A VILÁG TEREMTÉSE 1.

A padovai keresztelő kápolnában található Giusto de Menabuoi 1376-ban készült freskója. A címe: A világ teremtése. Részletek erről itt: https://en.wikipedia.org/wiki/Padua_Baptistery

A kápolna belül megnézhető egy 3D-s körbeforgatható képen is: Battistero di San Giovanni Battista, Piazza Duomo, 35139 Padova PD – Google Térkép

Ezen A világ teremtése freskó gyakorlatilag nem kivehető, mivel fent található a kupola oldalfalán, amire lentről elég rossz a rálátás. Itt részét képezi egy képregénynek, ami a teremtés történetét mondja el, a Bibliából ismert jelenetek bemutatásával. A történet ezzel a freskóval indul, majd tőle jobbra látható Ádám és Éva teremtése, aztán az első emberpár a paradicsomban a tudás fájával, almaevés közben, stb.



Aki szeretne ide ellátogatni, annak számára mellékelek egy térképet. A piros téglalap jelzi a kápolna helyét. A kék téglalap a bazilika, a zöld téglalap a püspöki palota múzeum. Az információkért és képekért köszönet Péternek!

Ha alaposan megnézzük a képet, kiderül, hogy egy precízen megalkotott, beszédes, vizuális szimbólumrendszert látunk, aminek igen összetett, több rétegű mondanivalója van a számunkra.

1. Középen a Föld lapos korongja látható, közepén a Földközi-tengerrel, oly módon, hogy az északi irány balra van. A festmény alkotója nem sok korabeli világtérképet láthatott, talán ezért annyira pontatlan és elnagyolt az ábrázolás. A tengerek világoskékek, de a Vörös-tengert szó szerint vörösre festette, ami élesen elüt a szárazföld egységes, jellegtelen barnájától. A szárazföldek fölött világosabb és sötétebb színekkel hosszúkás nyúlványok sorakoznak, amik épp úgy lehetnek felhők, mint hegyvonulatok, bár az egyiknek keleten feje van és a nyitott szájából indul ki egy folyó vonala, vélhetően a Gangeszé (Ganga istennőből ered: ez pontatlan ábrázolás mitológiailag). Felismerhető folyók továbbá Afrikában a Nílus, a Perzsa-öbölnél az Eufrátesz és Tigris, Indiánál az Indus, A Kaszpi-tengernél a Volga, a Fekete-tengernél a Don, Dnyeper, Duna, Itáliánál a Pó, északon a Rajna.

2. A Földkorong középpontja egészen pontosan a Nílus torkolatvidékére esik, ahol az ókori egyiptomi birodalom fővárosa, Memphisz (azaz: Ménfő) város található, ami nem csupán szellemi, szakrális központ volt, de egyes ókori térképeken úgy ábrázolták a világot, hogy ide, a nagy piramisra (ami valójában oktaéder alakú) esik a világ közepe. Tehát itt ment át a kezdő délkör, sőt, egyes elméletek szerint a Hold befogása előtt (kb. 13.000 éve) itt haladt át a régi egyenlítő vonala is, mielőtt a katasztrófa miatt a Föld forgástengelye elmozdult volna és Atlantisz szigete elsüllyedt volna.

3. A Föld korongját övező kék színű sávban, ami nem lehet a légkör, mert sötétebb kék, mint a tengerek vizének színe, nyolc fehér, kivehetetlen formájú valami (kis maszat) látható. Lehetséges, hogy ezek jelzik a nyolc földrajzi irányt, mivel a középkorban még így osztották fel a tájolókat. De az is lehet, hogy a nyolc irány a 4D-s túltérre vonatkozik (mert ott van ennyi egymással ellentétes vagy merőleges irány), aminek sávja körbeveszi a 3D-s Földet.

4. A Föld korongja körüli 10 sáv színei bentről kifelé a következők: kék (4D-s téresszencia?), piros, fehér, zöld, sárga, vörös (keleti irányban fehér maszat: valószínűleg a Teremtő Anya okforrása), piros, okker, sötétkék (majdnem fekete, keleti irányban a bak csillagkép hátsó lábai közt egy fehér csillaggal), kék (vastag zóna az állatövi jegyekkel). Hogy miért ezeket a színeket használta a festő és miért ebben a sorrendben, azt még nem tudjuk teljes egészében? Ezek ugyanis egyértelműen nem a szivárvány színei, hanem talán valamilyen teremtési szférákat jelölhetnek. De nem a párhuzamos téresszenciákat, mert azok száma eltérő.

5. A sötétkék, majdnem fekete sávban a bak csillagkép hátsó lábai közt látható fehér csillag ágaiból 6 tisztán kivehető a legjobb minőségű képen, noha formailag 8 ágúnak tűnik, de a két belső oldali ága vagy megkopott vagy törlésre került, talán a jelentés pontosítása miatt. Amennyiben ugyanis ez egy hatágú csillag, akkor ez a Mindenható (alfatéri szerinó) irányát jelzi a világűrben a számunkra. A sáv sötétkék színe jelezheti azt is, hogy a szerinó az idősemmiben (őskáosz fekete sötétsége) található, tehát nincs a térben, amit ő kelt maga köré. Ezért ez a vékony színes sávok közül a külső, mert körbeveszi az univerzum összes tereit. Ezzel a kérdéssel részletesebben foglalkozunk: Az Isten helye (létfilozófia, 2023) című írásban.

6. A széles kék háttérbe helyezett állatövi jegyek szimbólumai északról indulva, órairányban a következők: kos, halak, vízöntő, bak, nyilas, skorpió, mérleg, szűz, oroszlán, rák, ikrek, bika. Vagyis pont fordított a sorrendjük, mint ahogy ábrázolni szoktuk őket az ekliptikán. Ez azt jelenti, hogy ezek nem az év hónapjainak felelnek meg, hanem a Nagy Napév világhónapjainak, amik egyenként 2160 év hosszúak. A Föld tengelyének precessziója, azaz eltolódása az állócsillagokkal borított égbolthoz képest ugyanis 25.900 évente jár be egy kört, az állatöv mentén visszafelé haladva, amit így próbált meg ábrázolni a festő.

7. Az állatövi jegyek sávját övező aranysárga háttér, ami maga is gömbszerű, csak kilóg a kép területéről, nem sima, hanem rácsozott, ami azt jelzi: ennek a zónának szerkezete van, nem amorf kiterjedés. Ez a téridő buboréka, amiben a fénykvantumok (teremtmények, itt: angyalok) röpködnek (halo, égisz, részletesen lásd: Az égisz szerkezete (létfilozófia, 2023) című írásban). Ez igazából nem szín, hanem fény (az Aranyatya isteni fénye). A 4 térdimenziós téridőben ugyanis aranysárgán ragyog minden (lásd: a sámáni beszámolókat és a klinikai halál állapotában testen kívüli élményt átéltek, túlvilágon jártak beszámolóit).

8. A téridőn belül az állatövi jegyek sávja jelölheti az univerzum belső, anyagi részét, amiben az anyagi részecskék (gázok, bolygók, csillagok, galaxisok) találhatók, mivel mi csak ezt látjuk, az itt lévő csillagokat. Ha megmérjük az aranysárga sáv vastagságát (zöld vonallal jelölve a képen), az pont azonos az állatövi jegyek sávjának külső szélétől a Föld középpontjáig tartó távolsággal, vagyis az anyagi univerzum sugarával. Ennek jelentőségét lásd: Az Isten helye (létfilozófia, 2023) című írásban.

9. Az aranysárga sávon túl, felül látható sötétkék háttér jelképezi az őskáoszt, amiben a téridő található. Ide lóg ki az Istenalak feje, aki valójában a Teremtő okforrás, mivel ha körberajzoljuk az emberalak testét, összekötve az állatövi jegyek körével, egy olyan tachion csepp alakot kapunk (piros vonalakkal jelölve a képen), ami bentről kifelé enyhén jobbra kanyarodik. Mivel ez a jelenpont jobbos forgású, ezért néz jobb felé a Isten. A teste (hullámtere) ugyanakkor teljesen bent van a téridőben, mert ez az ő teremtése.

10. Egyedül az Isten feje körül lévő glóriában van aranysárga vízkereszt ábrázolva, ami az okforrás legegyszerűbb szimbóluma. A körülötte, a téridő aranysárga zónájában lévő angyalok glóriáiból hiányzó keresztek azt jelzik, hogy ők nem okforrások, hanem időhurkok (fénylények: szerinók, fotinók), amire a számuk is utal: heten vannak, mint a fotinó tachionjai.

11. Az Isten felső ruhája (inge) piros, az alsó (tógaszerű köpeny) kék. A felső ruha színe jelzi a teremtés felső zónáját (felvilágot), az alsó ruha színe az alvilágot. Ennek megfelelően az Istent köbevevő hét angyal (fénylény) közül négy piros ruhás angyal (ők az arkangyalok) felvilági lény, a három kék ruhás angyal pedig alvilági. Ezt az is jól mutatja, hogy a felvilágiak felfelé néznek az Istenre, az alvilágiak lefelé néznek a Földre, mert ők felelnek az alsó világért.

12. Az Isten emberalakja lábaival a halak és vízöntő korszakok közt áll képletesen (a lábai nincsenek ábrázolva, mert nem emberről, hanem időrendszerről van szó). Azért helyezkedik el itt, mert most (1376-ban) itt tart a földi időszámítás, amire az ábra jelentése vonatkozik (idő). Az Isten azért néz jobbra, a vízöntő világhónap felé, mert arrafelé halad az idő a rendszerben.

13. Az Isten jobb kezét fölemelve, figyelmeztetően kettőt mutat, összezárt ujjakkal, ami azt jelenti: ti ketten, a kritikusok. A bal kezét leengedve nyitott tenyérrel fölfelé tartja, ami azt jelenti: kérlek. És közben a távozó kettősre néz. Hogy pontosan mire kéri a távozókat, az nem derül ki a képből. De ha alaposabban megvizsgálnánk a kápolna többi freskóját és a képek elhelyezkedését egymáshoz képest, valószínűleg az egész szimbólumrendszerből kikerekedne az elmondani kívánt történet.

14. A téridőben a bak korszak fölött, az Istentől jobb felé távozó (elrepülő) és visszanéző két angyal karba tett keze kritikát és elutasítást jelent az Isten művével szemben. Ez egyben a diád fotinó szimbóluma is, mivel a két angyalnak csak három szárnya van, azaz középen összeérnek: így jelezve, hogy ez egy (kettős) időrendszer a téridőben.

15. Ha összekötjük egyenesekkel a Föld középpontját (ahonnan mi nézzük a teremtést) és a sötétkék (fekete) nemtér-nemidő sávban lévő fehér csillagot (amerre a Mindenható található), illetve az Isten fejének középpontját (ahol a vízkereszt szárainak metszéspontja van), akkor a két egyenes 20 fokos szöget zár be egymással (fekete vonalakkal jelölve a képen). Vagyis tőlünk nézve az űrben az okforrás és az alfatéri szerinó helye ilyen látószögben mérhető (megfelelő isteni csúcstechnikával). A szerinó a bak csillagkép hátsó lába felé van, az okforrás viszont a vízöntő csillagképben látható (1376-ban!). Ezen egyenes precízen átmegy a Teremtő balján felnéző angyal fején (még nem tudni, ennek van-e jelentősége?) és a Teremtő mindkét kezének csuklóján is (ennek jelentőségét sem értjük még). A két egyenes hosszának aránya: 1:3-hoz, ami arra utal, hogy ha a szerinó a keletkezésétől fogva RV=1 sebességgel halad nagyjából felfelé a Teremtő tachion toronyzónájában, maga mögé keltve az univerzum téridő buborékát, akkor eközben a hozzá képest sokkal gyorsabb okforrás RV=3 sebességgel halad kint az őskáoszban.

16. A kép díszes kerete csupa időforrás szimbólumból áll, amik nyolcas csoportokat (fényszálakat) alkotnak két oldalt: 2x3x8 db, elválasztva 4-4 magányos, külön bekeretezett forrásponttal. Felül nincs keret, alul a keretből szándékosan kilóg a Nagy Napév világhónapjainak kék köre, amit kétoldalt balról 10, illetve jobbról 6 forráspont övez a keretben (valószínűleg pont azért, hogy a forráspontok száma ne legyen több a kelleténél). Ha a 8 magányos forráspont utalás a 8 okforrásra, akkor a 9. a Teremtő Atya okforrás jelenpontja, ami a képen az Isten fejében bújik meg, a vízkeresztes glória közepén, míg a 10. a Teremtő Anya okforrás jelenpontja, ami logikusan csak a vörös sávban, a bak felé eső fehér paca lehet (a patriachális hozzáállás miatt évezredek óta próbálják eljelentékteleníteni szerepét és fontosságát a teremtésben). Tehát közel van a Mindenhatóhoz, felőlünk nézve legalábbis. A nyolcas csoportokba rendezett időforrások száma: 64, ahány térdimenziós a triásztéri univerzum. Ha viszont összeadjuk a keretben lévő forráspontokat, az eredmény: 72, ami a kerubok számának felel meg.

Összefoglalva: Aki ezt a freskót megtervezte, majd a vélhetően médiumként dolgozó festő segítségével elkészítette, nagyon pontos fizikai ismeretekkel rendelkezett az univerzumról és a teremtésről, messze meghaladva az emberiség jelenlegi tudásszintjét és méréstechnikai képességeit. Gondosan megkomponálta nekünk ezt az üzenetet, remélve, hogy valaki majd csak megérti a távoli jövőben. Erre 647 évet kellett várnia. A következő feladatunk az lesz, hogy alaposan megvizsgáljuk, milyen képek, szimbólumok találhatók még ebben a kápolnában (kívül-belül) és hogyan helyezkednek el ehhez a freskóhoz képest? Mert lehet, hogy mind részei egy kiterjedt teremtéstörténetnek, amit azoknak szántak, akik képesek megfejteni a jelentését. Az eredményekről (ha lesznek) majd külön cikkben számolunk be.

Készült: 2015.07.14. - 2021.09.23.
Módosítva: 2023.06.23.
Frissítve: 2024.12.30.

Következő írás

Vissza a tartalomhoz