TISZTÍTÓTŰZ

1. VALLÁSI ELKÉPZELÉSEK

A purgatórium latin szó jelentése: tisztítótűz, tisztítóhely. A katolikus egyház tanításában azon lelkek ideiglenes tartózkodási helye (vagy állapota), akik a megszentelő kegyelem állapotában haltak meg, de még megtisztulásra van szükségük ahhoz, hogy beléphessenek a mennyei boldogságba. Az ortodox kereszténység szerint a halottak lelkein segítenek az élők által elmondott imák és az isteni liturgia bizonyos szertartásai. Arámi nyelven a tisztítótűz neve: gyehenna (tűztó), amiben a lelkek égnek és szenvednek a bűneiktől. A tisztítótűz megszabadítja őket a szellemi tisztátalanságtól, mert csak tisztán léphetnek be az Édenkertbe. Az újszövetségben viszont a gyehenna a végső halálra, a lélek teljes megsemmisülésére vonatkozik. A próféták szerint ez az öldöklés színtere, a hitehagyottak temetője és az Úrnak szentelt hely, amit hívnak Seól-nak (sötét alvilág, a magányos lelkek közbenső állapota) is, ahonnét az Isten kimentheti a lelket.

A tűztó nem azonos a pokollal, ahová a rosszak kerülnek a haláluk után, sem az alvilággal, ahol a holtak találhatók. Az ítélet napján az alvilág és a halál belevettetik a tűztóba. A tűztó örök tüze eredetileg a Sátánnak és démonainak készült, ennek ellenére emberek is kerülnek bele. Az iszlámban a gyehenna olyan tüzes hely, ahol örökké szenvednek azok, akik elvesztették magukat és könnyűnek találtattak a mérendő tulajdonságaik.

A tisztítótűz állítólag fájdalmasabb, mint bármi ebben az életben. Viszont a tisztítótűz teljesen különbözik a kárhozottak büntetésétől. Az ókorban a tisztítóhelyet fizikai helynek tekintették, miként a mennyet, földet, pokolt is. Dante az Isteni színjátékban egy a déli félgömbön található hegyként ábrázolta, ami szerkezetileg lényegében a futótűz tachion kúpjának felel meg. Manapság viszont már nem helyként, hanem létállapotként határozzák meg.

2. IDŐFIZIKAI ELKÉPZELÉSEK

A teremtésfilozófiai világmodellben a tisztítótűz a téridőn kívüli zóna, a téresszenciák közt létező nemtér-nemidő réteg, ahol idősemmi állapot (őskáosz) található. Vagyis itt csak a Teremtő Atya okforrás tachionikus hullámterének toronyzónája és a többi okforrás hullámterei alkotják az eseményidő közegét. Tiszta TŰZ van ott, semmi más. Ide kell kifordulniuk az űrhajóknak és a lelkeknek a térugráshoz, hogy kikerüljenek a téridő vonatkoztatási rendszeréből és tőle függetlenedve mozoghassanak a sajátterükben.

Ha egy lélekben nincs térváltómű, akkor nem képes önállóan átmenni egyik párhuzamos téresszenciából a másikba vagy kilépni a nemtér-nemidőbe. Amennyiben mégis kikerül oda, ott reked és segítség nélkül képtelen visszajönni a téridőbe. Hiába rohangál bármilyen irányba, csak a hideg, sötét, csillagok és égitestek nélküli, végtelen üresség veszi körül, ahol nincs rajta kívül senki és semmi. Nincsenek vonatkoztatási pontok, amik alapján navigálni lehetne, illetve aminek a változásához képest meg lehetne határozni az idő múlását. Ha nincs a lélekben belső óra vagy nem fér hozzá a jeléhez, képtelen meghatározni, mióta van ott, vagyis egy örökkévalóságnak tűnik a számára minden pillanat. Innen csak úgy kerülhet vissza a térbe, ha egy térváltóművel és megfelelő érzékelő rendszerrel felszerelt (isteni) lélek kiugrik utána, megkeresi, megragadja és tandem ugrással visszahozza. Ezzel kapcsolatban érdemes elolvasni a Lélektani kutatások (2021, létfilozófia) című írást.

A térváltómű nélküli lelkek alapvetően két okból kerülnek ki a tisztítótűzbe. A természetes vagy mesterséges téranomáliák kisodorhatják őket oda, azaz baleset éri őket. A másik lehetőség, hogy egy fejlettebb lélek (lélekcsoport felügyelő isten vagy lélekbíró, ítéletvégrehajtó, esetleg bűnöző) szándékosan kitaszítja őket oda valami okból. A bűneik miatt vagy csak simán gonoszságból.

Mivel a lelkekben többnyire van egy vagy több bétatéri szerinó, a nemtér-nemidőben ezek alfatérivé válnak és életben tartják a lelket javarészt alkotó fotinókat, így az illető nem semmisül meg azonnal. Ha viszont valakiben nincs egyetlen szerinó sem, azonnal a halál fia, vagyis hamarább megsemmisül, minthogy észrevehetné. Ezzel kapcsolatban érdemes elolvasni az Annihiláció (2021, létfilozófia) című írást.

Mivel a nemtér-nemidőben nincs fény, gyakorlatilag állandóan abszolút nulla fokos a környezet hőmérséklete. Egy fénnyel teli lélek számára ez maga a jeges pokol, hisz bármennyi fényt sugároz ki magából, semmit sem kap vissza belőle (megtisztul tőle), az egész elszökik a végtelenbe és később megszűnik létezni, ha kikerül a szerinója sajátteréből. A fény tehát nem verődik vissza semmiről. Ugyanígy nincsenek itt anyagi részecskék sem, amik például betöltik a téresszenciák kozmoszait, ahol mindig, mindenhol van valamennyi háttérsugárzás.

Mivel a lelkek szén atomokból felépülő nano szerkezetek (mesterségesen gyártott gyémántok), akik fénnyel működnek és fényszálban tárolják az információikat (a szellemük életélményeit), ha nem tudnak maguknak valami okból friss fényt teremteni a beépített fénymásoló szerkezetükkel, idővel fényszegény és működésképtelen állapotba kerülnek a belőlük lassan kiszivárgó fotinók miatt (a gyémánt jó hővezető). Lényegében lehűlnek és megfagynak, ami leállítja a belső gondolkodási és lélek vezérlési műveleteiket. Végül akár az élménytárolásra használt fényszáluk (szellemük) is elszivároghat belőlük (megtisztulnak a tetteik emlékeitől és mindent elfelejtenek). Ez ellen csak egy abszolút fényvisszaverő erőtérpajzzsal lehet védekezni, folyamatosan bekapcsolva tartva a lélek körül. Feltéve, hogy rendelkezik a kibocsátásához szükséges alkatrésszel a lélek és képes azt működtetni.

A lélekben zajló gondolkodási műveletek sebessége a belső órajelhez vagy a külső környezet változásaihoz igazítódik a téridőben. Ezek nélkül képtelenség az egyes fizikai folyamatokat szabályozni, összehangolni, ami szellemi működési zavarokhoz vezet, azaz lényegében fénysebességgel megbolondul tőle az illető (amilyen gyorsan körbepattog benne a fény). Ezt élik meg az áldozatok elviselhetetlen fájdalomként, örökké tartó szenvedésként a kihűlés mellett. És ott hiába kiabálnak (gondolatban), nem hallja őket senki.

Annak nagyon kicsi a valószínűsége, hogy a nemtér-nemidőben rekedt lélek közelében pont megjelenjen egy térugró űrhajó (isteni vagy földönkívüli) és azt észrevegye, odarohanjon hozzá (utolérje) és felosonjon a fedélzetére (átjusson a védőpajzsán, páncélburkolatán), hogy visszakerüljön általa (potyautasként) a téridőbe (valahová). De ez is megtörténhet. Ahogy az is, hogy összefut a tisztítótűzben más elkárhozott lelkekkel és akkor együtt megpróbálhatnak kitalálni valamit annak érdekében, hogy visszajussanak az univerzumba.

Ha valaki odakint reked, például a térváltóművének műszaki hibája miatt, érdemes az időszálas kommunikátorán (ha működik) keresztül segítséget (kimentést) kérnie a lélek csoport felügyelő (rendszergazda) istenétől, majd meditatív állapotba merülve (és nem pazarolva a fénytartalmát) megvárni a műszaki mentést. Nem érdemes pánikba esni és a várakozáson kívül bármit csinálni. A meditáció célja a gondolatok leállítása, hogy ne kavarogjanak fénysebességgel az elmében és ne fussa végig több milliárdszor ugyanazokat a köröket, a meglévő információ tartalmán rágódva az illető. Ehhez persze kellő fegyelmezettség és szaktudás szükséges.

3. FÉNYKAPUK

A tisztítótűzbe esés elkerülésére alkalmazzák az istenek a fénykapukat. Amikor meghal egy lélek és kilép a biotestéből, a közelében tartózkodó, területileg illetékes, ügyeletes halál angyal észleli a kiszabadulását és megnyit előtte egy térdimenzió átjárót. Olyan picurka (a lélek átmérőjénél alig nagyobb) térablakot, amin keresztül tud menni a lélek a túlvilágra anélkül, hogy teret kellene váltania és bajba kerülne a tudatlansága vagy a műszaki alkalmatlansága (esetleges meghibásodása) miatt. Ebből az átjáróból nem sokat látnak a lelkek, mert vakító fényesség árad belőle. Ez egyrészt a térablakot működtető berendezés (térmanipuláló nanogenerátor) működése miatt szabadul ki, másrészt a túlvilágból szivárog át ide a fény egy része, ami arra utal, hogy odaát fényben gazdagabb (melegebb) környezet van. Valószínűleg innen ered az "elküldeni melegebb éghajlatra" kifejezésünk.

Ha a lélek megijed az átkeléstől, például mert fél a bűnei miatti felelősségre vonástól vagy csak telebeszélték a fejét ostobaságokkal, elkerülheti a fénykapun való átlépést és itt maradhat kísértetként a földi alvilágban. Ekkor egy idő után becsukják a térablakot és hagyják elkószálni az illetőt, elvégre senkit nem kényszerítenek az üdvözülésre, ami során a túlvilágon üdvözlik az érkezőt a régebb óta ott lévő ismerősei, ellenségei. Ha viszont túl sok ilyen szökevény gyűlik össze az alvilágban, az istenek időnként idejönnek és erővel összefogdossák őket, hogy ítéletre vigyék mindet, ne maradjanak itt végleg.

Az ilyen térablakokat szabad szemmel (biotest szemmel) nem nagyon lehet látni a levegőben, mert porszemnyi méretűek és a frissen meghalt lélek irányába néznek (felé forgatják a felületét), ezért a fény csak egy irányba szóródik ki belőlük. Azt viszont megtehetjük, hogy a haldokló ember környezetét telepakoljuk nagy felbontású és nagy sebességű kamerákkal, valamint széles spektrumú fényérzékelőkkel (infravörös, látható, ultraibolya), amik különböző irányokból figyelik a környezetét fölötte. Ha szerencsénk van és nincs rajta valamiféle álcázórendszer, sikerülhet rögzíteni a mesterséges téranomáliát és a fényszivárgást, sőt akár a porszemnyi lélek villámgyors átröppenését is a lyukon.

Persze amint rájönnek a rendszergazdák, mit művelünk, simán megtehetik, hogy kiadják a parancsot a halál angyaloknak: álcázzák a térablakokat vagy tegyék őket rejtett helyre, például egy csillár fölé vagy a szekrény tetejére, ahol holttérben van a kameráink számára (vagy kicsalják a lelket helyiségből és odakint villantanak rá) és máris kudarcot vallunk. Elvégre nem nagyon törték magukat az elmúlt évezredekben, hogy felvilágosítsák az emberiséget önmagával és a teremtés működésével kapcsolatban.

Amit még érdemes volna megvizsgálni, hogy vajon a térablakon keresztül átvilágítanak-e szándékosan egy nagyon vékony és gyenge fényerejű irányjelző fényszállal (lásd: fluidszál)? Ami rávezető sugárként irányul a becélzott lélekre és mutatja neki, merre kell menni. Ilyenkor szokott elhangzani az a telepatikus parancs a halál angyaltól, hogy: "indulj a fény felé!".

4. TOVÁBBI VESZÉLYEK

A lelkek, mint gyémántok nagyon sok mindent kibírnak. Elviselik a vákuumot és az abszolút nulla fokot. A nagy nyomást és a forróságot viszont csak korlátozottan. A gyémánt ugyanis 720-800 Celsius fokon, tiszta oxigén jelenlétében szén-dioxiddá elég. Nitrogén jelenlétében 1700 Celsius fokon, elektromos áram hatására grafittá alakul át. A levegőben 850-1000 Celsius fok körül kezd el égni. És vannak olyan, erősen maró hatású vegyületek is, amik roncsolják az anyagát. Azt nem tudjuk, vajon rendelkeznek-e valamiféle speciális védőbevonattal a lelkek és mely fajtáik? Vajon ezek milyen anyagokból készülnek és mennyit javítanak a strapabíró képességükön? Vagy helyettük használnak-e permanens erőtérpajzsot a felszínük védelmére?

Ettől függetlenül nem ajánlott a lelkek számára, hogy belerepüljenek a nyílt lángokba vagy az űrben túl közel repüljenek egy csillaghoz, forró bolygó (Vénusz) légköréhez. Ugyanígy a nukleáris reakciók (atomrobbanások, reaktor folyamatok) sem tesznek jót a lelkeknek. Nem tanácsos belemerülniük a nagy sűrűségű, szilárd anyagokba (ólom, urán), mert beszorulhatnak az atomok közé. És pláne nem szabad túl mélyre süllyedniük a földi talajban, mert a nagy nyomású, olvadt kőzet szintén tönkreteszi, megsemmisíti őket. Tehát egy vulkánkitörés lávájában sem javasolt megfürödniük.

A legnagyobb veszélyt a földi lelkekre mégis a meteor becsapódások jelentik. Ha egy nagy méretű égitest hirtelen belevágódik a Földbe, maga előtt összepréseli a légkört és benyomja a talajt, annyira felhevítve a környezetét, hogy nagy területen minden megolvad, illetve gőzzé válik. Ilyenkor a lelkek is elpusztulnak (emberi, állati, növényi, isteni), ha nem ugranak ki időben a veszélyzónából. akár a térben elszáguldva onnan, akár térváltással megpattanva a helyszínről. Ha az adott lélekcsoportra felügyelő rendszergazda istenek nem akarják elveszíteni az állományukat, muszáj ilyenkor időben riasztaniuk mindenkit és kiparancsolni vagy erővel kimenteni őket a veszélyzónából. Így ha jól dolgoznak, az is lehet, hogy senki sem fogja látni a becsapódást a célterületen, mert az előtte való másodpercekben kirántják onnan a lelkeket és biztonságba helyezik a túlvilágon.

Készült: 2021.12.30. - 31.

Következő írás

Vissza a tartalomhoz