Európai Méhész Új oldalon folytatódik www.europamehesze.atw.hu

Egy rövid tanulságos Ť mese ť
Röviden tehát hogyan is szol a mese : volt egyszer egy modern méhész akinek volt egy erős életképes egészséges családja amely remekül mézelt.. Akkor jött egy jó ötlete ; szaporítani kellene azt ! Gondolta, ügyesen, egyszerűen megfelezi a kereteit és meg is tette. Csinált belőle tehát két gyengét, mindkettő betegségveszélyest ! Ráadásul az egyik család a gyengénél is gyengébb lett, hiszen legkevesebb 50 napos fejlődési hátrányba került miután anyát kellett nevelnie.
Annyi igaz, hogy ilyen eljárás folytán a méhésznek nem kellett szaladgálnia a természetes rajok után, vagyis megszabadult a rajzás Ť veszélytől ť amennyiben azt veszélynek tartotta. De ugyan akkor észre sem vette, hogy szerzett magának annál sokkal nagyobb sokkal súlyosabb veszélyt : a betegségek veszélyét.
Most képzeljük el mennyi fáradságos munkába, kezelésbe, gyógyszerköltségekbe tenyésztési és egyéb időveszteségbe keveredik az a méhész aki nem szereti a természetes rajzást, aki kereten ülő rajok alakításával próbálkozik a méhesét gyarapítani.
Természetesen szaporítanak Magyarországon is Ť söprögetéssel ť alakított mesterséges rajokkal. Ilyen rajok népesedési összetétele is teljesen bizonytalan, semmi esetre sem természetesen kiegyensúlyozott. Ne felejtsük el hogy a söprögetett raj kijáró méhei a törzscsaládhoz térnek vissza amely viszont elvesztette a fiasítást gondozó népességének egy részét mialatt a gondozásra váró lépek száma nem változott. Egy méhcsalád Ť tudja ť hogy mennyi fiasítást tud etetni, gondozni, hogy mennyi a népesedése. Népesedéstöbblet csak rajzási időszak alatt adódik. Amikor tehát le söprögetünk egy egyensúlyban lévő család népesedéséből akkor ezzel a fiasítás gondozásában súlyos hiányosságok keletkeztek. A a törzscsalád betegség veszélye alaposan tehát elkerülhetetlenül megnövekedett. Míg a söprögetett raj népességének összetétele, se nem természetes, se nem kiegyensúlyozott. A kijáró, a kint dolgozó méheket ugyanis nem lehet összesöprögetni ! a betegség veszélye tehát itt sem és koránt sincs kiküszöbölve ! Mi több, az ilyen rajokat általában kész keretekre szokták söpörni, beadnak hozzá egy drága pénzen vásárolt törzskönyves petéző anyát, jobbik esetben még etetést is kapnak, a többit azután a szerencse dolga !
Legyen egy bármilyen módszerrel elnyert mesterséges raj, az nem lesz képes fölvenni a versenyt egy természetes raj életképességével, dinamizmusával, egészségével. Erről megbizonyosodni nagyon könnyű. Tegyünk egymás mellé mesterséges és természetes rajokat amelyek nagysága súlya összehasonlítható és figyeljük meg, hasonlítsuk össze az eredményeket.
Ezen megállapítások után máris, talán egy kicsit még korán de föltehetjük magunkban a kérdést: melyik méhész járt el bölcsebben, a Ť modern ť vagy a hagyományos ? A mesterséges rajzás hátrányai az így leírtakkal azonban még közel sem merültek ki.

Egy kis összehasonlítás
Most hasonlítsuk egy kicsit össze a természetes és mesterséges rajt a méhviasz termelése és a velejáró építkezés terén. A természetes raj esetén megállapítottuk tehát az új család népének spontán egyensúlyát a méhek korosztályának arányos elosztódását és megjegyeztük, hogy a betelepedés után azonnal elkezdődik a lépek építése. Jó a mézhozam a méhek friss nektárral jól tápláltak, és teljes gőzzel Ť gyártják ť az építkezéshez szükséges alapanyagot. Miután kizárólag fertőzésmentes friss nektárral táplálkoznak így maguk is tisztulnak, az épített sejtek is fertőzésmentesek a nevelt lárvák, egészségesek. Ezt a természetes folyamatot, Ť eljárást ť követik a méhek kb. 80 millió év óta, míg a méhész még emberi ősállat formájában sem létezett a földön ! A viasz nagy mennyiségű Ť gyártása ť kiválasztódása tehát egy teljesen természetes, mondhatnánk úgy is, szükséges folyamat amelyet nagyon is illő tiszteletben tartani. Azok a méhészek tehát akik, megakadályozzák valamilyen formában is a méhek természetes betelepítésének úgy mint méhviasz kiválasztódási és a velejáró építkezési vágynak kielégítését azok minden bizonnyal természetellenesen járnak el minek következtében komoly hátrányokra, károkra, betegségekre számíthatnak.
Márpedig hogyan jár el egy modern méhész ? Először is kereteken ülő mesterséges rajokat készít amelyeknek se ideje se lehetősége se szüksége méhviasz Ť gyártására ť se építkezésre. A főhordás ideje lejárt az új anya nevelésében, petézés várakozásában, míg a törzscsalád egy kis szerencsével alig -alig, hogy lábra állt, de semmit nem épített se raktározott.
Azután eljön a következő évad és a modern méhész, 8-10 éve kiépített és ez idő alatt többszörösen használt kész kereteket rak föl a költőtérre, okosan, hogy legyen miben tárolni a hordási idő alatt gyűjtött mézet. Minél nagyobb a betakarított méztömeg annál jobb a haszonarány, annál több kerül a zsebbe. Ilyen eljárással ellenszegül a méhek természetes és jogos építkezési vágyának. Megint csak fölborult a természet rendje ! De végülis a modern méhész részére a magas mézhozam a döntő. A méhek érdeke nem számít ! A méhek betegségei fölött csak sopánkodni tud, legfeljebb gyógyszerek után, kezelések után szaladgál
Úgy néz ki azonban hogy a modern méhész még másképpen is fittyet hány a méhei egészségére hiszen a méztérben alkalmazott fertőzésveszélyes kereteit össze vissza akár melyik családhoz használja akár tíz éven keresztül is. Ugyanakkor fittyet hány a fogyasztó égéségére is miután vállalja azt a veszélyt is, hogy beszennyezi mézét az évek során a sejtekben és azok falában fölgyülemlett esetleges gyógyszermaradványokkal.
Vajon kell-e ezen megállapítások után csodálkozni azon ha családjaink egészségügyi állapota lerongyolódott és kell e csodálkoznunk azon ha jegyzőkönyvet kell vezetnünk a gyógyszerezéseinkről ?
A hátrányok sorozata azonban még ezek után sem fejeződött be. A Ť modern ť méhész egyszer csak észreveszi az állománya egészségének lerongyolódását, betegségek megjelenését. Ekkor ismét ésszerűségre hivatkozik és elkezd gyógyszerezni. A betegségek azonban egy idő után ellenállnak, mi több újabb, ismeretlen fertőzések, jelentkeznek. Hát akkor újra meg újra gyógyszerez és ha szükséges akkor egyre erősebb gyógyszereket alkalmaz! Akkor gyógyszer támogatást kér a politikusoktól, amit meg is kap annál is inkább mert ilyen támogatás nem jelentős teher, viszont oda ítélésére büszkélkedni is lehet. Különben is ez a Ť támogatás ť teher a méhészeken behajtott adókból lesz fedezve. Az este eljöttével a politikus is meg a méhész is megelégedve hajtja fejét a nyugalomra mint aki jól végezte kötelességét . Elvégre is, az állományt valamilyen módon meg kell menteni, különben is ki látott már méhészt méhek nélkül ?
De lehet a jövő méhészének várható eljövendő szerencsétlensége is. A korszerű felszereléssel, technológiával rendelkező biológia kutató egy napon, föltalálja a genetikailag módosított méheket. Ezek olyan méhek lesznek majd, amelyek ellenállnak az ismert betegségeknek, atkáknak. A baj csak annyi, hogy újabb hiányosságok, ismeretlen betegségek jelentkeznek. A többi hátrány pedig csak később derül ki : a genetikailag módosított méhek által termelt méz előre nem látható kellemetlen mellékhatásokat válthat ki a fogyasztó egészségére.