HARMADIK SZEM

Harmadik szemnek nevezik a misztikusok az embernek azt a "láthatatlan szemét", ami a nem fizikai érzékelésre alkalmas szervünk. Ezt a kundalini-jógában a hatos csakrával társítják, ami a homlok közepén, a szemöldökvonal fölött helyezkedik el, nagyjából a tobozmirigy területén. Az okkultisták és metafizikusok szerint a paranormális képességek kapujaként működik, aminek megnyitása bekapcsolja a lelki érzékelést (tisztán látás) és lehetővé teszi a testen kívüli élmények gyakorlását. Az orvostudomány szerint a harmadik szem létezésére nincs bizonyíték. Ettől függően sokan kísérleteznek vele, különböző módszerekkel próbálva bekapcsolni és használni a harmadik szemüket, ami vagy sikerül nekik vagy nem.

A lélektani kutatások során, az agytörzsben található lélek-agy interfészként működő idegsejtek vizsgálata közben felmerült annak a lehetősége, hogy alapjaiban tévesek a harmadik szemmel kapcsolatos misztikus elképzelések. Mivel a Védák biológiai részében (emberi anatómia) nyája (nyaya) néven emlegetett agyterületen olyan speciális jelátalakító idegsejtek működnek, amik az egyes agyterületekről érkező (szűrt és átkódolt) információkat; elektromos impulzusokat fény impulzusokká (villogássá) alakítják át, besugározva őket a lélek burkolatán található kommunikációs ablakokon keresztül. Továbbá a lélek által kisugárzott, modulált fény impulzusokat észlelik és átalakítják elektromos impulzusokká, továbbítva őket a megfelelő agyterületeknek. Ezen a módon tudja a lélek használni az emberi biotest érzékszerveit és ezzel egy időben irányítani, mozgatni a testét.

Az emberi testben a két szemgolyóban található retina ugyanilyen fényérzékeny, jelátalakító idegsejtek (fotoreceptorok) hálózatából áll (éleslátó és színlátó csapok, szürkelátó és fényérzékeny pálcikák). Ezek fényérzékeny festékanyagok (rodopszin) segítségével működnek, amik a molekuláris változásaik révén keltik a megfelelő elektromos ingerületeket. Logikus, hogy a harmadik szem, az agyunk közepén ugyanígy működik, csak ezzel nem kifelé nézünk a világra, hanem befelé a lélekre (pontosabban a testünk néz ránk). És nem egyirányú az adatfolyam, hanem kétirányú, egyszerre.

A Védák szerint a talamuszban található nyája 16 részre tagolódik, tehát ennyi adatcsatornából kell állnia a kapcsolatnak. Ezek közt rögzített módon vannak szétosztva az egyes érzékszervi ingerületek. Tehát külön csatornája van a látásnak, hallásnak, szaglásnak, ízlelésnek, tapintásnak, emésztőrendszernek, hormonrendszernek és keringési rendszernek (szív), valamint az egyensúly érzékelésnek (fülben) és a testhelyzetünk érzékelésének (és mozgatásának). A pontos csatornakiosztást és ezek térbeli helyét a nyájában még nem ismerjük, ahogy az adatfolyam sávszélességét sem ismerjük, ami nyilván csatornánként (szervenként) különböző, ezért a jövőben feltétlenül foglalkoznunk kell a téma orvosbiológiai és informatikai oldalának kutatásával egyaránt. Hisz ennek révén tudunk majd a jövőben egyre jobb lélek-gép interfészeket építeni. Feltételezzük például, hogy a két külső szem adatai csak bemenő csatornaként működnek, valószínűleg teljesen kihasználva a rendelkezésre álló teljes sávszélességet.

A témával kapcsolatban (most még) nagyon kevés információ található az interneten. A Maharishi Védikus Tudománya Alapítványnál foglalkoznak a Védák szövegeinek tudományos értelmezésével, lásd: prof. Tony Nader: Human Physiology, Expression of Veda and the Vedic Literature, (2001, Maharishi Védikus Egyetem) című könyvében. De ennek alapján úgy tűnik, még ők sem jöttek rá, hogy a lélek csatlakozási helyét sikerült újra felfedezniük az ősi tanításokban.
http://www.maharishitm.org/en/tonynaderen.htm

Mindebből következik, hogy a harmadik szeme mindenkinek be van kapcsolva, aki ébren van a testében és használja azt (érzékel vele és irányítja). Ezt kikapcsolni meditáció vagy alvás közben lehet, mintegy elszigetelve a testi ingerek áradatától a lelket, hogy lenyugodjon az elménk és befelé tudjunk figyelni, zavartalanul gondolkodhassunk. Tehát a harmadik szem tényleg a lelki érzékelés biológiai szerve, de a működésének nem sok köze van a lelki érzékeléshez. Hacsak nem az, hogy amikor a meditáló személy akaratlagosan kikapcsolja a harmadik szemét (ezt külön meg kell tanulni), nem fogadva az agyától érkező információkat, akkor könnyebben be tudja kapcsolni a lelki érzékelését (gravitációs hullámok észlelése a lélekben körbepattogó fényszálra ható modulációkon keresztül). De a profibb beavatottak bekapcsolt harmadik szem mellett is tudják használni a lelki érzékelésüket, mert a kettő nem zárja ki egymást (az eddigi tapasztalataink szerint).

Az orvostudomány hivatalosan semmit nem tud a harmadik szemről, de a lélekről sem. Mivel a jelenlegi orvosi képalkotó berendezések (CT, MRI) felbontása sokkal nagyobb (1 milliméter), mint a lélek átmérője (1 mikrométer), a felvételeken nem lehet látni sem a lelket, sem a körülötte lévő interfész idegsejteket, ahogy ezek működését (halovány fényimpulzusait) sem tudjuk mérni kívülről a műszereinkkel. A halottak agyának boncolásakor pedig (érthető módon) nem találják meg az orvosok a lelket, mivel az már nincs benne. A harmadik szem jelátalakító idegsejtjeinek kicsiny (porszemnyi méretű) csoportja pedig valamiért elkerülte eddig a figyelmüket. Azt már tudják az orvosok, hogy az egyes agyterületekről a jelfeldolgozás után befutnak a talamuszba (az agy közepébe) az információk és ott eltűnnek valahová. De azt nem tudják még, hová lesznek ezek az adatok?

A jelenlegi (2023-as) legkorszerűbb MRI technika már lehetővé teszi az 5 mikrométeres voxelenkénti felbontást, ami még mindig ötször nagyobb a lélek átmérőjénél. Tehát amíg nem sikerül ezt legalább a tizedrészére csökkenteni, a nagy titok felfedezetlenül marad az orvosok előtt. És így könnyen állíthatnak olyanokat, hogy nincs lélek, mivel nyoma sem látszik az élő agyban, a holtban meg pláne nem. A fénymikroszkópok felbontását a fénysugarak hullámhossza korlátozza, így nem nagyon lehet velük vizsgálni a lelket, aminek átmérője alig kétszerese a látható fény hullámhosszának. A lélek nem mágneses és nem mágnesezhető, nincs elektromos töltése, a tömege (gravitációs hatása) elenyésző, a hatás keresztmetszete pedig túl kicsi ahhoz, hogy elektronmikroszkóppal vagy másfajta részecske detektorral vizsgálni lehessen. Arról nem beszélve, hogy senki nem fog önként belerepülni egy részecske gyorsítóba, hogy hagyja magát töltött részecskékkel megbombázni, hátha megsérül és szétesik tőle? Viszont a lélek fényt termel (teremt) magában, valamint neutronokat (hidrogén gázt), amit szakaszosan vagy folyamatosan kibocsát a környezetébe. Ez eléggé lekorlátozza a kutatásának technológiai lehetőségeit.

Kiegészítés: A szanszkrit nyája szó a magyarban is megtalálható: a nyáj csordát, egy csoportba összeterelt állatok vagy emberek sokaságát jelenti. Vallási értelemben a papnak, mint lelki pásztornak van nyája. A nyájas emberek nem egyszerűen kedvesek, hanem lelkesek is a spirituális témák iránt.

Készült: 2023.09.30. - 11.04.

Következő írás

Vissza a tartalomhoz