ATUM ISTEN IDŐHURKA

Az alábbi cikkben bukkantam rá az ókori egyiptomi vallásban fontos szerepet játszó Atum ősisten egyik teremtés ábrázolására:
https://qubit.hu/2023/05/21/mikor-es-miert-valt-el-egymastol-a-szex-es-a-vallas
A papiruszon Atum látható, ahogy önkielégítés közben létrehozza a világot, "önfelláció" segítségével. Az alábbiakban ezen papirusz rajz időfizikai jelentését mutatom be.

Atum (magyarul: Atyám) az ősi (legelső) istenek egyike az ókori egyiptomi vallásban. Általában emberi alakban ábrázolták, fején kettős koronával vagy vöröslő napkoronggal, így napistenként (Ámon-Ré) is azonosítják, akit Heliopoliszban imádtak. A kezében pásztorbotot és ankh keresztet tart. Ő a nagy enneád legöregebb istene, akitől a többi ősi isten származik (valójában Ptahtól származnak mind, így Atum is). Ő teremtette anyagból, önnemzéssel a világot (pontosabban anyagot is teremtett az általa teremtett fénykvantumokból). Az enneád egy olyan kilenc istenből álló csoport, akik valójában tízen vannak (egyesek szerint Hórusszal, szerintem Ptah-val együtt), ami valószínűleg az okforrásokra, mint halhatatlan ősisteni létezőkre utal. Az enneádot és a további egyiptomi isteneket részletesen lásd az: Egyiptom istenei (2023, ezoterika) című írásban.

1. PTAH

A rajzon valójában három antropomorfizált (emberként ábrázolt) isten szerepel. A legnagyobb alak a négykézláb, terpeszben álló Ptah (magyarul: Apa-atya, vagyis az Atya isten apja), a legfőbb teremtő erő. Ő a Teremtő Atya okforrás tachionja, akinek fején csepp alakú hajkorona van. Ezt hibásan hátrafelé, a hátára lógónak ábrázolták, helyesen a fejéből felfelé, előre állónak kellene ábrázolni, tehát úgy kellene kinéznie, mint a varázslók csúcsos süvegének. A hosszúkás, vékony, fekete szakálla jelzi, hogy a fejéből (forráspont, fejzóna) több időszál (szőrszál) vezet kifelé és lefelé a hullámterében. Ami arra utal, hogy az idők kezdete óta valószínűleg többször (29-szer) is előfordult már, hogy időhurok keletkezett belőle, valahol az őskáosz mélyén.

Az isten azért meztelen (ruhátlan), mert a transzcendens hullámterének nincs burkolata, fedőrétege az idősemmiben (csupasz kiterjedésű). A testén a vállától a bokájáig 29 darab ötágú csillag (szerinó időhurok) látható: akik a fiait, a belőle keletkezett elsőrangú isteneket jelzik. Ez arra utal, hogy ez az okforrás már a mi Atya istenünk megteremtése előtt is keltett korábban más Atya isteneket az őskáoszban. A bal (előrelépő) lábán 7 csillag van, a jobb (hátralépő) lábán 9, a törzsén pedig 13. Ezt még nem tudjuk mit jelent, hogy van-e egyáltalán jelentősége? A két lábát terpeszállásban tartja, jelezve, hogy az ő teste valójában kúp alakú, lefelé egyre jobban kiszélesedő. A nemi szerve felér a karjáig, tehát hosszában végigér az egész testén. Ez jelképezi a toronyzónát, amiben a teremtés (isten nemzés) zajlik.

2. ATUM

Ptah törzse alatt, de valójában a kúp alakú testén belül található Atum isten, szintén meztelenül, akinek teste kisebb Ptahénál, mivel fiatalabb létező nála (a fia, leszármazottja). Ő a szerinó időhurok, akinek teste körbe forgolódik és csavarodik. Ezért ábrázolják ilyen fura pózban, ahol a lábai a térdeinél természetellenes módon kifordítva hajlanak vissza a feje (jelenpontja) felé. A rajzoló így próbálta meg antropomorf módon ábrázolni a tachion toronyzónáját alkotó kifordított (negatív) időt. Az ő haja is csepp alakú, csak nem egyenesen lelógó, hanem a fejtartása miatt a fejétől a hátáig balra kanyarodó, tehát a haja természetellenes módon felfelé áll a háta vonalát követve. A szakálla ugyanígy, természetellenes módon felfelé áll, a mellkasa vonalát követve, mert a belőle kivezető időszálak a fejétől a testében (a törzse mentén), lefelé vezetnek a teremtményeihez.

A két karját kitárja, de nem azért, hogy megtámaszkodjon a talajon, hanem, hogy mutassa velük önnön kiterjedését, ami Ptah kezétől a lábáig ér, tehát majdnem az egész testét (tachion toronyzónát) átéri keresztben (a téridő együtt tágul vele), a fejét kivéve (a fejzóna kívül esik rajta). A jobb karja hátrafelé és lefelé mutat, a bal karja előrefelé és felfelé mutat, ami geometriailag azt jelzi, hogy ő, mint időhurok (pozitív idejű tachion hullámtér) bentről kifelé (a fejétől a karjai mentén a kezéig) jobbra (órairányban) csavarodik, miközben a teste (negatív idejű tachion hullámtér) a fejétől a törzse mentén a lábáig balra (órairánnyal ellentétesen) csavarodik. A kezeivel és ujjaival jól láthatóan nem támaszkodik, hanem lazán tartja őket, mert lebeg az idő vizeiben, ahol nincs mire támaszkodnia. A bal kezével egyben alányúl a Ptah lábai közti fekete körben látható Széth istennek, jelezve, hogy az egész alvilági teremtést ő tartja a kezében, az neki alárendelve működik.

Atum pénisze a szájára irányul, ami egy félresikerült ábrázolása annak, hogy a tachion forrása (feje) a saját múltját (farkát) "eszi", miközben körbefordulva belép a saját hullámterébe (testébe), megpillantva és újrakeltve önmagát. Míg Ptah teste egy részből áll, Atum testét a derekánál egy vonal választja gondosan ketté, jelezve, hogy a teremtésének van egy felső és egy alsó zónája (ég és föld), tehát a hullámtere belül nem egységes és összefüggő, hanem elszeparált részei vannak. Ez egyrészt utalás a párhuzamos téresszenciákra, másrészt utalás az egymásba ágyazott térdimenziószintekre (5D-ben 4D, 4D-ben 3D).

3. SZÉTH

A harmadik isten a kutyafejű Széth, akinek teste és szoknyája feketére van festve, ellentétben Ptah és Atum világos testével. Ő Ptah lábai közt (a tachion toronyzónájában) lebegő körben (gömb alakú hullámtérben) áll, kezében a pásztorbotjával (mint az alvilágot felügyelő isten). Ezt a gömböt valójában Atum kelti, ezért is tartja jelképesen a bal kezében. Széth fején háromágú, hullámos szarv ékeskedik, ami az időforrás hármas felhasadásának szimbóluma. Ez jelzi, hogy ismerője és ura a teremtésnek a körön belül, vagyis képes magából teremtményeket létrehozni a saját időhurka elágaztatásával. Azért ábrázolják feketének, mert benne, az ő buborék világában megjelenik a teremtés mellett a pusztítás is, a halandóság, a jó és a rossz, a szubjektív különbségtétel lehetősége, ami Ptahban (őskáoszban) és Atumban (isteni fénylényben) még nincs meg. Széth buboréka tehát az anyagi univerzumot (az általunk látható kozmoszt) jelzi.

A vallási szövegek szerint Széth az Ombosz-Nagada régióban született, Felső-Egyiptomban (az őskáosz felső vizeiben), oly módon, hogy kihasította magát anyja, Nut testéből. Az Ombosz jelentése magyarul: Omból származó forráspont, valószínűleg innen ered a görög Olümposz szó is (Ó-lé-om-pontos). Ombosz városa Felső Egyiptomban a Nílus mentén fekvő Nubittal azonos, amit nut bi-ként (út kettő: kétirányú út) kell értelmezni. A Nagada: Nagyatya vagy Nagy adta, az önkihasítás folyamata pedig az időhurok felhasadása, önmásoló folyamata. Nut: Nagy út teste itt az őskáoszra utal, amiben a Teremtő okforrás utazik, szó szerint nagy utat megtéve az idősemmiben.

Széth másik szakrális központja az Alsó-Egyiptomban (az őskáosz alsó vizeiben), a Nílus delta északkeleti részén található Avarisz városa volt, ami magyarul: A-van-rí-szó, a Teremtő létező írta hullámtér. Ezt hívták Hut-waret-nek is, ami: Há-út-van-ré-t, tehát a Há (Nagy Anya, azaz: Nut) létező útjának istene. Ami valószínűleg arra utal, hogy Széth balos csavarodású antiszerinóként képes a pusztításra. Később Avarisz helyére építette II. Ramszesz fáraó Per-Ramszesz városát, ami egy ideig a birodalom fővárosa volt.

4. KÉRDÉSEK

Sokat segítene a teremtés mítosz időfizikai jelentésének megértésében, ha látnánk a papirusz teljes tartalmát, a képen balra és jobbra ábrázolt jeleneteket is. Ha valakinek megvan esetleg a papirusz egészéről készült kép, küldje el, hogy kielemezhessük. Amennyire tudom, még senki nem foglalkozott érdemben az egyiptomi hieroglifák időfizikai jelentésének kutatásával, hogy miként kell értelmezni ezeket az ősi szövegeket? A történészek és nyelvészek ugyan azt állítják, hogy megfejtették a hieroglifa írást, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ténylegesen értik is, mi áll ezekben a szövegekben? Hogy jól értik a mondanivalót? Azt értik-e rajta, amit az írója közölni akart velünk a maga módján? Sőt, még az sem biztos, hogy az író értette egyáltalán, miről van szó? Vagy csak szolgaian lemásolta valahonnan a kapott információkat, mit sem sejtve annak lényegéről. Ezért a jövőben még feltétlenül foglalkozunk kell az ősi íráskép valódi megfejtésével, figyelembe véve a teremtésfilozófiai jelentéstartalmakat is.

Természetesen nem ez az egyetlen, sokatmondó istentani ábra az ókorban. A phallus szimbólumok (Egyiptomban: dzsed-oszlopok, Indiában: lingamok) igen elterjedtek voltak akkoriban több kultúrában is, de csak a kellő szinten beavatottak tudták, hogy ezek nem péniszek, hanem tachion ábrázolások, az idő szerkezetének és a teremtés fizikai működésének ezoterikus kifejeződései. Maga az ezotéria szó is azt jelenti magyarul: ez-ó-tér-ja, vagyis ennek az öreg téridőnek a tudása (hogyan működik?), amiben benne élünk.

Az ókori emberek gondolkodását a világról nem könnyítette meg, hogy az írástudó papok antropomorf ábrázolások formájában örökítették meg a teremtés egyes lépéseit, valószínűleg maguk sem értve, miről van szó valójában? A hívek meg ránéztek ezekre a rajzokra és bölcsen bólogattak, azt képzelve, értik, miről van szó. Pedig dehogy! Ez történik akkor, ha olyan valaki rajzol le egy fizikai jelenséget, aki nem a mestere: sajnos a hóhérává válik. És sikeresen félrevezeti évszázadokon, évezredeken át a tudásra vágyókat.

A későbbi korokban valószínűleg pont ezért tiltották be ezeknek a megtévesztő, félrevezető (groteszk és profán) ábráknak a használatát a vallásokban, hogy helyettük a valósághoz közelebb álló geometriai ábrákkal díszítsék inkább a templomokat. Az iszlám egyenesen tiltja az isten (antopomorf) ábrázolását, miközben az összes mecset fala kívül-belül tele van pingálva az istent (nem antropomorf módon) ábrázoló geometriai mintázatokkal. Akárcsak az imaszőnyegek és a rendesen felépített katolikus templomok. Kérdés, hogy most vajon jobban értik a hívek a fizikát és a kozmológiát ezek alapján? Vagy ugyanúgy bólogatnak, mint régen, azt képzelve, hogy értik, miről van szó. Pedig dehogy!

Végezetül felmerül a kérdés, hogy a papiruszt készítő ókori pap honnan vette a teremtéssel kapcsolatos időfizikai ismereteit? Mert ilyet kitalálni, ekkora pontossággal ráhibázni az igazságra teljes képtelenség. Ahogy az sem valószínű, hogy az ókori papok és filozófusok maguktól eljutottak volna idáig a világ megértésében.

Erre két lehetséges magyarázat van. Az egyik, hogy a pap médium volt és valaki, talán az Isten maga vagy egy nagy tudású túlvilági szellem sugallta, elmagyarázta neki a teremtés folyamatát, amit ő ilyen módon próbált meg ábrázolni, emberszerű formában, hogy a körülötte lévők is megértsék. A másik, hogy a pap hozzáfért a birodalomban őrzött ősi, atlantiszi eredetű tudományos könyvekhez, papiruszokhoz, kő és agyagtáblákhoz, amiket az előző civilizáció pusztulása előtt sikerült kimenteni Atlantisz szigetéről és elszállítani Egyiptomba. Ezek a fizikakönyvek, kozmológiai leírások később összegyűjtésre kerültek az alexandriai könyvtárban, ahol aztán fokozatosan elpusztultak a tűzvészek, háborúk, rablások és rongálások során. Így mára nem sok nyomuk maradt az ősi feljegyzéseknek. Ilyen atlantiszi könyvtárak valószínűleg más gyarmatokra is kikerültek, Közép és Dél-Amerikába, Mezopotámiába, Indiába és egyéb helyekre, ahol az évezredek alatt szintén nyomuk veszett (vagy dugdossák őket a külvilág elől az őrzésükkel megbízott személyek). Így mi csupán közvetett módon tudunk róluk, az ókori emberek feljegyzéseiből, lásd: Platón és mások műveit.

Készült: 2023.05.21. - 06.27.

Következő írás

Vissza a tartalomhoz