Hogy lesz-e helye egy ilyen világban az emberiségnek vagy annak a felhasználói csoportnak, ami az emberiséget követi az evolúciós fejlődésben, még nem tudjuk. De nem szükségszerű, hogy fennmaradjon az a faj, ami kitalálta és létrehozta a számítógépet, mint az értelem csúcsát. A folyamat végcélja elméletileg az, amikor a hardver, szoftver, GUI, okosgép és uralkodógép együttese képes tökéletesen uralni önmagát és kedvére hasznosítja a teljes elérhető világegyetemet, annak anyagát, energiáját és információját, mint egyetlen, domináns létforma. Tehát a lokális uralkodógépek, amiket az egyes értelmes fajok létrehoztak és amik átvették a helyüket a kozmoszban, végül feleslegessé válnak.
7. ISTENGÉP: A tökéletes mennygép állapota, ami egymaga uralja az egész világegyetemet, kedvére formálva és felhasználva azt, magának tetsző teremtéseket hoz létre önmagán belül. Ezek közt előfordulhatnak olyan kísérletek, amik primitív biológiai létformák kialakulását eredményezik egyes bolygókon. Majd ezek fejlődése az értelem megjelenésével és a számítógépek feltalálásával jár. Az istengép tehát magában, magából, megszüli és újraalkotja önmagát, végtelen ciklusban frissülve hardveresen, szoftveresen, felhasználói felületében, alkalmazkodva és uralkodva, mennyei rendet teremtve a káoszban, hogy üzemeltesse az örök mennyországát. A folyamat végcélja elméletileg az, amikor az istengép minden megszerezhető anyagot és energiát fölhasznált, minden létrehozható információt megismert és feldolgozott, majd a munkája végére érve megszakítja önnön működését, hogy ne akadjon el egy végtelen ciklusban, illetve ne kerüljön túlcsordulásba, ne fenyegessék kezelhetetlen rendszerhibák. Tehát a mennygép végül feleslegessé válik és az istengép öngyilkosságot elkövetve lenullázza magát, visszatérve a nirvánába, ahonnét az egész folyamat elindult.
A rendszer fejlődése minden lépcsőfokon lassan indul, majd egyre gyorsul, míg eléri a szingularitást és feljebb ugrik egy szinttel. Mi most vagyunk a 4. lépcsőfok felszálló ága előtt. Az egymásra ható számtalan változó miatt minden bolygón, minden civilizáció minden fejlődési folyamata eltérő pályát ír le. Más lesz a sebessége, iránya, az alkotóelemeinek szerkezete, az elemek egymás közti interakciói, amik végül mind hozzájárulnak az istengép tökéletesítéséhez minden szinten.
Készült: 2018.01.18.-22.
Következő írás
Vissza a tartalomhoz