A méhbetegségek terjesztésének vagy gátlásának szolgálatában.
Márpedig úgy a francia mint a magyar méhészeti lapok apró hirdetései tele vannak eladó, kereteken ülő méhrajok kínálatával. Ilyen eladásra szánt rajokat minden bizonnyal a családok megosztásával készítette elő az eladó méhész, hiszen a hirdetésben nem jelezte hogy természetes vagy mesterséges rajokról van szó. Azok a méhészek tehát akik ilyen mesterséges rajokat vásárolnak egyben betegségeket, minden esetre legalábbis betegségveszélyeket is vásárolnak, míg az eladok, tudva vagy tudatlanul ugyanakkor ha nem is betegségeket de legalábbis betegségveszélyeket is árusítanak ? Kell e csodálkozni ezek után ha a méhbetegségek gyarapodnak, a téli kipusztulások száma egyre magasabb. Kell e csodálkozni azon ha a méhész kénytelen egyre többet költeni a gyógyszerek vásárlására, ráadásul egyre több időt tölteni a betegségek kezelésére. Mennyivel kevesebb az ilyen fáradság, a költség és időveszteség egy természetes raj befogása és betelepítése esetében?
Ugyanakkor úgy Franciában mint Magyarországon nem csak a kereskedelem foglalkozik méhbetegségek terjesztésével hiszen a mesterséges rajzást, iskolákban szakkönyvekben, intézményesen is tanítják.
2000 december 3 -án tartott Rhône megyei méhészek (850 tag) közgyűlésére meghívott « profi » anyanevelő, aki kizárólag anyanevelésből él, előadást tartott az általa alkalmazott anyanevelési módszereiről. Majd azon túl, nagylelkűen, jó tanácsokkal is ellátta a Lyon-i méhésztársaságot. Hogyan kell kereteken ülő mesterséges rajokat készíteni ? Természetesen szoba se került a megosztással kapott anyátlan család katasztrofális helyzete, de annál inkább annak előnyei. Mint például: hogyan lehet a megosztás után kapott anyátlan család anyabölcsőit megválogatni, majd azokat egyenként hasznosítani.
Az előadó tanácsai szerint az első négy nap alatt húzott anyabölcsőket le kell rombolni mert azok idős, többnapos lárvák alkalmazásával készültek, tehát nem tökéletesek, ráadásul az így nyert anyák alkalmazásával elsősorban rajzó családok származnak.
Gondolom, hogy a méhészeti ismeretek terjesztése Magyarországon is többek között ilyen formában is történik. De folyik az nyilván más módon is. Hogyan lehetne azokra kihatással lenni, hogyan lehetne az árral szemben úszni ?
Maga a méhészérdekeket érintő értesülések terjesztése érdekében, első lépésként elküldhetjük érveléseinket magába a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztériumba, gondolhatja bölcsen a naiv magabiztos új eljárást ajánló méhész. Elvégre is ennek a minisztériumnak létcélja a mezőgazdaság és a vidék-fejlesztése. Márpedig itt pontosan új méhészeti eljárásról, új méhészeti áru termelésének meghonosításáról, még fontosabb, méhegészségről van szó. A helyzet azonban közel sem felel meg a várható logikának.
Az elküldött érveléseinkre kapunk ugyanis egy « elkenő, nesze semmi fogd meg jól » választ az illetékes minisztérium főtisztviselő uraitól. Ugyanezt az eljárást követhetjük Méhészeti Terméktanács felé is. A válasz is tökéletesen összehasonlítható lesz ami egyáltalán nem meglepő, hiszen ezen intézmények egymás között függőviszonyban működnek
Marad az egyetlen független becsületes eszköz és ez a Méhész Újság amelyet szinte az önfeláldozó, adakozó méhészek tartanak fönn. Ezen eszköz segítségével szerencsére el lehet érni legalább azokat az önfeláldozó méhészeket akik elsők között érdemlik meg a segítséget !
Időközben megszűnt. (szerk)
Számuk ugyan még kicsi az ország méhészeihez képest de előbb utóbb észre fogja venni a többség is hogy az általuk választott út becsületesen járható és nem vezeti a kátyúba azt aki ezen az úton marad.
| küldő | Címek |
|---|