Gondolatok a méh családok egészsége mentén.
Dátum 2012.07.29. 11:53:36 | Téma: Európai Méhész
|
Avagy" Családalapítás méhész nélkül".
Szerző írása 2006/9/29-én került fel az Európai Méhészre, ezen írás még nem volt ékezetileg rendbe téve, ma ezen is túl vagyok ,kellemes kikapcsolódást :)Szeretném megjegyezni sok olyan eleme van a cikknek amelyekkel ma már nem találkozunk, mert egyszerűen megszűntek .Az írás több oldalas !Tehát a lap alján lapozni kell .
Bencsik József
Kezdjünk bele read more :)
Mindenek előtt rendkívül fontos szem előtt tartani egy minden gyakorlott méhész által elismert alapvető és rendkívül fontos tényt : egy természetes rajban csodálatos módon arányosan, vagyis kiegyensúlyozottan jelen van a családalapításhoz szükséges minden korosztály. Ezen csodálatra méltó egyensúly természetes kialakulására ezidáig nem volt alkalmam magyarázatot se keresni se olvasni, de el kell ismernem, hogy ez így van !
Most tegyük fel, hogy egy megszokott raj megtelepedett egy kiválasztott természetes üregben. Itt most mellékesen megjegyezhetjük, hogy nem az egész raj kereste és választotta a helyet, hanem csak néhány tized, erre a beosztásra hivatott « kiküldött », akik pontosan « lakáspolitikai » érvelések alkalmazásával, többszörös ellenőrzés után kialakult többségvélemény alapján « választják » az egész család által elfogandó helyet. (« Székhely-választások a méheknél » című 8 oldalas írásom erről a témáról két részben jelent meg valamikor még a 80 -as évek végén a Revue Française d’Apiculture című szaklapban)
A kiválasztott üregben a méhek máris nekilátnak a takarításnak, majd bevonják a falakat fertőtlenítő hatású méhszurokkal. Ezekkel a munkálatokkal egy időben kezdik el a természetes lépek építését is. Hihetetlen életerővel, dinamizmussal, gyorsasággal, néhány nap alatt kiépül, legalábbis annyi lép, amelynek bepetézését, a fiasítás gondozását képes a család ellátni. Ha jó és kitartós a hordás akkor már tartalékok is kerülnek szélső lépekre. A kiépülés folyamata alatt a figyelmes méhész máris észreveheti az új család jó és rossz tulajdonságait.
Az első napokban még a régi helyről magukkal hozott nektár fölhasználásával indul be az építkezés. Máris megjegyezhetjük ; az óhazából hozott nektár fertőzéses, a méh egészségére káros alapanyagokat, vírusokat, baktériumokat, gombákat is tartalmazhat. Tudjuk, hogy ezen élőlényeknek volt idejük kifejlődni, elszaporodni még a régi otthonban, különösen a szűkösebb nektárhozamok idején. Amennyiben az éghajlati viszonyok rosszra fordulnának a betelepedés idején, friss és bő mézelés hiányában, az természetes raj üregében is kedvező feltételek alakulhatnak ki az óhazából hozott fertőződések kibontakozására.
Ezen veszély elhárítása érdekében a betelepítés estéjén egy kiadós etetést érdemes végrehajtani. Ilyen eljárással nem csak a magával hozott fertőzések ellen küzdünk a rajjal együtt de egyben egy beindulási lendületet is adunk az új családnak. Ilyenkor a gyűjtő méhéknek nincs szükségük kijárni legalábbis egy időre. Beüthet egy esős rossz hordástalan idő is amikor is szűkösség folytán megtorpan az építkezés és kifejlődhetnek az óhazából magával hozott betegségek is.
Ugyanakkor és minden esetre nagyon ajánlatos még az első 6 nap letelte előtt végrehajtani legalább egy hatásos atkaellenes kezelést is.
A rajzás ideje azonban általában egybeesik a főhordás idejével. Tegyük föl hogy az időjárás kedvező és most vegyük szemügyre hogyan is folytatódnak az események.
Az új sejtek már az új, vagyis a higénikus nektár fölhasználásával épülnek. Mi több az új sejtekben kikelt lárvák ezek után már csak a frissen behordott fertőzésmentes nektár és virágpor fölhasználásával nevelkednek. A hordás bőséges, a betegség veszélye eltávolódik, család egészségi állapota egyensúlyban van. Erre az egyensúlyra azután állandó és rendkívüli gondot kell fordítani, amennyiben a méhek egészsége lenne az irányadó főszempontunk. Minden esetre legyen ez az elsődleges méhészeti feltétel !
Fontos méhegészségügyi tényezők
Egy természetes raj betelepítése alkalmával nyerhető « megtisztulási » folyamat hiánya vagy annak mesterséges megakadályozása ( kereteken ülő műrajok ! ! !) jelentős veszéllyel és beláthatatlan következményekkel járhat nem csak a szóban forgó családra, hanem az egész méhesre ! A szomszéd méhesére, az egész ország méheseire !
Senki előtt nem lehet kétes ; manapság, újabb és újabb fertőzések folytán az elpusztult családok arányszáma növekvőben van. Nagyon is lehetséges, hogy a pusztulás okai nagyrészt a « modern » méhészeti eljárások következménye ként kerültek előtérbe .Vajon milyen jelző illene azon méhészre legyen az francia vagy magyar, aki tudatlanságból, vagy kényelemből elhanyagolná, figyelmen kivül hagyná a legfontosabb méhegészségügyi tényezőit, mint a család népességének egyensúlyát, a család « megtisztulási » lehetőségének biztosítását … ?
Most fordítsuk figyelmünket az újonnan letelepült család további és legfőbb tevékenységére, vagyis az építkezésre, pontosabban annak anyagára a méhviaszra. Ezen alapanyag gyártása ugyancsak alapvető jelentőségű a méhegészségi egyensúlyában .
Nyilvánvalóan az új családnak nagy mennyiségű sejtre, lépekre van égető szüksége hiszen nincstelen, « meztelen » mondja a francia kifejezés. Az anya petézne és ugyanakkor a tömegesen érkező nektárt is raktározni kell. Szerencsére a mézelés tart a méhek jól tápláltak oly annyira, hogy a túltápláltság miatt képződött viaszpikkelyeiket a keretlécek felső peremére rakják. Ebből a « fehéredésből » a figyelmes méhész egyben arról is értesül hogy jó a hordás. Ez a jelenség azonban azt is bizonyítja hogy bőség idején a viasz termelése a méhek részéről egy természetes normális folyamat. A méhek ilyen irányú és természetes elfoglaltságának nagy jelentősége van nem csak a család egészségére hanem egyben az üveges lépesméz termelésében is
Családalapítás, szaporítás « korszerű » eljárással
A természetes méhraj betelepítésével, annak sorsával szemben mi történik a « modern » méhészetben ?
A mai méhészek úgy Franciában mint Magyarországon nem szeretik a természetes rajzást. Van rá okuk, úgy tartják, nem ülhetnek a kaptárjaik mögött a rajaikat lesni no meg ki szeret a rajok után szaladgálni, ki vállal szívesen ilyen fáradságot, (feltételezett) többletmunkát ?
Ebben az esetben miben is áll a ma szokásos eljárás ? Mesterséges rajokat készítenek ! Ráadásul teszik ezt a legtöbb esetben a főhordás után, pangás, hordástalan korszakban . Természetesen, a főhordás alatt, hasznosabbnak tartott , fontosabb, tennivalók jelentkeznek. A méz begyütésére, a kipörgetése fordított gondok miatt nincs idő holmiféle mesterséges raj készítésére. Mi több, jóval ésszerűbbnek tűnik az « okosan » gazdálkodó méhész szemében, a megosztásra váró családot is előbb « megfejni ». Amikor pedig ez megtörtént, akkor általában már be is ütött egy pangási korszak. Ha ugyan nincs is valóságos éhínség, de erősen megcsappant a hordás. Ennek következtében a méh egészségére káros baktériumoknak, vírusoknak van alkalmuk és idejük elszaporodni. Ekkor lép közre a « modern » méhész és « okosan » jól megtoldja a méhcsalád nehézségeit. Megosztja a fiasításos kereteket vagyis kereteken ülő mesterséges rajokat készít. Minden bizonnyal nincs tudatában annak, hogy ezzel az eljárással milyen veszélybe hozza állománya egészségét, milyen kellemetlenséget, többletmunkát, gyógyszerköltségeket szerezhet önmagának.
Mi történik ugyanis ilyen esetben ? Tegyük föl, hogy igen bölcsen elsősorban a jól jövedelmező családok gyarapítása cél . Ilyenkor az « okos » méhész a jó családjai kereteit megfelezi, az elszedett kereteket egy üres kaptárba (jobbik esetben forrasztó lámpával kiégetett, fertőtlenített kaptárba) kissé távolabb helyre állítja.
Milyen katasztrofális állapotok állnak be úgy a mesterséges raj, mint a törzscsalád esetében. Teljesen és elkerülhetetlenül megváltozik mindkét család népesedési egyensúlya. Márpedig nem fér hozzá kétség, a népesedési egyensúly nem más mint egy elkerülhetetlen és természetesen szükséges feltétel a család, a méhek egészségének fönntartására. Másképpen meghatározva, a népesség aránytalan megoszlása, egyensúly hiánya egyenlő az életveszéllyel.
A mesterségesen kialakított kereteken ülő raj tehát ilyenkor katasztrofális helyzetbe kerül pl. elveszti az összes kijáró méheit. Égető szükséglet, friss nektár, virágpor hiány …áll be, de még a « háztartási » szemét és mindenféle « hulla »dékok is, fölgyülemelve ott erjednek a kaptár fenekén, hiszen a « kukás », a « temetkező » méhek is hiányoznak. Mindezen nehézségeket még betetőzheti az anyátlanság !
Ilyen eljárással a modern méhész tehát megosztotta, megtörte, tökéletesen lerombolta a család védekezési erejét, ugyanakkor és egyben megsokszorozta az expotenciálisan növekvő fertőzések lehetőségét.
Az « okos » eljárás
Mindezen « okos » eljárás után, ha nincs ideje a méhésznek, vagy csak éppen felületes, akkor megelégedhet azzal hogy kivárja az eredményeket vagyis azt a napot amikor az anyátlanul maradt kaptárban beindul a petézés az új anyával. Ez az idő 25 – 30 napig is eltarthat mi több az várt eredmény is elmaradhat ; az új anya valamilyen oknál fogva nem tér vissza (10%) Időközben megjelenhetnek máris a nem várt « vendégek » a betegségek. Az eredmény tehát nagyszerű, megérte a fáradságot !Nem kellett ugyan szaladni egy egészséges, természetesen kiegyensúlyozott raj után, de majd kell szaladni gyógyszerek és fáradságos kezelések után. Ha ez a helyzet ez idáig mégis nem vált volna komollyá akkor a súlyosbodására még csak ezek után számíthatunk.
A megosztás alkalmával előállt aránytalan népesedés – elosztódás, egyensúlyhiány ugyanis tovább tart, mi több az össznépesedés csökken, hiszen újabb 25 – 30 nap szükséges ahhoz hogy az anyátlanul maradt családnál egy új nemzedék szolgálatba álljon. Az ilyen raj sorsa, egyensúlya ereje legalább 50 napon keresztül lefelé ívelő. Ez idő alatt nehézségek még jobban betetőződnek, a mézelés egyre gyengébb és egyre bizonytalanabb. Az így kialakult helyzet nem más mint a betegségek melegágya. Semmi esetre sem természetes helyzet. A természetben ilyen helyzet valójában csak úgy képzelhető el ha valamilyen oknál fogva lépek fele, legalábbis egy része, fiasítással együtt leszakadt volna és messze, mélyen lehullott volna a törzscsaládtól. Márpedig ilyen eset minden valószínűség szerint nagy ritkaságok közé számítható. A« modern » méhészet viszont az évad közepén szinte szériában gyárt ilyen katasztrófális helyzeteket.
Kétség kívül megállapítható, hogy a mesterséges rajoknak tehát nincs lehetőségük « kitisztulni ». Ilyen raj nem tud megszabadulni a betegségek csiráitól miután a méhész közbelépése jóvoltából nincs alkalma még egy esetleges mézelést sem kihasználnia. A törzscsaládnál jelenlévő fertőzéses betegségek tehát ha csak csirában is de az átrakott keretek lezárt és nyitott sejtjeiben elkerülhetetlenül átkerülnek a mesterségesen alakított családhoz és ott kedvező körülmények között gátlás, ellenállás nélkül kibontakozhatnak.
Egy rövid tanulságos « mese »
Röviden tehát hogyan is szol a mese : volt egyszer egy modern méhész akinek volt egy erős életképes egészséges családja amely remekül mézelt.. Akkor jött egy jó ötlete ; szaporítani kellene azt ! Gondolta, ügyesen, egyszerűen megfelezi a kereteit és meg is tette. Csinált belőle tehát két gyengét, mindkettő betegségveszélyest ! Ráadásul az egyik család a gyengénél is gyengébb lett, hiszen legkevesebb 50 napos fejlődési hátrányba került miután anyát kellett nevelnie.
Annyi igaz, hogy ilyen eljárás folytán a méhésznek nem kellett szaladgálnia a természetes rajok után, vagyis megszabadult a rajzás « veszélytől » amennyiben azt veszélynek tartotta. De ugyan akkor észre sem vette, hogy szerzett magának annál sokkal nagyobb sokkal súlyosabb veszélyt : a betegségek veszélyét.
Most képzeljük el mennyi fáradságos munkába, kezelésbe, gyógyszerköltségekbe tenyésztési és egyéb időveszteségbe keveredik az a méhész aki nem szereti a természetes rajzást, aki kereten ülő rajok alakításával próbálkozik a méhesét gyarapítani.
Természetesen szaporítanak Magyarországon is « söprögetéssel » alakított mesterséges rajokkal. Ilyen rajok népesedési összetétele is teljesen bizonytalan, semmi esetre sem természetesen kiegyensúlyozott. Ne felejtsük el hogy a söprögetett raj kijáró méhei a törzscsaládhoz térnek vissza amely viszont elvesztette a fiasítást gondozó népességének egy részét mialatt a gondozásra váró lépek száma nem változott. Egy méhcsalád « tudja » hogy mennyi fiasítást tud etetni, gondozni, hogy mennyi a népesedése. Népesedéstöbblet csak rajzási időszak alatt adódik. Amikor tehát le söprögetünk egy egyensúlyban lévő család népesedéséből akkor ezzel a fiasítás gondozásában súlyos hiányosságok keletkeztek. A a törzscsalád betegség veszélye alaposan tehát elkerülhetetlenül megnövekedett. Míg a söprögetett raj népességének összetétele, se nem természetes, se nem kiegyensúlyozott. A kijáró, a kint dolgozó méheket ugyanis nem lehet összesöprögetni ! a betegség veszélye tehát itt sem és koránt sincs kiküszöbölve ! Mi több, az ilyen rajokat általában kész keretekre szokták söpörni, beadnak hozzá egy drága pénzen vásárolt törzskönyves petéző anyát, jobbik esetben még etetést is kapnak, a többit azután a szerencse dolga !
Legyen egy bármilyen módszerrel elnyert mesterséges raj, az nem lesz képes fölvenni a versenyt egy természetes raj életképességével, dinamizmusával, egészségével. Erről megbizonyosodni nagyon könnyű. Tegyünk egymás mellé mesterséges és természetes rajokat amelyek nagysága súlya összehasonlítható és figyeljük meg, hasonlítsuk össze az eredményeket.
Ezen megállapítások után máris, talán egy kicsit még korán de föltehetjük magunkban a kérdést: melyik méhész járt el bölcsebben, a « modern » vagy a hagyományos ? A mesterséges rajzás hátrányai az így leírtakkal azonban még közel sem merültek ki.
Egy kis összehasonlítás
Most hasonlítsuk egy kicsit össze a természetes és mesterséges rajt a méhviasz termelése és a velejáró építkezés terén. A természetes raj esetén megállapítottuk tehát az új család népének spontán egyensúlyát a méhek korosztályának arányos elosztódását és megjegyeztük, hogy a betelepedés után azonnal elkezdődik a lépek építése. Jó a mézhozam a méhek friss nektárral jól tápláltak, és teljes gőzzel « gyártják » az építkezéshez szükséges alapanyagot. Miután kizárólag fertőzésmentes friss nektárral táplálkoznak így maguk is tisztulnak, az épített sejtek is fertőzésmentesek a nevelt lárvák, egészségesek. Ezt a természetes folyamatot, « eljárást » követik a méhek kb. 80 millió év óta, míg a méhész még emberi ősállat formájában sem létezett a földön ! A viasz nagy mennyiségű « gyártása » kiválasztódása tehát egy teljesen természetes, mondhatnánk úgy is, szükséges folyamat amelyet nagyon is illő tiszteletben tartani. Azok a méhészek tehát akik, megakadályozzák valamilyen formában is a méhek természetes betelepítésének úgy mint méhviasz kiválasztódási és a velejáró építkezési vágynak kielégítését azok minden bizonnyal természetellenesen járnak el minek következtében komoly hátrányokra, károkra, betegségekre számíthatnak.
Márpedig hogyan jár el egy modern méhész ? Először is kereteken ülő mesterséges rajokat készít amelyeknek se ideje se lehetősége se szüksége méhviasz « gyártására » se építkezésre. A főhordás ideje lejárt az új anya nevelésében, petézés várakozásában, míg a törzscsalád egy kis szerencsével alig -alig, hogy lábra állt, de semmit nem épített se raktározott.
Azután eljön a következő évad és a modern méhész, 8-10 éve kiépített és ez idő alatt többszörösen használt kész kereteket rak föl a költőtérre, okosan, hogy legyen miben tárolni a hordási idő alatt gyűjtött mézet. Minél nagyobb a betakarított méztömeg annál jobb a haszonarány, annál több kerül a zsebbe. Ilyen eljárással ellenszegül a méhek természetes és jogos építkezési vágyának. Megint csak fölborult a természet rendje ! De végülis a modern méhész részére a magas mézhozam a döntő. A méhek érdeke nem számít ! A méhek betegségei fölött csak sopánkodni tud, legfeljebb gyógyszerek után, kezelések után szaladgál
Úgy néz ki azonban hogy a modern méhész még másképpen is fittyet hány a méhei egészségére hiszen a méztérben alkalmazott fertőzésveszélyes kereteit össze vissza akár melyik családhoz használja akár tíz éven keresztül is. Ugyanakkor fittyet hány a fogyasztó égéségére is miután vállalja azt a veszélyt is, hogy beszennyezi mézét az évek során a sejtekben és azok falában fölgyülemlett esetleges gyógyszermaradványokkal.
Vajon kell-e ezen megállapítások után csodálkozni azon ha családjaink egészségügyi állapota lerongyolódott és kell e csodálkoznunk azon ha jegyzőkönyvet kell vezetnünk a gyógyszerezéseinkről ?
A hátrányok sorozata azonban még ezek után sem fejeződött be. A « modern » méhész egyszer csak észreveszi az állománya egészségének lerongyolódását, betegségek megjelenését. Ekkor ismét ésszerűségre hivatkozik és elkezd gyógyszerezni. A betegségek azonban egy idő után ellenállnak, mi több újabb, ismeretlen fertőzések, jelentkeznek. Hát akkor újra meg újra gyógyszerez és ha szükséges akkor egyre erősebb gyógyszereket alkalmaz! Akkor gyógyszer támogatást kér a politikusoktól, amit meg is kap annál is inkább mert ilyen támogatás nem jelentős teher, viszont oda ítélésére büszkélkedni is lehet. Különben is ez a « támogatás » teher a méhészeken behajtott adókból lesz fedezve. Az este eljöttével a politikus is meg a méhész is megelégedve hajtja fejét a nyugalomra mint aki jól végezte kötelességét . Elvégre is, az állományt valamilyen módon meg kell menteni, különben is ki látott már méhészt méhek nélkül ?
De lehet a jövő méhészének várható eljövendő szerencsétlensége is. A korszerű felszereléssel, technológiával rendelkező biológia kutató egy napon, föltalálja a genetikailag módosított méheket. Ezek olyan méhek lesznek majd, amelyek ellenállnak az ismert betegségeknek, atkáknak. A baj csak annyi, hogy újabb hiányosságok, ismeretlen betegségek jelentkeznek. A többi hátrány pedig csak később derül ki : a genetikailag módosított méhek által termelt méz előre nem látható kellemetlen mellékhatásokat válthat ki a fogyasztó egészségére.
Legyünk mégis derűlátók !
Legyünk mégis derűlátók ! Vegyük úgy, hogy ha elő is fordulna ilyen eset, az még nem jelenti azt hogy az kivétel nélkül mindenkire vonatkozik. Szerencsére lesznek óvatos, a előrelátó méhészek és még óvatosabb fogyasztók ! Lesznek olyan méhészek akik örülnek a természetes rajzásnak, akik egyenesen a fogyasztó mézesüvegébe hordatják a szűrhető lépesmézüket és lesznek egyre többen olyan fogyasztok akik ilyen lépesméz fogyasztására kényszerülnek, miután más kaptártermékek megbízhatatlanokká váltak.
Maga a méhészet terén, természetesen minden betegség, fertőzés, atka,…veszély nem múlhat el egyszerre. El kell azonban ismernünk, hogy Európa méhegészségügyi állapota, a modern méhészeti technológia és az atka összefüggése, behatása folytán alaposan lerongyolódott szintre került. E helyzetet súlyosbodását sajnos csak nagyon nehezen lehet megállítani, még nehezebben visszafordítani pontosan a méhek eltájolódása, rablás hajlama miatt. Az így kialakult helyzeten most már csak valahogy úgy lehetne segíteni, ha Európa szerte egy időben általánosítani lehetne olyan méhészeti eljárások alkalmazását, amelyek a méhek egészségügyi egyensúlyát elősegítenék és nem rombolnák ! Nem könnyű dolog de nem is megvalósíthatatlan! A megvalósult Egyesült Európa keretein belül erre még lehetőség is nyílna, amennyiben maguk a méhészek is rájönnének ennek szükségességére.
De Magyarországon mint kis országban méhegészségügyi általános intézkedéseket könnyebben meg lehetne tenni, Európa nélkül is ! Tegyük is meg minél előbb, legyünk Európa méhészei előtt példamutatók ! Siker esetén ok fognak igazodni a magyar méhészeti eljárásokhoz, méhegészségügyi feltételekhez. Mi több legyen a termelt magyar méz is oly annyira kifogástalan, (mint pl. a fogyasztó által szűrhető öveges lépesméz) hogy annak minősége mérvadóvá váljék Európa fogyasztói előtt.
Alkossunk, alakítsunk ki magunknak egészséges méhészetet Magyarországon.
Hozzánk fognak járni méheket vásárolni Európa méhészei ! Ilyen méhészetre máris égető szükség mutatkozik !
Ez utóbbi állítás igazát bizonyítják az Európában az évezred zártával megjelenő méhészeti szaklapok apróhirdetései : «Vásároljunk egészséges méhéket Új-Zélandból » . Nyilván ; közelebb ilyen egészséges méh már nem található ! Mennyivel felemelőbb érzés lenne ezen apróhirdetést így olvasni : »Vásároljunk egészséges méheket Magyarországról ! »
Itt most máris fölmerül egy alapvető gyakorlati kérdés : hogyan lehetne fölhívni a magyar méhészek figyelmét egyrészt a szokásban lévő « modern » méhészeti eljárások alkalmazásából származó súlyos veszélyekre, másrészt arra, hogy létezik kiút, olyan út amelyen érdemes járni, amely pontosan megfelel a méhészeti ágazat érdekeinek.
Ebből a közös érdekből kerül ismét napirendre a fogyasztó által szűrhető üveges lépesméz termeléséhez használt eljárás népszerűsítésének szüksége. Az idevonatkozó méhészeti technológia ugyanis szorosan beilleszkedik a méhek 80 millió év óta fönnálló természetes szokásaiba ! Egy alapvető feltétel az egészséges méhészet kialakításához. Ugyanakkor az így termelt méz teljesen megfelel az igényes fogyasztó várakozásainak. Kell ezen érveknél bölcsebbeket nagyobbakat felmutatni a magyar méhészeti ágazat meggyőzésére ?
Természetesen mit sem érnek ilyen érvelések ha azok nem jutnak el a termelő méhészek, kereskedők, a nemzetközi piac, a belső fogyasztok tudtára. Itt máris mutatkozik egy komoly akadály. Az értesülések tömegének világában, jó bornak is kell cégér !
A méhbetegségek terjesztésének vagy gátlásának szolgálatában.
Márpedig úgy a francia mint a magyar méhészeti lapok apró hirdetései tele vannak eladó, kereteken ülő méhrajok kínálatával. Ilyen eladásra szánt rajokat minden bizonnyal a családok megosztásával készítette elő az eladó méhész, hiszen a hirdetésben nem jelezte hogy természetes vagy mesterséges rajokról van szó. Azok a méhészek tehát akik ilyen mesterséges rajokat vásárolnak egyben betegségeket, minden esetre legalábbis betegségveszélyeket is vásárolnak, míg az eladok, tudva vagy tudatlanul ugyanakkor ha nem is betegségeket de legalábbis betegségveszélyeket is árusítanak ? Kell e csodálkozni ezek után ha a méhbetegségek gyarapodnak, a téli kipusztulások száma egyre magasabb. Kell e csodálkozni azon ha a méhész kénytelen egyre többet költeni a gyógyszerek vásárlására, ráadásul egyre több időt tölteni a betegségek kezelésére. Mennyivel kevesebb az ilyen fáradság, a költség és időveszteség egy természetes raj befogása és betelepítése esetében?
Ugyanakkor úgy Franciában mint Magyarországon nem csak a kereskedelem foglalkozik méhbetegségek terjesztésével hiszen a mesterséges rajzást, iskolákban szakkönyvekben, intézményesen is tanítják.
2000 december 3 -án tartott Rhône megyei méhészek (850 tag) közgyűlésére meghívott « profi » anyanevelő, aki kizárólag anyanevelésből él, előadást tartott az általa alkalmazott anyanevelési módszereiről. Majd azon túl, nagylelkűen, jó tanácsokkal is ellátta a Lyon-i méhésztársaságot. Hogyan kell kereteken ülő mesterséges rajokat készíteni ? Természetesen szoba se került a megosztással kapott anyátlan család katasztrofális helyzete, de annál inkább annak előnyei. Mint például: hogyan lehet a megosztás után kapott anyátlan család anyabölcsőit megválogatni, majd azokat egyenként hasznosítani.
Az előadó tanácsai szerint az első négy nap alatt húzott anyabölcsőket le kell rombolni mert azok idős, többnapos lárvák alkalmazásával készültek, tehát nem tökéletesek, ráadásul az így nyert anyák alkalmazásával elsősorban rajzó családok származnak.
Gondolom, hogy a méhészeti ismeretek terjesztése Magyarországon is többek között ilyen formában is történik. De folyik az nyilván más módon is. Hogyan lehetne azokra kihatással lenni, hogyan lehetne az árral szemben úszni ?
Maga a méhészérdekeket érintő értesülések terjesztése érdekében, első lépésként elküldhetjük érveléseinket magába a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztériumba, gondolhatja bölcsen a naiv magabiztos új eljárást ajánló méhész. Elvégre is ennek a minisztériumnak létcélja a mezőgazdaság és a vidék-fejlesztése. Márpedig itt pontosan új méhészeti eljárásról, új méhészeti áru termelésének meghonosításáról, még fontosabb, méhegészségről van szó. A helyzet azonban közel sem felel meg a várható logikának.
Az elküldött érveléseinkre kapunk ugyanis egy « elkenő, nesze semmi fogd meg jól » választ az illetékes minisztérium főtisztviselő uraitól. Ugyanezt az eljárást követhetjük Méhészeti Terméktanács felé is. A válasz is tökéletesen összehasonlítható lesz ami egyáltalán nem meglepő, hiszen ezen intézmények egymás között függőviszonyban működnek
Marad az egyetlen független becsületes eszköz és ez a Méhész Újság amelyet szinte az önfeláldozó, adakozó méhészek tartanak fönn. Ezen eszköz segítségével szerencsére el lehet érni legalább azokat az önfeláldozó méhészeket akik elsők között érdemlik meg a segítséget !
Időközben megszűnt. (szerk)
Számuk ugyan még kicsi az ország méhészeihez képest de előbb utóbb észre fogja venni a többség is hogy az általuk választott út becsületesen járható és nem vezeti a kátyúba azt aki ezen az úton marad.
Az üveges lépesméz termelésének méhegészségügyi előnyeiről.
Mindezek jelzésével ez idáig kevés szó esett a fogyasztó által szűrhető üveges lépesméz termelésével fellépő méhegészségügyi előnyökről. Kevés szó esett arról is, hogy milyen módszerrel érdemes a méhállomány szaporításában eljárni. Kezdjünk ez utóbbihoz fűződő megjegyzésekkel, ajánlatokkal.
Mindenek előtt természetes rajok betelepítésével alakítjuk ki és tartjuk fönt méhállományunkat. A kiválogatás első szempontja a méhek egészsége, betegség ellenálló képessége legyen. Családjaink egészségügyi egyensúlyára szigorúan ügyelünk. Kereteken ülő mesterséges rajokat soha nem vásárolunk annál inkább nem alakítunk, családokat soha nem osztunk meg . Ellenkezőleg amikor csak lehet inkább egyesítünk méghozzá úgy hogy a gyengéket a gyengékkel a meszeseket a meszesekkel, vadakat a vadakkal stb … az állományukat állandóan és könyörtelenül szelektáljuk. A jó, a szaporításra érdemes családjainkat tehát inkább rajzásra ösztökéljük és megvárjuk, kiszámítjuk, kifigyeljük míg kirajzik, szerencsés esetben ez megtörténhet kétszer akár háromszor is. Az ily módon nyert családok azután soha nem kapnak kész kiépített kereteket, hiszen ezen keretek helyére kerülnek a bemézelésre szánt üvegek amelyeket a család folyamatosan kiépít. Itt most eljutottunk az üveges lépesméz termelésének egyik fontos méghozzá nem egyetlen és nem utolsó előnyéhez.
Az üvegek kiépítésével a család mind egyes alkalommal új sejteket épít ráadásul olyan sejteket amelyek rendkívülien gazdaságosak. Ezek a sejtek teljesen megfelelnek a méhek természetének, erőszak nélkül a méhek « szabad akarata » eljárása szerint készülhetnek. Minden esetben a család az új nektárból új sejteket épít, a méhek természetes építkezési vágya kielégül, a családnak alkalma van megtisztulni a főhordás idején, a család megszabadul a kész fertőzésveszélyes keretek alkalmazásától, az innen származó betegségek veszélyétől.
Mi több, mi fontosabb, ne felejtsük el ugyanakkor az emberi egészségre oly fontos és hasznos következményekről sem. Tudjuk ugyanis, hogy az éveken át tartó és többszörös gyógyszerkezelés folytán szermaradványok rakodhatnak le, ivódhatnak be a méztérben éveken át használt keretek sejtjeibe, azok falába amely azután onnan a begyújtott méz által könnyen a fogyasztó tányérjába is kerülhetnek. Az üveges lépesméz termelőit tehát ilyen veszély nem fenyeget, hiszen az így termelt méz minden estben új és szennyeződés mentes friss nektár alkalmazásával készült sejtekbe kerül elraktározásra. Amennyiben tehát a méhész alkalmazza az ajánlott eljárásokat és átáll az üveges lépesméz termelésére, egyben alkalmazkodik a méhek természetes életmódjához ugyanakkor nagyban hozzájárul az állománya egészségi állapotának kiegyensúlyozásához, megszabadul a termelt méz szennyeződési veszélyétől és nem utolsó sorban hozzájárul az ember egészségének fönntartásához . Az a méhész aki tehát a fogyasztó által szűrhető üveges lépesméz termeléséhez ajánlott eljárást elfogadja az nem « körszerűen », hanem bölcsen jár el.
|
|