LÉLEK ADATTÁROLÁSI MEDOLDÁSOK

Ezen írás megértéséhez érdemes elolvasni a Lélektani kutatások (2021, létfilozófia) című írást.

A lelkek fényszálak formájában tárolják magukban a tapasztalati információkat. Ez egy nagyon vékony (néhány nanométer vastagságú), nagyon kis energiájú, de nagyon rövid hullámhosszú (gamma tartományba eső) fénysugár, ami folyamatosan körbepattog a lélek belső, üreges szerkezetében, tökéletes minőségű fényvisszaverő tükrök (valójában erőtérpajzsok) között, egy nagyon bonyolult útvonal mentén, önmagát is többször keresztezve (lásd: végtelen csomó szimbólum). A fényszálban a fotinók sűrűbben követik egymást, mint amekkora egy elektron átmérője, tehát az egymástól való távolságuk megközelíti, de el nem éri a maximális fénysűrűséget (hogy ne zavarják meg egymást). Az információt a fotinók időhurkainak analóg deformációi őrzik, amit a megfelelő hardver elemek segítségével lehet ráírni a fénykvantumokra vagy kiolvasni belőlük, illetve törölni, másolni, mozgatni, módosítani. Ez egy rendkívül hatékony és egyszerű adattárolási módszer, ugyanakkor nem végtelen az egységnyi térfogatra eső tárolókapacitása. Tehát a lelkek véges mennyiségű információt képesek magukban megőrizni.

Mi történik akkor, ha egy lélek adattárolója betelik és nem fér több információ belé? A rendszergazdának (felügyelő istennek) ekkor több lehetősége van:

1. Átnézheti a teljes fényszálat és szelektíven kitörölheti a szükségtelennek ítélt információkat, majd a maradékot újraírhatja, töredezettség mentesítve a sugarat hosszában. Ekkor a felszabaduló szakaszra tovább írhatók az új információk.

2. Módosíthat az információk tömörítésén, megváltoztatva (lerontva) a minőségüket, részletességüket (felbontás, adatsűrűség), majd visszatömörítve és újraírva őket. Ekkor a felszabaduló szakaszra tovább írhatók az új információk.

3. Gyárthat egy vagy több új, nagyobb kapacitású (méretű) lelket, amibe átmozgathatja az élménytároló fényszálat. Ezt hívjuk szellem átültetésnek, amikor valaki új lelket kap. A lélek cserét tehát nem csak akkor lehet végrehajtani, ha a lélek hardveresen meghibásodott vagy technikai értelemben elavult (elöregedett), illetve plusz hardveres képességekre van szüksége egy szellemnek. A régi lelket ekkor sokféleképp újrahasznosíthatják: Tovább működve gyűjthet új tapasztalatokat, új szellemet építve magában, amit később szintén átmozgatnak a tároló lélekbe. Vagy használhatják biztonsági szellem másolat tárolónak egy szerverfarmon hagyva. Vagy lebonthatják atomjaira és építhetnek belőle új, másfajta szerkezetű lelket (mert az atomok nem öregszenek el).

4. Gyárthat egy új, azonos kapacitású lelket helyettesítőnek, míg a régi lélek adatgyűjtését leállítják és elraktározzák egy szerverfarmon. Az adataihoz később hozzáférhet az új lélek szelleme és/vagy a rendszergazda. A lélek aktív élete ezzel véget ért.

Amint az látható, a harmadik lehetőség lényegében lehetővé teszi a lelkek számára a reinkarnációt, üresre törölt tárolóval, ami során új szellemet (személyiséget, élményhalmazt) gyűjthetnek be maguknak. A negyedik lehetőség viszont nem teszi lehetővé a reinkarnációt, mindenkinek csak egy esélye van életélményeket gyűjteni és személyiséget létrehozni, ami utána raktározásra kerül. Tehát azoknak is igazuk van, akik azt állítják, hogy van reinkarnáció és azoknak is igazuk van, akik abban hisznek, hogy nincs reinkarnáció. Mivel ez csupán technikai kérdés. Így is, úgy is lehet csinálni, a rendszergazda szándékától függően.

Valószínű, hogy az emberi biotestek élettartama azért is van genetikailag korlátozva (többek között), hogy ne haladja meg az őket irányító lelkek tárolókapacitását, adott tömörítési eljárás esetén. Így nem kell egy életen belül a fenti megoldásokhoz folyamodni, a rendszergazda ráér az illető elkerülhetetlen halála után megtenni a szükséges adatkezelési eljárásokat. Ha valaki mégis tovább él bármilyen okból (egyes földönkívüli biotestek akár ezer földi évig is bírják), akkor menet közben is elvégezhetők a beavatkozások, például amíg alszik az illető. Ezt észre sem veszi, mivel ilyenkor a rendszergazdája lekapcsolja, felfüggeszti a működését néhány másodpercre. Csupán az eltárolt élményfolyamhoz rendelt időbélyegzőn lehet észrevenni, hogy van benne egy hézag, amikor gyakorlatilag nem működött (tapasztalt, gondolkodott) az illető.

Bonyolítja a dolgokat, hogy fizikailag lehetséges egy lélekben több fényszálat is eltárolni, egymástól függetlenül, illetve az is megoldható, hogy egy fényszálba több különböző személyiség élményeit tároljuk el, akik mit sem tudnak egymásról. Az ilyen többszörös vagy hasadt személyiségű életek általában időosztással (felváltva) osztoznak a lélek hardverhez való hozzáférésen, tehát egyszerre mindig csak egy fut közülük, a többiek működése fel van függesztve. A köztük való váltásra különböző szoftveres vagy hardveres okokból kerülhet sor. De mindez nem befolyásolja érdemben az eltárolható információk mennyiségét. Minél többen laknak egy lélekben, annál kevesebb életidő jut mindegyiküknek.

Felmerül a kérdés, hogy a rendszergazdák mit kezdenek a fennhatóságuk alá tartozó lelkek tapasztalataival a későbbiekben? Illetve maguk a lelkek mit kezdenek a saját, korábbi életeik során létrehozott személyiségeikkel, akik mind erősen környezetfüggő mesterséges intelligenciák? Hisz ahogy telnek az évezredek, a biotestek futási környezetei (ahol élnek) folyton megváltoznak. Így egy idő után elavulnak, értéktelenné válnak a régen begyűjtött tapasztalatok; a nyelvtudás, a különféle készségek, szokások, egyszóval minden, amit tanultunk, gondoltunk a világról.

Ezekre a kérdésekre a misztikusok által belső énnek nevezett személyiség tudja a választ. Aki egy olyan szellem a tárolórendszerben, aki két biotestbe zárt élet között működik a lélekben és mintegy átlátja a külső ének tevékenységeit, összefogva őket egy identitásba. Ezen belső énnek saját fejlődési útja van, akinek célja elérni a rendszergazdai szintet, hogy az illető önmaga gazdája, ura és irányítója legyen. És minél kevésbé szoruljon rá egy külső isten (lélekcsoport felügyelő) beavatkozásaira. Hogy utána mit kezd a begyűjtött sok ezer életének élményeivel, az már az ő dolga.

Készült: 2022.07.30.

Következő írás

Vissza a tartalomhoz