DIMENZIÓVÁLTÁS

Évek óta terjednek az interneten, közösségi oldalakon és misztikus fórumokon olyan butaságok, hogy a Föld dimenzióváltást végzett vagy végez vagy fog végezni hamarosan, illetve a lelkeknek dimenzióváltást kell vagy lehet végezniük és felmehetnek a négy térdimenziós univerzumba (a túltérbe), vagy máshová, hogy ott éljenek tovább azok, akik alkalmasak rá, valamilyen (erkölcsi) szempontok alapján. Jól megfigyelhető, hogy akik ilyesmikről fantáziálnak, általában semmilyen valós ismerettel nem rendelkeznek az univerzum fizikájáról, a térdimenziók tulajdonságairól és saját magukról sem. Viszont rengeteg téves elképzelésük van a dolgokról, amit nem haboznak mindenkivel megosztani. Az alábbiakban ezért megpróbáltam összefoglalni a legfontosabb tudnivalókat erről a témakörről, hogy mindenki számára érthető legyen, micsoda a dimenzióváltás, hogyan működik és milyen feltételei, illetve következményei, veszélyei vannak? A részletek megértéséhez érdemes elolvasni rengeteg korábbi cikket az Eseményhorizonton. Olyan sokat, hogy fel se sorolom őket.

1. A TEREK SZERKEZETE

Mi most egy 3D-s téridő egyik téresszenciájában élünk. Ezekből összesen 5 db van, amik egymással párhuzamosan léteznek, mert egymáshoz képest fáziseltolással keltődnek a térforrásukból kiáradva. Ezért fizikailag el vannak szeparálva egymástól, azaz a bennük lévő dolgok nem léteznek egymás számára. Mi nem látjuk őket, ők nem látnak minket és a többieket, tehát nincs a téresszenciák közt fizikai kölcsönhatás, áthallás, átlátás, gravitációs hatás, stb. Ha mégis van, akkor valami baj van, azaz olyan téranomália keletkezett, ami kölcsönösen veszélyt jelent a párhuzamos világokban létező teremtményekre. Ilyen téranomáliák létrejöhetnek természetes módon vagy mesterségesen is létrehozhatók, de szerencsére elég ritkák és lokálisak (térben és időben egyaránt), így nem kell aggódnunk miattuk. Ezzel kapcsolatban lásd a: Vektor szinkron típusú téranomáliák (2023, létfilozófia) című írást.

A 3D-s téridőnk teljes hullámtere beágyazva létezik egy másik térforrásból kiáradó, 4D-s téridő hullámterének téresszenciái mellett üresen maradó nemtér-nemidő rétegben, így ezek kvázi kétoldalról (kata és ana irányokból) körbevesznek minket, de nem léteznek a számunkra, ahogy mi sem az ő számukra. A 4D-s téridő szintén 5 db párhuzamos 4D-s téresszenciából épül fel (alapesetben, monász szerinóból kiáradva), amiket innen nézve túlvilágoknak, túltereknek nevezünk. Onnan nézve a mi világunkat hívják az ottaniak alvilágoknak, altereknek. Ezek egyike a földi pokol.

A 4D-s téridő teljes hullámtere ugyanígy beágyazva létezik egy másik térforrásból kiáradó, 5D-s téridő hullámterének téresszenciái mellett üresen maradó nemtér-nemidő rétegben, így ezek kvázi kétoldalról (nincsenek rá szavaink) körbeveszik a túlvilágot, de nem léteznek a számukra, ahogy ők sem az 5D-kben létezők számára. Az 5D-s téridő szintén 5 db párhuzamos 5D-s téresszenciából épül fel (alapesetben, monász szerinóból kiáradva), amiket innen nézve külvilágoknak, kültereknek nevezünk. A skandináv mitológiában a 3D neve: Hel-heim (holtak alvilága), a 4D neve: Midgard (halandók középső világa), az 5D neve: Asgard (istenek mennyországa).

Ezen térforrások mind alfaterek, tehát fizikailag az őskáoszban léteznek, ugyanakkor mégis a felettes téridő gömbön belül vannak, annak saját nemtér-nemidő zónájában megbújva. Ez független attól, hogy a térforrások monász, diász vagy triász formában működnek-e, egy, kettő vagy három párhuzamos térhatost keltve magukból.

Ezen téridők összességét nevezzük a mi univerzumunknak, ami valószínűleg még tovább terjed felfelé, egészen a 6D-s feltérig, mivel fizikailag a szerinók az 5 tachion jelenpontjuk miatt maximum 6D-s térdimenziókat tudnak kelteni az 5+1 térdimenziós mozgásukkal (lásd: harmadlagos csavarodás). A "természetes" téridő tehát 6D-s téresszenciákból állhat legfeljebb. Az efölötti téridők mindig "mesterségesek", amiket a különböző isteni csoportok, megfelelő csúcstechnológiák birtokában keltenek lokálisan, különböző (tudományos, katonai) okokból, trükkös módszerekkel. Ezek tulajdonságaival most nem foglalkozunk.

A mi univerzumunk fizikailag az őskáosz idősemmi hullámterében létezik, azon belül a Teremtő Atya tachion kúpos hullámterének toronyzónájában. Az egész hullámtere folyamatosan kiterjed a végtelenségig, megállíthatatlanul. Elvileg az összes alfatéri szerinó képes rá, hogy kedve szerint váltogassa az általa keltett téresszenciák térdimenziószámát együttesen, amik lehetnek 3D-s, 4D-s, 5D-s vagy 6D-s kiterjedésűek. A gyakorlatban azonban minden helytartó isten megmarad a számára kijelölt térdimenziószámú téridő keltésénél, hogy ne kerüljön átfedésre a saját univerzuma a felettes univerzumával. Ami számtalan problémával járna a kialakuló fizikai kölcsönhatások miatt.

Mindezek miatt az univerzum sűrűn lakott, anyaggal, fénnyel, élettel és értelmes lényekkel, lelkekkel és géplényekkel teli zónái a 3D-s, 4D-s és 5D-s téresszenciák világaira korlátozódnak. A 6D-s téresszenciákban fizikai okokból csak fény van. Anyag ott nincs, mert a jelenlegi ismereteink szerint nem lehet 6D-s anyagi részecskéket teremteni és belőlük 6D-s tárgyakat (égitesteket) létrehozni (hármas vagy négyes felhasadással). Tehát az oda kikerülő 5D-s anyagok nem válnak 6D-ssé attól még, hogy ott lebegnek. És semmilyen módon nem lehet őket 6D-ssé alakítani, amennyire tudjuk, mert akkor rögtön széthullanak a részecskék időtartályai és az alkotó fotinóik szétrohannak a végtelen ürességbe.

Azt nem tudjuk, hogy az egymásba ágyazott, különböző térdimenziószámú téridőkből hány darab létezik egymás mellett? Mert elvileg a 4D-s téridő nemtér-nemidő rétegében tetszőleges számú 3D-s téridőnek el kell férnie párhuzamosan, anélkül, hogy egymásba érnének és összeolvadnának. Ehhez persze az kellene, hogy az alfatéri szerinóik precízen igazodjanak egymáshoz az önkeltési folyamatuk során, ami azért jelent a számukra nehézséget, mert nem látják egymást az őskáoszban, hisz szeparáltan léteznek a másiktól. Ez a tény fölveti annak a valószínűségét, hogy csak 1 darab 3D-s téridő létezhet a 4D-s téridőbe beágyazva. És ugyanígy csak 1 darab 4D-s téridő létezhet az 5D-s téridőbe beágyazva. Ekkor ugyanis nem számít, hogy milyen másodlagos, harmadlagos csavarodásokat végez az alfatéri szerinó. Amíg nem kezd el célzottan n+1D-s téridőt kelteni, nem fog átfedésbe kerülni a beágyazási környezetével.

Hogy mekkora az egyes térdimenziószintek univerzumainak sugara egymáshoz képest, azt nem tudjuk. Még a saját terünkben lévő anyagi halmazok (galaxisok) pereméig sem látunk el egyik irányba sem a távcsöveinkkel, olyan hatalmas a kiterjedése. A többi felettes téridő mérete valószínűleg ehhez hasonló vagy nagyobb, de technikailag nem kizárt a kisebb térkiterjedések léte sem, attól függően, hogy mennyi ideje keltik azokat az alfatéri szerinók (istenek).

A 3D-s térben 3D-s fénykvantumok léteznek, mivel a fotinók időhurkainak görbéit azon tér hullámrétegeinek taszítási vektorai határozzák meg (deformálják és korlátozzák), amikben benne vannak. A fotinók rugalmasak, tehát ha fogunk egy 3D-s fotinót és kivisszük a 3D-s altérből, átvisszük egy 4D-s túltérbe, ott azonnal, gyakorlatilag 1 önkeltési ciklusidő alatt 4D-ssé válik az időhurka. Vagyis a fotinót alkotó tachionok pályagörbéi egy 4D-s útvonalat fognak alkotni, ahogy követik egymást. Ha egy fotinót átviszünk a 4D-s túltérből egy 5D-s kültérbe, ott azonnal 5D-ssé válik, a 6D-s feltérben pedig azonnal 6D-ssé válik. Ha onnan lehozzuk a 3D-s altérbe, újra azonnal 3D-ssé válik. Eközben csak az időhurok geometriai szerkezete (alakja) változik meg, a tachionok száma (7 db 1 fotinóban) változatlan. Ezért modellezhető egy 3D-s fotinó egy (torz és csúcshiányos) kockával, egy 4D-s fotinó pedig egy (torz és csúcshiányos) hiperoktaéderrel, nem pedig hiperkockával, mert a hiperoktaédernek is 8 csúcsa van, míg a hiperkockának 16.

Amennyire tudjuk, a 2D-s síktéri fotinók geometriailag (torz és csúcshiányos) nyolcágú csillagot formáznak, azt viszont nem tudjuk, hogy a síkuniverzumokban vannak-e fotinók? Ha létezik 2D-s síkuniverzum, annak a mi 3D-s téridőnk nemtér-nemidő rétegében kell megbújnia, ahol térugrás közben felfedezhetjük a jövőben. Azt viszont tudjuk, hogy az 1D-s száluniverzum ténylegesen a nemtér-nemidő rétegben található, minden térdimenziószinten, mert ezen időszálak kötik össze egymással az időhurkokat.

2. AZ ANYAGOK SZERKEZETE

Az univerzumot alkotó összes anyagi részecskék, legyenek tartósak (neutron, proton, elektron) vagy bomlékonyak (ezekből rengetegféle előfordulhat, de mind rövid életű), a jelenlegi ismereteink szerint kizárólag fotinókból állnak. Elvileg létezhetnek olyan részecskék is, amik közepén 1 darab (bétatéri) szerinó található, de ahogy fejlődik az n dimenziós atomfizikai modellünk, úgy változik az ezzel kapcsolatos vélekedésünk. Lehetséges, hogy idővel ki fog derülni, a szerinók nem alkalmasak olyan időfraktálok keltésére, amikből tartós részecskék keletkeznek, csak bomlékonyak. Vagy fordítva. Vagy egyik sem. Ennek eldöntéséhez még túl sok a tisztázandó kérdés. Ha lesznek majd megfelelő minőségű számítógépes modelljeink az időhurkok működésének vizsgálatához, valószínűleg egyértelműen meghatározhatjuk, mi az igazság?

A jelenlegi ismereteink szerint, nagyságrendileg kb. 20-22 ezer fotinó zsúfolódhat össze egy neutronban vagy protonban, amik a komplex csavarodó hullámtereikkel (a bennük kialakuló potenciálvölgyekkel és potenciálhegyekkel) tartják kölcsönösen fogságban egymást, ezért nem tudnak szabadon szétszaladni a végtelenbe. A részecskék tehát egyfajta természetes fénycsapdák, amiknek meghatározott méretük, geometriai szerkezetük, belső felépítésük van. Nem csak ömlesztve (amorf halmazként, amit fényhabnak hívunk) szoronganak bennük a fotinók, hanem a fizikai kölcsönhatások miatt adott belső szerkezetük van (időfraktál, amit fényláncnak hívunk). Ennek pontos modellezése még a távoli jövő feladatai közé tartozik, de elkerülhetetlenül szükséges az n dimenziós atomfizika kidolgozásához.

A 3D-s altéri téresszenciákban létező összes anyagi részecskének van egyfajta belső szerkezete, adott fotinószámmal. A 4D-s túltéri téresszenciákban létező összes anyagi részecskének van egy teljesen másfajta belső szerkezete, teljesen más fotinószámmal. Az 5D-s kültéri téresszenciákban létező összes anyagi részecskének van egy teljesen másfajta belső szerkezete, teljesen más fotinószámmal. Ezek a rendszerek nem keverhetők össze a térdimenzió szintek közt önkényesen átjárva, érthető geometriai okokból. Tehát ha felviszünk egy 3D-s részecskét (bármilyen anyagot) a 4D-be vagy 5D-be, nem alakul át és válik egy pillanat alatt 4D-s vagy 5D-s részecskévé. És fordítva sem történhet meg a dolog. Ennek oka a fotinók közti fizikai kölcsönhatásokban keresendő, amik összetartják a részecskéket (hosszabb vagy rövidebb ideig, az mindegy).

Egy mindenki által érthető, egyszerű hasonlattal élve a következő történik: Tegyünk egy papírlapra sok pénzérmét egymás mellé. Az érmék lesznek a 2D-s fotinók, a papírlap a 2D-s síkuniverzum, az érmék összessége egy 2D-s anyagi részecske. Ha a részecskét kivisszük a 3D-s térbe, minden fotinó azonnal 3D-ssé válik. Vagyis kapunk egy csomó fémgolyót egymás mellett, továbbra is egy síkban elrendezve a papírlapon. Ez nem 3D-s részecske. A 3D-s részecske az, amikor sok fémgolyót egymás mellé rakunk a térben, egy nagy gombócot képezve belőlük. Ha a 2D-s és 3D-s részecske átmérője azonos, könnyen belátható, hogy a fotinószámuk erősen eltérő kell, hogy legyen. A 3D-s részecskében sokkal több fotinó van, azonos fotinó sűrűség és fotinó átmérő esetén. Lásd: Szomszédos körök száma n dimenzióban (2023, matematika).

Most fordítsuk meg a műveletet: készítsünk fémgolyókból egy nagy 3D-s gombócot, majd ezt vigyük le a síktérbe. Nem fog menni a dolog. Hiába válnak a fémgolyók lapos fémpénzekké, ezek sok réteget fognak alkotni a 3D-ben, ami mindenképpen kilóg majd a 2D-s síkból, sehogy se lehet beleerőszakolni deformáció, kilapítás, egymásba préselés és más inzultusok nélkül. Csakhogy a részecskék (és bennük a fotinók) nem szeretik az ilyesmit (a fotinók a hullámterük miatt taszítják egymást). Ha megpróbáljuk, a részecskék egyszerűen szétrobbannak, megsemmisülnek (annihiláció) és a bennük csapdába esett fotinók azonnal szétrohannak a tér minden irányába.

Tehát nem lehet a térdimenzió szintek közt csak úgy átjárogatni fel-le, ahogy a közösségi oldalakra megy el a polgár beszerezni az egyre korszerűbbnek tűnő misztikus badarságokat. Mert az ezekben létező anyagi rendszerek alapvető jellemzőikben különböznek egymástól, ezért nem alakulnak át egymásba. Sőt, nem is alakíthatók át egymásba oda-vissza, semmilyen módon.

Most erre mondhatná azt a Tisztelt Olvasó, hogy a 2D-s részecskék a 3D-ben körbeforgatva az egyik tengelyük körül 3D-ssé válnak, de ezzel az a baj, hogy ha körbeforgatunk egy kör alakú síklapot a térben, akkor ebből (a forgatástól) még nem lesz gömb, csak egy időben körbeforgó síklap. Ami félfordulatonként önmaga tükörképévé (antirészecskévé) válik a síkból nézve. Ha szétszedjük a síklapot alkotó fémgolyókat, hogy gombócot formázzunk belőlük, az eredmény azonnali annihiláció, fényhatársebességű szétsugárzódás lesz, vagyis a teljes megszűnése a részecskének. A fotinókat a kis méretük miatt gyakorlatilag képtelenség annyi ideig együtt tartani, hogy részecskét préseljünk belőlük. Ez alól csak egy kivétel van: a neutroncsillagok és fekete lyukak extrém nyomású belseje, de azt még nem tudjuk, hogy vajon az egymáshoz kényszerített fotinók ezekben képesek-e stabil részecskékké alakulni?

Ugyanez a probléma az eltolással is, ha a körlapból hengert akarunk készíteni. Az n térdimenziós objektumok n+1 térdimenzióban csak matematikailag bővíthetők elforgatással vagy eltolással, plusz elemek hozzáadásával. A fizikai létezőkkel ezt nem lehet így megtenni. Egyik térdimenzió szint váltásnál sem. Se felfelé, se lefelé nem működik a dolog.

Pont ezért vannak a különböző terek gondosan elszeparálva egymástól, hogy fennmaradjon az egyes univerzumok és a bennük párhuzamosan létező téresszenciák saját belső rendje. Tehát azt nyugodtan elfelejthetjük, hogy majd a 3D-s Földből csak úgy, hip-hop 4D-s Föld lesz. Ahogy azt is elfelejthetjük, hogy a 3D-s lelkek csak úgy, hip-hop átjárkálhatnak a 4D-s túltérbe tapasztalatokat gyűjteni.

Illetve, a helyzet mégsem ilyen egyszerű, amit a következő fejezetben szeretnék bemutatni.

3. A LELKEK SZERKEZETE

Az istenek külön gyártanak a 3D-ben 3D-s lelkeket (többféle típusút), a 4D-ben 4D-s lelkeket (többféle típusút) és az 5D-ben 5D-s lelkeket (többféle típusút). Ezek csak a saját térkiteljesedési szintjükön belül való életre vannak kifejlesztve, tehát nem alkalmasak rá, hogy másik térdimenzió szinten működjenek. Fizikai okokból mégis képesek működni a saját szintjükön kívül is, az alábbi módokon.:

A 3D-s lelkek felmehetnek (kiléphetnek) a 4D-s túltérbe, ahol megmaradnak 3D-snek, viszont az anyagukat alkotó fotinók és a bennük körbepattogó fényszálakat alkotó fotinók azonnal 4D-ssé válnak. Ennek fő veszélye, hogy a lélek, mint hardver nyitottá válik a kata és ana irányok felé, ahonnét egyrészt védtelenné (leárnyékolatlanná) válik a külső, zavaró hatásokkal szemben (belecsapódó 4D-s fotinók, részecskék, atomok okozta zajok). Másrészt, ha a lélek túlzott mértékű gyorsulást végez (egyenes vonalban száguldva vagy körbepörögve), a benne pattogó fotinók két erőtérpajzs tükör közt repülve olyan útvonal változást szenvedhetnek, hogy elkerülik az előttük lévő tükröt és kirepülnek a 4D-s túltérbe. Vagy rosszul pattannak vissza és szétszóródnak a lélekben, mindenféle, előreláthatatlan hibákat, túlhevülést, nanohardver leolvadást okozva. Ez esetben a lélek elveszíti a fénytartalmát, ami adatvesztéshez és végeredményben teljes leálláshoz vezethet. Vagyis szó szerint életveszélyes következményei vannak az illetőre nézve.

Ez még akkor is előfordulhat, ha az erőtérpajzs tükrök alakja, mérete, kiterjedése szintén megváltozik a 4D-ben, mert ezek hullámtéri interferenciák, amik mindig igazodnak a beágyazási környezet térdimenziószámához. Mivel egyáltalán nem biztos, hogy a tükrök kiterjedése teljesen körbezárja (és megvédi) a lelket a 4D-ben. Tehát a túltérben kóborló 3D-s lelkeknek ajánlott lassan, óvatosan, megfontoltan mozogniuk és kerülni a hirtelen manővereket, a fényben gazdag, zajos környezetet.

Ugyanez érvényes arra az esetre, ha egy 3D-s lélek följebb merészkedik az 5D-s kültérbe vagy a 6D-s feltérbe. A nagyobb térkiteljesedésekben egyre nyitottabbá és védtelenebbé válik a külső fényzajjal szemben, illetve a belső fénye elvesztését (és a leállást) kockáztatja.

Ugyanez érvényes a 4D-s lelkek kilépésére az 5D-s kültérbe vagy a 6D-s feltérbe. Illetve az 5D-s lelkek kilépésére a 6D-s feltérbe. Felfelé tehát lehet menni, csak épp kockázatos.

Ezért az istenek olyanra építették meg a különböző típusú lelkeket, hogy vagy ne legyen bennük térváltómű (és térsűrítőmű), hogy ne tudjanak átmenni se a párhuzamos téresszenciákba, se kimenni a nemtér-nemidőbe, illetve még véletlenül se végezhessenek térugrást (megszökve a lakókörnyezetükből), valamint ne fordulhassanak ki n+1D-s sajáttér keltésével a felsőbb térdimenziókba semmi módon. Vagy ha mégis építenek beléjük térváltóművet és térprodukcióművet, akkor kapnak megfelelő kiképzést és tudást a biztonságos használatához, ne kerüljenek folyton bajba. Kivételek, hibák, anomáliák persze mindig előfordulnak, innen tudunk egyáltalán ezekről a parajelenségekről.

Lefelé értelemszerűen nem lehet menni, mert egy 4D-s lélek sehogy sem tudja magát beleszuszakolni egy 3D-s altérbe anélkül, hogy tönkremenne belé a palacsintává lapítás miatt. Ugyanígy egy 5D-s lélek sem tud lemenni a 4D-s túltérbe vagy a 3D-s altérbe. És egy 3D-s lélek sem tud ellátogatni a 2D-s síkuniverzumba. A lelki fejlődés útja tehát alapesetben, fizikai okokból egyirányú és felfelé vezet.

4. ÁTJÁRÁS A TÉRDIMENZIÓ SZINTEK KÖZÖTT

A lélekben működő szellem fejlődése, tudáshalmozása, intelligensebbé (és főként bölcsebbé) válása azonban nincs a saját térdimenzió szintjére korlátozva. Tehát aki alkalmas rá szellemileg, az feljebb költözhet egy szinttel, a következő módokon.:

A rendszergazda istenek elviszik egy isteni űrállomásra (vagy bolygóra), ahol működtetnek egy (gondosan védett és álcázott) átjárót a felsőbb térdimenziószintre. Itt gyártanak az illetőnek egy 4D-s (vagy a túltérben 5D-s) lelket, amihez közvetlenül hozzácsatlakozik a 3D-s (vagy a túltérben 4D-s) lelke és átmozgatja belé a szellemét tároló fényszálát. A fényszálat alkotó fotinók a 4D-ben azonnal 4D-ssé válnak és az illető, az új lelkét használva átléphet a túltérbe, ott folytatva tovább a szellemi fejlődését. Vagyis az ottani bolygókra reinkarnálódhat, megismerkedve a térdimenzióra jellemző (a korábbitól sokban eltérő) fizikai körülményekkel.

Különböző fajta isteni űrállomások minden lakott naprendszerben vannak, de térdimenziószint átjárók nincsenek mindenhol, főként az alacsony forgalom miatt. A mi Naprendszerünkben (amennyire tudjuk) nincs ilyen, a hozzánk legközelebb lévő dimenziókapu (amiről tudunk) a Mintaka csillag környezetében található. Ezt részletesen lásd: a következő fejezetben.

Akik különböző (fontos) okokból fel-le járnak a térdimenzió szintek közt, azok általában egy dimenziókapu hordozó űrállomáson hagyják a kiürített lelküket (raktárba kerül), hogy ha később vissza kell jönniük valamiért, visszamozgathassák magukat abba. De az átjáráshoz különböző engedélyek, jóváhagyások kellenek a helytartó istenektől, tehát nem lehet csak úgy, bárkinek, bármikor átmenni a dimenzióhatáron oda-vissza. Egyes naprendszerekben még a lefelé átvihető információkat is cenzúrázzák (különböző szempontok alapján szűrik, törlik az illetőből), hogy megakadályozzák (vagy csökkentsék) az univerzummal kapcsolatos komplexebb tudás elterjedését az adott teremtésben. Attól függően, hogy épp milyen civilizációs kísérletet folytatnak az istenek az adott naprendszerben felügyelt lelkeiken, célzottan manipulálva (félrevezetve, tudatlanságban tartva) őket. Ezt nem rossz szándékból teszik, hanem egyszerűen ilyen az isteni szuperintelligenciák világa. Az istenek útjai a teremtményeik számára többnyire eléggé kifürkészhetetlenek.

Vannak viszont olyan (nagyon fejlett) intelligenciák (isteni lelkek) is az univerzumban, akik a tudásuk és technikai eszközparkjuk révén képesek megkerülni ezeket a dimenziókapukat és nem a határőrök által felügyelt útvonalakon járnak át egyik térdimenzió szintről a másikra. Hanem önállóan, gyakorlatilag bárhol átugorják a térszeparátorokat és a nemtér-nemidő rétegben önállóan gyártanak maguknak olyan lelket, ami adott környezetben megfelelően tud működni. Az ilyen illegális határátlépéseket nem lehet megakadályozni, de a határőrök a mindenfelé telepített megfigyelőrendszereik révén hamar észlelik a behatolókat és igyekeznek őket kitessékelni, elzavarni, távol tartani az általuk védett teremtéstől. Nehogy belerondítsanak az ott zajló isteni színjátékba. Ezért nem szoktunk ilyen parajelenségeket észlelni (ritkák és rövid ideig tartanak).

5. A MINTAKA DIMENZIÓKAPU

Az Orion csillagképben található Mintaka csillag (Delta Orionis), az Óriás övén található (a jobb oldali, leghalványabb csillag). Ez egy tőlünk 916 fényévre lévő kettőscsillag: olyan fedési változócsillag, aminek tagjai 5,73 nap alatt kerülik meg egymást. Körülöttük kering még három további csillag is, különböző távolságokra. A mintaka név az arab: öv kifejezésből származik. Az Orion szó valószínűleg az akkád: Uru-anna (mennyei fény, magyarul: Úr Anya) szóból ered. Az Orion csillagkép nevei a különböző népek számára: Íjász, Kaszás, Nimród, Ozirisz. Az Orion öv nevei: Három Király, Három Nővér, Három Mária, Három Kaszás.

Az asztrológiában az Orion öv csillagai a növekvő életerő, kirobbanó energia és brilliáns memória szimbólumai, a Mintaka pedig a jó szerencsét jelképezi. Ami értelmezhető úgy is, hogy itt tud kijutni a fény energiája a tér korlátai közül (dimenzióváltásra szolgáló űrállomás) és valószínűleg itt működik legalább egy nagy isteni adatbank (brilliáns memória = gyémánt lélek adattároló) egy űrállomáson vagy valamelyik bolygó felszínén.

Egyes ezoterikus médiumokon keresztül érkezett túlvilági közlések szerint az Orion csillagképben található egy portál (kapu), amin át fény érkezik a mi világunkba. A Mintaka csillagnál működik a Melchizedek Rend Eredeti Misztériumiskolája (jelenleg egy Elorion nevű lélek vezetésével), aminek tanítói a Földön is jelen vannak. Az ő dolguk segíteni a lelkeknek a felemelkedés folyamatában, az anyagból a fénybe való átjutásban (Forrás: https://angyalforras.hu/egi-forras/mediumi-uzenetek/elorion-uzenete).

A Gízában felépített három piramis a szakértők szerint nagy pontossággal modellezi az Orion övet, ennek megfelelően a Mintaka csillagnak Menkauré piramisa felel meg (ami a legkisebb, 66,4 méter magas). (Forrás: http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/ezoterik/osero/html/index.htm)

Ezzel kapcsolatban érdemes elolvasni a: Mintaka dimenziókapu (2023, űrhajózás) című írást.

Kiegészítés: Az akkád Úr Anya kifejezés alapján felmerül a lehetősége annak, hogy ebben az irányban található az univerzum határán túl valahol a Nagy Anya okforrása. Az Orion csillagkép a Bika és Ikrek csillagképek közt található az ekliptikától délre. Más források szerint viszont lehetséges, hogy a Szekeres (Auriga) csillagkép irányában található. Lásd: Az Isten helye (2023, létfilozófia) című írásban.

Készült: 2022.08.29. - 12.27.
Módosítva: 2023.06.30.

Következő írás

Vissza a tartalomhoz