AZ ÉGISZ SZERKEZETE

Az Égisz jelentése: védelem, megóvás, veszélyektől távol tartás. A görög aigisz (magyarul: A-igéz) szóból származik, ami Zeusz isten kecskebőrrel bevont pajzsa a mitológiában, mivel a kecske: aix, aigosz, a vihar: aisszó (A-is-szó), a forgószél: kataigisz (Ká-atya-igéz). Zeusz (magyarul: aZ-ezen-forrás) ezt a pajzsot gyermekének, Pallasz Athéné istennőnek (magyarul: aPa-al-ász Atyáné) adta, ami az őt viselő istenség hatalmának külső, jól látható jele. A teremtésmítosz szerint ha Zeusz megrázza pajzsát, villámlik és dörög az ég (fényjelenség), rettegnek tőle a halandók. Az aigiszt Héphaisztosz (magyarul: Há-Fa-istenes), a kovácsolás istene készítette, majd Athéné rátette Medusza (gorgó, jelentése: uralkodó) kígyóhajú fejét, amit Perszeusztól kapott (azaz: Per-Zeusz). Az Égisz a skandináv mitológiában aegishjálmr (aegis sisak, magyarul: a-igéz-jó-al-mi-ír) néven szerepel, amit a Fafnir nevű törpe őrzött (magyarul: Fa-fenn-ír). Az alábbiakban az Égisz, mint időfizikai szimbólum valószínűsíthető jelentéseit igyekszem bemutatni. A témával kapcsolatban érdemes elolvasni A világ közepe (2023, létfilozófia) című írást az Eseményhorizonton.

Mint a neve is mutatja, az Égisz az Atya Isten igézése. Az igézés cselekvést, létrehozást, megteremtést jelent, tehát az időhurok önmásoló folyamatáról van szó. Mindig, amikor egy időhurok létrehoz magából (hármas vagy négyes felhasadással) egy újabb időhurkot, igézetet bocsát ki magából, amivel megigézi (elvarázsolja) a környezetét (mert bővíti a létező időhurkok számát). Innen ered az idéz (pontosan másol, megegyezik az eredetivel, megjelenésre kötelez, magához rendel, behívat) szavunk is, valamint az ide (erre a helyre) közelre mutató névmás és természetesen az idea (gondolat, eszme, fogalom, érzés, ötlet) főnév.

Ebből következően az Égisz, mint pajzs vagy sisak alakú kiterjedés az elsőrangú szerinó körül az egyes téresszenciáiban kialakuló fényhalo, egy olyan terület, amit az Isten fényszóróként kiáraszt magából, bevilágítva az általa keltett fénykvantumokkal az üres téridőt. Ezek egészen addig repülnek szét a térben, amíg a forrásrendszerük neki nem ütközik valaminek, ami visszaveri. Ez általában egy anyagi részecske felszínjelensége (Taszítási Határ Zónája, azaz hulláminterferencia potenciálhegy), amin az időhurkok tachionjai nem tudnak áthatolni a hurkot érő kényszerítő erő deformáló hatása miatt.

Mivel az anyagi részecskék, mint fénykvantumokból exponenciális szaporodással (fényhabzással és fényláncolással) létrejött időfraktál tartályok, csak jóval később kezdtek el keletkezni a térben, mint maguk a szabad fénykvantumok, az Égisz zóna kiterjedése logikusan nagyobb kell, hogy legyen az univerzum anyagot is tartalmazó területénél. Hogy mekkora a fényhalo és az anyagi világ méretének aránya egymáshoz képest, azt nem tudjuk, de lehetséges, hogy ez nagyjából 2:1-hez. Ezzel kapcsolatban érdemes elolvasni A világ teremtése 1. (2021, ezoterika) című írás 8. pontját. Ami arra utal, hogy az Isten kinyilatkoztatása szerint az Égisz sugara jelenleg kb. kétszerese az anyagi univerzum sugarának. Ez később, az évbilliók során majd nyilván változni fog, ahogy egyre növekszik a teremtésünk, kiterjedve a létezés végtelenjébe, mert a fényhalo gyorsabban tágul (RV=1), mint amilyen gyorsan az anyagi halmazok szétrepülnek a térben (RV<1).

A szó fizikai értelmében tehát az Égisz nem egy védőpajzs vagy sisak, bár annyiból védelmet nyújt az anyagi univerzumban tartózkodó értelmes lényeknek, hogy kifelé egyre ritkuló fényboltozatként körbeveszi és beborítja azt. Így az Égiszt alkotó számtalan fotinón keresztül, a hozzájuk vezető időszálakon át kinézve a csomópontjaikba, pontosan láthatjuk, mi van körülöttünk nagy távolságokban az univerzum anyagi határán túl. Ha tehát bármilyen irányból összetalálkoznánk egy másik univerzum téridő gömbjével és a két buborék elkezdene egymásba hatolni, arról gyorsan értesülnénk. Nem érne minket meglepetésként a másik isten teremtésével való összekeveredés, sem az onnan érkező értelmes lények beáramlása (inváziója) a mi világegyetemünkbe. Amennyiben pedig a másik univerzum már a fényözön állapotában van és óriás fekete lyukként terjeszkedik az őskáoszban, van időnk oldalra kitérni előle és elkerülni, hogy felfaljon minket.

Az Égisz szó azért kapcsolódik a görög kecske szóhoz, mert a kecske-hal, azaz Bak (Capricornus, halfarkú kecske) csillagkép irányában található az űrben Zeusz, az alfatéri szerinó a Földről nézve. Ezzel kapcsolatban érdemes elolvasni: Az Isten helye (létfilozófia, 2023) című írást. Ezért a belőle, köré keletkező Égisz zóna is abban az irányban terül el a kozmoszban, valószínűleg jóval messzebb annál, ameddig ellátunk jelenleg a távcsöveinkkel. De még ha ellátnánk az Égiszig, akkor sem látnánk a fényhalót, mivel nagyrészt nincsenek benne anyagi részecskék (gázfelhők, csillagok, galaxisok), amikről visszaverődhetne ez az ősi, a teremtés kezdete óta áradó fény.

Az univerzum szerkezeti felépítése azonban nem ilyen egyszerű, mert amióta az anyagi univerzum is létezik, a részecskékről visszaverődő, illetve a csillagokból kiáradó fény szintén saját fényudvart képez körülöttük, minden irányban. Tehát az anyagi univerzum körül szintén van egy saját fényhalo gömb, aminek átmérője kisebb az Égiszénél. Ez az alfatéri szerinó felőli oldalánál (a téridő torlódási frontja mentén) összeér az Égisszel, a két fénykiáradás tehát fizikailag egy rendszert alkot körülöttünk.

Készült: 2023.06.11. - 28.

Következő írás

Vissza a tartalomhoz