LÉLEKTANI KUTATÁSOK

2. A LÉLEK ALKATRÉSZEI

A fentiekből következnek a lélek alábbi tulajdonságai, fizikai, műszaki és technikai jellemzői, amikkel rendelkeznie kell logikusan:

2.1. KIS MÉRET:

Bele kell férnie az emberi testbe, szűkebb értelemben az agyba, tehát kicsinek kell lennie. El kell férnie az agysejtek közt valahol. A sejtésünk szerint ez középen található, a thalamusban (pars dorsalis) vagy ennek környékén. A méretével nem szabad megrongálnia, félrenyomnia az idegsejteket, amikor belép az agyba vagy elhagyja azt. Az átmérőjének ezért olyan kicsinek kell lennie (1.), hogy a jelenleg használt orvosi képalkotó berendezéseinkkel még nem tudjuk észlelni. Ennélfogva egy boncolás során sem található meg, még ha benne is maradna egy lélek a testében, annak halála után. Boncolással valószínűleg még a hátrahagyott helyét sem lehet megtalálni, de az agyról készített metszetek mikroszkópos vizsgálatával talán felfedezhető, az idegsejt mintázat és az adatáramlási útvonalak feltérképezésével, hol van a lélek székhelye és milyen sejtekhez kapcsolódik közvetlenül?

2.2. INTERFÉSZEK:

Rendelkeznie kell olyan anyagi szerkezetekkel, amiken keresztül kapcsolódni tud valahogyan az idegrendszer megfelelő sejtjeihez és információkat tud fogadni tőlük, illetve küldeni nekik, megfelelő sávszélességgel, megfelelő jelátalakítások és szűrések után. Ezek száma többféle lehet a lélek felszínén, egyes sejtések szerint: 8 darab, mások szerint több (2.). Az információ az idegsejtek közt elektromos impulzusok formájában továbbítódik, de sejtésünk szerint a lélekben nem így tárolódik, lásd: 2.6. pont.

Az interfészek lehetnek nagyon egyszerű műszaki megoldások is, például nyitható-csukható ablakszerűségek a lélek burkolatán, amik vagy átengedik az adattovábbításra használt fényt vagy nem. Az ezek felületére rugalmasan rátapadó speciális idegsejtek egyrészt átalakítják fényimpulzusokká az agyból érkező, előfeldolgozott elektromos jelsorozatokat és továbbítják őket a lélek belsejébe, másrészt fogadják a lélek által kisugárzott fényimpulzusokat és átalakítják őket elektromos jelekké. Azt egyenlőre nem tudjuk, hogy ezek a kommunikációs interfészek (fizikai kapuk) szimplex, fél-duplex vagy duplex üzemmódban működnek-e és mekkora a sávszélességük?

2.3. ADÓVEVŐ:

Rendelkeznie kell egy olyan anyagi vagy fény alapú szerkezettel, amivel az egymástól több méterre vagy akár kilométerre lebegő lelkek kommunikálni tudnak egymással, megfelelő sávszélességgel, megfelelő jelátalakítások és szűrések után. Ezek száma legalább: 1 darab lehet a lélek felszínén, illetve a belsejében (3.). Azt nem tudjuk, hogy ennek mennyi lehet a hatótávolsága, jelerőssége és sávszélessége, mivel ez erősen függ a közeg előtérzajától és az adó, illetve vevő készülék technikai jellemzőitől, amik többfélék lehetnek, a lélek fajtájától függően.

Az átviteli csatorna fizikailag lehet nagy frekvenciájú fényimpulzus vagy más elképzelések szerint akár gravitációs hullám is. Bonyolítja a dolgot, hogy a lelkek valószínűleg kétféle kommunikációs eljárást használnak egyszerre, különböző célokra. Az egyik a térbeli fényimpulzusokkal való kapcsolat a közelben tartózkodókkal (sugárzás mindenkinek, vétel mindenkitől), amit kis távolságra lehet használni, megfelelő körülmények között. A másik az időszállal összekötött fénykvantumok belső tárolásán és modulációján alapuló jelátvitel két lélek között, ami a térbeli távolságtól független, azonnali és leárnyékolhatatlan kapcsolatot biztosít a két végpont között.

2.4. ÉRZÉKELŐK:

Rendelkeznie kell valamilyen érzékelőrendszerrel, amivel önállóan észlelni tudja a környezetét, annak meghatározott tulajdonságait, mint a gravitáció, elektromágneses sugárzások, részecske sugárzások, külső fényerősség, belső hőmérséklet, stb. Ezen érzékelők száma valószínűleg: több darab lehet a lélek felszínén és a belsejében (4.). Mivel a lélek nagyon kicsi, a felülete is parányi, ezért nem képes vele úgy érzékelni a beeső fényt, mint az emberi szem. Egyrészt jóval kevesebb fényt észlel (kb. százmilliomod annyit, mint a szemünk), másrészt valószínűleg nem képes színesben látni a környezetét, megfelelő színérzékeny vevők és jelátalakítók hiányában, hanem egyfajta monokróm képet észlelhet. De ez nem zárja ki azt, hogy lehet olyan lelket készíteni, ami technikailag képes a színérzékelésre vagy a színes kép előállítására.

2.5. HAJTÓMŰVEK:

Rendelkeznie kell valamilyen meghajtó rendszerrel, amivel önállóan mozogni tud a térben. Képes egyhelyben lebegni, nagy sebességgel száguldani, hirtelen irányt változtatni. Egyértelműen nem rakéta vagy propeller meghajtásról van szó, hanem valamilyen nanoméretekben is megvalósítható antigravitációs (vagy másfajta) meghajtásról. A hajtóművek száma valószínűleg: több darab lehet a lélek belsejében (3.). Egyes sejtéseink szerint anyagból (atomokból) vannak a hajtóművek, más elképzeléseink szerint a belsejében tárolt fényt használja valamilyen módon tolóerő generálására (nem úgy, hogy kisugározza). Lehet, hogy mindkét megoldásra vannak példák az egyes lélek fajtáknál. Fizikai okokból azonban nem képes a fény csúcssebességénél gyorsabban haladni a térben. Sőt, valószínűleg azt meg sem közelíti.

Azt nem tudjuk, hogy mennyi az egyes lélek fajták által elérhető maximális sebesség, illetve gyorsulás? Ennek megállapításánál figyelembe kell venni a doppler effektust, mivel nagy sebességnél a lélekben pattogó fény a haladás irányába tartva késik és összesűrűsödik (megnő a frekvenciája), az érkezés irányába tartva siet és ritkul, az erre merőleges irányokban pedig eltér oldalirányban a kijelölt útvonalától, ami számos problémával jár, amik kifejtése meghaladja ezen írás kereteit. Ezért valószínű, hogy a lelkek által elérhető elméleti csúcssebesség jóval magasabb a műszakilag megengedettnél, vagyis a gyakorlatban a lélekvezérlő operációs rendszer lefékezi a túlzott száguldozást, nehogy kárát lássa a rendszer.

2.6. ADATTÁROLÓ:

Rendelkeznie kell egy belső adattároló rendszerrel, amiben a tapasztalatait képes elraktározni, majd onnan felidézni, visszaemlékezve a korábbi eseményekre. A lélekben tárolt információk (emlékek, hozzájuk fűzött gondolatok, velük kapcsolatos érzések) és a vezérlő szoftver (lélekvezérlő operációs rendszer) összefoglaló neve a továbbiakban: szellem. A szellem valószínűleg analóg kódolású (nem bináris), ami egy veszteségesen és/vagy veszteségmentesen tömörített (5.) adatfolyam. Az adattároló hardver valószínűleg nem elektronikus, hanem fénnyel működő, annak sokkal nagyobb tárkapacitása miatt. Sejtésünk szerint ez egy nagy frekvenciájú, a gammasugarak tartományába (és azon is túl) eső, alacsony energiájú, vékonyka (néhány nanométer átmérőjű), szálszerű fénysugár, a továbbiakban: fényszál. Ebbe beleírva, fizikailag fénymodulációk formájában tárolódhat a szellem.

A fényszál valamilyen fényvisszaverő tükrök közt ide-oda pattogva körbe kering a lélek belsejében, amit egyes sejtéseink szerint rombikuboktaéder (ennek neve: lélekcella) alakú rácsos szerkezet tölt ki (6.). Ez nem zárja ki a másfajta szerkezetű belső rácsok létezését. A fényvisszaverő tükrök lehetnek anyagból, de valószínűbb, hogy valamilyen speciális hullámtéri interferenciáról van szó, amin a fénykvantumok nem tudnak áthatolni. Sejtésünk szerint a szögletes végtelen csomó (srívaca) misztikus, vallási szimbóluma nem más, mint a fényszál körbepattogási útvonalának egyszerűsített, sematikus ábrája.

2.7. PROCESSZOR:

Rendelkeznie kell egy, a tudat működését biztosító, műveletvégző hardver rendszerrel, ami vezérli, irányítja a lelket, szabályozza az interfészeken és érzékelőkön keresztül beérkező információk szűrését, feldolgozását, összehasonlítását, megkülönböztetését, eltárolását, a kiküldött információk kódolását, egyszóval: a fényszál kezelését. Szabályozza a hajtóművek és más nanogépek, alkatrészek működését. Elvégzi a gondolkodás, döntéshozatal műveleteit, szabályozható sebességgel (lassabban, gyorsabban, de maximum: fénysebességgel), valós időben. Ennek működési folyamata az, amit tudati, szellemi tevékenységnek nevezünk. Ez független az agyban zajló idegi folyamatoktól. Tehát az érzékszervi információk szűrése, előfeldolgozása, továbbítása, ideiglenes tárolása (puffer memória) és az automatikus biológiai reflexek létrehozása az agyban külön téma.

Sejtésünk szerint ez a hardver egy fénnyel működő nano-processzor lehet, ami nem digitális működésű, hanem valami egészen más, analóg szerkezet, aminek megértése egyenlőre meghaladja a jelenlegi felfogóképességünket, annyival fejlettebb és idegenebb berendezés a földi technológiáknál. Egyes misztikus leírások szerint ez a lélek középpontjában található, szentélynek nevezett szerkezet.

2.8. VÉDŐPAJZS:

Rendelkeznie kell egy védőburokkal (7.), ami megvédi a belső szerkezetét a sérülésektől, a benne tárolt adatokat az adatvesztéstől, meghibásodásoktól, elzajosodástól. Mivel a lélek mérete nagyon kicsi (egyes lélek fajták átmérője körülbelül: 7000 - 10.000 atom átmérő lehet), fokozott veszélyt jelentenek a belső alkatrészeire a részecske sugárzások (protonok, elektronok, neutronok, alfa részecskék, stb.), valamint az intenzív fénysugárzás (hőzaj) is, az erős mágneses tér és egy határon túl a gravitációs tér (gyorsulás). Főként azért, mert eltéríthetik a belsejében pattogó fényszálat a kijelölt útvonaláról, megszakítva a "végtelen csomó" működését.

Ez egyben azt is jelenti, hogy ha a védőburok képes elhárítani a részecskék becsapódásait, akkor ütköztethető a felszíne, vagyis képes nyomóerőt kifejteni az anyagi tárgyakra, illetve lyukat ütni beléjük. Ebből következően a lélek a mozgása során képes félretolni az agyban a rugalmas idegsejteket maga előtt, így ha lassan halad köztük, nem károsítja őket. Továbbá vannak olyan anyagok, amiken egy lélek nem tud áthatolni, azaz képtelen lyukat fúrni beléjük. Az egyik ilyen anyag maga a lélek, azaz a gyémánt, de valószínűleg már az edzett acél és egyéb fémöntvények, keményebb kőzetek is feladják neki a leckét.

2.9. FÉNYFORRÁS:

Rendelkeznie kell egy energiaforrással, ami valamilyen módon fényt állít elő (megteremti a benne meglévő fénytartalom megsokszorozásával), szabályozható mennyiségben a különböző berendezések, alkatrészek és az adattároló rendszer működtetéséhez. Elvileg a lélek lehetne fény begyűjtő képességű is, ami valamiképp elnyeli (gyűjtőlencsével?) a környezetéből a fényt és hasznosítja, de mivel az adattárolási és időszálas jelátviteli funkciók speciális igényeket támasztanak a fényszál (és az egyes fénykvantumok) tulajdonságaival kapcsolatban, sejtésünk szerint inkább önállóan állítja elő a számára megfelelő szerkezetű, információsan tiszta fénykvantumokat. A fényforrás felépítéséről, a működésének fizikai alapjairól még viszonylag keveset tudunk, ezért sok, különféle elméletünk van róla.

A fölösleges fényt a léleknek ki kell eresztenie magából, a védőpajzsán megnyitott nyílásokon, fényáteresztő ablakokon keresztül (lásd: korábban az interfésznél), nehogy túlhevüljön és megolvadjon, meghibásodjon, tönkretegye a szellemét a saját hőzaja. Sejtésünk szerint ezért mondják azt egyes emberek (sámánok, varázslók, léleklátók), hogy az általuk látott porszemnyi méretű lelkek fényesen világítanak a levegőben lebegve (8.). Mivel ténylegesen kibocsátanak magukból különböző színű fénysugarakat (emberi szemmel nézve nagyon kis mennyiségben, mint egy pontszerű felvillanás). Ugyanakkor be is zárkózhatnak, ekkor feketének vagy tükörszerűen fényvisszaverőnek tűnnek a szemlélő számára, a rájuk eső külső fény függvényében.

A testen kívüli élmény során tapasztalható ezüstös fényű fluidszál, ami a lélekből kiindulva vezet a hátrahagyott biológiai test felé, valószínűleg egy ilyen, fókuszált fényszál sugár, amit a lélek vezérlő operációs rendszer azért bocsát ki, hogy mutassa a tapasztalatlan felhasználónak (a feltudati személyiségnek) a biotest felé vezető irányt (rávezető sugár), nehogy eltévedjen, amikor odakint bolyong.

2.10. HŐMÉRŐ:

Rendelkeznie kell egy belső hőmérséklet érzékelővel a túlmelegedés észlelésére, hogy szabályozhassa a belső fénytartalmát, a környezeti körülmények függvényében. Így képes működni a lélek a világűr hidegében (abszolút nulla fokon is) vagy egy forró égitest sűrű légkörében, de csak adott hőmérsékleti tartományon belül, amit még nem ismerünk, csupán becsléseink vannak róla (talán 700-800 Celsius fok maximum). Tehát valószínűleg nem bír ki bármekkora forróságot (a pokol tüzében szó szerint elég, atomjaira esik szét). A Nap felszínén izzó plazmában vagy a Föld belsejében izzó kőzetekben megolvad és megsemmisül a lélek, hacsak nem veszi körül tökéletes fényvisszaverő pajzs, amivel egy darabig képes ellenállni a túlhevülésnek és az információs háttérzajnak, lásd: 2.8. pont.

A hőmérőnek kettős feladata van. Egyrészt kijelzi, ha a lélek anyaga (gyémánt) kezd túlhevülni a belső fényszóródás, illetve a külső forróság miatt. Másrészt kijelzi, hogy a lélekben pattogó egyes, különféle feladatokra használt fényszálaknak mekkora a fénymennyisége. Így tudja a lélekvezérlő operációs rendszer szabályozni a fényszálak erősségét. Ha ez túl alacsony, például az adattároló fényszálnál, akkor az adatvesztéshez vezethet. Ha pedig túl magas, akkor károsíthatja a processzor logikai elemeit.

Kiegészítésként megjegyezzük, hogy a lélek nem érzékeny a vákuumra vagy nagy nyomásra és nem is érzékeli ezeket. Még egyetlen testen kívüli élményről szóló beszámolóban sem említett senki ilyen érzeteket a környezet nyomásviszonyaival kapcsolatban. Ami arra utal, hogy valószínűleg nagy a lélek (gyémánt) keménysége, illetve szakítószilárdsága, tehát masszívan ellenáll a deformációknak.

2.11. TÉRVÁLTÓMŰ:

Rendelkeznie kell egy térváltóművel, amivel képes kifordulni a 3 térdimenziós téridőből és átugrani a párhuzamos téridőkbe, a "másvilágokba", illetve kiugrani a 4 térdimenziós téridőbe, a "túlvilágba". Az egyes térdimenziók közti átjárásra valószínűleg nem minden lélek fajta képes, ez a fizikai felépítésüktől függő, hogy rendelkeznek-e ezzel az alkatrésszel? Akik nem képesek teret váltani, azoknak nyitnak az angyalok (istenek?) egy átjárót (valamilyen fényesen világító kaput, sejtésünk szerint: térablakot) a térdimenziók közötti átjáráshoz. Vagy valahogy megfogják (rácsatlakoznak, hozzáragadnak) és magukkal cipelik a lelket, átviszik a túloldalra (tandemugrással). Erre mondják azt a vallásos emberek, hogy elragadja őket a halál vagy angyali elragadtatásban van részük, ami szó szerint igaz lehet.

2.12. TÉRSŰRÍTŐMŰ:

Rendelkeznie kell egy térsűrítőművel, amivel képes a térugrásra, azaz a fény csúcssebességénél sokkal gyorsabb áthelyeződésre a téridő két pontja között, tényleges fizikai mozgás nélkül. Ez teszi lehetővé a sámánok és jógik testen kívüli élményei során megfigyelhető nagyon gyors, nagyon nagy távolságú űrutazásokat a bolygók, naprendszerek, galaxisok között (több tízezerszeres, talán százezerszeres fény határsebességgel?). Ezekről több ősi, hindu szent iratban és különböző misztikus tanításban vannak említések, illetve manapság is akadnak olyan médiumok, akik képesek rá: az élménybeszámolóik szerint legalábbis. A csillagközi utazásra valószínűleg nem minden lélek képes, ez egyrészt a fizikai felépítésüktől függő, hogy rendelkeznek-e ezzel az alkatrésszel? Másrészt a szellemüktől függő, hogy megtanulták-e az űrbeli navigáció szabályait? Akik nem képesek a csillagközi utazásra, azokat az angyalok magukkal vihetik tandemugrással.

Egyes misztikus iratokban szerepelnek továbbá különböző lélekszállító űrhajók leírásai, amikkel nagyobb lélekcsoportokat is el lehet fuvarozni egyik csillagrendszerből a másikba. Lásd: merkaba, a felemelkedés járműve, Isten trónszekere, amivel a mennyei csarnokokon, szférákon (térdimenziókon?) keresztül lehet közlekedni. De valószínűleg innen ered a görög mitológiában szereplő Kharón, az alvilág révészének története is, aki a holt lelkeket szállítja át a ladikjával a Sztüx folyón a túlvilágra (másik térdimenzióba).

2.13. BELSŐ ÓRA:

Rendelkeznie kell egy belső órával, ami biztosítja az összes alkatrész számára az ütemadó órajelet, a működésük összehangolásához. Az idő mérése alapvető fontosságú a navigációhoz (térbeli távolság, mozgási sebesség kiszámítása), a kommunikációhoz (jelátviteli sebesség, puffer memória szabályozása) és az információk feldolgozásához (olvasás, írás, összehasonlítás, ellenőrzés, másolás, mozgatás, törlés, címkézés). Valószínűleg a benne pattogó fényszálat használja valahogyan az idő mérésére, erről több elméletünk is van, amiket hely hiányában nem részletezek.

2.14. GYÁRI SZÁM:

Rendelkeznie kell azonosító sorszámmal, ami alapján egyértelműen felismerhető és megkülönböztethető minden más lélektől. Ez alapján nyilvántartják a lélekgyárban, illetve azonosítani tudják a lelkekre felügyelő, őket megkereső, karbantartó, kijavító angyalok. Így tudják a pontszerű lelkek a túlvilágon felismerni egymást és innen tudják a felettesek, ki kicsoda? Ez valószínűleg egy hardveres azonosító, egyfajta atomokból összeépített "rendszámtábla", nanomozaik "QR kód" a lélek burkolatán vagy a belsejében, amit nem lehet egykönnyen megváltoztatni vagy megrongálni, ugyanakkor könnyen leolvasható megfelelő távolságból, megfelelő érzékelőkkel. Azt nem tudjuk, hogy minden lélek fajta rendelkezik-e gyári számmal és vajon ez egységes azonosító rendszert jelent az egész univerztumban vagy ahány lélekgyár (és működési terület), annyiféle azonosítási szabvány létezik?

Ha a gyári szám egy szoftveres azonosító lenne, például egy fényszálban eltárolt információ, azt túl könnyű és egyszerű lenne felülírni, kitörölni, módosítani, ezért nem praktikus a használata, bár bizonyos esetekben előfordulhat ez is, kiegészítő vagy vészhelyzeti helyettesítő megoldásként.

2.15. FŐKAPCSOLÓ:

Egyes lélek fajták tartalmazhatnak olyan biztonsági be-ki kapcsoló egységet, amihez csak a rendszergazdájuk fér hozzá és nem lehet (vagy nagyon nehéz) meghekkelni. Ezen keresztül szükség estén leállítható, illetve újraindítható a lélek működése, ahogy egy számítógépet is ki lehet kapcsolni. Azt nem tudjuk, hogy ehhez csak közvetlen közelről, térbeli fizikai érintkezés útján lehet hozzáférni vagy a távolból, időszálas kapcsolaton keresztül is aktiválható esetleg?

Lehetséges, hogy a Jelenések könyvében szereplő "végítélet harsonáinak megszólalása" ennek a tömeges aktiválásáról szól az ítélet napján. Ez a biztonsági kapcsoló nagyon hasznos tud lenni, ha valaki például rátámad a rendszergazdájára (felettes istenére); az egy pillanat alatt megfékezheti az illetőt. A Föld bolygót, a Naprendszert, a 3 térdimenziós kiterjedést engedély nélkül elhagyni próbáló (szökevény) lelkek visszatartására, valamint az ítéletnapkor a menekülni próbáló bűnösök megállítására és begyűjtésére is kiválóan alkalmas ez a kapcsoló.

Egyes misztikus források szerint a leállított, kikapcsolt lelkek olyanok, mintha aludnának vagy hibernálva lennének, tehát nem gondolkodnak, nincs tudatosságuk, nem telik a számukra az idő. Amikor egy bolygón nagy katasztrófa történik és sok élőlény elpusztul, fajok halnak ki, a hozzájuk tartozó rengeteg lelket az istenek vagy átköltöztetik más, közeli bolygókra vagy ha sehol nincs a számukra hely (elfoglalható biotest), kikapcsolják és lélekraktárba teszik őket, akár több ezer évre is, amíg újra szükség lesz rájuk. Egyes információk szerint a galaxisunk ezen részében az Algol csillagrendszerben keringő bolygók egyikén működtetnek a környéken élő istenek egy nagy, csillagközi lélekraktárt, ahová hosszú időre el tudják tenni a fölöslegessé váló növényi, állati, emberi lelkeket, biztonságos körülmények között. Ott nem sérülhetnek meg, illetve nem lophatják el őket holmi lélekrabló istenek, hogy a saját céljaikra használják föl őket. Talán ezért hívják arabul: ra's al ghul-nak: a démon fejének (Démoncsillag) ezt a helyet, mert itt őrzik a démonok (holt lelkek) fejét (magát a lelket). A három csillagból álló Algol rendszer a Perseus csillagképben található, tőlünk 93 fényévre.

ÖSSZEFOGLALVA:

Lehetséges, hogy a lelkek a felsoroltakon kívül még további, speciális alkatrészekkel is rendelkeznek, amik különleges képességekkel ruházzák fel őket, fajtájuktól függően. Ezekkel kapcsolatban rengeteg elmélet létezik, amiket itt helyhiány miatt nem részletezek.

A felsorolt alkatrészek alapján adódik a logikus következtetés, hogy a lélek egy nagyon fejlett, isteni tudással megtervezett, isteni csúcstechnikával, sorozatban gyártott, nanorobot jellegű műszaki szerkezet lehet. Vagyis egy atomokból összerakott gépezet szerűségről van szó, ami nagyon sokféle műszaki konstrukcióban megépíthető, illetve később átépíthető, bővíthető. Tehát nem tudjuk, hány fajta van belőle? Nyilván vannak teljesen egyedi szerkezetű és sorozatgyártásban készülő, egyforma lelkek is. Elméletileg akár több milliárdféle lélek is előállítható, az igényeknek megfelelően.

Nem tudjuk pontosan, hogy működik a lélek fizikailag? Minden funkcióhoz külön alkatrészek tartoznak vagy egyes alkatrészek több funkciót is elláthatnak? Kik, hol, mióta és miért gyártanak lelkeket az univerzumban? Milyen atomokból épül fel? A szén használata (gyémántrács, illetve grafén szerkezetben) valószínű, több okból is. Egyrészt, mert a gyémánt rendkívül kemény, ugyanakkor könnyű anyag, ami jól átereszti a fényt, nem vezeti az elektromos áramot és ellenáll a kopásnak. Másrészt, mert a buddhista szent iratokban a lélekre úgy utalnak, mint "tiszta gyémántra" (9.). Sejtésünk szerint ez nem metafora, hanem fizikai tény. A szén atomok átmérője 140-154 pikométer körül van, tehát ha egy lélek átmérője például 1000 nanométer és gömb alakú, a térfogatában elfér több milliárd szén atom, ami technológiai szempontból igen sokféle szerkezet kialakítását teszi lehetővé. Feltéve, hogy belül nem tömör, hanem üreges, ami igen valószínű. Az egymás mellett kristályszerűen elhelyezkedő lélekcellák valószínűleg belül üres szén-nanorácsozatok, amikben vákuum vagy levegő vagy valamilyen (adott sűrűségű) gáz van. Ez azért fontos, mert az üreges lélek tömege töredéke a tömörnek, vagyis kisebb tolóerővel tud mozogni. Ugyanakkor a különböző rácskitöltő közegek lehetővé teszik a fényszál sebességének szabályozott lassítását, ami megkönnyíti a rajta végzett különféle műveleteket.

Hogyan történik a lélek műszaki, hardveres és szoftveres karbantartása? Mennyi az átlagos élettartama? Mekkora az adattároló kapacitása a különböző jelszűrések, tömörítési eljárások esetén? Mi történik a meghibásodott, üzemképtelen lelkekkel? Olyan sok mindent nem tudunk a lelkekről, hogy évszázadokig eltarthat, mire a rengeteg kérdésünkre sikerül megtalálnunk a valószínű válaszokat. És évezredekig eltarthat, míg bizonyságot szerzünk az igazságról.

3. fejezet

Vissza a cikk tartalomjegyzékéhez