NEWTON-GYŰRŰK
A Newton-gyűrűk egy olyan interferenciamintázat, ami egy sík üveglapra helyezett, enyhén konvex (domború) lencsén áthaladó fény visszaverődése során alakul ki. Ez változó sötét és világos sávokból áll, ahogy a fény interferál önmagával. Ha a lencse nem szférikus, akkor más alakzat alakul ki, tehát ezen a módon ellenőrizhető a lencse alakjának pontossága. A jelenséget először Robert Hooke írta le 1664-ben (Micrographia című könyvében), majd Isaac Newtonról nevezték el, aki 1704-es értekezésében (Opticks) tanulmányozta.
A magyarázat szerint a domború üvegen és a síküvegen áthaladó, részben visszaverődő fénysugarak szuperponálódnak (egymásra tevődnek) és attól függően, hogy az egyes fénysugarak milyen hosszú utat tesznek meg (ami összevethető a fény hullámhosszával), a fáziseltolódás miatt erősítik (konstruktív interferencia) vagy gyengítik (destruktív interferencia) egymást. Az erősítő sávok fényesek, a gyengítő sávok sötétek. Vagyis az ellenfázisú fénysugarak kioltják egymást. A sávok mérete alapján kiszámolható a lencse görbületi sugara, illetve a két üveg közti levegőréteg vastagsága az egyes pontokon.
Ha nem monokromatikus (egyszínű) fényt használunk, hanem fehéret, akkor a koncentrikus gyűrűk mintázata szivárványszínű, ahogy az a mellékelt ábrákon látható.
A piros fényű képet Készítette: Robert D. Anderson - A feltöltő saját munkája, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=24752194
A Newton-gyűrűk leírása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Newton-gy%C5%B1r%C5%B1k
Mit mond erről a jelenségről az időfizikai világmodell fényről szóló része? Az alábbiakban ezt foglaltam össze, azok számára, akik azt kérdezik, mi bizonyítja ezt az elméletet? Sok egyéb mellett például ez is.
Kezdjük azzal, hogy a fénysugarak nem oltják ki egymást valójában. Mivel a fény nem elektromágneses hullám, hanem fotinók áradata, ami két komponensű: fénykvantumokból és ezek torlódási hullámfrontjaiból áll. Ha egy fénysugarat két részre osztunk, majd adott mértékű fáziseltolás után egyesítünk, mindenképpen összeadódnak a hullámaik, valódi kioltás nem történik. Helyette ahol ellenfázisban találkoznak, ott megfeleződik a hullámhossz, így a fénysugár emberi szemmel láthatatlanná válik. A fenti képek közül a 650 nanométeres hullámhosszú vörös fény destruktív interferenciája 325 nanométeres ultraibolya fényként verődik vissza, csökkent fényerősséggel. Vagyis szabad szemmel nem látható, ettől tűnnek sötétnek a gyűrűk. A konstruktív interferencia megmarad 650 nanométeres vörös fénynek.
A sárga és zöld fényű Newton-gyűrűk sötét sávjai értelemszerűen még rövidebb hullámhosszú ultraibolya fényként jelennek meg. A fehér fénytől pedig azért lesznek szivárványszínűek a világos sávok, mert infravörös komponenseket is tartalmaz (a fényforrás tulajdonságaitól függően), amik összeadódva láthatóvá válnak. Ennek a közepén a sötét zóna teljesen az UV tartományba esik (illetve nem verődik vissza), a körülötte lévő fehér zónában pedig a különböző színek nem tudnak szétválni a két üveg közti kis távolság miatt.
Ez egy több, mint 300 éve ismert jelenség, amit valamiért senkinek nem jutott eszébe ellenőrizni egy ultraibolya fényre érzékeny fényképezőgéppel vagy kamerával. Mert akkor rögtön kiderülne a turpisság és a fény interferenciáról alkotott fizikai elmélet tarthatatlanná válna (sok egyéb ostobasággal együtt). Ez egy egyszerű és könnyen megérthető bizonyíték arra, hogy a hivatalos tudomány által hirdetett fénytan alapjaiban hibás és az időfizikai fénytan a helyes. Ebből következik, hogy az itt leírtak is hibásak:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Interferencia
https://hu.wikipedia.org/wiki/Koherencia_(fizika)
Készült: 2022.02.23. - 12.21.
Következő írás
Vissza a tartalomhoz