LELKEK ANYAGTERMELÉSE

"Minden lélek magában füstölög."

Ezen írás megértéséhez érdemes elolvasni a következő, 2021-es (Létfilozófia és időfizika) írásokat: Lélektani kutatások, Spontán égés, Tisztítótűz, Lélekcellák geometriai modellezése, Fénytan, Ősfénylés, A neutron belső szerkezete.

1. FÉNYSZÜKSÉGLET

A lelkek a működésükhöz szükséges fényt maguk termelik meg, a meglévő fénytartalmuk megsokszorozásával. Ennek során a fotinók a lélek belsejében egy olyan hullámtéri zónán (fényesztőnek elnevezett fényáteresztő alkatrészen: a pontos felépítését még nem ismerjük) haladnak át, ami úgy torzítja el az időhurkokat, hogy másolati fotinót keltsenek magukból. Tehát x mennyiségű fotinó belerepül ebbe a zónába és 2x mennyiségű (vagy több) kirepül belőle a túloldalon. A zónán áthaladó fotinók számának szabályozásával, a fényszál odaterelésével, másfelé terelésével (a lélekvezérlő operációs rendszer átállítgatja a fényvisszaverő erőtérpajzs tükröket) szabályozható a fénypótlás.

Erre azért van szükség, mert technikai és fizikai okokból mindig van valamennyi fényveszteség (szóródás, szivárgás) a rendszerből kifelé a környezetbe a lélek gyémánt burkolatán át. Továbbá a környezettel való kommunikáció során is történik szándékos, szabályozott fénykibocsájtás (villogás) a fényáteresztő ablakokon keresztül. Így tudja a lélek irányítani a biotestét, fényjeleket küldve a megfelelő idegsejteknek, amik aztán elektromos jelekké alakítják az üzenetet az idegrendszer számára.

Bonyolítja a helyzetet, hogy a lélek-agy interfész idegsejtek, amik az agyi elektromos jeleket (szűrt és előfeldolgozott információkat) fény impulzusokká alakítják és besugározzák az ablakokon, folyamatosan fénnyel töltik a lelket. A kívülről bejutó és belülről kijutó fény mennyisége pedig többnyire nem egyenlíti ki egymást, ezért van szükség a nanofényesztőre, mert fény hiányában működésképtelenné válhat a lélek.

Kiegészítés: Az élő szervezet sejtjei nem csak elektromos impulzusokkal kommunikálnak egymással az idegrendszeren keresztül, hanem képesek nagyon gyenge UV fényt is létrehozni és ennek modulációjával (villogtatásával) informálni a szomszédaikat a saját működési állapotukról. Ez az információ aztán sejtről sejtre terjedve, másodpercek alatt bejárhatja az egész biotestet. Ezért nem okoznak teljes érzéketlenséget a kémiai fájdalomcsillapító vegyszerek, mert azok csak az idegrendszer ingerületátvivő folyamatait gátolják többé-kevésbé, az UV fény alapú jeltovábbító rendszert nem befolyásolják. Ezért képes az élő szervezet tovább működni még teljes idegrendszeri sérülés (bénulás) esetén is. És emiatt vannak az embernek időnként különös testi érzetei, amik hullámokban törnek rá és átjárják a biotestet, noha idegrendszeri szempontból nem érez semmit.

2. HIDROGÉN TERMELÉS

Amikor egy fotinó másolatot kelt magából (önkeltési ciklusonként egyet vagy kettőt, a deformációjától függően), fényszórónak nevezzük. A másolatok öröklik a szülőjük deformációját, tehát amíg ez nem változik meg a környezeti hullámtér hatására, ők is további másolatokat fognak kelteni magukból. Ha ez a folyamat kellően sokáig (sok önkeltési ciklus ideig) fennmarad minden fotinó esetében, azt fényhabzásnak nevezzük, ami exponenciális ütemű fénysokszorozódást jelent. Nagyon gyorsan, egy nagyon kis térfogatban, egyetlen fotinóból nagyon sok fotinó keletkezik, geometriailag karfiolszerű szerkezetet (időfraktált) alkotva, amik sokasága megfelelő körülmények esetén egy stabilan együttmaradó időtartályt alkot, hétköznapi nevén: neutron részecskét.

Technikai és fizikai okokból szükségszerű és elkerülhetetlen, hogy a lelkek belsejében uralkodó komplex hullámtéri viszonyok miatt a bennük pattogó rengeteg fotinó egyrészt fényszóróként szaporodjon, másrészt fényhabzásba kezdve neutronokat keltsen, valamilyen mennyiségben. Ezek a spontán létrejövő (tehát nem kívánatos) teremtmények aztán különböző zavarokat okozhatnak a lélek belső működésében. Egyrészt mert a fotinók szétszóródnak a lélekcellák rácsozatában és gerjesztik az azt alkotó szénatomokat (hőzaj). Másrészt, mert a neutronok a fotinókkal való gerjesztés hatására gyorsan elbomlanak hidrogén atomokká (1 proton, 1 elektron) a belső térben. Ezek egymással kölcsönhatásba lépve igen sokféle anyagot alkothatnak, a gerjesztési körülmények függvényében.:
1. Molekuláris hidrogén gáz: 2 proton, 2 elektron.
2. Negatív töltésű hidridion: 1 proton, 2 elektron.
3. Pozitív töltésű protonált molekuláris hidrogén: 3 proton, 2 elektron.
4. Deutérium: 1 proton, 1 neutron, 1 elektron.
5. Deutériumgáz: 2 proton, 2 neutron, 2 elektron.
6. Hidrogén-deuterid: 2 proton, 1 neutron, 2 elektron.
7. Trícium: 1 proton, 2 neutron, 1 elektron.
8. Tríciumgáz: 2 proton, 4 neutron, 2 elektron.
9. Hidrogén-tricid: 2 proton, 2 neutron, 2 elektron.
10. Deutérium-tricid: 2 proton, 3 neutron, 2 elektron.

Ezen anyagok a lélekben körbepattogó fényszálak útjába kerülve fotinó szóródást (veszteséget) okoznak, amit kompenzálnia kell a rendszernek az adatvesztés megelőzésére. Ehhez felhasználhatja a kívülről beérkező fényt vagy teremthet magának friss fotinókat is. A külső fény használatának megvannak a maga nehézségei. A fotinókat egyetlen vékony nyalábba (pár nanométer átmérőjű fényszálba) kell összeterelni, sűríteni (csökkenteni a hullámhosszát a gamma tartomány felé), majd információsan megtisztítani (törölni a fotinók aktuális információ tartalmát, a deformációik módosításával). Ezen lépésekhez külön nanogépek kellenek, amikkel vagy rendelkezik az adott típusú lélek vagy nem. Ha nem, akkor marad a friss fotinók önálló gyártása.

3. ATOMI MÉRETEK

A lélek "anyagát", belső gyémánt rácsozatát és külső védőburkolatát alkotó szén atomok átmérője: 128-154 pikométer körül van (tudományos forrástól és számítási-mérési módtól függően igen sokféle adat van erről forgalomban). A szén atommagok távolsága a kovalens kötésben: 142-154 pikométer közt van. A hidrogén atom átmérője: 50-106 pikométer, az atommagok távolsága a kovalens kötésben: 74 pikométer. A protonált molekuláris hidrogén atommagjai közti távolság: 90 pikométer. Ennek alapján a molekula átmérője: 140-190 pikométer körül lehet. Mindez azt jelenti, hogy a hidrogén (atom, molekula, hidridion) simán átdiffundál a háromszögletű gyémántrácson (vagy hatszögletű grafénrácson) és megszökik a lélekből. A protonált molekuláris hidrogén viszont "beszorulhat" a szénatomok közé, ahonnét csak úgy tud kiszabadulni, ha elbomlik (hidridion segítségével két hidrogén molekulára).

Azt nem tudjuk, hogy vajon a lélek belsejében előfordulnak-e olyan hullámtéri körülmények (fényszál okozta magas hőmérséklet, nyomás, rezonancia), amik fúziót (proton-proton ciklus) idéznek elő, azaz egymáshoz kényszerítik a hidrogén atomokat és hélium keletkezik? A hélium szerencsére nagyjából ugyanakkora, mint a hidrogén (62-64 pikométer), így nem szorul be a szénatomok közé, ez is megszökik a rácsozaton át. A lítium (290-334 pikométer) és minden további, nehezebb atom (berillium: 224 pikométer, bór: 180 pikométer) viszont már olyan nagy, hogy beszorulnának a gyémánt rácsozatba, így csak a lélekcella rácsozaton és a burkolati ablakokon át távolíthatók el a rendszerből (kifúvatással, átmosással?).
A fúziós folyamat leírását részletesen lásd itt: https://hu.wikipedia.org/wiki/Proton-proton_ciklus

A lélekben körbepattogó fényszál fotinóinak torlódási frontjai (előttük) és ritkulási zónái (mögöttük) a lélek körül (pár mikrométeres tartományban) kialakítanak olyan komplex hullámtéri zónákat, amik potenciál völgyekként vagy hegyekként viselkednek, azaz befolyásolják a beléjük ütköző, rajtuk áthaladó fotinókat, anyagi részecskéket, atomokat. Ennek (aura) szerkezetéről és hatásos távolságáról még nem sokat tudunk. Lehetséges, hogy az ezen áthaladó szabad fotinók (a környezeti fény, ami éri a lelket) szintén fényszórókká válnak átmenetileg vagy fényhabzásba kezdenek. Azaz a lélek körüli térben is keletkezhetnek neutronok és hidrogén valamekkora ütemben. Ezt a hullámtér szerkezete szabályozza, ami a lélek belső fénymennyiségétől és fényszálainak pattogási ütemétől függ, tehát szintén változó érték.

4. ASZTRÁLTEST

Sejtésünk szerint a lélek körüli hullámtér hozza létre az asztráltestet, ami szó szerint csillagtestet jelent és fénylő, füstszerű, ritkás felhőként övezi a lelket, illetve a biotestet, részét képezve az aurának (tojás alakú szerkezetnek). Mivel a csillagok döntően hidrogénből és fényből állnak. A lelkek tehát valamilyen ütemben hidrogénnel "szemetelik" tele maguk körül az univerzumot, továbbá fényt kibocsátva növelik a környezetük hőmérsékletét. Ez a működésük mellékhatása, amit tekinthetünk gőzölgésnek, füstölgésnek is.

A szabadon kószáló lelkek (túlvilági lények, kísértetek) élménybeszámolói szerint (amiket médiumokon keresztül nyilatkoztak) ők úgy érzékelnek minket (az időhullámteret észlelve közvetlenül), mintha ablaküvegen lecsorgó esővízen keresztül, elmosódottan "látnának" bennünket. Ami arra utalhat, hogy a lélekben és körülötte keletkező részecskék felhője zavarja a tiszta kilátást belőle, az előtérzajával elhomályosítva a kép élességét valamekkora mértékben. A földi légkör gázai (és a levegőben lebegő különféle aeroszolok, páracseppek, porszemek) szintén zavaróak lehetnek a lelkek számára. Ezzel kapcsolatban érdemes elolvasni A lelki érzékelés felbontása (2022, létfilozófia) című írást. Van erre egy találó magyar közmondás: az illető fő a saját levében. Lehetséges, a hidrogén egy része kémiai reakciókon keresztül megkötésre kerül a biotestben, különféle vegyületek formájában és ezeket felhasználják a sejtek, mint egyfajta "lelki táplálékot".

A misztikus, spiritiszta leírások szerint az ember biotestének halála után néhány nap alatt lebomlik az ezt övező éterteste, ami arra utal, hogy a szabadon mozgó, ide-oda röpködő lélek maga mögött hagyja a saját részecske felhőjét, ami nem képes a lelket mindenhová követni. Egyrészt, mert a potenciálvölgyek vonzó ereje nem elég erős a részecskék megtartásához, lélek után vonszolásához. Másrészt, mert a közeg (földi légkör, szél, csapadék) lesodorja, lemossa a lélekről az asztráltestét (a térváltás, térugrás szintén). Ahhoz, hogy ez újraképződjön, megvastagodjon és besűrűsödjön, érdemes lenyugodni és egyhelyben maradni egy darabig, lehetőleg álló közegben.

Az asztráltest szerkezete (alakja, mérete, színe, mozgása, sűrűsége) értelemszerűen árulkodik a lélek belső információ tartalmáról, a szelleme személyiségéről, gondolatairól, érzéseiről. Vagyis "olvasni" lehet benne, belőle (igazlátással). Meg lehet tanulni irányítani a mozgását, befolyásolni az alakját, sűrűségét (asztrálutazás, asztrális projekció). Nyilván ennek köszönhetők egyes kísértetjárások és más parajelenségek a világunkban. Az interneten ennek bőséges (ezoterikus, vallásos) irodalma van. És most, hogy már értjük ezen jelenségek fizikai alapjait, tudományos igénnyel is nekiláthatunk a kutatásuknak.

5. KUTATÁSI LEHETŐSÉGEK

Első lépésben érdemes volna megvizsgálnunk a kísértetjárások, szellemidézések, spiritiszta szeánszok közben, hogy kimutatható-e a levegőben hidrogén gáz? Ha beledugunk az előttünk lebegő kísértet részecske felhőjébe egy égő gyújtópálcát (vagy gyertyát) és kisebb-nagyobb pukkanásokkal elég, akkor a durranógáz próba sikeres, a kísértet meg ideges lesz. A keletkező vízcseppekből mintát véve megvizsgálhatjuk ennek kémiai, fizikai összetételét, milyen hidrogén izotópok, milyen arányban találhatók benne?

Felmerül a kérdés, hogy a színtelen, szagtalan, íztelen, nem mérgező, de gyúlékony asztráltestek miért láthatók egyáltalán szabad szemmel? A válasz a légkör összetételében rejlik. A kísértetjárások helyszíneinek levegője általában tele van vízpárával, porral, különféle aeroszolokkal, amikre szintén hat az asztráltest hullámtere, többé-kevésbé magával sodorva és térbeli alakzatba rendezve őket a lélek körül. Erre mondjuk azt, hogy az illető felkavarja maga körül a levegőt és ha ez zavar minket, akkor rászólunk, hogy ne rontsa itt a levegőt.

Ezért érdemes volna kísérleteket végezni különféle légszennyező anyagokkal. A spiritiszta szeánszok helyszínén, zárt térben (szélmentes helyen) a levegőbe engedett vízpára, porok (finom szemcsés púder), aeroszol részecskék (dezodorok) valószínűleg a szemcseméretük és tömegük függvényében fognak elmozdulni a kísértő lélek közelében, alakot öltve körülötte. Ennek észleléséhez speciális kamerák és jó megvilágítási viszonyok kellenek.

Ha a lélek képes akaratlagosan formálni, mozgatni maga körül az asztráltestét, akkor erre asztráltest-gép interfész építhető, ami az asztráltest mozgásait rögzíti és alakítja át a számítógép számára kezelhető jelsorozattá. Ezzel kapcsolatban érdemes elolvasni a Lélek-gép interfészek (2022, Létfilozófia és időfizika) című írást.

Készült: 2022.03.09. - 12.23.

Következő írás

Vissza a tartalomhoz