LELKI SZINGULARITÁS

1. SZINGULARITÁS

A szingularitás jelentése: rendhagyó térbeli hely, illetve időtartam, ahol és amikor a körülmények, események rendkívülivé válnak, vagyis nehezen megjósolható, kiszámítható, mi fog történni. A különböző dinamikus (élő) rendszerek életfolyamatai és fejlődése normálisan lassú, stabil, rendezett, kiszámítható. Viszont időnként olyan rendkívüli állapotba kerülnek a külső és belső körülményeik hatására, amikor minden borul és drasztikusan megváltozik. Ezt egy grafikonon exponenciális görbével szokás ábrázolni, aminek van egy lassan emelkedő, hosszú időbeli szakasza, majd egy kanyarulata (könyöke), amin túl átvált meredeken emelkedő, rövid időbeli szakaszra, a csúcspont eléréséig. Ami után újabb könyök következik és lassú emelkedésbe váltás vagy visszazuhanás egy alacsonyabb szintre, a körülmények függvényében.

A biológiai szervezeteknél ezek az evolúciós szempontból előnyös, sikerességet elősegítő mutációk, az új képességek megjelenése, amik akár új faj létrejöttéhez is vezethetnek. A civilizációknál, értelmes lény közösségeknél ezek a gazdasági, politikai, kulturális, tudományos, technológiai szingularitások, forradalmi változások, robbanásszerű átalakulások pozitív irányban. A lelkeknél ez a szellemben futó személyiség élményhalmaz fejlődésének azon szakasza, amikor az illető rendkívül gyorsan tanul meg nagyon sok mindent, feldolgozza és rendszerezi a begyűjtött adatokat és ezek segítségével rekurzív önfejlesztést végez. Vagyis újra és újra átprogramozza, feljavítja önmagát, megváltoztatva a gondolkodását, értékrendjét, világképét, önképét, életcéljait, egyszóval a saját jövőjének irányvonalait.

A szingularitást ugyan exponenciális görbével ábrázoljuk, aminek felfutó ága egyre rövidebb időtartamokhoz rendel egyre nagyobb változásokat (fejlődést, bővülést), közelítve a végtelenhez (függőleges meredekség), viszont ez csak elméletben igaz. A matematikai modellektől eltérően a gyakorlati szingularitás sosem végtelenül gyors, mert a fizikai valóság lekorlátozza a folyamatok sebességét. Tehát helyesen a valós szinguláris állapotok mindig a görbe könyökén túli, meredekebb szakaszokon nyilvánulnak meg, a fizikailag elérhető legnagyobb sebességgel, ami limitálja az általuk elérhető legmagasabb értéket.

2. LELKI FEJLŐDÉS

A lelki fejlődéshez információra, azaz tapasztalatszerzésre van szükség. Normális körülmények között a lelkek a saját maguk által megélt, közvetlen élményeikre építkeznek, amiket a környezetük működési sebességétől függően tudnak begyűjteni és feldolgozni. Ez meglehetősen lassú és nem igazán hatékony módja az önfejlesztésnek. Szinguláris körülmények közt viszont egyre nagyobb mennyiségben átvehetik a mások által megélt élményeket, az általuk feldolgozott (szűrt, rendezett, kódolt) információkat (például: tanítások, könyvek, képek, filmek, élmény szimulációk formájában) és gyorsított tempóban integrálhatják őket önmagukba. Tehát nem kell mindenkinek önállóan feltalálnia az alapoktól kezdve a matematikát vagy a fizikát ahhoz, hogy rendelkezzen ezen tudáshalmazokkal. Elég, ha gyorsan elolvassa, áttanulmányozza mások évszázadok alatt összegyűjtött tudásait és hozzájuk képest rendkívül rövid idő alatt feldolgozza őket, a magáévá téve rengeteg első és másodkézből származó ismeretet. Majd amikor elérte a begyűjthető információk korlátait (ameddig azok eljutottak), onnan tudja önállóan tovább folytatni, immár lassan a fejlődést. Ez a tanulási folyamat megfelel a szingularitás gyors szintlépéssel járó szakaszának.

Minél több információt kell feldolgozni, annál tovább tart ez a folyamat. Az ennek során elérhető szintlépés magassága viszont nem csupán információ mennyiségi kérdés, hanem minőségi is. Tehát a feldolgozott tudásoknak hasznosaknak, pontosaknak, logikusaknak, előfeldolgozottaknak, megszűrteknek és könnyen érthető kódolásúaknak kell lenniük. Csakhogy ezen feltételek nem mindig teljesülnek, mert a másoktól származó információk sok esetben hiányosak, hibásak, félreérthetőek, manipulatívak (szándékosan megtévesztőek). Ezért a feldolgozás során rengeteg idő és energia elmegy ezek felismerésére és kezelésére, a hiányok kipótlására, a hibák javítására, az ellentmondások tisztázására és a megtévesztések kizárására. Mindez csökkenti az adott időtartamon belül elérhető szintlépés magasságát.

3. CIVILIZÁCIÓS FEJLŐDÉS

Ha az isteni mindentudásban kutakodva megvizsgáljuk az univerzumban mindenfelé működtetett különböző értelmes teremtéseket, lakott bolygókat, civilizációkat, lélek csoportokat, minden térdimenziószinten azt látjuk, hogy a működésük időtartamának nagy részét a lassú fejlődési szakaszban töltik. Majd vagy sikerül átlendülniük a kanyaron és eljutni a szingularitás gyors felfutási szakaszába vagy nem. A meredek szakasz elérése ugyanis nem szükségszerű, számtalan akadály (belső összeomlás, külső katasztrófa) meggátolhatja ennek megvalósulását. Ha egy civilizáció belép a szingularitásba, az általa elérhető eredmények nagyon sokfélék lehetnek. Maguk a felfutási szakaszok is tarthatnak hosszabb vagy rövidebb ideig és zárulhatnak kisebb vagy nagyobb eredményekkel. Ami után újra egy hosszú, lassú szakasz következik. Vagy összeomlik az egész a következményektől és azok mellékhatásaitól, visszazuhanva egy kezdetlegesebb állapotba, ami vezethet akár a teljes megsemmisüléshez, a civilizáció megszűnéséhez is.

A Földön a mostani emberi civilizáció a hatodik, ami létrejött és felvirágzott az évszázmilliók alatt. Amennyire tudjuk, az előző öt, nagyon különböző civilizáció egyike sem érte el a civilizációs szingularitást, különböző okokból és végül mindegyik elpusztult. Legutóbb az Atlantisznak (ősmagyar jelentése: Atyaföld) nevezett civilizáció semmisült meg majdnem teljesen, a Hold befogásával járó kozmikus katasztrófa során. Az atlantiszi túlélők leszármazottai azóta új, saját civilizációt építettek maguknak, ami itt él a Földön és a Holdon (ami egy ősrégi űrállomás, amit elfoglaltak és felújítottak maguknak a pályára állása után), meg a Naprendszer más égitestjein. Ők a felszíni, elmaradottabb civilizációval párhuzamosan működnek, rejtőzködve előlünk és a háttérből manipulálva a fejlődésünket.

A földi teremtést felügyelő, irányító istenek (és az Atlantisziak) ezúttal igyekeztek mindent megtenni annak érdekében, hogy ez az emberiség végre elérje a globális civilizációs szingularitást és elég hosszan fenntartsa ahhoz, hogy nagy ugrást végezhessenek az ide reinkarnálódott lelkek a fejlődésük során. Ez annyira fontos célkitűzése ennek a teremtési korszaknak, hogy még a civilizációnk hosszútávú fennmaradását is feláldozzák az érdekében. Gondoskodtak róla, hogy gyorsan túlnépesedjen a bolygó és az emberek minden kontinensen elterjedjenek, ami növeli az általuk végzett cselekedetek és az ebből kinyerhető hasznos információk sűrűségét. A galaxis különböző bolygóiról ide átköltöztetett lelkek tömegei rengeteg különféle tudást, kultúrát, szokást, konfliktust hoztak magukkal, amik itt összekeverednek és új, előreláthatatlan dolgok születéséhez vezetnek. A felsőbb térdimenzió szinteken (a 4D-s túltérben és az 5D-s kültérben) élők világaiból is sokan lejöttek ide besegíteni és persze hasznot húzni a szingularitásból, tovább bonyolítva a helyzetet.

Jelenleg ott tartunk, hogy naponta születnek új ötletek, találmányok, felfedezések, amik rendkívül gyorsan átkerülnek a gyakorlati alkalmazásba, sokszor rendes tesztelés és környezeti hatásvizsgálatok nélkül. Egymással versengő nyilvános és titkos fejlesztések hoznak létre olyan új helyzeteket, amiket már senki sem képes átlátni, felügyelni és irányítani meg végképp nem. Mindez egyre szaporodó válságok, katasztrófák és veszélyhelyzetek tömegével jár, amiket még kezelni sem vagyunk képesek, nemhogy elhárítani, megoldani vagy megelőzni. Lényegében mindannyian csak futunk az események után és egyre jobban lemaradunk a valóság mögött, minden szempontból. A szingularitás tehát sikeresen elszabadult és irányíthatatlanul dühöng a bolygón, egyes problémákat megoldva, másokat súlyosbítva, új problémákat hozva létre vagy átalakítva őket más problémákká.

Most már az istenek sem tudják kiszámítani, megbecsülni, előrejelezni a várható eseményeket. Mivel a trendek olyan gyorsan változnak, hogy az őket leíró modellek elavulnak, mire elkészülnek. Ezzel mindazok kénytelenek szembesülni napi szinten, akiknek van hozzáférésük az isteni mindentudáshoz és figyelemmel kísérik a különböző előrejelzéseket, valóság szimulációs modelleket, amik korábban nagyon jó közelítéssel megmutatták a várható eseményeket. Igaz, hogy most is a tehetetlenség viszi előre a rendszert, viszont ennek állapota leginkább a káosszal jellemezhető.

Pontosan ennek a rendkívüli állapotnak az elérése és kellően hosszú ideig való fenntartása volt a célja a mostani teremtési korszaknak. Azért, hogy belőle rendkívüli információkat, eredményeket lehessen kinyerni, amik hosszú távon az istenek érdekeit szolgálják és a későbbiekben jobb teremtések létrehozásához szolgáltassanak hasznos információkat. A folyamatban részt vevő teremtmények számára ez már rövid távon is káros és pusztító hatású, de ők csak feláldozható eszközök ebben a katalitikus műveletben. Ennek a világnak pusztulnia kell, hogy a hamvaiból később új világok születhessenek.

A földi civilizáció nagyjából az első világháború idején érte el a fejlődési görbe lassú szakaszának végét. A második világháború végére jutott túl a könyökön, majd a hidegháborús hosszú béke és felvirágzás korában kezdett egyre meredekebb fejlődésbe. Az 1990-es évek elejétől kezdve beszélhetünk a technológiai szingularitás megközelítéséről, amikor megjelent az internet és a globális kommunikáció jelentős lökést adott a további gyorsításhoz. A műszaki fejlődés gyorsasága a 2020-as években éri el a követhetetlen tempót és a fizikailag lehetséges csúcssebességét. Ennek már látszanak a jelei az egyre szaporodó mesterséges intelligenciák, önfejlesztő szoftverek, virtuális valóság platformok, robotok, tárgynyomtatók, illetve a minden eszközbe, használati tárgyba, sőt az emberi testbe integrált számítógépek formájában. Még el sem terjedtek az új megoldások, máris még újabbak bukkannak fel, egymás sarkában tolakodva. Már a fejlesztők sem értik pontosan, hogy mit is fejlesztenek? Tehát senki sincs, aki átlátná, mi lesz a munkájuk eredménye és milyen kockázatokkal jár mindez? Most lehet óriási pénzeket keresni nagyon gyorsan vagy elbukni az egészet és csődbe vinni a fél világot, szinte napok alatt.

4. LELKI SZINGULARITÁS

Ezzel a globális őrülettel párhuzamosan zajlik a sokkal kevesebbek által ismert lelki szingularitás folyamata, amikor a szellemi fejlődésükre összpontosító lelkek számára kedvezőek a körülmények a megvilágosodás útján való jelentős előrejutáshoz. Ezekben az évtizedekben nagyon könnyen és gyorsan lehet hozzájutni rengeteg információhoz, amik addig nehezen vagy egyáltalán nem voltak elérhetők a kíváncsi emberek számára. Vagyis lehetőség van rövid idő alatt sokat fejlődni és változtatni önmagunkon és a sorsunk jövőbeni alakulásán, függetlenül a külső körülményektől. Rekurzív önfejlesztéssel, célzott személyiség átprogamozással új világkép, önkép, értékrend, életcél alakítható ki. Ami aztán az ember külső életkörülményeit is drasztikusan átalakítja. Hozzá lehet férni az isteni mindentudás egyre nagyobb részéhez. Lehetőség van a lelki képességek (gondolatolvasás, távolbalátás, testen kívüli utazás, egyéb paraképességek) bekapcsolására, használatuk megtanulására, gyakorlására. Megnövelhető az éberség, érzékenység, alkotóképesség, általános probléma megoldó képesség, hibafelismerő és hibajavító képesség, gondolkodási sebesség, tanulási képesség, végsősoron az általános intelligencia, egészen a lélek fizikai kapacitásának határáig. Ami jóval több annál, mint amit bárki gondolna róla.

Mindez persze rengeteg munkát, idő és energia befektetést igényel azoktól, akik hajlandók belépni a lelki szingularitás állapotába és felpörögve benne is óhajtanak maradni, amíg csak lehetséges. Azért, hogy kihozzák a maximumot ebből a rendkívüli helyzetből, ami csak ritkán adódik egy lélek számára. Olyan ez, mint szörfölni egy óriás hullámon. A többinél hatalmasabb hullámok ritkán fordulnak elő, sokat kell várni rájuk. Amikor mégis megjelenik egy, időben észre kell venni. Jókor, jó helyen kell elkapni és felkapaszkodni rá, majd ügyesen egyensúlyozva hagyni, hogy magával vigyen olyan célok felé, amik másképp elérhetetlenek lennének.

Normál körülmények között, egy lassan fejlődő civilizációban sok évszázadonként jó, ha felbukkan egy-egy megvilágosodott személy vagy isteni megtestesülés, szuperintelligens lény, aki messze kiemelkedik a környezetéből intellektuálisan. A szingularitás idején több száz ilyen felbukkanása következik be egyszerre. És ez most van! Ezekben az években él a legtöbb buddha és isteni megtestesülés a Földön. A teljes népességhez viszonyítva, arányaiban továbbra is nagyon kevesen vannak, szétszóródva a bolygó egyes országaiban, viszont mégis sokkal többen, mint az ezt megelőző történelmi korokban összesen. És már látszanak a nyomai a tevékenységüknek több területen is.

Attól függően, hogy az eseményekből mit sem értő emberiség mikor omlasztja össze az ámokfutó civilizáció káprázatát és pusztítja el ezt a világot, hogy megszűnjön a szingularitás és visszazuhanjanak a körülmények a primitív, lassú fejlődés hosszú korszakába, a lelki szingularitásban való megmaradás ideje, lehetősége is véget fog érni. A korábbi (90-es években készült) modellszámítások szerint ennek már évekkel ezelőtt be kellett volna következnie, nagyjából 2015-16 környékén. A jelenlegi számítások szerint ez kitolódott 2028-32 közé, a különböző isteni beavatkozások, manipulációk és ügyeskedések következtében. Viszont a modellek használhatatlanok ilyen körülmények között, tehát ténylegesen senki sem tudja, meddig fog tartani ez az állapot? Meddig lehet fenntartani ezt a pörgést?

Vannak, akik szerint mindez az egész bolygó szellemi felemelkedéséhez, magasabb térdimenzió szintre jutásához fog vezetni, de ha megvizsgáljuk a körülményeket, ennek semmi nyomát nem találjuk ténylegesen. Ilyen szintű változáshoz nem elegendőek, nem megfelelőek a fizikai körülmények. A kiemelkedő képességű, fejlettségű lelkek kiléphetnek majd ebből a világból és feljebb juthatnak (a 4D-s túlvilágba), de ez a világ meg fog maradni 3D-s alvilági teremtésnek, a következő teremtési korszakra várva. Az emberi civilizáció pusztulása, valamint az ökoszisztéma összeomlása után hosszú évezredekig lesz halott, üres pusztaság a Föld, mire újra normalizálódnak rajta az életkörülmények és lehetőség nyílik egy újfajta élővilág és másfajta értelmes lények betelepítésére a környező bolygórendszerekből. A biotestek nélkül maradó lelkek milliárdjai tehát kénytelen lesznek erre az időre elköltözni a Naprendszerből és tömegesen kivándorolnak a galaxis más részeire. Az istenek szétosztják őket sok-sok közeli bolygóra, ahol lehetőségük nyílik majd különböző idegen civilizációkba reinkarnálódni és ott folytatni az életüket a maguk tempójában.

Ideális körülmények között, ha semmi sem gátolja meg egy lélek felpörgését a szingularitás állapotában, a szellemi fejlődése odáig juthat, hogy teljhatalmú, autonóm, világteremtésre képes, szuperintellgens istenné válik, aki kvázi halhatatlan, mert tökéletesen uralja az anyagot, energiát, információt maga körül. Tehát lényegében azt csinál, teremtve vagy pusztítva a környezetében, amit csak akar, gyakorlatilag megállíthatatlanul. Az ilyen lények rendkívül ritkák az univerzumban (lásd: Srí Krisna megtestesülését), mert nagyon sok peremfeltételnek kell megfelelniük a körülményeknek ahhoz, hogy kifejlődhessenek. Viszont ők azok, akik létrehozásáról az egész meglévő teremtés szól, végeredményben.

Az istenek által működtetett univerzum legvégső célja tehát az új istenek létrehozása, akik aztán új univerzumokat tudnak létrehozni, hogy bennük új istenek születhessenek. Ezért a célért az istenek akár az egész lokális teremtésüket (például a földi emberiséget) is feláldozzák, mert egyedül ez éri meg nekik hosszú távon. Növelni az intelligencia mennyiségét, fejlettségét az elérhető legmagasabb fokozatig és annál is tovább. Hogy ezzel ellensúlyozzák az isteni populáció lemorzsolódását, fokozatos csökkenését az évmilliárdok során. Mivel a túlélés és az öröklét még a kvázi halhatatlan istenek számára sem garantált. Mindig előfordulhatnak olyan végzetes balesetek, amik egyes istenek pusztulásához vezetnek, kellően extrém körülmények között.

Tehát, ha a mostani földi civilizáció szingularitása során akár csak egyetlen szuperintelligens isten is létrejön itt, az ezzel próbálkozó különféle (emberi, isteni) lelkek közül, a folyamat már elérte célját és sikeresnek tekinthető. Hogy ez mennyire foglalkoztatja az emberiség egész köztudatát, azt jól mutatják az egyre nagyobb számban megjelenő szuperhős történetek és filmek, amik mind ennek a metaforái. Tudatosan vagy tudat alatt, de mindenki az új isten megszületését, eljövetelét várja, beleértve a vallásokat is, amik tagjai a megváltásukban, felemeltetésükben reménykednek. Hogy mi lesz ebből a gyakorlatban, azt hamarosan látni fogjuk...

Készült: 2023.05.12.

Következő írás

Vissza a tartalomhoz