CIVILIZÁCIÓK A SÖTÉTBEN

A jelenlegi exobolygó kutatások a csillagaikhoz közel keringő, nagy méretű gázbolygókra fókuszálnak. Ahogy fejlődik a technika, egyre kisebb bolygók (holdak) válnak észlelhetővé, amennyiben megfelelő síkban keringenek a csillaguk körül ahhoz, hogy a Földről nézve időnként áthaladjanak a csillag előtt. Az eddigi eredmények nem utalnak arra, hogy bárhol lennének fejlett, űrutazó civilizációk, amik átalakítják a környezetüket és akkora építményeket hoznak létre, amik messziről is könnyen azonosíthatók. Az idegen civilizációk kutatása döntően a csillaghoz közeli bolygókra és holdakra koncentrál, amik a lakhatósági zónában keringenek, ahol a felszínen lehet folyékony víz. Amiről viszont mindenki elfeledkezik, az a zajprobléma.

Minél fejlettebb egy civilizáció, annál több információt gyűjt össze a környezetéről, amit feldolgoz, eltárol, továbbít a részegységei között. Az információ tárolása a gazdaságossági szempontok miatt elkerülhetetlenül afelé tendál, hogy egységnyi információt minél kisebb térfogatban lehessen megőrizni, minél gyorsabban lehessen írni, olvasni, továbbítani. A fizikailag kisebb alkatrészek viszont érzékenyebbek a különböző zajforrásokra. Tehát minél zajosabb a környezet, annál jobban árnyékolni kell az adathordozókat, hogy védjék az információt a sérüléstől. Az információ tároló fizikai eszközöket érő környezeti zajnak döntően három formája van:

1. Hőzaj (fénysugárzás). Minél melegebb van, annál gyorsabban mozognak az atomok, molekulák, ami nehezíti a stabil (változatlan) állapot fenntartását. A nagy adatközpontokat folyamatosan hűteni kell. A Földön a többségük a mérsékelt vagy hideg égövön található, gazdaságossági szempontokból, ahol kevesebb energiaráfordítással lehet őket hidegen tartani.

2. Részecske sugárzás. Minél közelebb van egy bolygó vagy hold a napjához, annál több töltött részecske éri, amiktől árnyékolni kell az adattároló rendszereket. Ezek eltalálhatják a hardvert, egyedi bithibákat vagy hibacsomósodásokat okozva benne. A Földön a bolygónk mágneses mezeje nagyrészt megvéd minket a Napsugárzástól és a kozmikus sugárzástól. Ha viszont bolygóközi (majd csillagközi) civilizációvá válunk, meg kell oldanunk a számítógépeink és adattároló rendszereink sugárzásvédelmét.

3. Gyorsulás. A nagy adatközpontokat tektonikailag nyugodt területre érdemes telepíteni, ahol nincs kitéve rázkódásnak (földrengések). Az űrben az adattároló rendszerek fokozottan ki vannak téve a gyorsulásnak, akár űrhajón, akár űrállomáson működnek, amiknek időnként pályát (irányt és sebességet) kell módosítaniuk. Az égitestek felszínén nem jó, ha vulkáni tevékenység zajlik. Továbbá veszélyes, ha nincs légköre (vagy túl ritka), mert a becsapódó aszteroidák okozta rengéshullámok (cunamik) sem tesznek jót az adattárolóknak.

A felsorolt szempontok alapján a vastag és sűrű légkörű bolygók (gázbolygók) és holdak a legbiztonságosabbak, amik kellően hidegek, szilárd (vagy folyékony) felszínűek és nincs a környezetükben aszteroidamező, üstökösfelhő, kozmikus porfelhő, instabil (robbanásokat produkáló) csillag. Vagyis biztonságosan lehet rajtuk üzemeltetni, évszázadokon, évezredeken át az adatközpontokat. Az ilyen tulajdonságú égitestek viszont mind távol keringenek a csillaguktól, kint a bolygórendszer peremén, a sötétben, ahol nehéz észrevenni őket a távolból.

Tehát minél közelebb lakik a civilizáció a csillagához, annál több problémával kell megküzdenie az információk biztonságos kezelése érdekében. Vagyis logikusan a fejlett civilizációk kifelé terjeszkednek, kint összpontosulnak a rendszerük peremén, hogy minél közelebb legyenek a kitelepített adattároló rendszereikhez. Bent, a forró és világos centrumban csak az ipari tevékenységük zajlik, a nyersanyagbányászat, feldolgozás és az energia begyűjtése, amennyiben nem képesek azt a peremvidéken előállítani, megfelelő teremtéstechnológiákkal. Ennek figyelembe vételével kellene a jövőben vizsgálnunk a távoli bolygórendszereket. Mert jelenleg nem oda nézünk, ahová kéne.

Készült: 2022.02.04. - 07.17.

Következő írás

Vissza a tartalomhoz